SZÜLŐSÉG

Miért nem mesél semmiről az ovis?

2016. január 22., péntek 21:49

Az ember a beszélni frissen megtanult gyerektől még nem várja, hogy összetett gondolatokat osszon meg vele, vagy, hogy beszámoljon a napjáról – ha például bölcsödébe jár, a bölcsődei eseményekről. Örül a szülő, hogy ki tudja fejezni magát a gyerek, és egyre komplikáltabb nyelvtani szerkezeteket használ.

Aztán, valamikor az óvodás korban kezdik érezni a szülők, hogy most már a tartalom is fontos, azaz jó lenne, ha a gyerek mesélne nekik. Mesélne arról, mi történt az óvodában, kivel hogy alakul a barátságuk, vagy éppen a konfliktusuk, esetleg arról, mit álmodtak, vagy mire vágynak. Szeretnék kiélvezni, hogy végre nem kell gondolatot olvasni, a csemete most már elmesélheti, mi a helyzet vele.

shutterstock 249889519

Csak ez általában kevésbé valósul meg, mint ahogy a szülő képzelné, vagy legalábbis nem törvényszerű, hogy megvalósuljon. Először is, mintha egy kamasz veszett volna el benne, annyira nem felel semmit arra, hogy „mi volt ma az oviban?”. Ha nem is a vállát vonogatva feleli, hogy semmi, lehet, hogy valami viccel válaszol, esetleg egészen másról kezd beszélni, vagy valami eltereli a figyelmét, és arra irányítja a szót.

Ha beszél, akkor sokszor kiderül, az úgy biztosan nem lehet igaz, mint ahogy mondja. Például mert a többi gyerek egybehangzóan mást állít, vagy mert eleve abszurd a történet. Mondjuk csoportkirándulás volt a Marson, ahol lávalevest fogyasztottak. És amivel a legnehezebb mit kezdenie a szülőnek: kap egy hihető választ, majd pár óra vagy nap múlva egy, az előbbivel összeegyeztethetetlen másik hihetőt. Az egyik szerint kedden végig Marcival játszott a gyerek, csütörtökön azt állítja, Marci beteg, és egy hete nincs oviban.

Persze, igencsak nagyok a különbségek abban, mennyire van így, és az életkor előrehaladtával is sokat javul a helyzet. A szülő számára azért olyan fontos ez, mert szeretné biztonságban tudni a gyerekét, szeretne nyugodt lenni afelől, hogy jól van, és ha segítségre lenne szüksége, például egy konfliktusmegoldásban, akkor tudni fog róla. Minél kisebb és sérülékenyebb a poronty, annál inkább fontosnak érzi a szülő, hogy tisztában legyen vele, mi zajlik vele és benne, de annál nehezebb tőle pontos információkat szerezni.

Annak, hogy egy kicsi gyerektől nagyon kevés, felnőtt szemmel nézve használható és koherens információt kapunk, több oka is van. Az egyik maga az emlékezet. Fokozatosan fejlődik ki a hosszútávú emlékezet (ma már nem annyira rövid- és hosszútávban gondolkodunk, de az érthetőség kedvéért mondjuk most így), azaz ő maga sem emlékszik biztosan, mikor is volt beteg Marci. Az élmény megvan, de összekuszálódik, mi mikor történt, és hogyan is. Ha megkérdezzük egy ovistól, mi volt ma az ebéd, nagy rá az esély, hogy valami olyat mond, ami szokott lenni, de egyáltalán nem feltétlenül aznap volt.

Ebből következően még nem alakulnak ki olyan narratívák, összefüggő, koherens történetek a gyerekek fejében, mint a felnőttében. Ez a memória bizonytalansága miatt is van (miközben olykor lenyűgöz vele a csemete, hogy emlékszik a fél évvel ezelőtt egyszer látott ismerősünkre, és arra is, milyen lábvédő zoknicska volt a kutyáján), és amiatt is, hogy nem volt alkalma annyit gyakorolni a történetalkotást, mint a felnőttnek.

A felnőtt létnek része, hogy sok élethelyzetben mesélnünk kell, ha visszatér az ember a szabadságról, elmeséltetik vele, hol járt és mit csinált, és van egy csomó olyan beszélgetős helyzet, ahol valamilyen téma vagy időszak mentén össze kell szedni a gondolatait. A gyerek ezt fokozatosan tanulja: az iskolában már iratnak vele ilyen dolgozatot, de a három-ötévesnek még nincs benne gyakorlata, hogyan lehet az eseményekből a fejünkben összefüggésteli történetet szőni, és a másik számára érthetően tálalni.

Az ehhez szükséges összetett képességek (intellektus, emlékezet, és empátia is azzal kapcsolatban, mit kell mondani a másiknak, hogy értse a közlendőmet) fokozatosan fejlődnek, persze, hogy nem állnak rögtön rendelkezésre az épp csak beszélni megtanult gyereknél.

És végül, bezavar a fantázia. Az óvodás éveket a gondolkodás és világlátás szempontjából a mágikus világkép jellemzi. Emiatt is van szükség a sok mesére, csodára, illúzióra. Ezeket meg is teremti magának a csemete. De ez számára annyira valóságos, hogy összefolyik a tényekkel. Nem válik olyan világosan szét, mint ahogy egy felnőtt, vagy akár egy iskoláskorú gyerek tudja, mi az, ami megtörtént, és mi az, amit csak elképzelt. Így aztán a gyerek nem „hazudik”, mikor a marsbéli kirándulásról beszámol: ő tényleg ott járt, és ott voltak az ovis társai is – a képzeletében.

shutterstock 152950091

Mindebből következik, hogy érdemes türelmesnek lenni, és nem hibaként elkönyvelni, ha a gyerek nem mesél, vagy nem a valóságot mondja. Neki így van a fejében: arról beszél, amit gondol, amit megél. Csak összezavarja a szülő, ha nyomozásba kezd, na, akkor hogy is volt pontosan az események lánca. Ha sokféleképp mondta el, valószínűleg ő sem tudja. Sok gyereknél vannak mesélősebb helyzetek, mikor megered a nyelvük, például az ágyban, elalvás előtt, esetleg a fürdővízben vagy a hintaszékben ringatózva. Egy kicsit segítheti a mesélési kedvet a szülő, ha megteremti ezeket a meghitt, bensőséges, ellazult pillanatokat.

Cziglán Karolina
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.01.23 12:07:12D2

    Khm. A történetalkotást fokozatosan tanulja a gyerek, az iskolában iratnak dolgozatot... kicsit hiányzik ebből az a lépcső, hogy amikor együtt élünk meg valamit, akkor utána este mesélünk-beszélgetünk összefoglaljuk. A "megérik rá a gyerek" nem egy evidens folyamat, mint hogy kihullik a tejfoga, anyu/apu aktív közreműködése is szükséges.
    A mesélés emellett nem csak a "mi volt ma az oviban?" kérdésre adott válasz, ez a legtöbb gyereknek értelmezhetetlen, kérdezzük meg, hogy volt-e az udvaron vagy aludt-e ebéd után...

  • 2016.01.23 16:00:12saláta boglárka

    sokszor otthon eljátssza, hogy mi volt, ezeket szoktuk figyelni. meg mesél is néha.

  • 2016.01.23 16:16:35Ea

    Nekem is a celzott, konkret kerdesek jottek be. Konnyebben tud igy valaszolni.
    Nalunk most a legviccesebb, hogy a 2,5 eves, aki csak kiseri a nagyot az oviba, utana jon velem haza, milyen ovis torteneteket tud eloadni. Hogy o egesz nap Bogival jatszott, Akos viszont lelokte a jatszoteren es beutotte a terdet, stb. Meg is mutatja, hogy hol faj a terde...orulet.

  • 2016.01.24 03:29:59tralalala

    A végére még pár jótanács elfért volna. Ha beszélgetni akarunk a gyerekkel, sokkal inkább ilyesmit kérdezzünk:
    - Volt ma leves ebédre?
    - Játszottatok a homokozóban?
    - Énekeltetek az óvónénivel?
    - Volt valaki, aki nem aludt délután?

    stb, olyami, amire elméletben igen/nem-mel lehet válaszolni, de a gyerek elég gyakran nekiáll bővebben is kifejteni, és akkor onnan lehet továbbmenni. A "mi volt ma az oviban" gyakorlatilag nekem még soha nem hozott eredményt :D

  • 2016.01.24 07:01:21pengusz

    Hetek óta a következő megy:
    - Mi volt ma ebédre?
    - Pisi, kaki, puki.
    - És ettél belőle?
    - Igen
    :)

  • 2016.01.24 13:01:45Jolka40

    A fiam 5 éves korában ezzel jött haza az oviból: Anyu, ma érdekes volt az oviban. A Kriszti belehányt a tányérjába, és utána minden gyerek hányt.
    Még hogy nem mesélnek. És nem is minden kitaláció.

  • 2016.01.25 12:02:20Pic

    - Szia manó, milyen volt ma az úszás?
    - Béla bácsinak büdös a lába...
    - Aha. És még?
    - Béla bácsinak büdös a lába...

  • 2016.01.26 10:27:25Mák Vilma

    Azt kérjük a gyerektől, hogy meséljen, mi volt az oviban.
    Aztán aggódunk, hogy nem mond igazat. De hiszen "mesél".
    Furcsák néha a felnőttek, nem tudják, mit akarnak

  • 2016.01.26 10:34:24Kong.Kinga

    Mák Vilma: igaz! :D

  • 2016.01.26 12:15:46hordalek

    Még hogy nem emlékszik a gyerek? Elképesztő dolgok jönnek elő, akár hónaokkal később is. Olyan dolgokra emlékszik, amiről azt hittük, hogy áááá...erre nem emlékezhet, olyan kics volt még akkor, vagy annyira jelentéktelen volt az esemény. Komolyan mondom, sokszor letérdelek...

  • 2016.01.26 14:06:57Doryyka

    Rettenetes a pisi-kaki korszak, es az enyem raadasul csak hetvegen hallja a magyar oviban, amugy nemet nyelven ovis. Remelem a haromeves huga is letudja most a temat, kulonben felakasztom magam :(
    Es az ignoralas sem segit, akkor is a pisi-kaka a ema :(((

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta