Fotó:
Flickr.com
Már a húszas-harmincas években fantáziáltak a videotelefonról.
Egyesek már Kínával is videotelefonon akartak kapcsolatot létesíteni.
1956-ban már olyan szerkezetekről számoltak be az újságok, melyek azt sugallták, hogy a műszerfalba építethető audio-video, hangfelismerő valamint a touchtone segítségével nemcsak telefon, hanem videotelefon beszélgetéseket is lebonyolíthatunk majd a közeljövőben.
Sőt, volt olyan cég, aki szerint a telefonon keresztül történő tévézés sem volt annyira elképzelhetetlen. Nem sokkal később a Western Electric kifejlesztette a Skype néhány korai változatát, a Bell Labs pedig az 1964-es világkiállításon debütált a PicturePhone névre keresztelt innovációjával.
A németek azonban már a második világháború környékén átadták az első nyilvános videotelefon központjukat (Fernsehsprechstelle), a German Reichpost 1936 és 1940 között üzemelt.
Videotelefon jóval a Skype fellövése előtt.
A Western Electric videotelefonja reklámja.
A Google szemüveghez hasonló, teljesen hasznavehetetlen televíziós szemüveget 1963-ban mutatták be, de átütő sikereket nem értek el vele a vásárlók körében.
A Plus Fours Routefinder névre keresztelt „navigáció” leginkább egy órára emlékeztető kézikönyv volt, melyben a papírból készült térképeket két, fából készült görgető segítségével kézzel lehetett lefele és felfele mozgatni.
A harmincas években megjelent az első, hivatalosan is elfogadott autós navigáció, az Iter Avto.
Az 1872-ben alapított havilap, a Popular Science ezzel a futurisztikus címlappal kívánta eladni decemberi számát. A korát jóval megelőző színes borító jóslata szerint a férfiak a jövőben nem a tóparton pecáznak majd, hanem egy kocsmában, sörözés közben is élhetnek hobbijuknak és egy méretes számítógépből virtuálisan halásznak majd.
Persze senki nem vádolja a képen látható nőt prostitúcióval. A sértő ötlet az amerikai-örmény feltalálótól, Luther George Simjiantól származik, aki 1939-ben rukkolt elő az ATM korai változatával. A prototípust a Citicorp tette próbára, de hat hónap elteltével akkora kudarcot vallott, hogy leszereltették Simjian találmányát. „Úgy tűnik, hogy néhány prostin és szerencsejátékoson kívül senkit nem érdekelt. Rajtuk kívül senkinek nem derogál a pénztáros szemébe nézni. „ – mondta Simjian.
A harmincas években a rádió volt az újság legnagyobb ellensége. A rádiók elszippantották az újságok elől a hirdetőket, sőt a válság idején még ingyen reklámokat is hajlandóak voltak leadni.
Tehát ennek a „háborúnak” köszönhetően vezették be a Rádió Faxot. Az első faxot 1843-ban szabadalmaztatták Párizsban, így a képek vezetékes küldésének koncepciója ugyan nem volt új, de a technológiát még sosem alkalmazták rádióra.
A korai húszas években a Western Union és az AT&T is továbbított ilyen módszerrel fotókat, de a technológia gyorsan elérte a sajtót is, mivel ily módon szinte azonnal lehetett képeket küldeni egyik városból a másikba.
Az RCA volt az első cég, aki alkalmazta a rádión keresztül történő faxolást. A cég elnöke, Calvin Coolidge 1924. november 29.én küldött el képet a tengerentúlra, azaz New Yorkból Londonba.
A siker ellenére a rádió fax nem igazán kapott meleg fogadtatást, legalábbis ahhoz képest, hogy micsoda nagy ováció fogadta Steve Jobsot, mikor bemutatta az iPodot. A házi használatra is alkalmas szerkezetet vélhetően a borsos ára miatt nem kapták fel a vásárlók, de közrejátszhatott az is, hogy míg a rádió fax drága luxusnak számított, addig a napilapok szinte ingyen landoltak a családi házak küszöbén.
Az e-könyvek korai formáján dolgozott egy 54 éves tanárnő, Angela Ruiz Robles is Spanyolországban. Talán ez az 1949-ben bemutatott modell az egyik legkorábbi primitív változata a ma ismert e-könyveknek.
1922-ben a Fiske Reading Machine nevű szerkezettel akarták modernizálni az elavult könyveket. „A Fiske Reading Machine-nak köszönhetően a könyvek feleslegessé válnak!” – szólt a reklámszöveg közel száz évvel ezelőtt.
A harmincas években egyre több feltalálót foglalkoztatott a televízió készítés.
Bár jó ideig egy vaskos és méretes doboz rondította el a nappalikat, William Ross Aiken már egy 1966-os interjúban beszélt arról, hogy nem ördögtől való a sík képernyős televíziók kivitelezése sem. „Végül megadták rá az engedélyt. Majd az utolsó pillanatban, az RCA igazgatósági ülésén, ahol a végső jóváhagyást adják meg, valaki felszólalt és azt mondta: „Várjanak csak egy percet, megfeledkeztünk egy nagyon fontos dologról. Hogyan fogjuk megmagyarázni a részvényeseinknek, hogy milliókat dobtunk ki az ablakon, ha mégsem válik be ötlet? „ És akkor hirtelen csend lett, majd közölték, hogy nem veszik meg a szabadalmat.” – nyilatkozta akkor Aiken.
Az első televíziós rendszert egyébként „Image Dissector” néven mutatta be Philo Farnsworth 1927-ben. Ez a szerkezet, amit a feltaláló mindössze 15 évesen dolgozott még évtizedekkel később, a kábeltelevíziózás kezdeti szakaszában is jóval megelőzte a korát.
A mikrofilmes könyvolvasó ötletéről az Everyday Science and Mechanics nevű lap is beszámolt 1935 áprilisában. Az újság egy pontosan kidolgozott illusztráción keresztül mutatta be a gép lehetséges használatát és annak előnyeit, amiben többek között megemlítik a speciális vezérlőpanel szükségességét valamint a fókusz beállítás pozitívumait is.
Az iPodok és okostelefonok előtt autós fonográffal oldották meg a zenehallgatást az autókban.
A projectet a Columbia fejlesztette ki, aminek köszönhetően ilyen extra opcióval látták el az 1956-os Chryslereket, DeSoto-kat és Plymouthokat.
A lemezjátszó a műszerfalba volt beépítve és egy gombnyomással ki is lehetett azt nyitni. Az exkluzív szolgáltatás azonban javarészt csak azoknak a művészeknek és kiváltságosoknak járt, akikkel szerződésben állt a Columbia Records.
Dr. Julius Neubronner 1908-ban szabadalmaztatta miniatűr kameráját, melyben semmi különösen nem lett volna, ha azt nem galambokra szerelte volna fel.
A találmányt több nemzetközi kiállításon, Drezdában, Frankfurtban és Párizsban is bemutatták az 1909-1911 közötti időszakban.
Amikor Verne Gyula 1870-ben megírta a Nemo kapitányt, azaz a Húszezer mérföld a tenger alatt című tudományos-fantasztikus regényét, akkor már volt néhány nem is olyan sikertelen próbálkozás a tengeralattjáró megépítésére a viktoriánus korszakban.
A Nautilushoz hasonló tengeralattjárót épített például egy amerikai feltaláló, Ross Winans is 1858-ban Baltimore-ban.
A Ferry Bay-en bemutatott járművet akkor „Hengeres hajóként” emlegették. „Egy új korszak veszi kezdetét a tengeri építészetben.” – számoltak be a korabeli újságok a kezdetleges tengeralattjáróról.
A 20-30-as években azt képzelték, hogy mindenhova repülővel járunk majd.