#VILÁGOM

Meghívó Salvador Dalí agyába

2015. március 21., szombat 15:50

Kétség sem férhet hozzá, hogy Salvador Dalí a huszadik század egyik legnagyobb művésze – emellett persze az egyik legnépszerűbb is. Álomszerű, szürreális képei, gyermeki fantáziát érett szexualitással ötvöző művei milliókat bűvölnek el – és nem csak a műgyűjtők, vagy a fanatikus múzeumbajárók között. Víziói bögréken, pólókon, noteszeken ékeskednek, olcsó poszterekként köszönnek vissza a legkülönfélébb lakásokban – ennek ellenére, vagy talán éppen ezért Dalí kiállításra látogatni korántsem jelent ismerős élményt. Húsz évvel a festő halála (és a berlini fal elbontása) után Berlin mintegy 1500 négyzetméteren adott otthont Dalí munkáinak egy olyan gyűjteménnyel, amely művészetének sokszínűségét is bemutatja, hiszen a rajzok és festmények mellett magazin címlapok, kollázsok és nyomatok is felsorakoznak. A berlini "Dalí - Die Ausstellung am Potsdamer Platz" kiállításon jártunk.

"A szürrealizmus én vagyok!"

Salvador Dalí egyszer kijelentette: „Nincs olyan, hogy szürrealizmus. A szürrealizmus én magam vagyok.” Ha mégis megpróbálnánk szavakba önteni a mozgalmat, hívei talán a megfoghatatlan, az abszurd, az irracionális tárgyiasítását tűzték ki célul. Dalí mindössze huszönöt éves volt, amikor az 1924-ben alakult szürrealisták csoportja tagjává fogadta őt, hála a Luis Bunuellel közösen készített Andalúziai kutya című filmjüknek. Azoknak, akik kritizálni merték a műveit, csupán annyit mondott: nem áll jogukban és lehetőségükben véleményt formálni, hiszen ezek a művek az ő személyes paranoiáit és illúzióit jelenítik meg – így senki sem tudhatja rajta kívül, hogy egy festmény pontos-e vagy sem. Végignézve ezt a kiállítást, az ember azonnal megérti Dalí szavait: „Ha egyszer végre igazán elismerik a munkásságomat, rájönnek: a közismert, klasszikus képeim csupán a jéghegy csúcsa."

Szex, halál, és ami a kettő között van

A szürrealizmus patrónus szentjeként tisztelt filozófus, Sigmund Freud 1938-ban találkozott először személyesen Dalíval – a kézfogást pedig vélhetően a világtörténelem egyik legizgalmasabb beszélgetése követhette. Freud számára Erosz, az élvezet jelentette az életösztönt, Tanatosz pedig a halálösztönt – az emberi életet, társadalmat, sőt a történelmet is ennek a két alapelvnek a segítségével igyekezett értelmezni. Dalí műveiben minkettő egyszerre van jelen: a zabolátlan szexualitás és mindent elsöprő testi és lelki szerelem, illetve a szenvedés, lemondás, depresszió, betegség és halál. Sokan nem tudják, de még maga a név is szexuális tartalmat hordoz: Dalí katalánul annyit tesz: vágy. Szimbólumrendszerében, amelyben időről időre visszatérnek egyes teremtmények és motívumok, a hangyák például egyszerre képviselik az elmúlást és a termékenységet. A képeken újra és újra előkerülő rák motívum pedig az ő értelmezése szerint a szüzességhez kötődik: „A rák, ahogy a fiatal lány is, pirulni kezd, elvörösödik, amint valaki ajkaival közelít felé” – magyarázta egyszer. Az oroszlán mindeközben a törhetetlen férfiúi potenciál szimbóluma. Dalí szexuális vágyálmai és frusztráció a kiállításon leginkább a „Casanova emlékei” című sorozaton mutatkoznak meg, amelyet nézegetve az ember egyszerre érez kellemes ágyéktáji bizsergést, és elemi viszolygást.

Alice drog-országban

Bár a nyomatok között a híres La Mancha Lovagja-sorozat, a Trisztán és Izolda meséjét felelevenítő képek, és a Fausthoz készült zseniális illusztrációk is helyet kaptak, számomra a leglegyűgözőbb az Alice csodaországban képei voltak. A legenda szerint a művész könnyelműen a földön felejtette a félkész képeket, és mikor este visszatért hozzájuk, felfedezte: az egyik hőn szeretett párducmacskája az Alice-illusztrciókra vizelt. Ahhelyett, hogy felbosszantotta volna magát, kitörő örömmel jelezte barátainak: az ocelot cica olyan profi munkát végzett a képeken, amelyre ő maga sosem lett volna képes. A még Dalítól is szokatlanul színes és eseménydús képek szinte halucinációknak tetszenek – persze senki előtt sem titok, hogy Dalíhoz hasonlóan az Alice könyvek szerzője, Lewis Carrol is bátran kísérletezett különféle drogokkal és szerekkel. Különösen mókásnak találtam a „belsős poénokat” – a Bolondos Kalapos teadélutánjáról készült illusztráción például feltűnik a szinte védjeggyé vált elfolyó idő-szimbólum, az olvadó óra is. Mindez a berlini Potsdamer Platzon, egész évben, potom 13 Euróért.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta