Amikor a világra jön egy kisbaba, mindenki tanácstalan egy kicsit: mit tegyen, hogy a lehető legjobb legyen a csecsemőnek? Ezért már a kórházban ellátják az újdonsült anyákat a megfelelő instrukciókkal a szoptatással és a gyerek ápolásával kapcsolatban. No ezek a szabályok azok, amelyek kiverték néhány anyukánál a biztosítékot.
A pár évtizeddel vagy akár egy egész évszázaddal ezelőtt íródott tanácsadó kiadványok egy egészen másik világba kalauzolnak. Egy olyan világba, amelyben sokkal kevésbé volt örömteli gyereknek lenni. Túlzott szigor, testi fenyítés, alkohol, drogok és cigaretta: elképesztő, miket ajánlottak annak idején az anyáknak, akár otthon voltak, akár még a kórházban. Persze a legtöbb szokásról nem lehetett még tudni, mennyire ártalmas az anyukának és a csecsemőnek egyaránt, ennek ellenére már az is rémisztő, hogy egy frissen szült anyuka hányszor láthatta a saját gyerekét.
Cigizz bátran
Amikor egy modern anyuka, Micala Gabrielle Henson a kezébe vett egy 1968-as amerikai kórházi szabálylistát, egészen elképedt, olyannyira, hogy a tartalmát közzé is tette. Nagyon sok minden változott az elmúlt 50 évben, például már a kórház közvetlen közelében is csak a kijelölt helyeken engedélyezett a dohányzás – annak idején viszont a kórtermekben is rágyújthattak a betegek. A tanácsadó kiadvány persze erre is kitér: nem baj, ha az anyuka dohányzik, de legalább ne akkor tegye, amikor szoptatási idő van.
Van öt perced szoptatni
Miközben ma már természetesnek vesszük, hogy annyiszor vesszük a mellünkre a babát, ahányszor ő azt igényli, a hatvanas években szigorú szabályokhoz kötötték az etetés és az ápolás idejét – egyébként nemcsak Amerikában, hanem itthon is. Ma már tudjuk, hogy a háromóránkénti etetés a gyári dolgozóknak kitalált rendszer részeként maradt fenn – túlzottan is – sokáig, ilyen időközönként engedték el ugyanis őket szoptatni. Ennek ellenére a kórházakban ugyanilyen komor arccal nézték az órát. Az anyukák reggel kilenckor kapták meg először a gyereküket, de az első 24 órában csak alkalmanként öt percet szoptathattak. Az idő az ötödik napon is maximum 15 perce hosszabbodott – anya legyen a talpán, aki ennyi idő alatt gyakorlat nélkül elég tejet juttat a gyermeke szervezetébe. A cél nem a kicsik éheztetése, hanem az anya mellbimbójának védelme volt, amit nemcsak az újszülött szájától, de a fertőzésektől is óvtak. Újabb alkalom a szoptatásra délután egykor kínálkozott, majd fél hatkor, legkésőbb pedig este kilenckor.
Csokis süti nincs!
Ezekben az időpontokban senki, még az apa sem léphetett be a kórterembe. Az anyukákat megkérték, hogy erre az időre szüntessék be a dohányzást, és sose takarják be a csecsemőjüket az ágyneművel. Bizonyos ételeket sem szabadott enniük, hogy az anyatej minősége ne romoljon le: közéjük tartozott a csokis édesség, a kókuszos süti, a nyers alma, a káposzta, a mogyoró, az eper, a hagyma vagy a cseresznye. Az éjszakát a gyerekek a csecsemős nővérekkel töltötték, ahol tápszert kaptak cumisüvegből, az anyukától pedig nem kérdezték meg, engedi-e ezt, vagy sem.
Anya, hol vagy?
A látogatások közti időben sírhatott a baba, legalább „erősödött a tüdeje”, a mama megnyugtató illata és érintése helyett pedig maradt a rideg babaágy. Az utóbbi években persze már megváltozott a helyzet: szinte a legtöbb kórház bababarát, azaz az újszülöttek az édesanyjuk mellett maradhatnak akár egész nap, csak a kötelező vizsgálatok idejére viszik el őket, illetve akkor, ha az anyuka ezt kéri – és nem szégyenítik meg miatta. Az a pihenés, ami a hatvanas években az ágyból ki nem kelő kismamáknak jutott, akikhez bizonyos időközönként odavitték a babát, mára megszűnt. Cserébe viszont ma már tudjuk, mennyire fontos a kicsinek a szülei közelsége, az állandó bőrkontaktus, az igény szerinti szoptatás. A kórházban töltendő idő is lecsökkent, komplikációmentes szülés esetén ma már három nap után anya és gyermeke is távozhat, míg pár évtizeddel ezelőtt az egy- vagy kéthetes kórházi tartózkodás is teljesen megszokott volt.
Apának otthon a helye
Az egyik legfeltűnőbb változás az apákat érinti. A hatvanas években – de ez a gyakorlat még a nyolcvanas években is megmaradt – az apa nem lehetett jelen a szülésnél, maximum a kórházi folyosón róhatta a kilométereket, vagy otthon várta gyermeke világrajövetelét. Amikor rátelefonáltak, hogy meglátogathatja újdonsült családját, akkor mehetett be a kórházba, de a gyerek körüli teendőkbe nem vonták be. Hol volt még az apa mellkasán eltöltött aranyóra, a közös ismerkedés, az együtt szülés! A gyereket csak délután fél három és fél négy, illetve hét és háromnegyed nyolc között lehetett megtekinteni a csecsemős nővérek szobájának ablakában. Aki rosszkor érkezett, azt külön megkérték, hogy ne zavarja az osztály nyugalmát, és tartsa be a kijelölt rendet. Amikor pedig végre mindenki az otthonában volt, újabb meredek szabályokat kellett betartani – a ketreces napoztatás és az alkoholba mártott kockacukor csak egy volt a sok közül.
