A fák kivételesen nyugodt élőlényeknek tűnnek, pedig kiderült, hogy sokkal aktívabbak, mint azt gondoltuk, írja a New Scientist. Sok fának fel-le mozognak az ágai az éjszakai folyamán. Kutatások szerint fokozatosan fölfele pumpálják a vizet, ami leginkább a pulzus lassú verziójaként határozható meg.
"Rájöttünk, hogy a legtöbb fának rendszeres, időszakos alakváltozásai vannak a növény egész testében szinkronizálva, amiket a víznyomás változásai befolyásolnak” - mondta András Zlinszky, a dániai Aarhus University posztdoktora.
Egy 2017 októberében publikált tanulmány megírása során Zlinszky és kollégája, Anders Barfod olyan lézeres szkennelést használt, amit általában magas épületeknél alkalmaznak. 22 fajta fát figyeltek meg egy éjszaka alatt, mindegyiket szélcsendben és sötétben, hogy kiderítsék, változik-e a formájuk. Hat fajnál az ágak nagyjából egy centiméterrel felfelé vagy lefelé mozdultak el. Ezek a látszólagos rezgések főként a magnóliafáknál jelentek meg, átlagosan 1,5 centiméteres elmozdulással. A ciklusok 3-4 óránként ismétlődtek meg.
A fák szívverése
A párosnak ekkor született egy elképzelése arról, hogy mit jelenthetnek ezek a mozgások. Úgy gondolják, ezek szolgálhatnak bizonyítékul arra, hogy a fáknak is van egyfajta "szívverésük": érverésszerűen pumpálják ugyanis a vizet a gyökerüktől az ágakig.
Korábban úgy hitték, hogy a fák passzív résztvevői a folyamatnak, amelyben a levelek párologtatása eredményezi a víz felhúzódását. "A klasszikus növényi fiziológiában a legtöbb szállítási folyamatot olyan állandó áramlási folyamatként magyarázzák, ami elhanyagolható időingadozással jár" - mondta Zlinszky.
"A víz fokozatosan történő mozgása időt takaríthat meg" - folytatta. "Ha a fák a vizet szakaszosan szivattyúzzák, akkor csak egy szakasz hidrosztatikus nyomását kell legyőzniük, nem pedig a fa magasságából adódó teljes nyomást.”
A fák titka
Az egyelőre nem teljesen egyértelmű, hogy egy fa hogyan képes felfelé pumpálni a vizet. Zlinszky és Barfod szerint a törzs finoman nyomja fel a xilémen, egy halott sejtoszlopon keresztül, ahol a legtöbb vízmozgás történik a fa törzsében.
Azt állítják, hogy ezt az elképzelést korábbi kutatások is alátámasztják, amelyek szerint a fa törzse éjszakánként akár fél métert is zsugorodhat. "Egy eddig ismeretlen szivattyúzási mechanizmusra gyanakszunk" - mondta Barfod. Lehetséges, hogy a xilémben lévő, élő sejtek megváltoztatják a méretüket ezzel hozva létre a nyomást. Azt is gondolják, hogy a sejtek membránjaiban található vízszállító fehérjék, az aquaporinok lehetnek a folyamat kulcsai.
