A fiam lánytestbe született

“Mindent, ami Jázmin volt, elcsomagoltam egy dobozba”

Zanza!

“Egy világ omlott össze bennem, amikor Jázmin elárulta, fiúnak tekinti magát és a Tóbiás Benjamin nevet választotta. Attól a naptól kezdve, hogy "előbújt", a gyász minden fázisát átéltem” - mesélte a Díványnak egy transznemű fiú édesanyja.

Magyarországon nincs intézményesített ellátás transz* gyermekek számára. A szülők sok esetben tanácstalanok, környezetük előtt szégyellnivalónak gondolják a család helyzetét és abban reménykednek, hogy a gyerek „majd kinövi” transzneműségét. Azt pedig már nem kell ecsetelni, milyen komoly következményei vannak, ha a gyerek az elutasítás, a meg nem értettség, a kirekesztés vagy a bántalmazás áldozata.

Tóbiás2.png
Fotó: Tuza Zoltán

Tisztázzuk, mi az, hogy transznemű

A transznemű kifejezés egy gyűjtőfogalom arra, hogy valakinek a nemi szerepe eltér a születéskor többnyire meghatározott biológiai nemétől (férfi vagy nő). A transzneműségen belül megkülönböztethetjük

  • a transzszexualitást: amikor egy ember nemi tudata ellentmond a testi nemi szerveinek,
  • az interszexualitást: amikor valakinek nem egyértelmű a testi neme,
  • és a cross-dressinget: ha valakinek nincs problémája a testi nemével, de a másik nem ruháit viseli.
Fontos tudni, hogy a transzneműség a szexuális irányultságtól független, arra „merőleges” dimenzió: a transzneműek közt ugyanis léteznek heteroszexuálisok, homoszexuálisok, biszexuálisok és aszexuálisok egyaránt. A nemi identitás és a szexuális irányultság különbözősége ellenére a szexuális kisebbség fogalma mindazokat felöleli, akik akár az egyik, akár a másik téren bármiben eltérnek a többségtől - mint ahogy az LMBT elnevezés (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) is mindkettőre egyaránt utal.

“Először azt gondoltam, a lányunk tévesen értelmezi az érzéseit és hogy ez csak egy rossz álom. Amikor rájöttem, hogy nem az, mérhetetlenül haragudtam a sorsra és az egész világra, de magamat is hibáztattam; azt gondoltam, valamit nagyon nem jól csináltam a terhesség vagy a szülés alatt, vagy hogy rosszul döntöttünk, amikor hagytuk, hogy Jázmin a fiúkkal játsszon és fiús ruhákat hordjon. Teljesen magamba roskadtam. Aztán egy nap mindent, ami Jázmin volt, elcsomagoltam egy dobozba. Elbúcsúztam tőle egy levélben, örökre eltemettem, és onnantól kezdve már én is a fiamként, Tóbiásként tekintettem rá” - emlékezett vissza a kezdeti nehézségekre Tuza Éva, háromgyerekes anyuka. 

A tudatlanság miatt sokan félreértelmezik Tóbiás helyzetét, a megjelenésére utalva olyan megjegyzéseket szoktak tenni, hogy Ha a lányokat szereti, oké. De miért láttatja a külsejével, hogy "más"? Nem lenne könnyebb az élete, ha nem akarna fiúnak látszani? Vagy hogy Csak rá tartozik, hogy mit csinál a hálószobában, miért kell ezt mindenkivel tudatni?

Tóbiás a szüleivel
Fotó: Tuza Zoltán

Az első jelek...

már kisgyerekkorban jelentkeztek. “Akkor még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget Tóbiás viselkedésének. Tizennégy éves koráig lányként neveltük, addig nem tudtunk a belső vívódásairól, hiszen előlünk is titkolta az érzéseit, mert igyekezett megfelelni a társadalmi elvárásoknak.

Ma már nem szégyelli senki előtt, hogy férfi tudattal született, a barátai és szerencsére a mi barátaink is így fogadják el őt. Soha nem érdekelték a lányos játékok, farmerban és pólóban érezte jól magát, fiúkkal barátkozott, amire mi annyit mondtunk, biztosan vagány csaj lesz belőle. Valószínűleg már akkor meg akarta mutatni a valódi személyiségét. A benne élő fiú akart felszínre törni, ami a serdülőkori hormonváltozások elleni tiltakozással csak fokozódott” - mesélte Tuza Zoltán, Tóbiás édesapja.

Változó a környezet hozzáállása

"Sok széles látókörű, elfogadó emberrel találkozunk nap mint nap, de olyanokkal is, akik betegségnek vagy hóbortnak tartják ezt a helyzetet, és úgy gondolják, az ilyen gyerekeket be kellene zárni vagy erőszakkal gyógyítani. Munkámból kifolyólag többször költözködött a család, így gyakoriak voltak az iskolaváltások, ami még inkább megnehezítette Tóbiás helyzetét. Vannak nagyon jófej tanárok, akik képesek a dolgot a helyén kezelni, de volt dolgunk nagyon konzervatív iskolaigazgatóval is, aki azt tanácsolta, taníttassuk máshol a gyereket" - mondta az apuka.

Lelki támogatás

"A legfontosabb támogatás az, ha elfogadjuk olyannak, amilyen. Ha éreztetjük vele mindig, hogy nem az számít, fiú-e vagy lány, hanem az, hogy ember - ugyanúgy, mint bárki más. Nagyon sok lelki problémát okoz Tóbiásnak ennek a számára idegen testnek a működése; többek között a menstruáció, ami a hormonkezelés hatására megszűnhetne, de erre még várnunk kell."

Tóbiás a szüleivel és testvéreivel
Fotó: Tuza Zoltán

"A pszichiáter, akit felkerestünk, tapasztalatlan ezen a téren, mivel azelőtt nem találkozott még hasonló esettel. Eleinte gyógyszereket is kapott Tóbiás, de ma már szerencsére nincs szüksége rájuk. Ez talán annak is köszönhető, hogy szerelmes. Egy szintén transznemű fiú a társa, ami másokat talán megbotránkoztat, de nekünk az a fontos, hogy boldog legyen.

A szülőknek tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül és bátran fordulhatnak tanácsért a tapasztaltabbakhoz. A Transvanilla Transznemű Egyesülettől és az LMBTQ személyek szülei, hozzátartozói nevű csoport tagjaitól, a “sorstársaktól” mi is rengeteg segítséget kaptunk" - fűzte hozzá Tóbiás édesapja.

A következő lépcsőfokok

Amint lehetséges, Tóbiás szeretné elkezdeni a hormonkezelést, és bízik benne, hogy amikor érettségizik, akkor már „hivatalosan”, az okmányai szerint is Tóbiás lesz. Ami biztos, hogy párjával szeretnének összeköltözni, ha pedig a házasság mellett döntenek - és ehhez egy másik országot kell választaniuk - a családjukra akkor is számíthatnak majd.  

Honnan tudom, hogy nem érzi jól magát a testében?

Szinte minden gyereknek vannak “fiús” és “lányos” korszakai, de legtöbbször ezek csak átmeneti állapotok.

“Az, hogy egy fiú lányos játékokkal szeret játszani, vagy ha egy kislány elutasítja a tipikusan lányos ruhadarabokat, önmagában még nem jelent nemi diszfóriát, ezért fontos, hogy a szülők ne rémüljenek meg az ilyen megnyilvánulásoktól. A nemi diszfória alapvető tünete a következetesen hangoztatott vágy a másik nemhez tartozásra, illetve az, hogy ez az állapot feszültséget, tartós stresszt okoz.

Jelenlegi ismereteink alapján biológiai, veleszületett jellegzetességek és környezeti tényezők kölcsönhatása eredményezi a transzszexualizmus kialakulását. Nehezíti azonban az ilyen jellegű kutatásokat, hogy annak ellenére, hogy a téma az utóbbi években jelentős figyelmet kapott, a transzszexualizmus kifejezetten ritka jelenség; a gyerekkori kezdetű transzszexualizmus talán 20-30 ezer gyermekből egyet érint” - nyilatkozta a Díványnak Dr. Nagy Péter gyermekpszichiáter, a Vadaskert Alapítvány igazgatója.

Nem, nem az a megoldás, hogy rákényszerítjük az ő “normális” szerepére

Az otthoni környezetben megtapasztalt elfogadás és szeretet semmivel sem pótolható, és ezt semmilyen tapasztalat nem is veheti el a gyerekektől.

“A transzneműség nem módosítható neveléssel, tanítással - az ilyen eszközökkel próbálkozó terápiák sem jártak sikerrel -, az erőszakoskodás pedig később komoly nehézségeket és szenvedést okozhat a gyereknek; sok esetben szorongáshoz, depresszióhoz és öngyilkossági gondolatokhoz vagy kísérletekhez vezethet a meg nem értettség és az elutasítás” - figyelmeztet Dr. Nagy Péter.

“Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a teljes tolerancia potenciális következményeit is (pl. ha egy kisfiú lányruhában jár óvodába vagy iskolába). A nevelés fontos része, hogy a szülők megtanítják a gyerekeknek, hogy nem valósíthatják meg azonnal minden igényüket. Egy-egy területen azonban a csoporthoz való alkalmazkodás tanítása is szükséges - a szakmai irányelv az alapvető elfogadás és a csoporthoz való alkalmazkodás elősegítése közti kényes és egyéni egyensúly megkeresését tartja a legfontosabbnak” - tette hozzá a szakember.

Blogmustra