Fotó:
newlondonarchitecture.org
A népnövekedésnek köszönhetően London 2050-re Nyugat-Európa első megavárosává nőheti ki magát, így radikális lépésekre van szükség a lakhatás terén.
A Baca Architects kreatívosai olyan „kétéltű vagy lebegő” házban gondolkodtak, ami a magas minőségű, előregyártott alkatrészeknek köszönhetően egycsapásra megoldaná a nagy londoni lakásválságot.
Az első szakaszban 7500 ilyen lakást helyeznének el Greater London (Nagy-London) 50 mérföldes vonzáskörzetében és további 150 hektáros területet fejlesztenének fel a városi dokkok és kikötők környékén. Nagy-London közigazgatási területe egy nagy agglomerációt fed, amelybe beletartozik a City of London, Westminster és 31 másik londoni kerület is.
A dRMM Architects „Wood Block” névre keresztelt munkája talán az egyik legkivitelezhetőbb a pályamunkák közül.
A szerkezetkész rendszer ugyanis akár 40 százalékkal csökkentené az építési költséget és 25 százalékkal kevesebb időre lenne szükség a megépítéséhez is.-írja az időjárási viszonyokat jól bíró,hő és hangszigetelt, egymásba illeszthető fapanelekről a dezeen.com.
A londoni építész, Natasha Reid meglehetősen drasztikus választ adott az elsősorban a kelet-londoni blokkot érintő változásokra. A tervező úgynevezett „Intim infrastuktúrát” hozna létre, azaz az alternatív megoldás szerint a lakástulajdonosoknak rövidtávú lakhatást kellene biztosítaniuk a bérlőknek, mondjuk a kertjükben vagy a beépített és újragondolt teraszaikon. Az építész szerint ezt a projektet olcsón, moduláris alkatrészekből is meglehetne oldani, nem igényel különösebb költséget.
Patrick Massey „The Urban Darning Project” névre keresztelt munkájával elsősorban arra kívánta ösztönözni a London központjában élőket, hogy töltsék ki azokat a kis „hézagokat”, amik a városban tátonganak.
Az ötlet szerint minden londoni kerületnek meg kellene bíznia egy csapat tervezőt azzal, hogy készítsenek egy stratégiai jelentést arról, hogy mely, ezidáig üresen álló ingatlant lehetne bevonni a rendszerbe. Ezekre a foghíjas telkekre vagy használaton kívüli ingatlanokra az építészekkel karöltve kellene kidolgozni egy külön engedélyeztetési tervet a hivataloknak.
„Ezzel a tervvel 488 ezer új otthont teremtenénk, ami érezhetően szükséges lesz majd a fővárosban a következő évtizedben.” – mondja Bill Price, a Parsons Brinckerhoff munkatársa.
A leleményes építész szerint egyébként több, mint 630 ezer lakásra lesz majd szükség Londonban.
Price a lakásválsággal a közintézményeket is folyamatosan fejlesztené, szerinte a magánszektornak is be kellene szállnia a közintézmények felújításaiba és újjáépítésébe, úgy hogy ezeknek az épületeknek a tetejére bérlakásokat, egyfajta falansztereket húznának fel. Az építész szerint a jövőben sokkal rugalmasabban együtt kell majd működnie az államnak és a vállalkozóknak.
A „London’s Future by Learning” projektet David Kroll dolgozta ki, az ötlet lényege pedig annyi, hogy az új Londonnak tanulva a múltban elkövetett hibákból, ki kell védenie a magánfejlesztőket és állami tulajdonban kell tartania a földeket és az ingatlanokat.
Az ATAL-t, azaz az „Active Transport Accessibility Levelt” Brendan Cuddihy és Rupesh Varsani dolgozta ki annak érdekében, hogy a sűrűn lakott területeken könnyebben lehessen majd közlekedni a jövőben. A projekt szerint a tömegközlekedés nem fog olyan zökkenőmentesen működni, mint napjainkban, ezért olyan „aktív” megoldásokra lesz szükség, mint például a bicikliút vagy a gyalogos forgalom megszervezése.
A HTA Design „Supurbia” fantázianévre keresztelt projektje stratégiailag a külvárosi helyzetet erősítené meg. A tervezők szerint sokkal jobban össze kellene fognia a közösségeknek és a helyi önkormányzatoknak, mivel a londoni előrejelzések szerint 40 százalékkal több otthonra lesz majd szükség az elkövetkezendő húsz évben. Az ötlet szerint a túl nagy, semmire nem használt földterülettel rendelkező lakosok beleegyezhetnének, hogy újabb lakóházakat húzzanak fel a kertjük végében.
Így lehetne bepréselni még egy-két házat a külvárosi ikerházak közé a HTA Design tervezői szerint.