SZÜLŐSÉG

Mindenről őszintén kell beszélni a gyerekkel?

2014. február 11., kedd 13:05

A boldog gyermekkorhoz a gondtalanságot, vidámságot kötjük, és ki-ki szeretné ezt megadni csemetéjének. Találkozzon az élet árnyoldalával minél később, gondoljuk.

Igen ám, de a világ nem kizárható. A gyermek látja az utcán a hajléktalan embert, elcsíp egy-egy mondatot a híradóból, amiben épp egy háború eseményeiről tudósítanak. Betegség üti fel a fejét, meghal egy rokon vagy barát, betörnek a szomszédba. A külvilág eseményei is arra indítják, hogy kérdezzen, de aktuális kiindulópont nélkül is eljön az időszak, mikor a szülő talán még a védendő kisgyereket látná benne, de őt már az élet és halál súlyos kérdései foglalkoztatják.

Mérei Ferenc, a híres magyar gyermekpszichológus a kilencedik életévre teszi a metafizikus nyugtalanság időszakát. Ekkor a legtöbb gyereket elkezdi foglalkoztatni, mi lesz velünk, ha meghalunk, ő is meghal-e, a mama is meghal-e... A legtöbb szülő manapság ennél előbb találkozik hasonló kérdésekkel, hiszen több inger éri a gyerekeket, amik óhatatlanul előbbre hozzák, hogy szembesüljön az élet súlyos kérdéseivel. Általában is tapasztalható, hogy bizonyos értelemben korábban érnek a gyerekek, igaz, az érés szót csak óvatosan használjuk, mert ez az érdeklődés nem feltétlenül párosul érzelmi érettséggel, ellenálló képességgel.


Néha nehéz dolga van a szülőnek, aki szeretne őszinte lenni a gyermekkel, ugyanakkor meg akarja védeni. Nem mindig könnyű eldönteni, mit bír már el a csemete. Ezzel kapcsolatban érdemes szétválasztani két problémakört: az egyik, hogy a külvilág által megszabott ingereket mennyire engedjük be (a TV-t, könyveket, Internetet), a másik, hogy milyen témákról vagyunk hajlandóak beszélni a gyermekkel, mit kezelünk tabuként, miben engedjük meg magunknak a füllentést.

Az első kérdésben hasznos az óvatosság. Ne hagyjuk ott az óvodás, kisiskolás gyereket a TV előtt úgy, hogy azt sem tudjuk, mit adnak, és bár ez sokkal nehezebb, valamennyire próbáljuk a szemünket azon is rajta tartani, hova kalandozik a világhálón a gyermek. Hagyatkozzunk az ösztöneinkre: lehet, hogy egy mesefilm gyermekek számára készült, mégis olyan rejtett (vagy egészen nyilvánvaló) agresszió van benne, amiről sejtjük, rémálmokat okoz majd, még ha nem is sebhelyes arcú felnőttek, hanem színes kis lényecskék követték el.

És olykor szelíd, ártalmatlan filmeket is ellátnak magasabb életkori karikával, mert felvillan benne egy női mell, ami a pubertástól még távollévő gyermeket teljesen hidegen hagyja. Kivéve persze, ha mi, a szülők nagyon feszengünk.

Azonban, ha az a kérdés, milyen témában legyünk őszinték a gyerekkel, akkor a válasz az: mindenben. Csak nem mindegy a módja! Az őszinteség nem érzéketlen részletgazdagságot jelent, és semmiképp nem jelenti, hogy olyasmiről is beszélünk, amire a gyerek már nem kíváncsi.

Sok szülő tapasztalja, a gyerekek mennyivel ügyesebbek annak eldöntésében, miről kell nekik tudniuk, mint a szülők. Ha nehéz téma kerül szóba, és a szülő előre remeg, mit válaszol, ha majd ilyen vagy olyan kényes részletkérdés előkerül, utólag sokan megkönnyebbülve számolnak be róla, hogy milyen remek kérdései voltak a csemetének, szinte segítette a szülőt, hogy éppen azt mondja el, ami odaillik.

Az alapszabály, hogy fogalmazzunk egyszerűen és őszintén, ami a tényeken túl a saját érzelmi viszonyulásunkra vonatkozik. Ha haldoklik a gyermek nagyszülője, ne mondjuk, hogy meg fog gyógyulni, sem azt, hogy remekül érezzük magunkat. Természetesen nem részletezzük az ötévesnek a kemoterápia mechanizmusát, de azt megmondhatjuk, a nagyi nagyon beteg, valószínűleg búcsúzik az élettől, és hogy igen, mi szomorúak vagyunk emiatt.

Persze, előfordul, hogy a gyerek éppen bizonyos részletek érdeklik. Mondjuk egy iskolai társa a drog-túladagolásról beszélt neki, és hogy is van ez pontosan, kérdi. A szorongást nem az oldja, ha elhessegetjük, hogy neki erről nem kell tudnia, ez csak azt üzeni, hogy még annál is ijesztőbb a téma, mint hitte, hiszen anya és apa sem képes beszélni róla. Amellett, hogy válaszolunk a kérdésre, abban segítsünk, hogy a gyerek érezze, biztonságban van.

Nem jó alkalom ez arra, hogy katasztrofizáló módon ecseteljük, hogy a gyerekeket is megkeresik idegenek, és tulajdonképpen mindenki ki van téve a veszélynek. Természetesen beszélhetünk a veszélyekről, de beszéljünk arról is, szerintünk miért nyúl valaki droghoz, és hogy milyen erősek azok az emberek, akik vissza tudnak jönni az egészséges életbe. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert miközben az ember védeni akarja a gyermekét, sokszor éppen a szorongását zúdítja rá. Inkább adjunk keretet, amiben értelmezhetők az élet eseményei, hogy a dolgok nem csak úgy történnek, hanem mi is hatunk a sorsunkra.

Vannak ártatlannak tartott hazugságok is, amiknek szinte hagyománya van. Például, hogy bemászik a Mikulás a kéményen, és ő hozza az ajándékot. Ez rendben van, mint mese, amiben összekacsint gyermek és szülő, hogy persze mindenki tudja, mi az igazság, de most azt játsszuk, hogy a Mikulás hozza. De ha komolyan rákérdez a gyerek, és az igazat akarja tudni, akkor az igazat válaszoljuk!

Ha az otthoni légkörre jellemző az átláthatóság, amiben a gyerek tudhatja, a szülő mindig azt mondja, ami hite, tudása szerint a legőszintébb válasz, segíti a biztonságérzet kialakulását. Ráadásul az, hogy partnerként kezeljük a gyereket, megerősíti a kettőnk közti jó kapcsolatot.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.02.11 13:23:42wmiki

    szerintem fontos az őszinteség
    a tudomány egy szekta, az iskolákban dogmákat kell bemagolni, a húsevés káros, és környezetszennyező, védtelen állatok lemészárolása állatkínzás

    ha pedig védőoltást kapsz kisgyermek, abba könnyen bele is halhatsz

    igen, ezeket jó ha tudja a gyermek

  • 2014.02.11 14:25:29ügyfélszolgálatos

    És azt is érdemes elmondani egy gyereknek, hogy wmiki f@aszságokat irkál a neten.

  • 2014.02.11 21:45:55retinax

    engem mondjuk jobban zavar a tudományok oktatásánál, hogy egy hétéves gyerek már betéve tudja, hogyan támadt fel Lázár, de nem tud biciklivel balra kanyarodni, mert azt viszont nem mondják el az iskolában.
    Na de ami tényleg érdekel, az az, hogy oké, hogy legyünk őszinték a gyereknek a Jézuskával meg a Mikulással kapcsolatban, de mi van akkor, ha van még otthon pár kicsi is, akiket még nem szeretnénk felvilágosítani? Most bízzam rá egy hétéves lelkére a titkot? Vagy mi a jó megoldás?

  • 2014.02.12 11:42:30dieter1

    ügyfélszolgálatos, hallottál már olyasmiről, hogy "irónia"? Mert ha te ezeket komolyan veszed, és emiatt f...nak titulálod, akkor még valószínűleg nem találkoztál a fogalommal. Az más kérdés, hogy wmiki hozzászólása nem teljesen kapcsolódik a témához.

    A cikkel amúgy teljesen egyetértek, eddig ahhoz tartottam magam: kérdésre mindig válaszolj, de figyelj, milyen mélységig szabad valamibe belemenni - ami nemcsak életkortól, de a gyerek érettségétôl, személyiségétôl is erôsen függ.

    retinax: ha nálad már a hétéves elég érett arra, hogy felvilágosítsd a karácsonyi valóságról, akkor elég érett arra is, hogy összekacsints vele, és azt mondd neki: te már elég nagy vagy, hogy ezt tudd, de a piciknek ne áruld el, ne rontsuk el az örömüket! Normális esetben büszke lesz, nem fogja tehernek érezni :-)

  • 2014.02.12 13:34:13csillagbogyó

    Sose értettem minek ez a marhaság a gólyáról, a méhekről, hogy a nyúl tojik, a Jézuska meg ahelyett, hogy a jászolban pihengetne gürizhet a karácsonyfával. Miköze ennek az Ünnephez? A gyerek elveszti azt a valóságot, hogy a szülei megdolgoznak az ő ajándékáért és nem kérhet akárnit...Sose hazudnék ilyet a gyereknek. Amúgy én évekig segítettem 6-7 éves koromtól anyuéknak, hogy hugomat hülyíthessék, de minek titkolózni? Attól még lehet szép a Karácsony, lehet Jézuskáról megemlékezni, verset szavalni, dalokat énekelni...nem lesz egy rohanva díszítős, titokban, őrült mód kapkodós rémálom az egészből.

  • 2014.02.12 19:56:07becsoccsent

    dieter: ugyfelszolgalatosnak van igaza, udvozlet a neten :)

  • 2014.02.12 22:24:10retinax

    dieter: hát nem én érzem őt érettnek az igazságra, hanem az egyik osztálytársa volt az, aki felvilágosította. A lányomnak még lenne igénye a mesére, mondjuk nekem rohadt nehezen meg akár jóindulatúan is belehazudni a képébe. Ezért vagyok teljesen tanácstalan.

  • 2014.02.12 22:24:45retinax

    csillagbogyó: neked van gyereked?

  • 2014.02.13 09:26:52dieter1

    retinax: az én nagyobbik lányom tíz éves koráig mindenkit elküldött a fenébe, aki fel akarta volna "világosítani" ezügyben, nem törődött velük :-)
    Azt, hogy ezek után mit mondasz, csak te döntheted el. Ha a lányod sajnálatos módon tényleg hitt az osztálytársának, és most csalódott, kiábrándult, akkor már mindenképpen az igazságot ("töredelmes vallomást") javaslom, nehogy végül az maradjon benne, hogy becsapták. Pont ennek feldolgozásához jó, ha van kisebb testvér. Akkor láthatja: ez nem valami rosszindulatú félrevezetés a felnőttek részéről, hanem olyan játék, amiben most már a felnőttek oldalán vehet részt, hogy a kicsiknek még sokáig megmaradjon az öröme.

  • 2014.02.13 09:49:13dieter1

    csillagbogyó: nem mondhatom, hogy ne volna némi igazságod, csak nagyon szélsőségesen írod meg :-)
    Nem mindenkinek van meg például a lehetősége, mint nekünk, hogy a saját lakrészünkben a picikkel együtt díszíthessünk egy közösen megvásárolt kis fát, részben saját készítésű díszekkel, saját sütésű mézeskaláccsal - míg a nagyszülőkhöz megérkezik a "valódi", Jézuska hozta fa. Ennyit a "kapkodós rémálomról".
    A "nyúl tojik" tényleg kicsit abszurd, pedig sokan mondják (én ugyan úgy tudtam, hogy a tyúktól kapja, ő csak festi és szállítja). Az utcai, áruházi Mikulások csupa reklám, még az óvodairól is hamar kiderülhet, hogy nem "A" valódi Mikulás - de aki éjszaka járt nálunk, no, az tényleg az igazi.
    Hogy a szülők megdolgoznak az ajándékért - jogos, de ezzel amúgysem a legkisebbeket kell szembesíteni. Azt pedig enélkül is meg lehet értetni, hogy nem kaphatnak meg akármit.
    Versek, dalok: tökéletesen igaz, mi még akkor is előbb eléneklünk egypár karácsonyi dalt (a gyerekek kezdhetik), amikor már ott állnak az ajándékok előtt. De ez nem korlátozódik arra az egy napra, a teljes adventi időszak a gyertyagyújtásokkal erről szól nálunk :-)
    Gólyák, méhek: ezt hagytam a végére, eszembe jutott a Pistikés vicc a felvilágosításról: "Apa, ha most azt fogod mondani, hogy nemcsak a Mikulás és a húsvéti nyúl nem létezik, de még szex sincs, akkor nincs miért tovább élnem!" :-P

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta