"Mik a terveik vele?" - kérdezték a síedzők Mikaela apját. "Tervek? Hát, holnap például az iskolai karácsonyi darab szerepeit fogják eldönteni" - válaszolta.
Bár a szülők már egészen kicsi korukban síelni vitték a gyerekeket, nem volt kötelező a síelés. Kisgyerekként ez családi program volt, a gyerekek egyszerűen csak mentek a szülők után, le a pályákon.
Kiderült, ez a taktika Mikaela esetében kicsit túl jól működött, mert még csak ötéves volt, amikor a helyben elérhető síoktatók már közölték: a kislány túl jó, és már nem tudnak neki mit tanítani. Úgyhogy innentől a szüleivel folytatta az edzést.
Amikor a család a nyugati partról a keletire költözött, Mikaela nagyon szenvedett. A kényelmes városi otthonukat egy félreeső romra cserélték, amin a család napi 14-16 órát dolgozott, hogy lakhatóvá tegye. A puha, remek hó helyett undok, jeges pályák várták az edzéseken. "Végül nagyon hálás lehetek ezért az egész váltásért. A ház munkái során megtanultuk, hogy a problémák megoldása általában a kemény munka. És itt megtanultam a jeges havon is pontosan síelni, ami iszonyú fontos, mert a nagy európai versenyeken általában pont ilyen a hó." - mesélte Mikaela egy interjúban.
És az együtt végigdolgozott évek során a szülők, Jeff és Eileen, szigorú munkamorálja is beleívódott a gyerekekbe. Azt tanították: nem szabad csupán a tehetségben bízni. "A nyers tehetségek ritkán érnek oda. Ahogy Churchill is mondta: a papírsárkány is magasabbra repül ellenszélben" - fogalmaz Jeff.
A Shiffrin testvérek végül a Burke Mountain akadémiára kerültek, ami egy vermonti iskola, fiatal síversenyzőknek. 2012-ben Mikaela már az amerikai csapat tagja volt.
De a szülők szerepe itt sem ért véget, Eileen elkísérte a lányt gyakori utazásai mindegyikére, így nyújtva neki folyamatos támogatást. "Minek jön, felesleges" - tamáskodtak az edzők, de az anya nem hagyta magát. Az amerikai csapat megköszönhetné nekünk azt a félmillió dollárt, amit az évek során arra költöttünk, hogy Mikaelát kísérgettem, és végül lett egy 18 éves olimpiai bajnoka az országnak" - véli Eileen.
"Kisgyerekek voltunk, még azt sem tudtuk, mi az a síelés, amikor már kaptunk kis műanyag, csizmára csatoltható Mikiegér léceket, és abban mászkáltunk a nappaliban, körbe, körbe" - emlékszik vissza a lány bátyja.
"Ő egy olyan sportoló, aki a folyamatra koncentrál, a sikereken, és a közepes eredményeken egyaránt villámgyorsan túllép, és csak folytatja a munkát, halad előre. Nemigen töltünk időt a dicsfényben fürdőzéssel" - jellemzte a lányt Mike Day edző.
Schiffrinben folyamatosan az munkál, hogy gyorsabb és erősebb legyen. Ez a sisakja hátuljára is felírt mottója is: A.B.F.T.T.B (Always Be Faster Than The Boys) vagyis: Mindig Legyél Gyorsabb, Mint A Fiúk.
A tehetségnél a szorgalom többet számít, véli Mikaela bátyja, aki szerint testvére már kicsi gyerekként is hajlandó volt a fejlődéshez szükséges munkát beletenni a felkészülésbe, ezért válhatott belőle világklasszis síző.
"Az emberek mindig azzal jönnek, írjunk egy könyvet, hogy csináltuk. De csak nevetni szoktam ezen, mégis, mit írhatnék a könybe? Hogy azért lett ilyen sikeres, mert heteken át marhatrágyát lapátolt velem, amikor egyik nyáron kicseréltük a kertünkben a gyepet? 32 fok volt, és ő tíz évesen keményen dolgozott, és nem panaszkodott közben." - mondja Eileen, az édesanya.
"Azért lett belőle jó síversenyző, mert mindenféle dolgokat tett a fejlődése során, például megtanult keményen dolgozni, de ezek egyike sem volt része valami Világbajnokcsináló Tervnek. Tulajdonképpen mindig csak a normalitást kerestük" - fogalmazott az anya.