Hova lett a Kiábrándult Értelmiségi?

Zanza!

Michel Houellebecq írót sokan csak akkor ismerik fel, mikor képet látnak róla, hiszen ő nem más, mint a kiábrándult értelmiségi témájú mém arca. Persze életműve egyáltalán nem ennyiben merül ki, mégis a kérdés az, hogy az elrablásáról szóló film vajon akkor is élvezhető-e, ha a kiábrándult értelmiségit keresi a néző, vagy csak akkor szórakoztat, ha betéve tudja a Houellebecq-életművet, de legalább olvasott már néhány könyvet vagy verset tőle.

tumblr mbohzckvrf1riaa2oo1 400

Houellebecq az egyik legnépszerűbb francia író, a tavalyi Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. A Csúcson vagy az Elemi részecskék szerzője nem riad vissza a botrányoktól sem, de nem ám az egyszerű hétköznapi botrányokat részesíti előnyben, hanem abból is az egyediségire törekszik, bár azt tagadja, hogy igazak azok a hírek miszerint az iszlám fundamentalisták halálra ítélték volna. Az viszont mindenképpen igaz, hogy néhány éve tényleg eltűnt, majd mikor előkerült, mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a Térkép és a táj című könyvének promóciós útját és senkinek sem árulta el hol volt. Aztán hogy jó író módjára tovább csavarja a talányt itt ez a film, amiben pont valami ilyesmi történik. És igen, maga Houellebecq játssza a főszerepet benne: saját magát.

A történet nem bonyolult, a híres francia író Párizsban éli mindennapjait pont úgy, ahogy az ember egy francia irodalmárt elképzel: egyik cigit szívja a másik után, lehetőleg semmi alkoholmenteset nem iszik, rajong a szupermarketes borokért, és úgy általában mindenről megvan a véleménye, ami az esetek többségében egyáltalán nem pozitív. Eddig ugye a kiábrándult értelmiségi figurának is teljesen megfelel. A sima értelmiségieknek viszont ritkán törnek be a lakásába és rabolják el hogy aztán váltságdíjat követeljenek érte. Persze ritka az olyan rab is, akinek a rabsága alatt a legnagyobb problémája a megszokott cigiadagja beszerzés, miközben harcművészetet tanul a rosszfiúktól. A fogvatartók és a fogvatartott szépen lassan megkedvelik egymást, de még mindig ott a fő kérdés: hogy vajon lesz-e valaki aki kifizeti az íróért a váltságdíjat.

A film a fikció és a dokumentumfilm határán mozog és kellőképpen szórakoztató ahhoz (igaz, csak a film közepétől, de onnantól nagyon), hogy az is élvezze, aki a mémeken kívül semmit nem tud Houellebecq-ről, sőt talán még arra is vetemedik, hogy a film után kézbe vegye valamelyik könyvét is. Annak pedig mindenképp ad egy kis extrát, aki képben van az életművel, és akar egy kis irodalmi eszmefuttatást is hallani az írótól. 

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra