Az egyik ismerősöm úgy fogalmazott: egy nap elment az iskolába a cuki kisfia, és hazajött egy kibírhatatlan tini, akit az égvilágon semmivel nem lehet motiválni. Mielőtt kétségbeesnél: van segítség a tinédzserbajokra, csak meg kell találni azt a napi néhány percet, amikor az ajtajuk nyitva áll.
Fejes-Martinez Krisztina pedagógusként, a Hősök Tere Alapítvány vezető trénereként és háromgyerekes anyaként is találkozott azzal, hogy a tinédzserekhez más irányból vezet az út. Soft-skill tréningjeikkel olyan készségeket fejlesztenek, amit később a diákok, a pedagógusok, de még a szülők is életük minden területén tudnak hasznosítani. Amellett, hogy tudással vértezik fel a résztvevőket, eszközt is adnak a kezükbe, saját élményeken át vezetik rá őket, hogyan tehetik az életüket könnyebbé, zökkenőmentesebbé, ugyanakkor értékesebbé. A tinédzserek motivációjáról is tartanak workshopot, ami a szülőknek és a tanároknak is segítséget jelenthet.
Ahogy Vekerdy Tamás mondta, a tinédzsereken kint függ egy tábla, miszerint „Átalakítás miatt zárva!”. A szülő és a tanár sokszor úgy érzi, hogy semmit nem fogadnak be, vagy ha igen, akkor ki kell használni ezeket a ritka alkalmakat.
„Gyakran tapasztalja a szülő, hogy három napig zárt kapukat dönget, ha a tini gyerekéről van szó” – mondja Fejes-Martinez Krisztina. „Ám amikor egyszer csak kinyílik az ajtó, legyen bár este 11 óra, ott kell lenni, és meg kell hallgatni, ha végre közlendője van. Ebben az időszakban a gyerek azzal a munícióval dolgozik, amit kisebb korában megkapott otthon, de olyan, mintha ezekre egyáltalán nem emlékezne, hiszen most alakul ki az egyéni látásmódja, személyisége, ahogyan a világra reagál. Nem könnyű időszak ez, hiszen a szülők azt élik át, hogy azok a motivációk, amelyek korábban megmozgatták a gyereket, most semmilyen hatással nincsenek rá. Így új lehetőségeket kell keresni és találni.”
Vond be a döntésekbe!
Vannak olyan döntések, amelyek esetében a szülő nem adhat szabad kezet, más helyzetekben viszont éppen azzal tudjuk motiválni a gyereket, hogy ő maga jelölheti ki a határt.
„A túlzott szigor általában még nagyobb ellenállást szül, így érdemes megadni a lehetőséget, hogy a tinédzser azt érezze, bizonyos kérdésekben ő dönthet” – javasolja Fejes-Martinez Krisztina. „Például elmenne bulizni, és meg kell beszélni, mikorra érjen haza. Ha ő az éjjel 1 órát javasolja, mi viszont tudjuk, hogy akkor már nincs hazafelé buszjárat, ne közöljük vele, hogy márpedig 11-re itthon kell lennie, hanem kérdezzük meg, hogyan tud biztonságosan hazajutni. Elmondhatjuk az aggodalmainkat a későbbi hazaérkezésről, de keressünk kompromisszumot, hogy mi is nyugodtak lehessünk, és neki se kelljen korábban elindulnia, mint a tásainak.”
Legyen lehetősége választani!
A tinédzsereknek fontos, hogy ne érezzék, bele vannak kényszerítve egy helyzetbe, hanem van választási lehetőségük, hívja fel a figyelmet a pedagógus-tréner szakember.
„Ha szeretnénk, hogy segítsen a házimunkában – miközben tudjuk, hogy az egészet utálja –, úgy kérdezzük meg, hogy ő mondhassa ki a végső szót. »Szeretném, ha segítenél. Mihez lenne kedved? Porszívózni, port törölni, vagy elmosogatni?« Így könnyebben bólint rá az egyik lehetőségre, hiszen lehet, hogy ma szívesen elmosogat, de egy hét múlva már inkább a portörlést választaná. A lényeg, hogy partnerként kezeld, és érezze, hogy nem a feje felett születnek a döntések.”
Nem kell a tinédzsernek mindig segíteni: hagyd őt elesni!
Szakértőnk szerint ez az egyik legnehezebb feladat a mai szülőknek: nem megoldani mindent a gyerek helyett, hanem hagyni, hogy időnként a maga kárán tanuljon.
„Ehhez azonban az is fontos, hogy a gyerek azt érezze, ebben a családban lehet hibázni, a szülőnek pedig meg kell állnia, hogy mindig a hóna alá nyúljon. Időnként egy bukás többet tanít neki, mint bármennyi siker, és biztonságos környezetben tapasztalhatja meg, hogy a tetteinek következményei vannak. Ha végig kell tanulnia a nyarat, akkor ez motiválhatja arra, hogy a következő évben jobban teljesítsen.”
Jobb szembesülni, mint szembesítve lenni
A legrosszabb, amit tehetünk, ha általánosítunk. „Te mindig...”, Te soha…”. A szakember kiemeli, hogy mindig az adott helyzettel kapcsolatban kérdezzük, és ne jelentsünk ki!
„Tegyük fel, hoz haza a diák egy kettest. Adjunk rá lehetőséget, hogy magát értékelje. Kérdezzük meg, hogy ez egy olyan kettes, aminek örülünk, hogy legalább görbül, vagy egy olyan kettes, amiből négyes is lehetett volna, ha picit több energiát fordít a tanulásra. A tinédzserek esetében is alapszabály, hogy szembesülni jobb, mint szembesítve lenni. Így könnyebben néz szembe a kudarcával, megtanul érte felelősséget vállalni.”
Lehet hibázni, de változtatni is kell!
Fejes-Martinez Krisztina hangsúlyozza, hogy ha valami nem a tervek szerint alakul, lehet róla beszélgetni, de arra is kell megoldást találni, hogy máskor jobban sikerüljenek a dolgok. Együtt találjunk rá a lehetőségekre, hogy fejlődni és változtatni tudjon.
„Sokan úgy látják, hogy a tinédzser gyereket semmi nem érdekli, és egy rossz jegy miatt maximum a vállát rántja meg. Az én tapasztalatom szerint a kulcs az lehet, ha megtaláljuk azt a területet, amiben örömét leli. Azzal lehet igazán kinyitni, ha azt érzi, ebben a tevékenységben támogatjuk, és nem a megvonásával fegyelmezünk. Ha tehetséges futballista, ne az legyen a büntetés, hogy nem mehet edzésre, ha egyest kapott vagy nem vitte le a szemetet. Inkább azt erősítsük benne, hogy ha a tanulással kész van, hamarabb lemehet a térre focizni. A fontos az, hogy a gyerek érezze, hogy van döntési joga, ugyanakkor olyan határok is, amiket nem léphet át. Mert a kerítés ugyan kijelöl határokat, de megvéd a bajoktól, és támaszkodni is lehet rá.”
