#VILÁGOM

Modigliani aktjainak érzékisége még 2016-ban is lélegzetelállító

2016. augusztus 1., hétfő 11:30

A 20. századi festészet egyik legnagyobb legendájának életmű-válogatása tekinthető meg a Nemzeti Galériában október 2-ig. Az olasz Amedeo Modigliani rövid élete a klasszikus formavilág bűvöletében telt, mégis a modern művészet kulcsfigurája lett belőle. A múlt század elejének egyik legizgalmasabb időszakában, alig 13 év alatt alkotta meg fő műveit, amikor a világ minden tájáról Párizsba sereglettek a tehetségek, politikai emigránsok és a szabadságra vágyó bohémek. És a kiállításnak sikerült a század ezen első húsz évének hangulatát, azt a művészeti közeget, amelyben Modigliani ki tudott bontakozni, testközelbe hoznia a budapesti közönség számára.

A Nemzeti Galéria tárlata ráadásul világviszonylatban is kiemelkedő: Modigliani 61 eredeti plasztikáját, rajzát és festményét sikerült kikölcsönözni hozzá a világ vezető múzeumaiból és magángyűjteményeiből, és ilyen gazdag anyag nagyon ritkán látható egyszerre.

Mégis szimpatikusan egyszerűen, többnyire kordon és üvegfal nélkül helyezték el a műkincseket. Aprólékosak a teremszövegek, két óra is gyorsan elrepül, olyan sok a referencia, annyi a befogadnivaló. A tárlat azonban szerencsére az első teremszövegtől az utolsó képig a mítoszról – a duhaj, kicsapongó, drogok és nők mámorában élő sztárról – a művész belső fejlődésére, útkeresésére helyezi a hangsúlyt.

Amedeo Modigliani nem volt magányos farkas: változatos inspirációk érték egész élete során, amelyben meghatározóak voltak széles körű baráti és művészi kapcsolatai. Érthető tehát, hogy az avantgarde szinte minden képviselője említésre kerül ezen a kiállításon. De a hihetetlen szinergiák között is egyedülálló stílusa alakult ki, amely a modernizmus egyik ágába sem besorolható: Modigliani úgy vált az európai modernizmus egyik legjelentősebb alkotójává, hogy életműve egészében klasszikus formavilágot használt.

A Modigliani-életmű és a legenda később olyan erős hatást gyakorolt a műértőkre is, amely minden idők második legmagasabb árverési összegét eredményezte 2015-ben. A Kék párnán fekvő akt című festményt (amely most nincs Budapesten) 170,4 millió dollárért (46,7 milliárd forintért) vette meg egy kínai milliárdos.

Modigliani és a Párizsi iskola

Amedeo Modigliani 1884-ben olasz zsidó polgári családban született, klasszikus neveltetést kapott, még otthon megtanult franciául. Szülei bár elszegényedtek, igyekeztek segíteni őt művésszé válásában. Huszonkét évesen, 1906-ben érkezett Párizsba, s a következő 13 évben, haláláig az ott élő külföldi és francia művészekkel szoros közösségben élt. Az avantgarde összes irányzata hatott rá, kubizmustól a fauve-okig. Hiszen Párizsba akkoriban azért ment egy fiatal, hogy hatással legyenek rá, és hogy majd ő is hatással lehessen a világra – és lehetőleg meg is változtassa.

Ez volt a „Párizsi iskola”- azon külföldi emigráns művészek gyülekeztek itt és keresték egymás társaságát, akik hazájukból a szegénység, a műpártolás hiánya vagy később a faji üldöztetések elől menekültek. Párizs a Fény Városa volt, a műkereskedelem Mekkája, a kevés igazán szabad szellemű hely a világon. Mindenki mindenkit ismert, sokan szerepelnek egymás képein- Apollinaire, Picasso, Jean Cocteau, Diego Rivera, Max Jacob költő, Czóbel Béla festő, Constantin Brancusi szobrász, aki Modiglianit tanítványául fogadta – csak néhány közismert név a szerteágazó kapcsolati hálóból, amelyet fotókkal illusztrált hatalmas infografika mutat be a tárlaton. 

Afrikai maszkoktól a maszkszerű portrékig

De ki volt a jellegzetesen hosszú nyakú, karcsú, titokzatos tekintetű, sokszor szem nélkül ábrázolt alakok festője? Kevesen tudják róla például, hogy eredetileg szobrásznak készült. Ahogy kortársait, őt is megihlették az ősi, Európán kívüli civilizációk. A kronologikus tárlat egyik első darabja egy afrikai törzsi maszk, amelyet Modigliani barátja és kereskedője, a szintén nagyon fiatal Paul Guillaume hozott Párizsba. A jellegzetes, nyújtott fejforma geometrikus vonásai a festő sok munkájáról visszaköszönnek. A kor jelszava a formabontás, a társadalmi dogmák rombolása volt, Modigliani azonban az itáliai mestereken nőtt fel, modern szobrai is finoman időtlenek. Plasztikáival Picasso, Lipchitz, Henri Laurens munkái vonnak párhuzamot, s az egész tárlat erénye, hogy a kortársak összefüggésében mutatja be Modigliani eredetiségét.

Ahogy haladunk előre, a minden bulvárt mellőző teremszövegből mégis megtudjuk, hogy a tüdővész mellett vélhetően a hasis és a sok ivás is legyengítette a szervezetét, és mivel a szobrokat eladni sem volt könnyű, így 29 évesen, a háború kezdetén minden energiájával ismét a festészet felé fordult.

Semmiért egészen

Ekkortájt alapjaiban változott meg a stílusa. Mivel betegsége fényében nem számíthatott hosszú életre, nem kímélte magát: 1915-től kezdve megfesti számos művészbarátja portréját, 1916-tól pedig nagyszabású aktsorozatba kezd. Csakhogy őt az avantgarde művészektől eltérően az aktok és arcok érdeklik, meztelen szépségeinek hosszú derekán azóta sem fogott az idő. A tárlaton vetített 1960-as dokumentumfilmben egy idős hölgy ragyogó szemmel meséli: „Sok nőt szeretett, és azok is szerették őt. Mert kedves volt, harsányan nevetett, és lefestette őket.”

Sok legenda kering "mindenki Modi-járól", nos, ez a rész elég hihető. A budapesti kiállítás kiemelt darabja az annak idején (szintén) nagy botrányt keltett Fekvő akt kibontott hajjal. Amikor ott jártam, a látogatók egy része szemérmesen, tisztes távolból nézegette, de volt, aki bizony tátott szájjal. Érzékisége valóban lélegzetelállító még 2016-ban is. A festmény más okból is valódi kuriózum: Oszaka város 1989-ben vásárolta meg a festményt magángyűjteményből, tervezett Modern Művészeti Múzeuma számára, de azóta is raktárban őrzik, eddig mindössze két alkalommal láthatta az európai közönség – a Nemzeti Galéria tehát igazi szenzációt tartogat a magyar nézők számára.

Modigliani szép férfi volt: korabeli fotója Marcello Mastroiannira emlékeztet. Beceneve, „a Montparnasse Hercege” arisztokratikus eleganciája miatt ragadt rá, amit a visszaemlékezések szerint a szinte állandó nyomorgás és egyre súlyosbodó betegsége ellenére is sokáig megőrzött. Kamaszkorától 36 évesen, koldusszegényen bekövetkezett haláláig a tüdőbaj árnyékában élt, egyik napról a másikra. Egyes visszaemlékezések szerint nem haragudott a sorsra, hiszen bőven mérte neki a gyönyört, mások szerint a tehetetlenség, az elismerés hiánya vitte az alkoholizmusba. Arról is szól a fáma, hogy nem volt elérhetetlen számára a létbiztonság, csak nem törődött vele.

Műkereskedő barátja, a költő Leopold Zborowski szívén viselte a sorsát, Nizzába is leköltöztette, hátha ott visszanyeri egészségét. A kortársak visszaemlékezései színesek és ellentmondóak, amint ezen a kiállításon is kiderül. Modigliani kedélyét korai haláláig legalább annyira fűtötte a kitartó tébécés láz, mint az élménykereső hedonizmus. A húszperces dokumentumfilmben megszólal Jeanne is, a festő egyetlen lánya. Ő úgy fogalmaz: apját volt a legkönnyebb legendává tenni, s ez némileg célzatosan történt a pályatársak által – Jeanne Modigliani szerint "ő volt a bűnbak". Ebben talán annak is szerepe lehet, hogy mai szemmel is szuggesztív aktjai akkoriban már-már a pornográfia határát súrolták: amikor 1917-ben egy kiállításon többek közt a már említett Kék párnán fekvő akt című képét (több más aktjával együtt) bemutatta, a rendőrség bezáratta a tárlatot:  „Hiszen látszik a fanszőrzetük!" – háborodott fel anno a hatóság.

Megláthatjuk a botrányhős mögött a valódi legendát

A festő – a művészettörténészek bánatára – egyetlen levelet sem hagyott maga után. Ő halt meg a legkorábban a korabeli társaságból, majd ifjú élettársa és nagy szerelme, a nyolchónapos terhes Jeanne Hébuterne is öngyilkos lett. Ezek után gyorsan mitikus alakká vált a Montparnasse hercege: temetésén az egész párizsi művészvilág ott volt, képei értéke hamarosan emelkedni kezdett. Sok szempontból tipikus művészsors tehát az övé, hálás film- és regénytéma. A Nemzeti Galéria nagyszabású tárlata azonban a művészettörténeti pontosságra helyezi a hangsúlyt, azzal a céllal, hogy a nagyközönség az alkotásokat végre nem a regényes életút fényében, hanem a teljes jogon kijáró művészi teljesítményért értékelje.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta