SZÜLŐSÉG

A rémisztő kamaszkor

2015. január 23., péntek 10:24

Ha egy szülő a dackorszakát élő gyerekével való együttélés nehézségeiről panaszkodik, könnyen kaphatja válaszként egy elnéző mosoly és kézlegyintés kíséretében, hogy „ez semmi ahhoz képest, ami majd kamaszkorában jön”. Ha valakitől megkérdezzük, mi újság Julcsival, és azt feleli, „kamaszodik”, mindannyian értjük, mire kell gondolnunk. Arra, hogy egyre nehezebb elviselni. Talán még konkrét képek is felmerülnek lelki szemeink előtt: a szülő orrára csapódó ajtó, a klasszikus „semmi” válasz a „mi volt ma az iskolában?” kérdésre, meg a többi, úgy, mint „sehova, semmit, hagyjál békén...”.

Fontos kérdés, hogy valóban ennyire nehéz időszak a kamaszkor, vagy felfújjuk egy kicsit? És ha nehéz, akkor kinek: a szülőnek nehéz vagy a gyereknek? És nem lehetne valahogy úgy intézni, hogy könnyebb legyen? Mondjuk, ha már születéstől erre készülünk? A rossz hír az, hogy az első kérdésre biztosan igen a válasz: a kamaszkor bizony tényleg nehéz, nemcsak a PR-ja rossz. És nagyon káros cél, ha könnyűvé akarjuk tenni, legalábbis ha ez azt jelenti, tompítsuk valahogy, legyen észrevétlen, sima. Készülni lehet, de inkább a gondolkodásunk formálásával, azzal, hogyha bekövetkezik, helyesen értelmezze a szülő a gyermek közléseit.

shutterstock 221309041

Mi is az a kamaszkor lelki értelemben? Egy olyan korszak, mikor rengeteg feladata van a gyereknek. Amellett, hogy komoly testi változások indulnak meg benne, és az iskola is egyre nagyobb terheket rak a vállára, el kell kezdenie kialakítani a felnőtt személyiségét. Ez azt jelenti, egyszeriben megkérdőjeleződik minden, ami addig magától értetődőnek tűnt. A viszonyulása az emberekhez: magához és a családtagjaihoz. Az értékek helyessége, azaz vajon olyan-e a világ, amilyennek addig látta, azok a dolgok-e a fontosak, amiket addig annak tartott? Felmerül a kérdés: milyen is vagyok én, és milyenné válhatok?

Persze ezek a kérdések talán idegenül hangzanak, hiszen gyakran nem pont így szólnak. De hasonlítsuk össze: mikor a négyéves kislány operaénekes akar lenni, felszabadultan illegeti magát a rokonság előtt mikrofonként használva az összetekert újságot, semmi reális kétely nem fogalmazódik meg benne, sikerülhet-e neki megvalósítani ezt a karriert. Mintha az, hogy vágyik rá, elég is volna. Kamaszkorban sem reálisan mérlegel az ember, a vágyak sodró ereje akkor sem kisebb, de megjelenik mellette a szorongás: elég vagyok-e ehhez? Van-e helyem a világban, befogad-e engem a világ? És ennek a monitorozása megindul a másik nem visszajelzései terén és a baráti kapcsolatok visszajelzéseit figyelve. Talán komolytalannak tűnik egy felnőtt számára, mikor élet-halál kérdésként tekint a kamasz arra, rámosolygott-e Peti a folyosón, vagy hogy a nagyon vagány Tamara méltónak tartja-e őt befogadni a köreibe. Holott igenis komoly dologról van szó, mert az égető kérdés, amire választ akar kapni: vonzó vagyok-e, elég érdekes, szerethető vagyok-e?

Felmerülhet a szülőben, micsoda dolog, hogy a gyerek most akarja megtudni padtársától, hogy szerethető-e, miközben ők, a család az addigi években folyamatosan érzékeltették ezt vele, ezer módon visszajelezték a gyerek jó tulajdonságait. Hát ez semmit sem számít? Valójában mindennél többet számít, mert a szülők vértezik fel a gyereket azzal az énerővel, ami meghatározza, hogyan kezeli majd ennek az időszaknak a nehézségeit. De most egy új terepen, ha úgy tetszik, élesben, azaz a nagyvilágban, azok között, akik nem eleve elfogultak, kell megmérettetnie. Érthető, hogyha valakit elkezd foglalkoztatni a párválasztás gondolata, és választ szeretne kapni, mik az esélyei, kudarcok esetén nem fogja vigasztalni, hogy a szülei szeretik. Miközben valójában az, hogy egy-egy rossz élmény milyen mély sebet ejt: csak karcolást, vagy valódi sérülést okoz, igenis azon múlik, hogy a családban milyen elfogadást kapott. Csakhogy ez abban a pillanatban nem látszik, a szülő annyit érzékel, hogy az ő véleménye már mindegy, és csak a barátok, osztálytársak szava ér valamit.

shutterstock 186199166

Ha az anya és apa tévesen értelmezi a kamasz tüskésségét, könnyen megsértődhetnek, elindulhat egyfajta árokásás a két generáció között. Ez abból vehető észre, hogy egyre több a feszültség otthon, és egyre ritkábbak az ezt feloldó szeretetteljes vagy humoros gesztusok. Fontos, hogy a szülő ne vegye készpénznek a gyerek jelzéseit, de ne is törekedjen a régi, kamaszkor előtti állapot fenntartására! A „hagyj békén” nem jelenti azt, hogy valóban jól esik a gyereknek a figyelem teljes hiánya. Azt jelenti, hogy szüksége van nagyobb térre, autonómiára, és nem tudja úgy kifejezni a szeretetét, illetve fogadni a gyengéd gesztusokat. Sündisznóvá változik, de közben nagyon is szüksége van arra a biztos tudásra, hogy a szülei feltétel nélkül szeretik őt, és teljes mellszélességgel ott állnak mögötte. Akármennyire is szúrnak a tüskéi. Ugyanakkor nem lehet cél, hogy minden maradjon a régiben, például, hogy mindent megosszon a gyerek a szülővel, hogy ugyanannyi időt töltsön velük. Szüksége van a határai kialakítására, a visszavonulásra, egyedüllétre. Ezt is meg kell tanulni tiszteletben tartani.

Ha egy szülő úgy érzi, embert próbáló a kamaszkor, igaza van, de egy dolgot sose felejtsen el: a gyereknek még nehezebb. Igen, annak a gyereknek, akit látszólag semmi sem érdekel, csak lustálkodik otthon, bömbölteti az elviselhetetlen zenéket, nincsen a többiekre tekintettel, mindent megenged magának. Igen, de közben vajúdik, egy új ember születik. Rossz hír, hogy ez a vajúdás jópár évig tart. Jó hír, hogyha kitart a szülő, utána visszaáll (megmarad) a bizalom, és meglesz a jutalma a gyerek melletti kiállásnak.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.23 10:59:29benőjenő

    Azt mondják, hogy aki kamaszkorában nem "lázad" (kicsiben-nagyban, így vagy úgy), annak később, fiatal felnőttkorban kell majd megvívnia a maga csatáit, ami jóval nagyobb szívás lesz.

  • 2015.01.23 11:26:29hoesett

    A cikkben miért nincs találat a "testvér" szóra?
    Szülő : 12
    Gyerek : 15
    Testvér : 0
    Kedves Karolina! Szerinted a testvér szerepe annyira nulla a tizenéves korban, hogy említésre sem érdemes?

  • 2015.01.23 11:48:39gyöngymanó

    Kedves hoesett! Szerintem a cikk a szülő és a gyerek kapcsolatára reflektál, nem a testvérekére. Biztosan nagyon hosszú lenne taglalni, hogy milyen korú testvér lelki érettsége hogyan hat a kamaszokra, de természetesen ez is megérne egy cikket.

  • 2015.01.23 12:06:55mikka

    faszság, mint minden cicologia bla bla

  • 2015.01.23 12:44:58Szelid sunmalac

    Ja. Alljak ki teljes mellszeleseggel minden faszsaga mellett, mert akkor lesz jo neki. Meg persze nekem is. Hat kurvara nem. Van epp eleg ismeros, ahol hagytak a gyereket. Most jarnak pszichiaterhez eredmenytelenul, ha minden jol megy, egy par ev van hatra a gyereknek, ha igy folytatja a drogokkal. Bizony sok esetben lazadhat, lazadhat, de akkor az arcaba kell tolni, hol vannak a hatarok. Ez ugyanis errol szol. Keresi a hatarokat. Nekem meg meg kell mutatni, kulonben az elet fogja neki megmutatni, es az sokkal fajdalmasabb lesz.

  • 2015.01.23 12:57:12no_successful2

    A kamaszkor, funkcionálisan az elszakadás korszaka. A gyerek lelkileg távolodni kezd a szülőktől, kötelékeit lazítgatja. Teszi ezt úgy, hogy igyekszik ezt kifelé is éreztetni.

    Sokszor hallottam ezt már szülőktől "sokszor úgy pofon vágnám".
    A kamasz számára penészes és ósdi kezd mindaz lenni, amit a szülők szerettek, szeretnek, és a kamaszkorig neki sem volt semmi baja vele. Ez talán könnyebbé teszi számára is a távolodást. Közben viszont saját magával sincs békében. Keresi magát.
    A szülő érzi a távolodást, és ez fáj neki, mert nála semmi nem változott, számára a gyerek, még mindig a szeretetteljes törődés tárgya kell legyen.

    Természetes folyamat ez, hiszen a gyereknek, egyszer önállóan kell élnie, de ez nem lenne lehetséges, ha a szülői köteléket nem szakítja el.

  • 2015.01.23 13:11:36Szelid sunmalac

    no_successful2: Nem az onallosodasra valo igeny a problema. Arra pont en probalom meg a legjobban felkesziteni. Egyebkent is ez az igeny az esetek nagyreszeben csak reszleges es latszolagos. Peldaul a ne mondd meg mit csinaljak es hogyan-ra igaz, mikozben a kimosom a ruhaim, kitakaritok, rendbeteszem a kertet stb. mar nem annyira magatol ertetodo.

  • 2015.01.23 13:20:48Gabbesz

    sunmalac: Nem lennék a gyereked, az biztos!

  • 2015.01.23 13:27:45Szelid sunmalac

    Gabbesz: En meg a szulod! Na persze ha azt veszed le, hogy egy fasiszta diszno vagyok, aki ovvel veri a gyereket minden nap, akkor kicsit felreertettel. Viszont azt sem irom ala, hogy a gyereknel a kamaszkor csak azert nehez, mert epp keresi magat es hagyni kell, hadd csinaljon amit akar. O ugyanis ilyenkor pont nem tudja kordaban tartani sem az erzeseit, sem a gondolatait.

  • 2015.01.23 13:42:15no_successful2

    @Szelid sunmalac

    Nem biztos, hogy az ő számára az az önállósodás manifesztuma, hogy a parancsszavadra felássa a kertedet.

    Emlékszem, apámék vettek egy telket, mert nagy álmuk volt, hogy legyen kis szőlő konyhakert stb.
    Aztán győztük hallgatni, hogy mi semmiben nem segítünk, mindent ők csinálnak stb.
    Csak hogy értsd, mondom még egyszer az ő álmuk volt.

    Megint egy más kérdés, hogy már nekem is van konyhakertem. De egyik gyerekemet sem fogom presszionálni, hogy túrja, ha nem akarja akkor is.

    Ok a rendrakás az egy másik kérdés.
    Én úgy gondolom, hogy az arany középutat kell megtalálni. Bonyolítja a helyzetet az, hogy nincs két egyforma kamasz, még ha úgy is tűnik, hogy egyformák.
    Van olyan, hogy ha megdöglesz se tudod lebeszélni, hogy ne ő nyírja le a füvet, cseréljen gyertyát a verdában, de a világért nem rakna rendet maga után stb.

  • 2015.01.23 13:43:29stoppos76

    Szelid sunmalac: Nem igazán sikerült megérteni, miről szól a cikk, ugye?

  • 2015.01.23 13:46:37Szelid sunmalac

    @no_successful2: Nem konkret peldakat hoztam. A kertbe nem menne ki magatol, de nem is izgat, igy tobbet tudok en tenni-venni. Probaltam sokfele peldat felhozni. A felnott lethez ugyanis hozzatartozik, hogy bizony neha fozni kell, neha mosni, neha takaritani, neha a kertet/hazat rendbe rakni, neha egot cserelni, neha bevasarolni stb. Most meddig soroljam?
    A legtobb kamasznal meg azert nem latom, hogy a felnotte valas folyamata ezekben csucsosodna ki.

  • 2015.01.23 13:49:16Szelid sunmalac

    @stoppos76: Ez egy igazan konstruktiv hozzaszolas volt, ervekkel, velemennyel alatamasztva! Koszonom szepen!
    Szoval nem lehet elmondani a velemenyem, megha mondjuk csak lazan kapcsolodik is a posztban leirtakhoz? Konkretan arra kell irnom. Ertem. Egyaltalan szabad hozzaszolnom, vagy inkabb megirod nekem vazlatosan, en meg toltsem ki a hiynzo reszeket, aztan ertekeled? A hozzaszolasaimat erinto szereped sem teljesen tiszta szamomra. Pusztan mentorkent iranyitgatsz, vagy inkabb amolyan fonok-beosztott, esetleg szulo-gyereke szerepet szantal kapcsolatunknak?

  • 2015.01.23 13:59:15no_successful2

    @Szelid sunmalac

    A legtobb kamasznal meg azert nem latom, hogy a felnotte valas folyamata ezekben csucsosodna ki.

    Jól látod.
    Ha belegondolok én is ilyen kamasz voltam, csak én ezt nem is felejtem el.
    Ha visszagondolok, elég szar munkaerőként kezdtem az első munkahelyemen, míg meg nem kaptam az első önálló melómat. (Bátor emberek voltak a főnökeim.)
    Egy automata berendezést kellett megjavítani. A tökömről is víz folyt, de megcsináltam, és itt kezdtem el kapizsgálni, mi értendő az alatt, hogy munka.

    Ezt csak azért mondom el, mert az mindenképpen elkerülhetetlen, hogy az élettől tanuljunk, mert konkrétan a fater, meg tudta volna mutatni, hogy egy égőt hogyan kell kicserélni, de azzal az adott szituban még nem sokra mentem volna.

  • 2015.01.23 14:00:05Ubi

    Azért nem kell szándékosan nehezebbé tenni se, éveken keresztül hallgatni hogy egy senki vagy, nem vagy jó semmire, és depressziós, önostorozó felnőttet csinálni. Ezúton is köszönöm anyámnak

  • 2015.01.23 14:18:57mindent látó szem

    Én csak azt nem értem miért kell azt a szót használni hogy "kölyök".
    "Ne könnyítse meg kölyke (!) kamaszkorát!"
    Hát nekem nem kölyköm lesz még akkor sem, ha tényleg megpofoznám.
    A gyerekem az a gyerekem, nem a kölyköm.
    Nagyon trendinek hiszi az író ezt a szót, de valójában pejoratív tartalommal bír.

    A kamaszkort meg nem lehet jól csinálni, tök felesleges agyalni rajta. Minden szülő nézzen majd magába az segít leginkább abban, hogy a kamaszodó gyereket megértsék és segítsék. Ennyi.

  • 2015.01.23 14:36:06Szelid sunmalac

    @no_successful2: Nem biztos. En peldaul nyiltan beszelek a munkamrol neki (is) es elmondom a problemakat, lehetseges megoldasokat, elmenyeket, persze "konnyitett" formaban es probalom megertetni vele a tanulsagokat is. Bizonyara el fogja kovetni a legtobb hibat, amit en is, de lehet nehany szitu, ami mar ismeros lehet neki. Egyebkent epp ezert kell neha nyaron egy-egy honapra egy sulytalan melore elkuldeni, ahol meg nincs igazi tetje a bukasnak sem. Pl. szallodaba kisegiteni gyakornokkent, vagy en mondjuk dolgoztam gimnazistakent piacon, gravirozokent, teheneszetben, tolmacskent, etteremben stb. Sokat konnyit a helyzeten ha tudja hogyan viszonyuljon dolgokhoz mielott onmagat vagy a csaladjat kene letartania. Mellesleg vannak nalunk is gyakornokok, akik kozul paran eleinte szinte mindenre alkalmatlanok. Ezt jo lenne nala mondjuk elkerulni. Egyebkent meg hiszem, hogy bizony majd mashogy nez ra a noje, ha legalabb egy rohadt csavart be tud majd furni, vagy meg tudja kulonboztetni a villanykortet a vilmostol.

  • 2015.01.23 15:49:45R2D2 & C3PO

    szerintem, aki elrontja, azt hibázza el, h a gyerek életét a saját életének tekinti. közben a gyerek még akkor is a saját életét éli, mikor együtt vagyunk. sőt, mikor belülről rugdosta a hasamat...

    ennek van a csúcspontja kamaszkorban.

    a gyerek szorong, a szülő szorong, egymást felerősítve, a problémát egyre beljebb seprik a szőnyeg alá. mire 14-15, már nem is beszélnek, csak basztatják egymást - pedig a kamaszok nagyon gyorsan megnyílnak, kéretlenül őszinték, és intelligensek.

    és szerintem másképp is lehet, egyszerűen hagyni kell. úgyis oda fog jönni és el fogja mondani. az, h a saját útját járja és másképp él, nem feltélenül jár lázadással. akiket én ismerek, azok nem szívják meg fiatal felnőttként. itt nem arról van szó, h elhanyagolták őket, hanem nagy szabadságot élvezhettek és a család védő szárnyai alatt tapasztalhatták meg a felnőtt kor felelősségét, problémáit. van olyan, aki klasszikus jó gyerek volt, de van köztük nagyon vagány, bulizós is - mondjuk a szülei is azok, csak máshogy.

  • 2015.01.23 18:56:02zdyzs

    Mi biztosan nagyon elrontottunk valamit, mert három kamasz gyermekünk van és egyikkel sincs semmi drámai probléma. Mindhárom beszél velünk, egyik sem hisztizik, nem küldenek el a francba, tanulnak rendesen és még takarítani is segítenek. Az látszik, hogy már nem gyerekek, és az is, hogy nem könnyű nekik, de ettől még nem kell az egész családi életnek tönkremenni.

  • 2015.01.23 19:33:25zsukara

    Szerintem nem általánosan szörnyű a kamaszkor - ahol az, ott jóval korábban kezdődtek a bajok, csak korábban kezelhetőnek látszottak. Önmagunk keresése, testünk változásai, a növekvő kihívások kétségkívül érzelmi hullámzáshoz vezetnek, mégis igen sok kamasz van, aki nem csak elviselhető, hanem ragyogó fiatal ember. Ez a legérdekesebb korszak az életben, szerintem. Sokan sajnos később unalmas felnőtté válnak. A kulcs szerintem is a család. Aki mellett ott álltak és ott állnak a szülei, ahol otthon általában béke van, egymással törődnek a családtagok és ahol korábban is voltak (a kornak megfelelő) elvárások ott a kamaszkor nem tragikus. Az utolsó dologra külön hangsúlyt fektetnék - ma egészen általános, hogy a gyerekektől 10-12 éves korig szinte semmit nem vár el a szülő, aztán pedig mindent. Persze, hogy nem érti a gyerek és úgy érzi, hogy őt senki nem szereti. Igaz ez a házimunkától kezdve az iskolai feladatokon át egészen a villamoson való ülőhely átadásra. Több törődéssel és értelmesebb elvárásokkal sokat lehetne javítani a helyzeten még ott is, ahol családi, anyagi problémák miatt nehéz biztonságot nyújtani.

  • 2015.01.23 21:09:02incognita

    Én a kompromisszum híve vagyok. Amíg a gyerek a képességeinek megfelelően a maximumot hozza ki magából az iskolában, sikerül az addig tartott szintet hozni mondjuk a házimunkában való részvételből, amíg legalább alapszinten lehet vele érdemben kommunikálni, és főleg: amíg meg lehet bízni benne, addig kapjon felnőttnek járó szabadságot. Az én gyerekem hétköznap tanul, különórára, edzésre jár, hétvégén meg dolgozni. A fennmaradó időben csajozhat, és mehet bulizni. A szemem sem rebben, ha vasárnap délután kettőkor kel fel, vagy ha oldalba hányja a vécét.

  • 2015.01.23 21:23:01incognita

    Sarkos leszek, de meggyőződésem, hogy a nehéz kamaszkor leginkább a szülő hibája. Kamasz gyerekekkel dolgozom, és az én tapasztalatom legalábbis az, hogy ilyenkor a szülők hajalmosak hirtelen elengedni a gyerek kezét, hirtelen más szemmel nézni rájuk. És kettőjük közül a szülő a felnőtt, akárhogy számolom. Sok tizennégy évest látok, akinek túl hirtelen nyílt ki az ajtó. Meg olyanokat is, akikkel soha nem törődtek _igazán_. Mert amíg a számítógép előtt ül, addig is csend van. A szabadság, a bizalom létszükséglet ebben a korban, de ha diszkréten is, figyelni kell a gyerekre. Beszélni kell a tanáraival, ismerni kell a barátait, tudni kell, hogy milyen oldalakat nézeget a neten. Valahol egy-két kommentel feljebb olvastam, és teljesen egyetértek abban is, hogy nem ilyenkor kell elkezdeni a nagy szigort, nem ilyenkor kell először követelni, hogy rakjon rendet a szobájában, stb.

  • 2015.01.23 23:02:45billy reed

    incognita
    Én is kamaszokkal dolgozom.
    Ugyanakkor egyetértek Szelid sunmalaccal abban, hogy:

    "Peldaul a ne mondd meg mit csinaljak es hogyan-ra igaz, mikozben a kimosom a ruhaim, kitakaritok, rendbeteszem a kertet stb. mar nem annyira magatol ertetodo."

    "Szóval le lehet szállni rólam, de legyen vacsora!" Rendben van ez így?

  • 2015.01.23 23:26:53onewayticket

    A kamaszkor egyaránt nehéz felnőttnek és gyereknek. Ahogy a saját tinikoromra visszaemlékszem, engem túl szigorúan fogtak. Annak ellenére, hogy jó tanuló, "megbízható" gyerek voltam, nem voltam túl rebellis. Sőt, inkább szorongó, megfelelési kényszerrel küzdő kamasz voltam és nem voltam népszerű a suliban. (Persze nagyon szerettem volna az lenni.)

    Még nincs gyerekem, de már most tudom, hogy nekem majd az lesz a legnagyobb kihívás, hogy ne legyek túl engedékeny.

  • 2015.01.24 08:04:21incognita

    billy reed

    Én is sokban egyetértek vele. De ebben a korban annyi minden történik egy gyerekkel kívül-belül, hogy néha kell egy kis bambulás. Felnőtt jogokhoz felnőtt kötelességek is tartoznak, nyilván. Mégis a szülő a rutinosabb a felnőttködésben, ráadásul egy kamasz gyerek időnként azért csak visszalépne egy szinttel. Ott kell lenni mellette, figyelni kell, és ha zuhan, el kell kapni. Kemény egyensúlyozós játék ez, gyereknek és szülőnek is.

  • 2015.01.24 17:01:41Cérnahuszár

    "Szóval le lehet szállni rólam, de legyen vacsora!" Rendben van ez így?"

    Nem így szokott ez létrejönni, csak a felnőtt érzékeli ezt így. A kamasz letojja hogy van-e vacsora vagy nincs, más dolgok izgatják. A szülő megcsinálja, aztán eljátssza a mártírt hogy a kamasz nem értékeli amit fáradozik. Pedig a kamasz nem kérte.
    Ha nem hiszi a szülő, akkor ne csinálja meg pár hétig, egy hónapig. Ne főzzön, ne mossa a kamasz ruháit.
    Akkor le lehet ülni és lerakni az új alapokat. Akkor lehet beszélni arról hogy a kamasztól: a szállj le rólam azt jelenti, hogy ne akarj helyettem dönteni, én sem tehetem meg hogy helyetted döntsek, vagy más ember helyett.
    A szülőtől meg akkor jogos a felvetés hogy gyere fiam és nézd meg a mosógép programját, értelmezd és kezeld.
    Az egy fair helyzet már.

  • 2015.01.26 01:19:26hallode

    Én és a húgom is bizonyos értelemben igazi vásott kamaszok voltunk, 14 éves kortól buli, párkapcsolat, alkohol, cigi, fesztiválok. Mellette mindketten nagyon jó tanulók,a bulira nyáron melóval szedtük össze a pézt.. A szüleinkkel volt rengeteg veszekedésünk: egész nap csak fekszel, nem segítesz semmit, minden hétvégén a fiúval vagy, stb. Ma mindketten épp végzünk az egyetemen, kiváló eredménnyel. A szüleinkkel ma is csodálatos kapcsolatunk van -mert igenis, akkor is, az üvöltözések közben is csodás volt. Figyeltek ránk, de engedtek, nem hagytak egyedül, hazavittek a buliból, közölték a véleményüket, de meghallgatták a miénket is. Tudtak bocsánatot kérni és sosem aláztak meg, még a poén szintjén sem. Nem zártak be soha, és adtak elég teret.. Stabil hátteret nyújtottak az értékrendükkel ahhoz, hogy ne csússzunk le, bármit is csinálunk. Régen sose segítettem főzni, ma mindennap örömmel főzök a saját konyhámban. Iszok, bulizok most is, de mellette haladok a céljaim felé és boldog vagyok. A gyereknek minden korban szeretet kell ÉS tisztelet. Ha ez megvan, talán rémálom lesz a gyerek kamaszkora, de legalább biztos lehetsz benne, hogy vége lesz és utána visszatalál hozzád.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta