Fotó:
Jakab Csaba
A túránk Bánkútról indult. A Faktor-rétre érve szembesültünk az első meglepetéssel, amit a Bükk aznap tartogatott nekünk.
A rétet kikericsszőnyeg borította.
Az őszi kikericsmezők szinte minden napsütötte domboldalon feltűntek.
Aki kirándult már a Bükkben, tudja, hogy ezer arca van. Az egyik pillanatban még lila virágokkal borított rétjeit mutatja felénk, a következőben pedig faóriásainak koronái hullatnak zöld fényt az avarra.
Szinte vártam, hogy a mohalepte, korhadt fák mögül vagy egy sötét odúból egy erdei törpe vagy egy kobold nézzen vissza ránk.
Az avarból lépten-nyomon gombák dugták ki kalapos fejüket. A szemfüles túrázó könnyen bukkanhat egy-egy ehető példányra is.
Egy meredek, sziklás kaptató után csodálatos kilátás fogadott minket: a hegység végeláthatatlan, erdővel borított hegy-völgyei.
Tar-kőről olyan a kilátás, akár egy Skóciából érkezett képeslap.
Kiwi nemcsak a tájat, a rövid pihenőt is élvezte, és amíg mi a kékbe hajló hegyekben gyönyörködtünk, szundított egyet a fűben.
A magas, ezüst kérgű bükkök az ösvényre bontották termésüket.
Az szürkület a Zsidó-réten eredt a nyomunkba...
...ahol nektárt lakmározó dongóktól elnehezült máriatövis-virágok bólogattak.
Mielőtt túránk végére értünk, újabb kikericsmező bukkant fel.
A terebélyes fák közül pedig kezdtek előmerészkedni az éjjeli állatok. Egy bagoly repült az erdő fái közé a szemünk előtt.
A naplementével a nyomunkban értünk vissza Bánkútra.