Pedig nem ma kezdtünk tetoválni. Már az ősember is, még ha többnyire véletlenül is, de viselt bizonyos testfestéseket, akár sérülésből származó állandósult véraláfutásokat, akár a bőre alá türemkedő koromból vagy egyéb anyagból származó kezdetleges tetoválást.
Valamivel később már nagyon is tudatosan alkalmazták, elsősorban díszítő funkciója miatt. Az ókori Egyiptomban már az i. e. IV. évezredből tudunk pontsoros testfestésről, amelyről agyagfigurák árulkodnak, de nem sokkal fiatalabb múmiákon is találtak már pontsoros és vonal „dekorációt” is.
Otzi
1991-ben az olasz–osztrák határnál, az alpokbeli Schnastal gleccserében két német turista egy fagyott férfimúmiára bukkant két túraszalámis szendvics gyanútlan elfogyasztása között. Az eset művészettörténeti fordulóponttá nőtte ki magát, az Otzi névre keresztelt, kb. 5300 éves rideg pasas teste ugyanis tele van varrva különböző, máig ismeretlen szimbolikájú tetoválással.
Azóta is sokat foglalkoznak vele, a radiokarbonos kormeghatározás óta, például 1997-ben a francia rendőrség bűnügyi kutatóintézetének antropológiai laboratóriumában rekonstruálni próbálták a fiatalember vonásait is, de tetoválásainak eredetéhez egyelőre ez sem vitte közelebb a tudományt.
Nora Hildebrandt
Nem kell megijedni, nem fogunk név szerint felsorolni mindenkit, akinek tetoválása van. Még csak a hölgyeket sem. De Nora Hildebrandt megér egy misét: míg egy női tetoválás még évtizedekkel Hildebrandt után is kétes megítélés alá esett, ő számos privilégiumot élvezhetett, heti 100 dollárt keresett, megfordult Amerika és Európa legnagyobb városaiban, fellépett cirkuszban, végigturnézta az Államokat, és világhíres lett szétvarrt testének köszönhetően. No, nem csak annak. A PR is nagyon jó volt. Az 1880-as évek elején azt állította magáról, hogy kislányként, félárván eredt apja után, aki korábban magára hagyta. Áthajózta a fél világot Ausztráliától Amerikáig, hogy megtalálja a tetoválómester apukáját. Vele aztán egy indián törzs fogságába estek, ahol is Ülő Bika, a törzsfőnök azzal hitegette az édesapát, hogy ha rommá tetoválja tulajdon lányát, szabadon engedi őket.
A szabadság ígéretével az édesapa belelendült a szurkálásba, és fához kötözött lányát napi 6 órában tetoválta egy éven át, legalábbis a sztori szerint.
Valójában viszont, nagyon úgy néz ki, hogy a tetoválásokat Martin Hildebrandt készítette, a Londonban(!) született Nora férje (mások szerint apja), aki nem mellesleg, egy tetoválószalon tulajdonosa volt. Ennyit a jó marketingről.
Sokan mások…
Az ókori rómaiak diszkriminatív jelleggel alkalmazták a bűnözők és a rabszolgák megjelölésére. Számos indián kultúra is előszeretettel élt a testfestés efféle formájával, de volt idő, amikor kifejezetten tiltott és üldözött jelenség volt. Japánban például 1881-ban betiltották, de ez nem sokakat érdekelt, akinek tetszett, az a tilalom ellenére is tele lett tetkókkal. Maga a szó egyébként a polinéz eredetű „tatu” tahiti szóból eredeztethető, amelynek jelentése: nyomot hagyni valamin.
De mi is hagy nyomot pontosan?
Azt régóta tudjuk, hogyan kell csinálni. De azt most se tudjuk egészen pontosan, hogy ki mivel csinálja. Tetováláskor a festékanyag a bőr alsó, irha rétegébe fecskendezve fejti ki dekoráló hatását, tehát nem lenne mindegy, hogy miből van. Mivel azonban a tetováláshoz használt anyagok nem minősülnek sem gyógyszernek, sem kozmetikumnak, a legtöbb helyen nem vizsgálják az élelmiszereket és gyógyszereket ellenőrző hatóságok, pontos összetételüket így nehéz megismerni, ezért van, hogy az higanyt, grafitot vagy akár fagyálló folyadékot is tartalmaz.
Más veszély is van?
Azonkívül hogy nem jól sikerül, vagy évek múltával megunjuk, esetleg nem azonosulunk már az üzenettel? Igen, van: a tű közvetlenül érintkezik ugyanis a vérrel és a testnedvekkel, vagyis kiváló lehetőséget biztosít a fertőzések közvetlen és gyors terjedésének. Nem riogatunk senkit! Természetesen egy alaposan sterilizált tű és a megfelelő higiéniás körülményekkel rendelkező szalon és művész várhatóan nem okoz majd semmiféle problémát, de veszélyforrások igenis vannak, ezért körültekintően kell eljárni a tetoválóhely és -mester kiválasztásánál is.
Miért csináljuk?
Korábban a lázadás jelképe volt, mára az önkifejezés egyik formájává népszerűsödött. Egyre több fiatal él vele, iskolázottságra, nemre való tekintet nélkül, a motívumok pedig egy végtelen széles spektrumon mozognak, a félig indián, félig sasfej és a kék rózsa, felkapaszkodó kígyóval ma már lehet szivárványszínes Disney-figura, bármely családtagunk élethű portréja, esetleg egy ismeretlen nyelven jól mutató jelmondat, vagy egy szolid, de eltévedt pillangó. A megítélése is sokat változott az elmúlt évtizedek során, és bizonyos stílusok szinte elengedhetetlen kellékévé vált, mint egy jól megválasztott kiegészítő, megfelelő frizura, napszemüveg vagy rúzs.
Ja, igen! A kozmetikai tetoválás
Messze nem fájdalommentes, de megspórolható vele a reggeli szemhéjtus, a szájkontúr vagy a rúzs.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
