Fotó:
harveywatersofteners.co.uk
Az ötvenes évek belsőépítészetére általánosságban jellemző volt a modernizmus, a nyílt, fénnyel teli életterek és a vidám hangulatot árasztó bútorok.
A szabad szerelmet hirdető mozgalmaknak köszönhetően egyfajta ellen-modernizmus ütötte fel a fejét a hatvanas években, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy az új, modernista tárgyakat előszeretettel keverték be hagyományos, történelmi múltra utaló kiegészítőkkel.
Annak ellenére, hogy a hetvenes években volt egy nagyobb, tömeges munkanélküliséget eredményező recesszió, az Egyesült Királyságban mégis nőtt az életszínvonal, aminek köszönhetően egyre többen lettek háztulajdonosok ebben az évtizedben.
Elég volt egy évtized ahhoz, hogy a kissé szélsőséges irányt képviselő, rémálomszerű színek és geometriai minták kimenjenek a divatból és helyüket felváltsák az átlagos, bézs és kékeszöld színben pompázó szőnyeges, tapétázott lakások.
A nyolcvanas évek heves túlzásait egyfajta józanság és átlagosság követte a kilencvenes években, ami röhejesen keveredett a brit pop kultúra egyes alapelemeivel.
A millennium és a gazdasági válság érkezésével a belsőépítészet újra felkarolta a színeket, így otthonunk harsány, fiatalos és személyre szabott volt a 2000-res évek elején, mikor aranykorát élte a megfizethető Ikea áruház is.
Az online élet és a közösségi média egyre több embert tart otthon, ami hatással volt a belsőépítészetre is. Az emberek napjainkban egyre kisebb élettérben élnek, amit szívesen dobnak fel személyes designer tárgyakkal.