SZÜLŐSÉG

Fura: csak más szülők féltik túl a kamaszt, mi sosem

2016. május 16., hétfő 11:36

A legtöbb szülő azt mondja, hogy a korának megfelelően kezeli a gyerekét. Ha viszont arról érdeklődnénk, ismernek-e olyanokat, akik indokolatlanul gyámkodnak a gyerekük felett, „babásítva” őket, akkor mindenki sorolná a példákat. Azaz senki sem direkt csinálja, és hajlamosak vagyunk nem észrevenni, ha beleestünk a hibába.

Ennek az lehet az oka, hogy sok arca van annak, milyen módokon lehet valakit fiatalabbként kezelni, mint amit az életkora indokolna. Lehet, hogy valaki az egyik aspektusra nagyon figyel, de fel sem merül benne, hogy a másik is ide tartozik.

Amikor nem várjuk el, amit meg tudna tenni

Ott kezdődik a gyermek életkorának megfelelő kezelése, hogy elvárjuk tőle, amire már képes. Ehhez hozzátartozik, hogy elviseljük, ha hibázik. Vannak szülők, akik akkor adnának át bizonyos területeket a gyermeknek, mikor már tökéletesen biztosak benne, hogy hibátlanul végrehajtják. Csakhogy próbálkozás és hibázás nélkül sosem fog sikerülni. Van, aki egyszerűen nem hiszi el, hogy a kölyök is megbirkózik a feladataival, legyen az gyakorlati dolog, vagy a kapcsolatai rendezése, például, hogy ő is meg tudja mondani a nagyinak, hiába tukmálja, nem akar repetázni: inkább ő akar beszélni helyette.

shutterstock 50689429

De másfajta motivációk is meghúzódnak a gyermek babásítása mögött. Van, akinél ez a kontrolligény, az attól való félelem, hogy önállósodik a gyermek, ezzel felgyorsul a kirepülése. Ezért az egyszerűbb hivatalos ügyeket is intézi helyette, ha be kell jelentkezni orvoshoz, a tizenhatéves helyett is megteszi, lehetőleg el is kíséri, akár igényli a fiatal, akár nem.

A harmadik gyakran előforduló ok pedig az, mikor a szülő tart tőle, hogy nem tudja keresztülvinni az elvárásait, azaz a saját bizonytalansága miatt például inkább ő végez minden házimunkát, és a gyermekre semmilyen feladat nem hárul. És van, aki nem akarja magát feleslegesnek érezni, ha pedig kiderülne, semmi szükség arra, hogy minden este ellenőrizze, össze van-e jól pakolva a fiatal iskolatáskája, akkor eltöltené a kétely, mi is az ő szerepe.

Felmentés a felelősség alól

Ez az, amikor ugyan kap teret a gyerek, de tét nélkül: a hibák következményét a szülő vállalja. Ha elkótyavetyéli a zsebpénzét, kisegíti egy kis extrával, ha lekési a távolsági buszt, ami elvinné a barátjához, akkor a szülő a programját felborítva autóba pattan, és már viszi is.

Itt is arról van szó, nem kezeljük olyan érettként a gyereket, hogy a saját ügyeit intézni tudja, és ő vállalja a mulasztásokért a felelősséget. Természetesen vannak szélsőséges helyzetek, mikor anyának, apának ki kell mentenie a fiatalt, mert tényleg bajba került. De minden hétköznapi kellemetlenségtől nem szükséges megóvni.

És nemcsak azért, mert magától értetődő módon így nem tanul önállóságot, hanem mert a motivációját is csökkentjük: akitől elveszik a kora alapján már kihívást (nem túlzott kihívást) jelentő feladatokat, azt a sikerélménytől is megfosztják. Ahhoz viszont, hogy valaki motivált legyen célok kitűzésében, kell, hogy megélhesse: ügyes volt, megoldott valami komoly feladatot.

Lényegi dolgokba nem engedünk neki teret

Amikor a tízes éveibe lép a gyerek, egyre inkább felmerül benne az igény, hogy valahogyan a családra, mint egészre, annak működésére is hathasson. Azaz ne csak az ő kis dolgaiban dönthessen (hogy milyen színű csomagolópapírral borítja a füzeteit), hanem olyasmikben is legyen szava, ami az egész családot érinti.

A szülők, akik egyébként jogosan úgy gondolják, ők irányítják a családot, nincsenek felkészülve arra, hogy lényegi kérdésekben beleszólást engedjenek a gyereknek. Holott a kamaszévekben ez fontos, ezzel jelzik, hogy őt is komolyan veszik. Sok érthetetlen feszültség mélyén meghúzódik ez: a gyerek valójában attól frusztrált, hogy úgy érzi, nem tud hatni a család működésére.

shutterstock 320835332

Fontos, hogy legyen annyi rugalmasság, hogy a felnövekvő gyerekek igényeinek megfelelően képesek legyenek a változásra. Például arra, hogy másképp ünnepeljenek, mint korábban, hogy megváltozzon egy szokásos vasárnap forgatókönyve, hogy másképp étkezzenek, mint korábban.

Klasszikus hiba: a túlóvás

Sok szülő azért tartja rövid pórázon a gyereket, mert retteg, nehogy valami baj történjen vele, azaz a szorongásainak ad teret. Holott minden veszély nem kiküszöbölhető, hatékonyabb, ha megpróbáljuk felkészíteni a gyereket, hogyan viselkedjen kritikus helyzetekben.

A túlóvással nemcsak az a baj, hogy leszűkíti a fiatal mozgásterét, mert nem engedik el bulizni, táborozni, sportolni, hanem az üzenete is rossz. Egyfelől azt üzeni a szülő: a világ veszélyes, másfelől azt, hogy „nem bízom benned, csak én tudlak megvédeni”. Azaz továbbadja a szorongást a szülő, ugyanakkor azt a hiedelmét is, hogy a gyerek nem talpraesett. Nehéz lesz ebből egyszer csak kinőni, mikor olyan helyzetbe kerül a fiatal, hogy muszáj feltalálnia magát.

Látszólag kényelmesebb kicsiként kezelni a gyereket. Számos felszíni előnnyel jár: a szülő nyugodt lehet, hogy mindent ő tart kézben, azaz semmi kockázat. De ezek a hasznok csak rövidtávúak. Amellett, hogy a gyermekben sok feszültséget okoznak, és kamaszkorban súlyos konfliktusok forrásaivá válik ez az attitűd, amellett a szülő is megfosztja magát attól az örömtől, hogy újra és újra rácsodálkozzon, hogyan fejlődik a gyermeke.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.05.16 14:42:11Mr. Waszabi

    Hát hogy a fenébe ne óvná a gyerekét az ember fia/lánya, ha egyszer félti? Ösztönös ez, tudom - jobb életet, buktáktól, hibázásoktól mentesebbet akarunk nekik mindannyian. Ilyen a szülő. Azonban, ha szabad megjegyeznem, az elmúlt évtizedekben sem tanította sosem senki széles körben arra semelyik szülő generációt, hogy hogyan kéne helyesen viselkednie, amelynek eredményét is láthatja visszacsatolásként. És ma sem. Gondolom, nem nekünk kéne elnézést kérni azért, mert a hivatalos pszichológia, mint tudományág, mindenkor az aktuális hatalom érdekeit szolgálja elsősorban, és legfeljebb, mint alamizsnát juttat némi valóban hasznos életvitel-javító információt a közembereknek. Szerintem nem mi szégyelljük magunkat ezért - ma sem.

  • 2016.05.16 19:02:42kisvirag78

    Az egyik nagy gond az, hogy ha teret engedünk a gyereknek, de mégis hiba csúszik a gépezetbe, és baja esik a gyereknek, a szülőt terheli a felelősség, jogi és erkölcsi értelemben egyaránt.
    Ha engedem egyedül közlekedni, vagy egyedül itthon hagyom, akkor menő szülő vagyok, aki helyesen neveli a gyerekét, mindaddig, amíg véletlenül pl. magára nem gyújtja a házat kajamelegítés közben, mert akkor elkap a gyámhatóság, hogy mit is keresett egyedül otthon a kiskamasz néhány óra idejéig, hogy ez megtörténhetett.
    Szóval akkor tessék hozzá igazítani a törvényeket, vagy legalább valamilyen szinten összhangba hozni az élettel.

  • 2016.05.16 22:28:17Almandin

    Alapvetően jó cikk, csak annyiban vitatkoznék az írójával, hogy szerintem nem minden szülő jó szándékból félti túl a gyerekét, hanem sok a zsarnokias karakterű ember, aki alkalmatlan a szülői szerepre. Van egy olyan tévhit a társadalomban, hogy minden szülő szereti a gyerekét, és a javát akarja. Nos, ez nem így van. Sajnos sokan nem akarják, hogy függetlenné váljon a gyermekük, kamaszkorban mindenféle módon próbálják gátolni a természetes önállósulást, mert akkor nem birtokolhatják tovább a gyereket, nem lesz, aki felett uralkodhassanak. Ez gyakran jelenik meg "féltés" formájában, mert ha félelmeket táplálnak a gyerekbe az önálló élettel kapcsolatban, akkor nagy eséllyel nem mer majd a saját lábára állni, és anyuci-apuci társasága lesz azok haláláig.
    A másik típus, akinek nem való a szülői szerep, az a nyuszi. Ha valaki retteg az élettől, nem tudja feldolgozni, hogy a világ egy bizonyos szintig veszélyes hely, az a generalizált szorongását kivetíti a gyerekre, aminek a következménye egy mamlasz felnőtt lesz. Ezek gyakran együtt rettegnek halálukig, egy egészségtelen miliőjű mikrovilágba zárva, a gyerek sokszor még párra sem talál felnőtt korában. A ma tapasztalható gyernőtt-jelenség is erősen visszavezethető a túlféltésre. Nem azt mondom, hogy felelőtlen legyen egy szülő, de a túlféltés igenis káros.

  • 2016.05.16 22:34:05Almandin

    Ajánlott olvasmány:https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1rcisztikus_sz%C3%BCl%C5%91

  • 2016.05.17 10:01:24Nancsibacsi

    Csajnak nincs gyereke, szóval tankönyvek alapján próbál okoskodni. Nem kéne.

  • 2016.05.17 12:30:53Almandin

    Miért? Véleménye szerinted csak annak lehet, aki személyesen is érintett? Kétségtelen, hogy más belülről látni egy helyzetet, de akinek nincs gyereke, annak is volt saját gyerekkora, meg az ismeretségi körében is láthat ezt-azt.
    Pl. a homoszexuálisokról, a drogosokról is lehet véleménye annak, aki nem meleg, és nincs érintve a drogkérdésben.
    Tanulhatott valaki pszichológiát is akár felsőoktatásban is, sok szakmában tanulnak , nemcsak a pszichológusok.

  • 2016.05.18 09:01:28félértelmiségi

    Nancsibacsi: csak a tisztánlátás kedvéért mondom, hogy Karolinának van gyereke

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta