Kevesen tudják, hogy az ezer színben pompázó és több száz változatban fellelhető leandert nemcsak a tűző napsütés, hanem a radioaktív sugárzás sem zavarja. Ezért lett Hirosima hivatalos virága, ahol a sugárfertőzött japán városban a romokon elsőként a leander borult virágba az 1945. augusztus 6-i atombombázást követő évben. Teraszunk legszebb ékessége azonban egyike a legmérgezőbb növényeinknek.
Toxikus vegyületek
A leander számos toxikus vegyületet tartalmaz, amelyek közül több – köztük az oleandrin és a neriin – halálos az emberre, különösen a gyermekekre.
Szakértők szerint a növény a szívműködés károsításával már kis mennyiségben is halálos lehet.
Ráadásul a leander nem csak „nyers” állapotában veszélyes, toxicitását szárítás után is megtartja.
Egy kis leandertörténelem
A leander őshazájának Délnyugat-Ázsiát tartják, a Himalája lábától „indult” meghódítani a világot. Ma valamennyi földrészen megtalálható, betelepítve a trópusi és mediterrán tájakon szabadon nő, dézsás növényként pedig a leggyakoribb dísznövényként tartják számon. Európában a máig fennmaradt, szimpla rózsaszín virágú típusa kb. 12 ezer éve, a legutolsó jégkorszak végén jelent meg ismét, és terjedt el rendkívül gyorsan a Földközi-tenger medencéjében. Noha a jégkorszak előtt is itt volt, trópusi növényként nem bírta a fagyos klímát, és kihalt. Azt máig vitatják, hogyan került elő újra. Az egyik teória szerint egy melegebb, déli zugban egy kis állománynak sikerült átvészelnie a lehűlést, a másik szerint pedig a Szaharában időlegesen kialakuló, dél–észak irányú zöld folyosókon jutott vissza a Földközi-tenger medencéjébe.
Ritkák a mérgezések
Varga Zsuzsanna, a Magyar Leander- és Mediterrán Kertbarát Egyesület munkatársa azonban megnyugtat: mérgezések szerencsére nagyon ritkán fordulnak elő, ami többek között annak köszönhető, hogy hihetetlenül keserű íze miatt még a legkisebbek sem érdeklődnek iránta. Kivéve azt a két, Szibériából adoptált, amerikai kisfiút, a 2 éves Alekszej Wiltsey-t és 3 éves bátyját, Petert, akik még a 2000-es évek elején leandermérgezés miatt haltak meg, miután a számukra ismeretlen környezetben megrágcsálták a szomszéd leandersövényének leveleit is.
Minden része mérgező
A leander toxikusságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a minden részében mérgező növény összezúzott levelét és kérgét rovarirtóként is használják, virágából pedig zöld színű festéket állítanak elő. Feljegyzések szerint már az ókorban is hasznát vették: a már száraz, porított leveleket gabonaőrleménnyel elkeverve rágcsálók ellen patkányirtásra is használták. A keserű ízű növény egyébként az állatok számára is csak akkor jelent veszélyt, ha szárított takarmányba keveredve elfogyasztják. Ám miután nálunk nem nő vadon a leander, erre nincs sok esély.
Veszélyes tünetek
Bármenyire is szeretjük magunk körül a szép növényeket, mindig tartsuk észben: már csak a leander miatt is lehet veszélyes a kertünk. Legyünk hát elővigyázatosak a minden ízében mérgező növény egyszerűnek tűnő gondozásánál is: mielőtt hozzányúlnánk, húzzunk kesztyűt, a levágott ágból, levélből szivárgó tejnedv mérgező, a kezünkkel ne nyúljunk a szánkhoz, orrunkhoz, a kerti munkák végeztével pedig alaposan mossunk kezet! Hasznos tudni: enyhébb lefolyású mérgezésnél is fej- és hasfájást, hányingert érezhetünk, emellett előfordulhat hasmenés és allergiás bőrreakciók is, súlyosabb esetben viszont szívbénító és keringési zavarokat okozó hatása miatt a leanderrel való találkozás végzetes is lehet. Ha mégis valamilyen úton-módon találkozott a szervezetünk a mérgekkel, mindenképpen forduljunk orvoshoz!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
