Ismersz olyat, akivel szörnyűség történt?

Olvasási idő kb. 6 perc

A szegénységben élő cigány gyerekekről mindenkinek van véleménye, integrációjuk, vagy az ismét felmerült szegregáció általános téma a közéletben. Vannak azonban, akik nem ezzel foglalkoznak, hanem segítenek, amiben tudnak. Közöttük fogyatékosok, akik részt vettek abban, hogy a szendrőládi gyerekeknek foglalkoztató napközijük legyen. Átadták a Nemadomfel Házat.

Csodaszép, meseszerű fekvésű falu Szendrőlád. A Borsod megyei településről legutóbb tavasszal hallhattunk sokat, mert az egyébként is szegény községet különösen súlyosan érintette az árvíz. Ennek most azonban nyoma sincs, részben az adományozóknak köszönhetően. Rendben tartott házak, tiszta udvarok és utak, 1800 lakos. Közülük 1400 cigány, és rengeteg szegénységben élő gyerek. Az ő életminőségükön szeretett volna javítani a Nem Adom Fel Alapítvány, és erőfeszítéseiknek köszönhető, hogy ezentúl a Nemadomfel Házban tölthetik délutánjaikat.

Megtanulják, mik az értékek

A Nem Adom Fel Együttes 2007-ben szervezett jótékonysági koncertet a Papp László Sportarénában. A felkért közreműködő művészek igent mondtak, és olyan sikeres lett végül a rendezvény, hogy 11,5 millió forintos bevételt sikerült összehozni. Ezt a Böjte Csaba szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet kapta, és ez szolgált anyagi forrásul a csíksomlyói árvaház felújítására, ahova idén nyáron be is költözhettek az árvák. A siker arra ösztönözte a zenekart, hogy egy újabb koncertet szervezzenek, és így segítsék a szendrőládi napközi létrehozását.

Magyarországon mintegy 750 ezer gyermek él szegénységben, ebből legalább 430 ezer valóban nagy nélkülözésben. Közülük sokan az intézményi kereteken kívül, azaz iskola után, nagyon kevés olyan támogatást kapnak, amely segíthet a későbbi beilleszkedéshez szükséges készségek, motivációk kifejlődésében. „Ezt a támogatást kívánja megadni a Nemadomfel Ház” – mondta Dely Géza, a Nem Adom Fel Alapítvány vezetője. „A legfontosabb része a programnak, hogy a gyerekek megtanuljanak gazdálkodni a közös értékekkel, igényesek legyenek a rendre, a szépre és a jó értelemben vett gyarapodásra.”

A falu kicsi, majdnem túlfutunk rajta, de a végén láthatósági mellényt viselő emberek mutatják, hol maradt még parkolóhely az útszélen. A kis ház udvara tele van, szépen kiöltözött emberek hallgatják az éppen akkor beszédére készülő Mádl Dalmát. A hűvös időben kicsit fáznak a gyerekek, így rövidre fogja beszédét a kezdeményezést támogató egykori köztársasági elnök felesége, és átadja a szót Schmitt Pál nejének, Makray Katalinnak. Illusztris vendégek, jelen van Bernáth Ildikó miniszteri biztos is, és alapvetően ugyanazt hangsúlyozzák: példaértékű összefogás eredménye a Nemadomfel Ház. Az ünnepélyes átadót követően volt alkalmunk kicsit jobban megismerni azokat, akiknek a ház köszönhető, és azokat is, akik kicsattantak a boldogságtól, hogy végre birtokba vehetik azt.

Az Alapítvány

A Nemadomfel Alapítvány szociális cél szerinti besorolású szervezet, célja a társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak, illetve tagjainak (fogyatékos és idős emberek, etnikai kisebbségek, állami gondozott és veszélyeztetett, részképesség zavarral küzdő gyermekek, szenvedélybetegek, mentális problémával küzdő személyek, stb.) támogatása, amely elősegíti mentális állapotuk javulását, társadalmi integrációjukat, illetve reintegrációjukat.

"A nehézségek idején minden embernek szüksége van a a bátorításra, a Nem adom fel! lelkületre, és nincs aki hitelesebben képviselhetné mindezt, mint a hátrányos helyzetben lévő emberek. Ezt a hitvallást szeretnénk jelezni azzal is, hogy hátrányos helyzetű embertársainkat szeretnénk bevonni a szervezés munkájába. Egy értelmileg akadályozottnak minősített fiatalember helyet kapott a Kuratóriumban, és egy fiatalember a Felügyelő Bizottságban, és ennek nem pusztán gesztus értéke van. A hátrányos helyzetű emberekkel közösen végzett, érdemi munka segíthet, hogy az egyenrangú partneri viszony kiemelkedő jelentőségét ne hagyjuk elhomályosulni.  "

A ház már tele van játékokkal, játszószőnyeg, párnák, a falon rajzok, a polcon könyvek várják a gyerekeket. A kislányok éppen az óriási plüssmackókat ölelgetik, melyeket a vendégek hoztak ajándékba. A konyha és étkező mellett két szoba és egy fürdőszoba található, minden adott ahhoz, hogy az a húsz gyerek, aki ezentúl itt tölti napjai egy részét, otthonosan érezze magát. Ők olyan szegények, hogy gyakran ételre se futja a családnak. Itt uzsonnával, játékokkal és kreatív foglalkozásokkal várják őket. Mi a hivatalos átadón vagyunk, de a gyerekek már jártak itt. Az egyik szobában kétkazettás magnót látok, rákérdezek az egyik kislánynál, hogy mit szoktak hallgatni rajta. Mesét meg zenét, feleli, aztán szégyenlősen hátrál, és a kert felé szalad.

A kertet is együtt művelik majd a vendégségtől kicsit megszeppent kicsik. Most padokkal rakták tele, hogy a vendégeket finomságokkal kínálják. A zenekar is játszani kezd, először fel sem tűnik, hogy a formális vendégsereg nagy része elment, mi maradunk, mert egyre többen jönnek oda barátkozni.

A Nem Adom Fel együttes

Az Együttes a Down Alapítvány Művészeti Műhelyéből nőtt ki, ahol már hosszú évek óta énekeltek, színházi darabokat mutattak be. 2003-ban a Fogyatékkal élő személyek európai éve alkalmából egy utcai koncertsorozatot szerveztek, amelynek keretében Budapest legnagyobb csomópontjain léptek fel. A fogyatékos emberek zeneileg valóban tehetséges tagjainak egyénisége a színpadon teljes mértékben érvényesül. Ők konferálnak, önmagukat, a saját gondolataikat közvetítik őszintén, egyre nagyobb sikerrel.

"Te beszélgettél már olyannal, volt már rád hatással olyan ember, akivel valami szörnyűség történt, vagy nehezen indult az élete, és aztán összeszedte magát?" - kérdi tőlem gyors bájcsevejt követően Zoli, a Nem Adom Fel együttes énekese, az Egérlány című dal szövegírója. Míg a frappáns választ fogalmazom, megengedőn elmosolyodik: "Igen, magunkra gondoltam." Egy felkészült sajtós profizmusával avat be az alapítvány elmúlt öt évébe, beszél az integrált táborokról, és főleg a koncertekről, de feltűnő, hogy mindenki a jövőről, a további tervekről beszél, saját tevékenységüket nem ünnepeltetik. Szíve csücske a zenekar, bemutat a jelen levő tagoknak is, végül Dely Gézához, az alapítvány elnökéhez irányít, így tőle tudom meg a soron következő nagy dobás, a novemberi jótékonysági koncert részleteit.

Géza kiemelte, hogy milyen együttműködőek, sőt konstruktívak a felkért együttesek, a Quimby, a Csík Zenekar és Kiscsillag tagjai, és ők maguk is újabb és újabb ötletekkel állnak elő, hogy hogyan lehetne még sikeresebbé tenni a rendezvényt.

Géza után Kiss Barna, a zenekar egyik vezetője, és Rácz István (Oszi), a ház gondnoka beszélgetett velünk, ők a munkánkról, a házról alkotott véleményünkől kérdezgettek minket, majd a szerepcsere okozta zavarunkat Oszi azzal igyekezett oszlatni, hogy evés-ivásra próbált bírni minket. Már csak a mulatság volt hátra.

A következő jótékonysági koncertet november 21-én rendezik a Papp László Budapest Sportarénában.

További információ: www.jobbvelunkavilag.hu

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?

Érdekességek