SZÜLŐSÉG

Halljuk meg a hiszti mögött a valódi szándékot!

2016. augusztus 6., szombat 10:54

Manapság, mikor egyre többen megkérdőjelezik a tekintélyelvű stílust, sokan kerülnek harapófogóba. Egyrészt, nem megfélemlítéssel és erővel szeretnének hatást gyakorolni, másrészt azt tapasztalják, hogy sokszor csak az erő vezet eredményre. A két-három-négy-öt éves gyereknek magyarázhat az ember, érvelhet, könyöröghet, nem biztos, hogy hatni fog vele. Csakhogy van más módszer is, ami szelíd, de célravezetőbb.

Egy apa le akarta este fektetni a gyereket, aki hatalmas balhéban tört ki, amiért nem nézhet meg még egy videót. Az apa felháborodott, és azon pufogott, semmi sem elég ennek a kölyöknek, hiszen hazafelé úton a tableten már egy jó hosszút megnézhetett, sőt, még azt is megengedte neki, hogy otthon befejezze. Ráadásul előre mondta, hogy ez után jön a lefekvés.

Tehát ő, mint apa igazán rendes volt, a gyerek pedig önző, nincs benne belátás – gondolta. Eszkalálódott a konfliktus, üvöltöztek egymással, mindketten meg voltak sértve. Miután megnyugodott, legszívesebben elmagyarázta volna a gyereknek, miért fontos, hogy időben lefeküdjön, és hogy ne vigye túlzásba a videózást. De többször tapasztalta, hogyha indoklással akar hatni a gyerekre, ő csak duzzog, oda sem figyel, nem megy át az üzenet. 

shutterstock 225105790

Aztán eszébe jutott az apának, hogy egyes kommunikációs módszerek, amiket munkahelyén, barátaival már gyakorolt, például a Marshall Rosenberg amerikai pszichológus által leírt „erőszakmentes kommunikáció” azt mondja, hogy akkor lesz őszinte a párbeszéd, és hatékony a konfliktusmegoldás, ha igyekszünk a belső szükségleteinket megfogalmazni, és a másikét is kihallani a szavaiból.

Ez sokszor nehéz lehet, ha a másik kritizál, követelőzik, szitkozódik. Hajlamosak vagyunk mind a felnőttekkel, mint a gyerekkel való beszélgetésben arra helyezni a hangsúlyt, miben változtasson a másik, és azzal érvelünk, hogy szerintünk mi helyes, mi jogos, kinek van igaza. 

Igaza ugyebár csak az egyiknek lehet, de mindketten a saját igazukat érzékelik, mindketten azt várják, a másik végre lássa azt, amit ők, úgy, ahogy ők. Ha a „kinek van igaza” helyett arról kezdenek beszélni a felek, mit éreznek, és mi lenne a valós szükségletük, onnantól már egész könnyű megtalálni a megoldást, hiszen az különbözhet, megfér egymás mellett két ember eltérő igényekkel – csak meg kell próbálni összehangolni.

Mi a szükséglet, és mi nem?

A szükséglet valódi, belső igényt jelent, mint például, hogy figyelemre, elfogadásra, biztonságra van szükségem. Az nem számít szükségletnek, hogy „szükségem van rá, hogy vedd le a cipőd”. Ez kérés, de mögötte például a rend és harmónia iránti igény húzódhat meg. Ha a társunk megérti ezt, és azt, hogy nem az ő szekálása a cél, akkor nyitottabb lesz, hogy megoldást találjunk, mert már nem érzi, hogy támadjuk, mikor kérünk tőle valamit.

Kérdés, hogy ez működik-e gyereknevelésnél. Bizonyára sokakban felmerül, hogy érti ő a gyerek szükségletét, csak nemet kell mondania rá, és ezt a csemete nehezen fogadja el. Igazából sok helyzet van, amiben kiderül, a szülő csak hitte, hogy pontosan érti a poronty igényét, és ha egy kicsit alaposabban foglalkozik vele, kiderül, hogy pontatlan volt, amit gondolt.

Abban mindenképp hasznosak ezek a kommunikációs technikák, hogy tisztázzuk, pontosan ki mit szeretne, miért fontos ez neki, és ezzel jelentősen csökken a súrlódási felület. 

Visszatérve az apára: félretéve sértettségét, nagy levegőt véve mondta a gyereknek, látja, hogy dühös, és megkérdezte, miért. A csemetéből ekkor kitört, hogy azért, mert volt egy másik videó, amit ő már előző nap is kért, és azt szerette volna most megnézni, de az apa nem is figyelt rá, azt pedig elfelejtette, hogy tegnap ezt kérte. Elkeseredetten panaszolta, hogy ő próbálta mondani, hogy miről van szó, de az apa nem is hallotta meg.

Az apának kinyílt a szeme: számára addig arról szólt a helyzet, hogy a gyerek azt akarja, hogy mindent megengedjen neki, és nem akar aludni menni. Így viszont már értette, hogy azt szerette volna, hogy jobban ráhangolódjon, a szükségletek szintjén úgy fogalmazhatnánk meg, figyelemre volt igénye, és ez leginkább akkor sérült, mikor az apa kivette a kezéből a tabletet, és a gyerek tiltakozására válaszul azt harsogta: „mondtam előre, hogy ez lesz az utolsó, ne erőszakoskodj!”.

Amikor ezt megértette, már könnyen megállapodtak, hogy másnap majd megnézheti. Triviálisan egyszerűnek tűnik, és tényleg egyszerű a megoldás legtöbbször, csakhogy nem eléggé figyelünk oda, hogy pontosan mit is szeretne a másik, és miért is azt kéri.

A gyerekek sokszor azért „balhéznak”, mert azt élik meg, a szülő nem igazán arra reagál, amit ők ki akartak fejezni, és kézzel-lábbal, üvöltve, de szeretnék a tudtukra adni, ami bennük van. 

Rengeteg ilyen példa van, például, mikor a szülő azt hiszi, a gyerek dacból nem hagyja abba a festést, hogy végre indulhassanak az oviba, holott lehet, hogy csak a megkezdett állatfigurát szeretné befejezni, hogy ne kelljen három lábbal otthagyni a kecskét, és ha ezt megkérdezzük tőle, kiderül, hogy fél perc múlva jókedvűen el tud indulni velünk. Ha felszínesen figyelünk, annyit látunk, hogy „már megint nem fogad szót!”.

Ne higgyük, hogy rögtön tudjuk, mi van a gyerek fejében, csak azért, mert gyerek! Kérdezzünk és tisztázzunk, és így sokkal könnyebben jönnek a mindkét fél számára kielégítő megoldások.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.08.06 13:24:53Puckman Éliás

    Mesélj még!

  • 2016.08.06 14:24:09_Wasp_

    nem haszontalan írás

  • 2016.08.06 23:30:29blueberries

    Tetszik a cikk, és így van. Gyerekek, felnőttek, ugyanez.

  • 2016.08.07 10:50:20Kishableany

    Komolyan van, aki egy ketevest akademiai ervelessel akar meggyozni??? Persze, ne az legyen a legfobb erv, hogy megcsinalod, mert azt mondtam, de azert hagyjuk mar ezt a felnottkent kezelest. Egy keteves, haromeves stb nem felnott! Utalom ezt a "gyerekem a legjobb baratnom" mentalitast! Nem, nem a baratnod, hanem a gyereked. Ne beszelj meg vele nem ra tartozo dolgokat, akkor sem ha tizennegy vagy tizenhat eves, mert gyerek, nem felnott, nem az o dolga. Egeszen piciket felnottkent kezelni es targyalgatni veluk pedig nyilvanvaloan nem vezet eredmenyre, mert meg kicsi hozza!!! Hagyjatok mar a gyerekeket a koruknak megfelelo gyereknek lenni!!!

  • 2016.08.08 15:00:27Mák Vilma

    Kishableány! Igazad van, de másról beszélsz!
    A hisztiző gyerek kezeléséről van sző, és nem arról, hogy felnőttként kezeljük-e vagy sem, és rázúdítjuk ma megoldhatatlan létproblémáinkat.
    Igen, a hisztizés mögött félreértések és ideges szülők vannak, akik a saját bajukon rágódnak, és nem is figyelnek oda igazán a gyerekeikre. Odafigyelés, és következetes, határokat kijelölő irányítás kell, és nem lesz hiszti. És semmi kettős mérce, amit a gyerektől elvársz, tedd meg magad is. Ha te is elcsábulsz a boltban a hülyeségeknek, ne várd, hogy a gyerek ellenálljon az édességek halmának. Nézz magadba, vizet iszol, ha szomjas vagy, répát eszel, ha éhes? Nálunk fel sem merült, hogy a gyerekek színes-szagos édességekért könyörögjenek, nem tudom, miért... Tényleg nem, kaptak egy túró rudit vagy egy gyümölcsjoghurtot, ha kértek, de azt sem mindig kértek. Ha nem voltak éhesek, nem kértek. Valószínűleg nem akarták a szeretetemet tesztelni, azzal hízelgek magamnak, hogy abban biztosak voltak.

  • 2016.08.08 16:14:06Dr. Bélus___

    Na jó, ez komoly akart lenni? Mert elméletnek szép, de azzal az aprósággal nem is számol, hogy az esetek 99%-ában pontosan tudom mit akar a gyerek, nem olyan bonyolult lélek (még). Csak nem akarom/tudom megadni. Mondjuk visít az autósülésben bekötve 100km után. Legszívesebben én is visítanék, de még 100km hátra van. Persze, hogy megállunk időnként, de 2-3 alkalomnál sokkal többször nem lehet, mert sose érünk oda. Vagy visít, mert úgy döntött, hogy MOST játsszak vele, csakhogy nekem a vacsoráját kell csinálni, mert mindjárt kajaidő? Elmeséled neki, hogy majd holnap játszunk együtt? Biztos elfogadja... Vagy visít, mert megtetszett neki, hogy az üvegajtót ököllel püföli (érdekes hangja van), de én nem engedem neki, nehogy kitörje (persze, hogy mondom neki, hogy törni fog, de ez nem megy át). Na ilyenkor mi a csodás megoldás? Vagy ezekre pont nem működik? Nem baj, ez csak az esetek 99%-a...

  • 2016.08.08 18:05:18R2D2 & C3PO

    Nekem tetszett a cikk. Jobb volt, mint általában.

    A korosztály bizonyára nem a dackorszakos kétéveseké, hanem 6-tól fölfelé.

    Azzal egyetértek, h nem feltétlen akarok engedni/változtatni, mikor hisztizik valamiért, hiába figyelek rá és értem, mit akar.
    Mellesleg, a hiszti alapvetően természetfüggő. Egy temperamentumos gyerek sokkal többet hisztizik, mint a szájában tejet megalvasztó típus... Szülőtől függetlenül!

  • 2016.08.09 18:37:49indapass

    Igen, a gyerek temperamentuma eléggé meghatározó. Nálunk a legkisebbnek volt félórán túli szintideje.
    NEM mindig tudsz megelőzni, NEM mindig tudod vagy akarod a gyerek igényét teljesíteni. Olyan is van, hogy kénytelen alkalmazkodni. Több gyereknél főleg.
    Empátia sincs mindig készleten: a szülő is ember.

    A 13 évesem az általa választott és várt zenetábor előtt hőbörgött, hogy de minek fellépőruha. Ui. nem volt kedve felpróbálni, melyik jó rá (van itthon pár gyerek és jó sok ünneplő szett). Inkább még játszott volna a gépen.
    Egyik lehetőség, hogy elviszi akármelyiket (amit esetleg kinőtt - széltében) vagy nem visz, és ott ég.
    A másik, hogy erőt vesz magán.

    Mondtam neki, hogy ha ilyen cirkusz van emiatt, jövőre nem megy, beljebb leszünk 40 ronggyal.
    Nos, ez valahogy észhez térítette, sőt még azt a javaslatot is megtette nagy meglepetésemre, hogy inkább, ha hazajön, rendet tesz a ruhák közt, hogy máskor könnyebb legyen.

    Azt gondolom, a szülőnek azt is meg kell tanítania, hogy bizony esetenként nem teljesülnek az igények, késleltetni kell a beteljesülést, le kell mondani róla. Minél nagyobb a gyerek, annál inkább. Jól fog ez még neki jönni...

  • 2016.08.11 10:12:00nagyonanyuka

    Hát én bizony tekintélyelvűen megtanítottam a csemetéimnek még 2 1/2-3 éves korukban, hogy ha hisztiznek, annál rosszabb lesz nekik. Egyik se lett hisztis gyerek (a négyből).

  • 2016.08.11 10:19:39nagyonanyuka

    Magyarán szólva hamar megtanulták, hogy szükségleteik kifejezése a hiszti révén nem célravezető, ezért inkább elmondják.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 13 dolog, amire jó még a hullámcsat

Nem is gondolnád, mennyi mindenre jó még ez a kis hullámos fémdarab. Tuti tippet hullámcsatra, a frizuránkon túl.

HATÁTÁTKELŐ Milyennek látom Amerikát egy év után?

Panni egy év után reflektál saját első benyomásaira, így kiderül, tényleg mindenki barátságos, de a barátot itt nagyon nehezen adják, a környezettudatosság nem erősségük, viszont a stressz sokkal kevesebb.

FILMVILÁG 2017 legpocsékabb filmjei - eddig

Melyek voltak 2017 első felének legjobb filmjei? Összeültünk hárman, és megbeszéltük. Voltak átfedések a listáinkban, de nem annyi, amennyire számítottunk, sőt néhány filmmel kapcsolatban véresen komoly vita alakult ki. Podcast.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta