SZÜLŐSÉG

A gyereknek is van magánélete

2013. december 16., hétfő 20:15

Közismert mondás, hogy „az ember társas lény”. Az emberi kapcsolatok fontosságát nem lehet eltúlozni, és ha le akarnánk egyszerűsíteni azt a nagy ívű kérdést, mi a boldogság forrása, a tömör válasz az lehetne: hogy legyenek kielégítő kapcsolatai. Sokan szenvednek attól, hogy bár szeretnének bensőségek kapcsolatokat, mégis tartanak tőlük.

A hosszabb beszélgetés ilyenkor általában azt deríti ki, a korai, családi mintáik fájdalmas, de legalábbis ellentmondásos tapasztalatokat nyújtottak arról, milyen kapcsolatban lenni. Hogy ezek a korai kapcsolatok hogyan lehetnek örömteliek és egészségesek, arról végtelenül hosszan lehetne beszélni, és a pszichológia könyvek jelentős része tulajdonképpen erre ad valamilyen választ. Most csak egy aspektusról lesz szó: a gyermek magánszférájának tiszteletéről.

Ahogy a testünknek van határa, amit a bőr alkot, úgy a lelkünknek is. Nem mindenki érzi a határait. Van, aki annyira összemossa magát környezetével, hogy azt hiszi, a másiknak ki kell találni a gondolatait. Vagy éppen neki kell alkalmazkodnia párja, barátja hangulataihoz annyira, hogyha az illető szomorú, neki is kötelező azzá válni, szolidaritásból. Nem tudja elkülöníteni az együttérzést attól, hogy együtt sodródjon a másik érzelmi hullámaival.

Persze, vannak olyan helyzetek, mikor az egészséges embernek is nehéz megőrizni a határait, például ha valaki leüvölti a fejünket, mert véletlenül ráléptünk a lábára a buszon, hiába tudjuk, hogy nincs igaza, mégis reagálunk a dühére, és nehezen őrizzük meg eredeti lelkiállapotunkat. Mindenesetre, aki érzi a saját határait, inkább képes befolyásolni, mit és mennyit enged be a külső hatásokból.

A gyereknél a lelki határok kialakítása sok-sok szálon fut, és persze alakul magától is, a szülő inkább csak segíti vagy hátráltatja a folyamatot. De ha összefoglalnánk ezt a sok szálat, úgy fejezhetnénk ki az üzenetet: „Tiszteletben tartom, ami a tied.” A te tested, titkod, érzésed, gondolatod, tulajdonod.

Sokan számolnak be róla, hogy még kamaszkorukban is bejártak a fürdőbe a szülők, annak ellenére, hogy jelezték, ez nem komfortos nekik. Hogy beleolvastak magánlevelezéseikbe, vagy ragaszkodtak hozzá, hogy joguk van bármiről tudni, például, hogy egy ajándékot kitől kapott a fiatal. Sok családban fel sem merül, hogy a szülő kopogjon a gyerekszoba ajtaján, ha belép, mintha ez a szülői tekintélyből való alábbadás volna.

shutterstock 44647360
Fotó: Shutterstock

Holott egy gyermek is csinálhat olyan, amiben nem akarja, hogy megzavarják. Máshol a gondolat szabadsága nem divat, sértődést szül például, ha a tizenévesnek másik párt szimpatikus, mint a szülőknek, de a kisebb gyerekre is megsértődhetünk, ha számunkra fontos kérdésben máshogy vélekedik. A legrosszabb, amit ilyenkor tenni lehet, hogy legyint a szülő „Te még kicsi vagy, majd meglátod, ha benő a fejed lágya.” Bármilyen kicsi is, joga van a véleményhez.

A legfontosabb tényező abban, hogy érezze a gyermek, tiszteletben tartjuk, hogyha a szülő visszajelzi, segít megfogalmazni az érzelmeit, és elfogadja azokat. Még akkor is, mikor épp nem kényelmesek neki. Egész más üzenete van, ha a tomboló gyerekre ráförmedünk: „ne hisztizz”, mintha azt mondanánk: „megértem, hogy dühös vagy”. És persze hozzátehetjük, hogy „de akkor se csapd rám az ajtót, vágd hozzám a széket” és a többi.

Erre bizonyára sok szülő felhördül, hogy egy ilyen mondatra biztos nem fog leállni a gyerek. Hadd kérdezzem meg: és a „ne hisztizz”-re igen? Egyiktől sem nyugszik meg, megnyugodni attól fog, ha kizökkentjük, vagy egyszerűen idővel csillapodik a vihar, és persze van olyan szerencsés helyzet is, mikor sikerül felvenni a kontaktust, és egyezkedni. De ha nem is hat varázsigeként az empátia kifejezése, hosszútávon mégis megérti a gyerek, egy-egy számára is sodró hangulati áramban mi történik vele, és idővel képes lesz maga is megfogalmazni, ahelyett, hogy másoktól várná, találják ki, mi fáj neki.

Ugyanennyire fontos a gyermek testének tiszteletben tartása. Ez azt jelenti, ne tegyen a szülő olyan „jóindulatú” megjegyzéseket, amik neki se esnének jól. Nem kell kéretlenül megosztani véleményünket arról, hogyha nagy feneket csinál a szoknya a tininek, sem az óvodás kislányt kinevetni, ha kísérletezne bontakozó nőiségével, és kilakkozná a körmét. Megszabhat a szülő bizonyos játékszabályokat, például, hogy csak otthon lehet próbaképp lakkozni, úgy nem járunk oviba, de a szándékot, a nőiesség vágyát tartsa tiszteletben, és ne mondja például, hogy „Úgy akarsz kinézni, mint egy ribanc?”

A gondolat szabadsága is lényeges: joga van a gyereknek a titokhoz minden életkorban. Ha rajzolt egy füzetbe, és azt szeretné, ha senki se nyitná ki, akkor hiába kíváncsi a szülő, mi lehet az a titok, amit ötéves gyermeke rejteget, ne nézzen bele még a háta mögött se. Ahogy az is legyen tisztázott, mi a gyermek tulajdona, és ha valami az övé, ne ajándékozza el a szülő karitatív célra, mondván, „neked úgyis annyi játékod van”.

Sok szülő fél, hogy elkanászodik a gyermek, ha túlzottan tudatára ébred jogainak. Valójában a nevelés fontos eleme, hogy képviseljük a rendet. A rendnek pedig része a lelki rend is. Amellett, hogy el is kell várnunk ugyanezt tőle, nekünk is tisztelnünk kell a gyermek határait.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.12.16 20:35:08kultúrált hozzászólás

    úgy van, ha nagy baj van, még mindig pofán vághatja, vagy már nem ?

  • 2013.12.16 21:35:50kultúrpesszimista

    "Az emberi kapcsolatok fontosságát nem lehet eltúlozni, és ha le akarnánk egyszerűsíteni azt a nagy ívű kérdést, mi a boldogság forrása, a tömör válasz az lehetne: hogy legyenek kielégítő kapcsolatai."

    Ez szerintem olcsó közhely. Lehetne igaz is, de mégsem az (legfeljebb csak részben). A boldogságot SOHA nem lehet megtalálni kívül. Semmilyen emberi kapcsolatban sem. Még a szerelemben sem. Minden ún. "kielégítő kapcsolat" csak átmeneti, és a kezdeti eufória magában rejti a bukást. A baráti kapcsolatok is kiüresednek. Minden elmúlik, és az enyészetnek van kitéve. Nem kivétel egyetlen emberi kapcsolat sem. A boldogság lehetetlen, de a sajátos harmónia, amit a legjobb esetben elérhet az ember a földön, csakis belül, befele élve érhető el. Ekképp élhet valaki magányosan, az elzárkózva, szemlélődve is harmonikus életet, és lehet végtelenül boldogtalan egy ún. "kielégítő kapcsolatban" is...

  • 2013.12.17 02:09:43R2D2 & C3PO

    "Az emberi kapcsolatok fontosságát nem lehet eltúlozni, és ha le akarnánk egyszerűsíteni azt a nagy ívű kérdést, mi a boldogság forrása, a tömör válasz az lehetne: hogy legyenek kielégítő kapcsolatai."

    Ez szerintem nem igaz. Megette a fene, ha csak a kapcsolatain keresztül lehetne az ember boldog. A kielégítő tevékenységgel még egyet is értenék. De egy magányos gondolkodó éppúgy lehet boldog, mint egy szilveszteri buliban táncoló fiatal pár, vagy egy 10-gyerekes nő. De nyilván boldogtalan is.

  • 2013.12.17 08:30:44I_Isti

    Minden gyereknevelési elméleti tanácsról egy nagyon egyszerű gondolatkísérlettel el lehet dönteni, hogy hülyeség-e, avagy nem. Ez pedig egy egyszerű kérdésre adott válasz: a második gyereknél is meg tudnád ezt csinálni? A harmadiknál? A negyediknél? Az n-ediknél?
    Három lánynál mondjuk a "szülő megszabhatja, hogy csak otthon lehet próbaképp lakkozni" hogy jönne be? (Szerintem sehogy.)
    "Joga van a gyereknek a titokhoz". Persze. Aztán majd 18 évesen egy wc-ben találnak esetleg rá, kihűlve egy "szórakozóhelyen" hirtelen szívmegállás és kiszáradás miatt - pedig olyan aranyos volt az a tabletta...
    Vagy most több helyen az a divat, hogy csak szimplán megerőszakolják egymást a gyerekek, mert az jó poén.
    A valóság az, hogy 1) tudni akarom, hogy a gyerekem kikkel barátkozik, hogy azok mennyire hülyék, és még a szüleikről is tudni akarok, hogy azok mennyire hülyék. 2) nem akarom, hogy a gyerekem olyan dolgokat "rejtegessen" amikkel én nem tudnék egyetérteni. Mondjuk pornóképeket. (a 2. osztályos fiam osztályában kettő darab gyerek számolt be arról, hogy már látott pornófilmet az interneten!)

  • 2013.12.17 09:39:47belekotyogok

    I_Isti: A dolog kétoldalú: te mindenről beszámoltál a szüleidnek? Én és a tesóim tipikus jógyerekek voltunk, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian csináltunk olyat tinikorunkban, amiről csak a barátaink tudtak és felnőttfejjel már nem tennénk. A bizalom nagyon fontos, kicsi korban ki kell építeni és akkor talán át lehet vészelni a tinikort nagyobb drámák és tragédiák nélkül.
    Az, hogy te mindent szeretnél tudni a gyerekedről és az őt körülvevő népekről, tök normális dolog. De azt, hogy 18 évesen ne találjanak rá kihűlve egy szórakozóhely vécéjében kiszáradás miatt, csak úgy akadályozhatod meg, ha nem engeded el otthonról, vagy mindig vele vagy. Csak szólok, hogy a folyamatos ellenőrzés miatt a gyereked soha nem fog bízni benned, viszont zseniális szintre emeli a titokban tevékenykedést, te meg majd mesélheted büszkén, hogy a te lányod/fiad sose, ő nem olyan. Aztán egy nap majd meglepődsz.
    Hány ilyen féltve óvott, agyonellenőrzött gyerek volt a környezetemben... Akik mind azon igyekeztek, hogy anyát-apát átverjék, vagy a nehezen kiharcolt szabadság alatt meg túlkompenzáltak és mindent egy éjszaka alatt kipróbáltak. De legkésőbb a fősuli/egyetem alatt....
    Te minden gondolatodról beszámolsz a párodnak? Szereted, ha valaki minden gondolatodat tudni szeretné és jogot formálna rá? Nem hiszem, legalábbis normális lelki alkatú egyént ez rendesen zavarná.
    Az, hogy a gyereked ne rejtegessen előtted dolgokat, rohadt nehéz feladat és nem akkor kezdődik, amikor az első rejtegetnivaló megtörténik.

  • 2013.12.17 09:45:23Kovácsné

    Minden azon múlik, hogy egészen kicsit korától kezdve képesek vagyunk-e szeretettel, kedvesen, együttérzéssel, ugyanakkor nagyon, nagyon konzekvensen nevelni. Ez egy ménkű nagy közhely, de attól még igaz (:

  • 2013.12.17 11:02:32Vermine

    ha eleve bizalmatlanságot táplálunk a gyerekkel szemben (hogy ugye átverik, rossz társaságba keveredik, kis hülye minden szart kipróbál mer nincs esze stb.) persze, h úgy is tesz, és végül tényleg bedrogozva fullad a saját hányásába...
    a megtanítjuk bízni a saját józan eszében, meg a kritikára mások cselekedeteivel szemben (nem mindig a menő a jó), esetleg nem is kell kutakodni a fb profilján meg a telefonjában.
    meg egy kicsit azért engedni kell neki,h megüsse magát, legalább 1 másnaposság erejéig.

  • 2013.12.17 16:36:24Mrs.Marion

    Kiskoromtól kezdve írtam naplót, intenzíven leveleztem, de a szüleim soha semmibe nem olvastak bele, soha nem bontották föl a magánleveleimet és bátran elől hagyhattam a naplómat. Volt, hogy kifejezetten meg akartam mutatni valamit és felolvastam. Kopogtak a szobám ajtaján. Voltak és vannak titkaim, ahogy mindenkinek, de a legtöbb fontos dolgot anélkül tudják rólam, hogy cselekhez folyamodtak, hallgatóztak, kutattak volna. Egyszerűen csak volt kedvem nekik elmondani. Feküdtem 18 évesen kiütve a fürdőszoba padlóján, voltak vad időszakaim, szerintem ilyesmin kb. mindenki átesik, és aki ezt tagadja, az nem néz szembe a valósággal. Aztán pedig meglehetősen letisztultak a dolgok, felnőttem és azt gondolom, elég stabil értékrendet alakítottam ki. Úgyhogy én egyetértek, valóban tisztelni kell a másik titkait, legyen az gyerek, a párunk, a barátunk. Erre is ugyanúgy igaz, "engedd el és megkapod" - ha nem követeled a kitárulkozását, akkor magától adja oda. Szerintem.

  • 2013.12.17 16:56:25ST83

    Na ja. Aztan jon a szulok okolasa, hogy mit nem vettek eszre... A gyerek drogos lett, ongyilkos, rossz tarsasagba keveredett...stb. Csurig van az ujsag ilyenekkel. A gyerekednek probalj meg baratja lenni, de annyi hatalmad igenis van, hogy megallitsad ha orultseget akar tenni, hat elj is vele!

    Normalis kapcsolatban tudsz mindenrol beszelni a masikkal, szoval ez a cikk igen zavaros. Es meg ilyenkor is kell egy adag szerencse, hogy a fontos dolgokrol, valtozasokrol idoben ertesulj. Minosegi ido, es barati bensoseges legkor kell + szerencse. Ennyi a nagy titok.

  • 2013.12.18 08:56:26mone1234

    Teljesen igaza van a cikk ironak es nagyon hasznosnak talalom .
    Velem mindez megtörtent.
    14 evesen anyam beleolvasott a naplomba,raszoltam,nem erdekelte. Ujra es ujra beleolvasott. raadasul felhasznalta ellenem amit olvasott.
    Felhaborodott amikor megkertem hogy kopogjon amikor bejön a szobamba (15 evesen) , pontosan ugy reagalt ahogy a cikkiro leirja. "neki joga van akkor es ugy bejönni ahogy szeretne".
    Nos mindennek mi lett az eredmenye:
    Pont az ami miatt csinalta es amivel ti erveltek.
    12 eves koromtol fogva nem tudott rolam semmit. Azt hitte mindent tud,de voltam annyira okos hogy kijatszam. Tulzasokba estem, es egyedül voltam ezekben a helyzetekben mert sosem mondtam el az igazat hogy hol vagyok. Altalaban a baratnöm anyukaja tudta (aki ugyan utalta ezt a helyzetet,viszont sajnalt engem es szeretett annyira hogy örült neki hogy legalabb valaki tudja merre vagyunk. Nekem is jo erzes volt a tudat,tudtam hogy fordulhatok valakihez bizalommal).
    Tovabba az is következmeny volt hogy ugy igazan eltavolodtam töle,de miutan tudtam hogy belehalna ha tudna mi az igazsag (mert tudom hogy mindennel jobban szeret), egyfajta hazugsagban tartottam. Ö a mai napig azt hiszi hogy mindent tud es tudott. Probalkoztam millioszor az igazi enemet mutatni,de olyankor mindig allt a bál,es sosem mutatott megertest.
    Ne gondoljatok azt hogy elkanaszodtam vagy felresikerült az eletem (az egyetemre a felvetelikor csak az motivalt hogy akkor senki nem szol semmit azert hogy elköltözöm otthonrol), egyetemre jartam,rendes munkahelyem van,parkapcsolatom,eletem. Csak a gyerekkori nehezsegeket ugy erzem hogy nagyreszt segitseg nelkül kellett megélnem (amitöl ugyan most erösebb vagyok mint a korombeliek,es mindig is erettebb voltam), ami most felnött fejjel elszomorit.
    Azt szokotam mondani hogy az akarasnak nyöges a vege (talan eletem mottoja :) )
    Anyam mindig csak akart,de en tudom hogy semmit sem kapott.

  • 2013.12.18 09:03:36mone1234

    Amikor sirtam vagy szomoru voltam orditott velem hogy mi a bajom es mondjam mar el. Nem azert orditott mert leszarta hanem mert annyira bantotta es tudni akarta hogy igy jött ki belöle. Szerintetek elmondtam hogy mi bant ugy hogy orditoznak velem ? Nem. Kitalatam gyors valami kamu bajt.
    Most jutnak sorra eszembe ezek az esetek...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta