Fotó:
noguchi
Dunaharasztin jártunk, hogy megnézzük, hogyan is készül a Coca-Cola, illetve hogyan palackozzák a gyümölcsleveket, és Mihalik Enikő óvó tekintete mellett még mire figyelnek a gyártásnál.
Mennyi ellenőrzésen, élelmiszerbiztonsági vizsgálaton és mi mindenen kell átesni egy palack üdítőnek, amíg az az asztalodra kerül?
De kezdjük az elején. A Coca-Cola HBC Magyarország palackozza itthon a szénsavas üdítőket és a gyümölcsleveket is.
Egyébként mint kiderült, igazi gyümölcslé nagyhatalom vagyunk.
A környező országokat is mi látjuk el innen Cappy gyümölcslevekkel.
A gyümölcslé mikrobiológiailag sokkal érzékenyebb, de a jó hír az, hogy nem kerül bele tartósítószer, hanem maga az antiszeptikus sor eljárása olyan, hogy a benne lévő termék pasztőrözése, vagyis hőkezelése, és a csomagolóanyag antiszeptikussága miatt eláll a polcokon. De ez a gyakorlatban nem ilyen egyszer, ezt folyamatosan ellenőrizni kell.
A mikrobilógiai labor az, ahol minden nap ellenőrzik a termékeket, de nem csak a készterméket, hanem a gyártókörnyezetet is.
Itt most éppen egy leoltást láthatunk, ami nem azt jelenti, hogy leszidják a baktériumokat, hogy mit keresnek ott. A gyümölcslevek kiemelt biztonsági területen, gyakorlatilag teljesen csíramntesen készülnek.
85-90 fokra hevítik a gyümölcsleveket, és azonnal vissza is hűtik. A csomagolóanyag pedig csíramentes. Egyébkénként a palackok így érkeznek a gyárba.
Ezeket fújják aztán túlnyomással palackká, és abba kerül majd a szakszerű kezelések mellett a gyümölcslé.
Elég izgalmas, hogy milyen kis kémcső méretű műanyagokból milyen palack lesz a végén.
A már kifújt palackok a levegőben jutnak el a következő munkaállomásra.
A kóla gyártása valamivel egyszerűbb, de azért itt is nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni. 25 köbméteres tartályokban érkezik a sűrítmény.
3 fix kútból érkezik a víz, amiket a szintén az analitikai labor vizsgál folyamatosan.
A kóla is aszeptikus, vagyis csíramentes tartályokba kerül, vagyis tartósítószerrel ez sem találkozik.
80-100 ezer darab dobozos üdítőt csomagolnak itt óránként, így áll stócokban a lezáró tető, ami majd a dobozokra kerül. Itt a tisztaság mellett arra is nagyon odafigyelnek, hogy idegen anyag ne kerülhessen az üdítőbe, vagyis folyamatos a zárásellenőrzés.
De nem elég az alapanyagok, a csomagolóanyagok, a víz, a gyártási folyamat és a gyártósor környékének folyamatos analizálása.
Nem maradhat ki az érzékszervi teszt sem. Minden nap tesztelnek, a gyárban dolgozók kóstolnak első körben, hogy éreznek-e valamilyen rendellenességet.
Egymástól teljesen elszeparálva csak kis poharakat kapnak számokkal, és ízelválasztó kekszet és vizet. Szóval majdnem olyan mint a mi tesztjeink.
Ezért nem is volt meglepő, hogy simán eltaláltuk, hogy melyikek voltak a beépített, direkt hibás kólák. Viszont ha minden rendben van, innen a következő állomás már a boltok polcain lesz.