Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Mivel állami gondozásból kerültem be a főiskolára, a közösségi léthez ugyan hozzá voltam szokva, de a korábbi magányosságom inkább abból fakadt, hogy védekeztem a környezetem ellen; egy kis szent őrült voltam, ültem fent az ágyon, olvasgattam és akkor nagyjából békén hagytak. A főiskolán ezzel szemben megtaláltak a legkülönbözőbb emberek a problémáikkal, én meg jó befogadónak bizonyultam, mert tudtam olyat mondani, amitől esetleg jobb kedve lett az embernek. "
"Annak tudatában kell lenni, hogy akkor is kint vagy és néznek, ha iszonyatosan szar vagy és nem sikerül az, amit csináltál."
"Vicces, mert amikor azt mondom a ZS-ben, hogy "Láss!", akkor azt én elhiszem és az lenne az igazán üdvözítő, ha a nézők is elhinnék, zavarba jönnének és látni akarnának."
"Két dolog van, amit a színész mindig elmond, az egyik, hogy "Jaj, legyen már vége" a másik meg, hogy a "Basszus, de jó lenne, ha lenne még egy hét"!"
"Azt gondolom, hogy ha megjelennének azok a Zs-kategórián, akik gerjesztik ezt az egész gyűlölethullámot, akkor azok nagyon is sokat kapnának az arcukba..."
"A végén, amikor mindenki mindenkit elküld a búsba, rájössz, hogy már tényleg az van, hogy nyakig ülünk a gyűlöletben meg a szarban. Én ezen már nem nagyon tudtam nevetni, inkább volt gyomorszorító."
"Én amúgy is úgy élem az életem, hogy mindig lesz és mindig volt valahogy. A mindenáron akarást ki kell hagyni ebből a szakmából, akkor nagyon jól lehet csinálni, mert nem ér ott véget az élet, hogy bemész-e másnap próbálni vagy nem."
"A másik, amin csodálkozni szoktak, amikor mondom, hogy én valóban nem akarok általában kettőnél többet próbálni egy évadban. Egészségtelen, abnormális, amit színészek éveken keresztül csinálnak."
"Lehet, lenéznek ezért, de nekem az sok, hogy decemberben elkezdünk egy munkát, és utána öt hónapig még egy szabad hétvégém sincs. Nincs feltöltődés, és ez senkinek nem jó."
"Mellettem senki ne pattogjon, hogy vegyük már, meg haladjunk, mert ha valami nem jól sikerül, akkor azt igenis meg kell ismételni."
"Mániám, mert nagyon szeretek szinkronizálni, túl azon, hogy egy fontos megélhetési forrás is, nagyon szeretem a műfajt magát. Bízom benne, hogy ezt vissza is kapja a néző tőlem, amikor egy szinkronos filmet néz. Lehet, hogy a hallgató nincs kibékülve a a hangommal, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy igénytelenséget vagy magyartalanságot kérjenek rajtam számon."