„…mélyen belül te egyre csak minősítesz: jobb lett volna, ha ezek a kutyák nem ugattak volna. De miért ne kellene ugatniuk? Hiszen kutyák – és annyira élvezik.”
Osho: A keresés (előadások a zen tíz bikájáról)
Az ebnek korábban mindig egyértelmű helye és feladata volt. Hogy ez mennyire számított főnyereménynek, azt az adott fajta karmája válogatja. Talán kellemesebb egy méla birkanyájat terelgetni (és néha egy jót verekedni a farkassal), mint megvadult bikákat kényszeríteni féltérdre. Bár minden bizonnyal ez emberi nézőpont; a pulikat, komondorokat, buldogokat és pitbullokat kellene róla megkérdezni. Nem elképzelhetetlen, hogy egy tibeti masztiff tényleg akkor érzi jól magát, ha tigrist reggelizhet.
A kutyák feladatköre igen széles. Olyan fontos tennivalókat is tartalmazott az idők folyamán, mint például a kínai császár lábfejének melegen tartása a hideg kőpadlón. Meló-meló, az ebeknek majdnem mindegy.
Napjainkra a kutyák többsége házikedvencként áll alkalmazásban, ami nehezen megfogható kategória. Nagyjából csak annyit jelent, hogy a kutyának nincs semmi konkrét dolga, és helyük sem tisztázott.
Ez vicces jeleneteket szül. Egy amerikai buldog ismerősöm például nagyobb baráti összejövetelekkor rendszeresen az egyik széken foglal helyet az asztal mellett. Amúgy nagyon kellemes beszélgetőpartner, mindig figyelmesen néz arra, aki éppen viszi a szót, és csak néha morog a bajsza alatt. Természetesen a csipszből is kér.
Míg egyes kutyák a gyerek vagy unoka státusába kerülnek, mások a gazda meghosszabított egójaként funkcionálnak. Ilyenkor a kutyának muszáj teljesítenie – főleg akkor, ha előző este bukott a Manchester United, így gazdánk egója amúgy is súlyos sérüléseket szenvedett a Barcelona-táborral szemben. (A barcás kutyák ilyenkor előnyben vannak, de ez a helyzet ingatag, a pillanatnyi futballerőviszonyok határozzák meg.)
Kutyás sorozatunk következő részeiben bemutatjuk a legjellemzőbb ebstátusokat, a házizsarnoktól az egokutyáig. Természetesen hasznos tanácsokkal is szolgálunk, hiszen balek módon elszalasztja a kínálkozó lehetőséget a szenvedésre az, aki házizsarnokként nem egy beagle-t választ. Nekünk lenne kellemetlen.