#VILÁGOM

Nyugdíjas Roxette nosztalgiázóknak

2015. május 20., szerda 13:09 |

Kedd este a Papp László Sportarénában adott háromnegyed házas koncertet a kilencvenes évek egyik sikerduója, az idén harminc éves Roxette. Ez volt a harmadik koncertjük az országban, de megmondjuk őszintén, az első kettőről szóló hírek valahogy elkerülték a figyelmünket, így csak most lett szerencsénk végre élőben is megnézni őket. Pedig hatodik magasságában az áltisis farsangon Marie Fredriksson voltam az osztályfőnök combig érő(!) csizmájában, kaptam is a beszólást, hogy a Roxette énekesnője mindig mezítláb lép fel. 

Nem vagyok egy nagy koncertrejáró, ide is egyértelműen a nosztalgia vitt, mert hiába volt 27 Roxette plakát a falamon, már annyira régen történt mindez, hogy alig jutnak eszembe az It Must Have Been Love-nak a sorai, nemhogy a kevésbé elcsépelt számoké. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a tavalyi (amúgy isteni) Peter Gabriel koncert után ez a második esemény, amin értetlenül állok a küzdőtéren a hangerő hiánya miatt. Komolyan, egy kocsmában hangosabban szól az aláfestőzene, mint a Papp Laciban a nagykoncertek. Tegyük ehhez hozzá, hogy a hangmérnök feltehetően a büfében tölthette az este nagy részét, ugyanis Marie Fredriksson amúgy erős és éles hangját eleinte csak nagyon ritkán lehetett egyáltalán hallani.   

A Roxette énekesnője ráadásul egyáltalán nincs jól sajnos. Az utolsó hírek ugyan arról szóltak, hogy felgyógyult az agydaganatából (ami megvakította az egyik szemére, és a beszédközpontját is megtámadta), ám a látottak erre csúnyán rácáfolnak. Egyedül a színpadra kimenni sem tud, a koncertet ülve énekli végig, de ez meglepő módon elképesztő tiszteletet és együttérzést vált ki a hazai közönségből, furcsa és közhely is, de a szeretet érzése tényleg tapintható. Rossz egészségi állapota a sors iróniájaként egyedül az énekhangját kímélte, ugyan szólni csak keveset szól a koncert alatt közönségéhez, de amikor (hallani lehet, amit) énekel, kifogástalanul cseng a hangja. 

Így aztán kénytelen Per Gessle irányítani a bulit, ami döcögve indul be, még úgy is, hogy az első szám a Sleeping in My Car. Nem olyan nagy csoda a döcögés, hiszen a zene ugye, egyáltalán nem dübörög a vérereinkben, viszont az első számot követő Spending My Time, a Crash! Boom! Bang!, vagy a Crush on You csak a legelszántabb rajongóknak ismerhető fel az első akkordokról, a She's Got Nothing On (But the Radio), a The Heart Shaped Sea vagy a Watercolours in the Rain meg még abból se.

Gessle nem mellesleg fiatalabbnak néz ki, mint amikor a pályáját kezdte: mi olyan 25 méterre állunk a színpadról, de az arca onnan is olyan sima, hogy a közönség szinte visszatükröződik rajta. A svéd plasztikai sebészet reklámfigurája a régi fellépésekről nosztalgiázik és ugrál, de vasalt arc ide vagy oda, egyszerűen soha nem volt annyira karizmatikus, mint Fredriksson, aki hiába emlékeztet ülve nagyon Annie Lennox-ra, nem ezért nem tudja az ember levenni róla a szemét.

A színpadkép kicsit ráadásul olyan, mintha a Roxette alá a vikingekből spontán összeszedett ZZ Top húzná: a zenészek mind egyformák, leszámítva a szerepét olykor kicsit túljátszó vokalistát. A Roxette a balladáiról lett inkább híres, nem is értem, miért vártam egész este a The Look-os pörgést a társaságtól. Az ember valahogy szívesebben hallgatná ezt az egészet egy kis kocsmában, ötven ember előtt.

Mire tizediknek felcsendül a Fading Like a Flower, kicsit már unjuk, hogy a zenekar úgy énekelteti a magyar közönséget, mintha nem hallották volna, hogy egész Európában ebben az országban beszélnek a legkevesebben angolul (vagy ha nem is ez az ok, tegye fel a kezét, aki emlékszik minden szóra a How Do You Do refrénjéből!). Az viszont továbbra is sokat nyom a latban, amikor a zenekarral együtt énekeltetik a népet, mert akkor egész tűrhetően lehet HALLANI a koncertet. 

Összességében mégse lehet egy szavam sem, mert nosztalgiának a tökéletesnél is jobb volt az este, ami a zenekar részéről a Gyöngyhajú lány elgitározásával és a Joyride-dal zárul, mielőtt lekísérték volna Fredrikssont a színpadról. Aztán visszajöttek a Listen to Your Heart-tal, amit a hazai NER-kontextus sem tudott elrontani, lezárásnak pedig végre megcsinálták a hangulatot a The Look-kal is. Mondjuk, akkor nekünk már kicsit későn, lehet hogy a mai prágai koncertnek...

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta