SZÜLŐSÉG

Új eljárás forradalmasítja az autizmus felismerését

2015. január 2., péntek 10:07

Az autizmus nehézsége már a diagnózisnál elkezdődik, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló módszerek segítségével nehéz felállítani a pontos kórismét. A pittsburgh-i Carnegie Mellon egyetem kutatói most olyan eredményekkel álltak elő, amelyek forradalmasíthatják a betegség felismerését.

A kutatók funkcionális MRI vizsgálatot alkalmaztak, amelynek révén az egyes agyterületek működés közben válnak láthatóvá, és akitivtásuk is mérhető. Ez a vizsgálat nem újdonság. Azonban azt is észrevették, hogy a társas érintkezésért felelős agyterületek aktivitása nagyon eltér az autista és a nem autista személyek agyában.

Konkrétabban: amikor az autisták társas kapcsolatokon gondolkodtak, az ő agyukban hiányzott a saját magukat reprezentáló agyterület aktivitása. Ez a különbség 97 százalékos pontossággal elkülönítette egymástól az autista és az egészséges személyeket, ami elég jó eredménynek számít.

Ez az első alkalom, hogy egy konkrét és fMRI-vel láthatóvá tehető gondolkodási mintázatot valamilyen pszichés zavarral sikerül összefüggésbe hozni. Az autista személyek egyik tünete a szociális ügyetlenség, és most a társas érintkezés során felmerülő nehézségek biológiai alapját is sikerült láthatóvá és mérhetővé tenni.

Banán vagy szék?

A kutatócsoport mostani eredményeit több éves munka előzte meg, amely szintén elképesztően érdekes: egy olyan módszeren dolgoztak ugyanis, amelynek révén az agy vizsgálata során „láthatóvá tehetők” a vizsgált személy gondolatai. Nagyjából hat évvel ezelőtt eljutottak odáig, hogy a funkcionáls MRI vizsgálattal szemlélt agy alapján meg tudták mondani, mit gondolhat éppen az MR-készülékben lévő illető. Természetesen nem bonyolult gondolatmenetekről volt szó: betették a vizsgálati személyt a gépbe, majd azt mondták neki, gondoljon egy székre, banánra vagy házra. Az agyi aktivitása alapján a kutatók képesek voltak kitalálni, hogy az illető a fentiek közül melyikre gondolt.

További érdekesség, hogy ezek az agyi aktivitásbeli mintázatok a különféle emberek esetében nagyon hasonlóak voltak. Vagyis ha több különböző ember a banánra gondol, mindegyiknek nagyjából ugyanaz az idegrendszeri hálózata aktiválódik.

Dicséret vagy megaláztatás?

A kutatók a fenti eredményeken felbátorodva az alábbi vizsgálatot tervezték meg: 17 magasan funckionáló autistát (vagyis olyat, akinél a betegség nem okoz intellektuális zavart, csupán a szociális készségek zavarát) és 17 ugyanolyan életkorú és intelligenciahányadosú, de nem autista személyt hasonlítottak össze. Mindegyiknek nyolc, társas érintkezést vagy viszonyt kifejező szóra kellett egymás után gondolnia. Ezek voltak azok: dicsér, megsért, imád, utál, megölel, megrúg, bátorít és megaláz. Eközben a kutatók mérték az fMRI-készülékkel az alanyok agyi aktivitásmintázatát, vagyis azt, hogy az adott dologra való gondoláskor melyik agyterületeik milyen elrendezésben akívak.

Imád és megölel

Az autisták és a nem autisták között két szó esetén találtak jelentős különbséget, ez a két kifejezés pedig az imád és a megölel voltak. Amikor ezekre a kifejezésekre gondoltak, az autisták agyában nem aktiválódott a hátsó cinguláris kéreg nevű agyterület. Az egészséges személyeknél ez a terület is aktív volt.

Az adatok elemzése során kiderült, hogy ez a különbség olyan kifejezett, hogy 97 százalékos pontossággal megállapítható belőle, autista-e az illető vagy sem. A fenti agyterület a saját magunk agyi reprezentációjával van összefüggésben, vagyis azzal, hogy magunkra, mint személyre hogyan gondolunk páldául a társas érintkezés során.

A kutatók szerint az autizmus egyik biológiai alapja ez az eltérés, vagyis a hátsó cinguláris kéreg megváltozott működése lehet, és szerintük elég valószínű, hogy már csecsemőkorban megvan maga az agyi eltérés. Egyéb, korábbi vizsgálatok ugyanis már hat hónapos, később autizmussal diagnosztizált csecsemők agyában találtak eltéréseket, a társas érintkezés problémái pedig többnyire fél-egyéves kor után válnak szembeötlővé ezeknél a gyerekeknél. A szerzők abban bíznak, hogy a fentiek tudatában célzottabban lehet majd fejleszteni az autista gyermekeket.

97982503
Fotó: The Washington Post / Europress / Getty

Ha magasan funkcionál, minek fejleszteni?

Az autizmus megjelenési formái széles skálán mozognak: a súlyos szellemi visszamaradással járó kórformák mellett teljes és sikeres életet élő személyeket is találunk. Emiatt a szakirodalomban inkább autizmus spekrtumról szokás beszélni.

Egyes nézetek szerint a zavar nem is igazából betegség, hanem az emberi sokféleség egyik megjelenési formája: vagyis vannak olyan emberek, akik máshogy gondolkodnak a társas érintkezésről, mint a nagy többség. A neurodiverzitás, vagyis az idegrendszeri sokféleség koncepciójának hívei ezért a gyógyítási törekvéseket is gyakran ellenzik: szerintük a társadalomnak el kellene viselnie, hogy nem mindenki egyforma. Ugyanakkor tény, hogy a jelen társadalmi környezetben az autista vonások többnyire hátrányt jelentenek az illető számára, és fejlesztés nélkül sokat ronthatnak az életminőségén.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.01.02 12:33:11szkata

    Tyúk vagy tojás? Az hogy a társas kapcsolatok, saját maguk reprezentálásáért felelős agyterületek elmaradottabbak, de ez ok vagy következmény? Ezek az agyterületek ugyanis pont abban a korban fejlodnek mobilisan, környezeti hatások által is, lehet attól lesz más, hogy soha nem volt használva. Az agy plasztikusan fejlődik, ha bizonyos részeit nem éri hatás vmi miatt, nem fejlődik úgy.

  • 2015.01.02 16:23:40galaxiscsirke

    Inkább ok ez esetben,mivel az autista gyermek is ugyanúgy megy oviba,mint a többi,ugyanannak a környezetnek,ugyanazoknak a társas hatásoknak van kitéve,és 1szer csak feltűnik, hogy nem úgy reagál,viselkedik,mint a többiek. Következménynek akkor lehetne nevezni,ha kimutatható lenne,hogy a közösségbe egyáltalán nem vitt gyerekek autisztikus tüneteket produkálnak, a közösségbe vittek meg nem. Mind2 csoportot vizsgálnák MRI-vel, és ha szignifikáns eltérés lenne kimutatható,akkor összefüggésbe lehetne hozni azzal,hogy kapott-e megfelelő környezeti hatást az agy,vagy nem.

  • 2015.01.02 17:54:06ansha

    3 gyerekem van, a legkisebb autisztikus tüneteket mutat, pedig ugyanabban a családban nőtt fel, hasonló ingerek érik, mint nagyobb testvéreit, mégis háromszoros energiába kerül sokmindent megtanulni. Nagyon valószínű, hogy magzatkorban éri valami olyan hatás ezeket a gyerekeket, ami miatt a fejlődésük eltér a tipikustól.

  • 2015.01.02 17:54:42X32zpf

    Nagyon érdekes cikk!
    Személy szerint hiszek az autizmus genetikai okaiban, és szerintem veleszületett tulajdonság.
    Érdekes a cikk fényében a következő sztory: egy barátomnak két gyereke van, egy 5 éves lány és egy másfél éves fiú. Mindekettőt ugyanolyan szeretettel nevelik, ugyanolyan módszereket alkalmazva. kötődően nevelnek, az anya sokáig szoptatta (szoptatja) mindekttőt, együtt alszanak, hordozzák a gyerekeket, stb) A leányzón egészen halványan kora csecsemő korától látszanak szociális kapcsolati problémák, mint például nem szereti, ha megölelik, megpuszilják, nem bújós, a szeparációs szorongás gyakorlatilag kimaradt, ugyanakkor látszik a kötődő nevelés hatása is, barátságos, kedves, jól alkalmazkodó gyerek. A kisfiú borzasztóan bújós, nagyon szereti a fizikai kontaktust, hosszan fenntartja a szemkontaktust bárkivel, de ő is bátor, biztosan kötődő gyerek.
    Tehát ugyanolyan családi körülmények között is megjelenhet enyhe autizmus (érdekes lenne megvizsgálatatni a kislányt MRI-vel)
    Viszont a fejlesztés szerintem mindenképpen fontos, bármilyen enyhék is a "tünetek".

  • 2015.01.02 18:30:50szkata

    Én pont ezt nem tartom indokoltnak, patologizálni rögtön, pláne maás gyerekét, a gyerekek másmilyenek, miért ne lehetne vki kevésbé bújós, szorongó, miért ne kötődhet kevésbé szorosan, miért kötelező az átlagosság? Ha vki kicsit más, miért kellene orvoshoz, MRI-re vinni rögtön, ha egyébként nincs vele probléma?

  • 2015.01.02 19:25:01X32zpf

    ....Például azért, mert a kislányt is zavarják a "tünetek"... Sokszor beszélgettem velük ilyen dolgokról, és őt és az anyát is zavarja. Ez nála kb olyan szintű probléma, mint egy kicsi, szőrös anyajegy. Nem komoly gond, de zavarbaejtő, frusztráló, és az anyának is megnyugtatóbb lenne, ha tudná, nem ő rontott el valamit.
    Én mindenképpen elmondom ezt a vizsgálati lehetőséget a családnak, és majd ők döntenek, hogy mit szeretnének tenni ezzel az információval. Szerintem jó dolog, hogy ha létezik egy olyan fizikális vizsgálat, ami egyértelműsítheti a dolgokat. Ha már biztosan tudjuk, hogy pontosan mi a probléma, akkor könnyebb a kezelése, elfogadása is.

  • 2015.01.02 22:21:32galaxiscsirke

    szkata: Ha nincs vele probléma, akkor nem is kell. De olyan nincs,hogy "egyébként" nincs vele probléma. Ha akkor nincs,később lesz. Ha időben úgy van vele foglalkozva,ahogy kell,akkor később nagyságrenddel kisebb problémái lesznek, mert könnyebben kompenzál, főleg,ha segítve van. Senki nem mondta,hogy kötelező az átlagosság, azt se,ha eltérések vannak a bújósságban/szorongásban/érzékenységben, stb. Viszont elég lényegesnek tartom a korai felismerést,miért szenvedjen óvodás korig a gyermek (ott is kell némi idő,amíg feltűnik vkinek, hogy spetrumtüneteket produkál), mire végre diagnosztizálják (ha van mit)? Szerintem nekem is jóval kevesebb bajom lett volna,ha már ovis koromban diagnosztizáltak volna.

  • 2015.01.03 10:25:19ansha

    Csatlakoznék galaxicsirkéhez. Nagyon fontos a korai felismerés. Nekem mindig furcsának tünt a kisfiam viselkedése, pl. hogy a játszón olyan sikítófrászt kapott más gyerek társaságától, ami nem mondható normálisnak szerintem. Soha nem kér segítséget, hanem magában balhézik stb. Nem súlyos eset, de sok dolog van, ami később megnehezítheti az életét, mert bizony meg kell tanulni közösségben élni, alkalmazkodni. Nem gondolom hogy az a helyes, ha szemet hunyunk a problémák felett, mondván hogy ő egyszerűen más mint a többi gyerek. Nagyon nem mindegy hogy felnőtt korára hogy lesz képes majd beilleszkedni a társadalomba.

  • 2015.01.03 16:53:15galaxiscsirke

    Így van, a gyermeknek, ha időben diagnosztizálva van, már kezdettől fogva lehet pl. mondani mindent,amit a metakommunikáció hiányosságai miatt egyszerűen nem "vesz le", és ezért amúgy elég kis esélye lenne megtanulni (pl. ha a másik örül v. szomorú v. mérges, ilyesmi). A másik, ami lényeges, hogy hasznos minden történést mondani,kommentálni, hogy a gyerek tudatában legyen annak,hogy mi után mi következik,és ami még lényegesebb,ovi előtt, hogy apránként (a gyerek képességeihez mérten) megtanítsuk neki,hogy ha bármit szeretne,bármi baja van,és főleg ha bármi nem világos neki,szóljon (maga a megszólalás elég nagy ugrás, mármint az,hogy az oviban,eleinte vadidegenek között meg merje szólítani az óvónénit, de ha ez sikerül,az jelentős előrelépés). Ehhez van 1 rakás szakirodalom,és ami a "trükk" az egészben,hogy ha még nincs is diagnózis,de van rá esély (mert mondjuk a családban már volt/van autista/aspergeres), akkor a nem autista gyereknek sem tesz rosszat,ha a fentiek szerint járunk el (ha autista/aspergeres,akkor kb. létfeltétel lesz neki a későbbiekben,hogy felépüljön az agyában egy biztonságosan használható "keretrendszer", ha meg nem az,akkor meg jobban,tudatosabban fogja tudni érteni a környezetét, tehát mindenképp hasznos).

  • 2015.01.04 14:27:00Bosszancs

    Hát ez a módszer sem fogja forradalmasítani az autizmus felismerését.
    Ugyanis az autizmusban szenvedő gyerekek/felnőttek közel fele nem tanul meg kommunikálni, illetve nagy részük saját külön nyelvet használ... Itt pedig alapvető feltétel, hogy a vizsgált személy megértse a szavakat.
    Nagyon sokan még mindig a Rain Man, vagy A kód neve Merkúr c. filmek alapján gondolkodnak az autizmusról. Sajnos ez nem így van. Az összes autista kb. 10%-a lehet zseni, 30% átlagos, a többiek pedig gyengébb vagy erősebb értelmi fogyatékos kategóriákba tartoznak. És pont az érzelmi kommunikációs zavaruk miatt sokkal nehezebb a fejlesztésük.
    Egyébként az autizmus nem betegség, ahogy a cikkben többször szerepel, hanem egy szindróma. A betegségek gyógyíthatók, ez pedig egy egész életen át fennmaradó állapot.

  • 2015.01.04 18:03:50galaxiscsirke

    Nem forradalmasítani kell (ez valóban szerencsétlen megfogalmazás) a felismerést, hanem minél előbb megtenni. Minél fiatalabb az agy, annál rugalmasabb, alkalmazkodóbb, tanulékonyabb. Következésképpen minél előbb tudjuk, hogy autista-e v. nem, annál előbb tudunk tudatosan úgy foglalkozni vele, hogy megkönnyítsük a dolgát a későbbiekben. Jelen esetben kb. óvodás korban lesz gyanús, hogy lehet, hogy autista. Előtte jó darabig nem biztos, hogy bárkinek feltűnik, hogy mondjuk késik a beszédfejlődés. De ha már babakor környékén fel van ismerve, hogy az, akkor tudatosan úgy foglalkozhatunk vele, hogy többet beszélünk hozzá, mondókázunk,éneklünk, lehetőleg minden történést (öltözés, tisztába tevés, evés, játék, miegyéb) kommentálunk érthetően artikulálva. Lehet, hogy nem fog ettől hirtelen megtáltosodni a beszéd, de ha kezdettől fogva tud eseményt társítani a mondott dolgokhoz, később jóval könnyebb vele együttműködni. Ha ovis korig várunk ezzel (amikor már a tünetek szembetűnőek), akkor sok lehetőségről lekésünk, és kezdődik a panaszkodás, hogy "ha már akkor tudtuk volna...". Éppen ezért kell törekedni a minél előbbi egyértelmű felismerésre. Hogy betegségnek nevezzük v. nem, az ebben az összefüggésben lényegtelen. Abba meg sohasem kell belenyugodni, hogy "egész életen át fennmaradó állapot". Fennmarad, igen. De fejleszthető, megtalálható egy lehetőségekhez képesti optimális környezet, ahol a képességeit maximálisan kihasználhatja. Akkor is, ha ezek a képességek elmaradnak a "standard" szinttől.

  • 2015.01.05 04:41:05lüke

    Hm,hiába itt a nagy tudósok találkoznak....

  • 2015.01.05 10:22:31galaxiscsirke

    lüke: ?

  • 2015.01.06 12:59:19nevnevnev

    Érintettként pár megjegyzés:
    Itt megint mki okoskodik? Holott a cikk mindössze annyit ér, amennyit, mert smivel sem mond többet annál, h x-idős korban jelen van egy agyi eltérés. Ebből egyáltalán nem következik, h ez veleszületett v genetikai. Mint ahogy sem nálam, sem jópár általam ismert esetben nem az. Csak az okot nehéz megtalálni: lehet magzatkori v születési trauma, de kialakulhat később, csecsemő- ill kisgyermekkorban is. És sokszor -akár teljesen- visszafordítható a folyamat. Annál könnyebb, minél előbb kezdik el. Én felnőttként kezdtem el egy komplex terápiát, és mára már óriási a változás, de ez egy nagyon kemény küzdelem, gyermekként, jó szülői támogatással egészen más lett volna, csak a mi időnkben még észre se vettek ilyen dolgokat.

  • 2015.01.06 13:00:07nevnevnev

    És még egy dolog: az sem következik a cikkből, h ez az eltérés csak az autistáknál áll fenn, ergó másnak a tünete is lehet, amíg ez biztosan ki nem zárható, újabb rengeteg vizsgálattal.

  • 2015.01.08 13:10:21városi fiú

    Ha korán kapnak a szülők egy diagnózist, akkor a sok idióta beadja a gyereket valami elfekvőbe, mert csak annyit gondol róla, hogy nem normális.

    Inkább ne adjanak diagnózist gyerekekről egy ennyire elmaradott országban.

    Volt már, hogy ördögűzésbe halt bele egy kis autista.

    Jobb, ha hagyják őket élni a balfasz felnőttek.

  • 2015.01.08 21:48:39galaxiscsirke

    városi fiú: Tény, hogy az ilyen szülőknek nem való gyerek. De ha "hagyják élni" őket, akkor vajon mennyivel jobb a gyereknek? Iskolában lemarad,mert a legtöbb iskolában nincs használható pedagógus,aki tudna mit kezdeni vele. Jó pénzért lenne fejlesztési lehetőség (már ahol), de nem minden szülőnek jut rá. Az iskolában többnyire kapásból célpontja lesz a szekálásnak és szívatásnak, tehát ismét nem beszélhetünk éppen aranyéletről, de még megfelelő környezetről sem. Javaslom megtekintésre a BenX című filmet. Amúgy meg egynémely kirívóan hülye ember miatt (az ördögűzésre utalok) határozott idiotizmus lenne az, hogy ne diagnosztizáljunk. (Hadd szívjon a többi gyerek is,akik némi támogatással tisztességes életet élhetnének, nem? Nagy ötlet...)

  • 2015.01.09 13:16:00városi fiú

    galaxiscsirke
    A többség - a nagytöbbség - kirívóan hülye.
    Hiszen azért szekálják az autisztikus embereket, mert már attól kiakadnak, ha valaki másképp áll, mint ők.
    Ha eztán még diliflepnit is ragasztasz rájuk, akkor már tényleg kimarják őket mindenhonnan.
    Nemrég voltak szülők, akik arra panaszkodtak, hogy el kellett költözniük a vidékről, ahol éltek, mert nem engedték be a gyerekeiket az iskolákba az egész vidéken.
    Mert diagnosztizált autista volt a gyerek.
    Ha nem az, akkor járhat iskolába. Lehet, hogy a kitűnő tanuló pont ő lesz.
    Mondjuk szerintem a szülő is hülye, hogy ezt elárulta abban a primitív iskolában.

    Na mindegy. Szerintem ha egy szülő elég okos ahhoz, hogy a gyerekét jól irányítsa, akkor látja magától is, hogy milyen és mit kell fejlesztenie.
    Ha meg nem lát semmit, akkor azt se fogja látni, hogy miért rossz a gyereknek, ha maga bélyegzi meg és úgy küldi emberek közé.

  • 2015.01.09 13:21:44városi fiú

    Mondjuk ehhez még az is tartozik, hogy a rokkant gyerekek 90%-át csak az anyja neveli.
    Vannak, akikről meg lemond a család.
    Szóval, ha világossá teszik egy - kicsit más - gyerek szülei számára, hogy - beteg -,
    akkor 90 %, hogy legalább az egyik szülője le fog mondani róla és elhagyja.
    Ha nem mindkettő.

  • 2015.01.09 22:32:09galaxiscsirke

    Arról nem a szülő tehet,hogy alapvetően nem létezik autistákkal korrektül foglalkozni tudó intézményrendszer. Arról sem ő tehet,ha a gyerek autista (hiába próbálják páran még mindig elhitetni ezt). Arról viszont az adott iskolába járó összes gyerek összes szülője igenis tehet,ha nem figyelt arra,hogy a gyerekének némi elfogadást tanítson. Ha az egész közösség elítéli a kirekesztést (ez persze utópisztikus elképzelés,de ez nem akadályozza meg,hogy leírjam), akkor 1-1 gyerek ezirányú megmozdulását az egész osztály leállítja. Ha elfogadják,hogy az autista is hozzáteheti a magáét a közösséghez (olykor igen magas szinten),akkor nem fogják szekálni. De mint tudjuk,nem ez az ábra, az autista többnyire megszívja. Erről a szülőkön túl az a tetű is tehet,aki a diagnózis hallatán nem engedi be az iskolába (az más kérdés,hogy a szakma sem ért egyet abban,hogy egyáltalán betegségnek kell-e tekinteni,úgyhogy diliflepninek nevezni elég nagy ostobaság). De a leginkább tetű ebben az esetben az,akinek szerepe volt ennek a kialakításában Én személy szerint minden egyes embert,akinek a legkisebb köze is volt/van ehhez (mármint a forrásmegvonáshoz meg az idióta szabályok kitalálásához), simán bevágnék a börtönbe kiskorú veszélyeztetése+diszkrimináció+hátrányos helyzetű kárára elkövetett folytatólagos kegyetlenkedés címén, az utolsó darabig. De azt a szülőt is,aki a diagnózis hallatán elhagyja a családot/gyereket. A kirívóan hülyék ez utóbbiak (ezen meg lehet sértődni,csak nem fog érdekelni), mert ha már fölvállalták a gyereket,akkor nem lehet(né)nek olyan gerinctelen tetvek,hogy otthagyják,ha nem tökéletes.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta