Fotó:
Ancsin Gábor / Dívány
"A TÁP Színház régebben nagyjából engem jelentett, csak az elmúlt években próbálok ezen változtatni, és társakat hívni. Olyanokat keresek, akik valamennyire ezen az eszmén belül mozognak."
"A színházi munka legmagasabb formájának a társulati létet tartom, azaz a rendszeres műhelymunkát egy állandó csapattal."
"A Varieté általában tele van, de az egyéb előadásainknál sincs probléma a közönséggel. Mindig félünk, hogy nem jönnek, de sokszor teltházzal játszunk."
"A Süss fel napban kineveltünk egy fiatal közönségréteget, akik azelőtt nem jártak színházba."
"A Tilos az Á-ban kezdtem színházat csinálni, és akkor az volt az eszmém, hogy olyan közönséget kell behozni, akik egyébként nem járnak színházba. Az pedig akkor például a partik közönsége volt."
"Ennek lett is eredménye, de közben azt is tapasztaltam, hogy aki korábban nem járt színházba, egészen mást várt. Ők konzervatív színházi ízléssel, elvárással rendelkeztek, amit még valahonnan a kötelező iskolai színházlátogatásokból hozhattak magukkal, talán még gyerekkorukból. Mi meg csináltunk nekik avantgárd színházat!"
"Ilyen szempontból jobb a kőszínházon edzett és abba belefáradt néző, mert nekik mindenképpen tudtunk frissülést nyújtani."
"A Katonában úgy érzem nincs gond, ott érzékeny, intenzív munka folyik a kor számos elvárásának, kihívásának megfelelően."
"Talán gyávaságból sem léptem ki a Katonából, hogy csak a Táppal foglalkozzak, de azért sem, mert az indulás táján nem volt még elég nyitott a tér."