Fotó:
Szécsi István / Dívány
A kiinduló forma a doboz, ezt lehet a végletekig variálni.
Ő Pozsár Péter építész, a Hello Wood egyik alapítója.
Aki annyira profin bánik a fával, hogy többen asztalosnak nézték. Persze én is.
Rétegelt lemezzel dolgoztunk
És hamar megtanultunk "kétszer mérj, egyszer vágj!"
De sajnos így is sok múlt pár milliméteren
A koncepció az esetünkben egy 80X18X18-as láda volt, ugyanis ez passzol az ablakpárkányra.
Ha van egy csomó gép, és ért hozzá az ember, az felgyorsítja a munkát.
A középen látható kért bárd szerű izé a japán fűrész, nagyon pontosan lehet vele bánni.
Nem sajnálták tőlünk az anyagot
Virágtartó mellett madáretetőt is lehet készíteni egy másik tanfolyamon.
Nem nehéz tolni, ha az ember megérzi a technikát.
Az előkészítéssel egy csomó idő megy el, de ha az ember nem rögzíti megfelelően a fát, akkor egy csomó rémületes dolog történhet vele.
Az ember úgy érzi, egy csomó gépet be kéne szerezni, annyira könnyű velük dolgozni.
Itt látszik, hogy milyen ha megég a fa.
Jól jött a profi segítsége, nem tagadjuk.
Mérés ide vagy oda, természetesen egyszer sikerült elszúrnunk a méretezést.
Abban a pillanatban jó ötletnek tűnt védőszemüveg helyett...
Alakul a láda, már csak a design elemek hiányoznak. Na és egy csomó csavar.
Remélem a profik ennél pontosabban mérnek.
A láda festve lesz, ezért nem érdekes, hogy nem szép a fa.
Itt már úgy éreztem magam, mint egy iskolás, akit a tanára faggat, hátha összejön egy hármas.
Volt, aki sablont is hozott, és teljesen más irányban gondolkozott.
Tényleg olyan volt, mint a Technika óra 7.-ben a Váciban, Margit nénivel.
Itt az összes bútor home made, és elhihető, hogy ezeket egy laikus is meg tudja csinálni.
Ez a virágtartó egy vízaknát fog eltakarni.
Vannak akik művészi tökélyre emelték a virágláda készítést.
És volt, aki bátran bevállalta az íves formákat.