SZÜLŐSÉG

Feleslegesen zavartak a lombikbébiig?

2013. szeptember 21., szombat 10:33

Két gyerekem van. Az első lombikbaba, a második nem az. Senki ne értse félre, semmi pénzért nem cserélném el őket, és a történetnek az én szempontból már nincs jelentősége, túl vagyok rajta. De az én esetem talán segíthet másoknak, akik éppen abban a cipőben járnak most, amiben én voltam, öt évvel ezelőtt.

Bár a múltban nincs "ha", utólag mégis felmerül, talán az elsőnél sem kellett volna a lombikig jutni, ha én jobban észnél vagyok, ha láttam volna a fától az erdőt. A második gyerekünk olyan beavatkozás - az első inszemináció - után fogant és született meg, amiből az elsőnél négy kísérleten vallottunk kudarcot.

shutterstock 108591944
Fotó: Shutterstock

Mi volt a különbség? Az orvos. Az első, akit nem érdekelt, hogy minden alkalommal olyan fájdalmat okoz, ami után görcsöltem és véreztem napokig. És a másik, akinek ezt egyszer kellett említeni, és egy egyszerű algopyrin+nospa kombinációval megelőzte ezt. És persze én, aki addigra már tudtam, mi az, amit egyszerűen nem viselek el, akkor sem, ha gyereket szeretnék.

Nekem akkor több éves próbálkozás után jött el az a pont, amikor inkább elmenekültem az aktuális orvosomtól. A nemtörődömsége miatt teljesen bizalmamat vesztettem benne, a rengeteg kellemetlenség miatt pedig eljutottunk oda, hogy fél évre feladtuk a próbákozást – az utolsó csepp négy sikertelen, és igen fájdalmas inszemináció volt.

Azt csak a következő dokinál tudtam meg, hogy nem kellett volna minden próbálkozás után görcsökkel és vérezve hazamennem, ha beadnak egy mezei fájdalomcsillapító-görcsoldó injekciót  – semmi hókusz-pókusz, minden orvosi rendelőben rendelkezésre álló gyógyszerekről van szó, de az első kezelőorvosomat nem érdekelte, hogy nekem mennyire kellemetlen, vagy fájdalmas a művelet, ő letudta a kisműtétet, részéről el volt intézve a dolog.

Azt sosem fogom megtudni, vajon sikeres lett volna az a négy inszemináció, ha szorul belé annyi törődés, hogy megpróbál segíteni a fájdalmon – ahogy az új orvosomnál, akinél kaptam fájdalomcsillapítót a beavatkozások előtt, mindkét gyerekem az első kísérletre megfogant (két év különbséggel).

Az viszont biztos, hogy rengeteg kellemetlenségtől, adott esetben fájdalomtól kíméltem volna meg magam, ha előbb mondom azt, hogy ebből elég, és előbb keresek egy orvost, aki nem csak a futószalagon következő darab 55 kiló húst látja bennem.

Mindenkinek más a fájdalom- és ingerküszöbe, mindenki mást bír és áll ki azért, hogy gyereke lehessen. De az biztos, hogy helyettünk senki sem fogja azt mondani, hogy eddig, és ne tovább.

Ha rossz érzés elmenni a következő vizsgálatra, ha órákat kell várni, miközben dolgozni is kellene, vagy rohanni haza a nagyobbikhoz, ha fáj, amit az orvos csinál, és amikor ezt jelezzük, nem tesz semmit a fájdalom enyhítésére, ha semmibe vesz az asszisztense, tessék rávágni az ajtót, és tovább állni egy következőhöz.

Igenis, érdemes lenne látnunk a fától az erdőt

Van a meddőségi kezeléseknek egy vetülete, amiről nem sok szó esik, mégpedig az “alany”, azaz a leendő anya testi önrendelkezése.

Pont olyan komoly a dolog, mint amennyire hangzik, és bár sok múlik a kezelőorvoson is, helyettünk senki sem fog kiállni értünk. Amikor egy nő eljut a meddőségi szakemberhez, általában kellően kétségbe van esve ahhoz, hogy a célon kívül más ne férjen bele a látómezőbe. Vagy ahogy mindközönségesen mondják: nem látja a fától az erdőt. Én is így voltam ezzel, amikor két év sikertelen spontán próbálkozás után elkezdtem orvoshoz járni, hogy kiderüljön, mi a probléma, és végre teherbe eshessek.

Az ember jár egyik orvostól a másikig, egyik vizsgálatról a másikra, adott esetben hónapok telnek el úgy, hogy megszúrják havonta akárhányszor, csinálnak egy-két sima, továbbá egy-két hüvelyi ultrahangot, érdeklődnek a szexuális szokásai, az étkezési szokásai, a káros szenvedélyei felől, és egyre természetesebb lesz a sok macera, a fizikai és lelki vájkálás, és igazán fel sem tűnik, mert mi ez ahhoz képest, hogy a végén bekövetkezhet a terhesség, amire annyira vágyik.

shutterstock 101035387
Fotó: Shutterstock

Ráadásul a meddő nőkben gyakran munkál a rejtett bűntudat, amiért nem “sikerül” teherbe esni – hogy miért, az is megérne egy misét –, és még egy támogató férjjel, párral is magukat rágják a helyzet miatt. Ilyenkor az ember végképp nincs abban az állapoban, hogy hangosan kiálljon magáért.

A sok megúszhatatlanul kellemetlen vizsgálat között nem számít, ha órákat kell sorban állni, ha szétdurrantják a vénáját a vérvételnél, ha küldözgetik a beutalóval, ha goromba az orvos, vagy a nővér.

Pedig, de számít.

A cél nem mindig szentesíti az eszközt

Egy nő életében ez talán az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet. Hogy csak “idegenek” segítségével lehet gyereke, az ő tudásukon, szakmai felkészültségükön és empátiájukon múlik, hogy anya lesz-e valaha. Anélkül, hogy belemennénk a magyar egészségügy állapota feletti kesergésbe, ki kell jelentenünk, hogy sajnos gyakran épp ezek a szakemberek felejtik el, hogy milyen kiszolgáltatott is a nő, aki épp a váróban, vagy a rendelőben ül.

Ezért nekünk kell észnél lenni még akkor is, amikor semmi másra nincs eszünk, csak a peteérés napjának kiszámítására. Ez akkor is a mi testünk, az én testem, ha épp adott kérdésben nem úgy funkcionál, ahogy kellene neki, és jogunk van rendelkezni felette – és, ha elérkezik a pillanat, amikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk urai a helyzetnek, megálljt is csak mi parancsolhatunk.

shutterstock 1056827
Fotó: Shutterstock

Akármennyire is szeretnénk gyereket, nem oké, ha az orvos a teli rendelőn kiabálja keresztül, hogy Na, menstruál már?, miközben én - eddig a pillanatig - még azt sem tudtam, hogy ez a kísérlet sem sikerült. Nem oké, ha másfél órán keresztül kell várni egy nőgyógyászati vizsgálóágyon kiterítve, mert neki éppen közbejött valami. Nem oké, ha nem érdekli az, hogy valami fáj.

És nagyon fontos: egy orvos nem attól lesz számomra jó, hogy mézesmázas vagy hajbókol. Ezt nem várom el. Azt viszont (most már) igen, hogy vegyen emberszámba.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.09.21 11:11:34prolee

    Tökéletesen egyetértek a posttal. Azt még szeretném hozzátenni, hogy mindenáron gyerekre vágyó nő teljesen kifordul önmagából, ezért ilyenkor a családnak/baráti körnek kell észnél lenni.

    Emlékszem, amikor a húgom csinálta ezt a cirkuszt, amikor látogatóba mentem - bemutatni az új pasimat - ajtót nyitott és köszönés helyett annyit mondott, hogy "Te, bazmeg , ez nem lehet igaz, én már megint menstruálok!".
    Akkor lekevertem neki egy bazi nagy pofont és megmondtam, hogy soha nem lesz gyereke, ha ezt a görcsös hisztit folytatja. (Nem is lett, a férje hamarosan lelépett, mert már nem bírta elviselni, hogy hőmérőzés után tenyészbikának használják és kis üvegcsékbe kell spermát adnia azonnal, amikor a neje és az orvos úgy óhajtja.)
    Tehát még az orvos előtt fel kell mérni, hogy nem a görcsös hiszti okozza-e a meddőséget, s ha egészen biztos, hogy nem, akkor figyelni kell arra, hogy a nő képes-e normális módon kezelni az orvosi kezelést. Ha nem, akkor lépni kell, vagy a nő agyát kell rendbe tenni, vagy az orvost kell lecserélni.

  • 2013.09.21 12:02:16megadeth1

    Aki négy inszem és egy lombik után évekkel is így picsog, az örüljön a szerencséjének, hogy ennyi után sikerült, meg hogy nem hagyta ott a férje...Ülj be bármelyik Kaáli várójába, tucatszám találsz ennél sokkal durvább eseteket. Ismerek olyat, aki 12 lombikon volt már túl, mire kiderült, mi a baj és nem nyivákolt ám, hogy jaj, nem kaptam görcsoldót, az anyátok szentségit, mert azt elhiheted, hogy annak a legkevesebb köze sem volt a sikerhez.
    Mesélhetném a saját esetemet is, de inkább megtartalak a naiv hitedben, hogy a görcsoldón, meg a fájdalomcsillapítón, meg a szép szavakon múlik.

  • 2013.09.21 12:21:17eo

    Ki tudja, hogy a görcsoldón múlott-e vagy nem, viszont az emberi bánásmódhoz mindenkinek joga van, és az ellenkezőjére semmilyen mentség nincs. A poszt legfontosabb tanulsága, hogy ne tűrjük el soha, ha rosszul bánnak velünk, hanem azonnal álljunk tovább, mert a minősíthetetlen bánásmód nem szükséges rossz, hanem szükségtelen rossz. Ezt nem lehet eleget hangsúlyozni.

  • 2013.09.21 16:08:10Never

    A lombik program egyik sajátos és eddig pontosan meg nem magyarázott hatása-mellékhatása, hogy olyan pároknál is "magától" jön a második gyerek, ahol elsőre egy tucat szakorvos is azt mondta, hogy itt bizony természetes úton nem lehet.

    Meg kell csak figyelni, hány olyan párt látni az utcán, ahol egy ikerpár után ott van a kisebb harmadik gyerek. Nos ezekben az esetekben bizony "meglepi" volt a harmadik, általában kb 2 évvel az első páros után. Ha ekkor az ember megkérdezi a nőgyógyászt meg az urológust, azok csak enyhe félmosollyal vonogatják a vállukat, hogy "Ez biológia, nem matematika..."

    Valószínűleg oldódik a lelki görcs és emellett "bejáratódik" a rendszer, sok hormonális változás történik egyszerre, így aztán valamiért megy, ami eddig nem ment.

    Mindenkinek, aki lombikprogramot vagy hasonlót csinál végig, utána ajánlom figyelmébe valamelyik nevesebb gyártó óvszereit...

  • 2013.09.22 02:21:07sorica123

    megadeth, szar az élet, tök a tromf, biztos a te történeted soookkal durvább, és ezért aztán mindenki kussoljon, meg különben is Afrikában éheznek. Viszont ettől még a "kisebb" baj is baj, és az is szar helyzet, ha valakinek akár csak egyszer úgy kell nőgyógyhoz mennie, hogy az láthatóan rá se bagózik, sőt ugyanúgy gondolkozik, mint te.
    Mivel ritkán vagyok beteg, kb kivizsgálásra megyek el az orvosokhoz, ha elmegyek (a nyáron volt egy vicces reggeli vérnyomászuhanásom, akkor lezavartam két év után a látogatásokat). Ezzel együtt simán el tudom képzelni, hogy ha helyzet van, akkor mennyire szar, hogy kb havonta-hetente találkozni kell egy kelletlen, beleszarós orvossal. Az az egy nődoki, akinél én voltam, rendes volt, jól leoltott, hogy minek nekem mammográfia, honnan szedtem ezt a hülyeséget (sic), de ott érzékeltem a vicces túlzást, úgyhogy nem volt harag. De elképzelem, hogy t időnként be kell hozzá menni és komolyan, átélten konstans tuskó... na az már olyan, hogy nyilván ki lehet bírni, csak szar. És akkor lehet ám panaszkodni, nem gáz az szerintem. Az már nagyobb baj, ha valaki csak panaszkodni tud, de asszem itt nem erről van szó.
    Na mondjuk a másik fele, amit többen is írnak, hogy attól csak szarabb lesz, ha még rá is parázik az ember. És pl így lehet olyan, hogy a szétparázott elsőt csak lombikban tudták megoldani, a második meg egyszerűen "készült", mint bárki másnak. Mert már megvolt az, hogy "íme lehet nekem gyerekem, csak lehet, hogy nem olyan egyszerűen - de itt van, tessék".

  • 2013.09.22 06:18:29lüke

    rettenetes posz: tartalmában, következtetéseiben,medicinális összefüggéseiben

  • 2013.09.22 10:54:46Leonce

    Nem hiszem, hogy rajtad kívül bárki zavart volna a lombikig, mert valóban nem érdekelsz senkit, csak saját magadat.

  • 2013.09.22 10:55:23Leonce

    Bocsi, ezt te mondtad:)

  • 2013.09.22 13:44:27macskavati

    Istenem, komolyan, ezért tartunk itt, ahol tartunk. Ha valakinek nem fér bele, hogy az orvos szarba se nézi, az nyilván hülye meg nyivákol, nem? Amiket itt leírt a posztoló, azok egyikét sem szeretném átélni. Szerintem jól van megírva a poszt, és igenis kurvára számít, hogy emberszámba vesz-e az orvos vagy nem.
    Megadeth1, inkább írd le az esetedet, meg a 12 lombik után kiderült okot, akkor értelme is lesz a kommentednek, nem csak fröcsögés.
    Eszem megáll, komolyan.

  • 2013.09.22 17:17:49sorica123

    macskavati, pont erről dumálok én is. Egyfelől persze, ne _csak_ panaszkodjunk doszt, másfelől meg erről is kell beszélni, nem a huhogás miatt, hanem mert ez is tapasztalat, ez is egy része - jelen esetben - a lombikprogramról alkotott képünknek. Egy része. Ahogy az is, hogy a poszt beküldőjénél például volt jó hatása is a lombikozásnak, csak épp a kontextusa volt nagyon rosszízű a látványosan érdektelen orvossal meg egyebekkel. Akihez, ha szabályos időközönként be kell menjél, akkor frankón kiakasztó tud lenni, ha bunkó. És ehhez nem is kell különösebben mimózának lenni. Anyukámnak még kb hét éve volt egy műtétje egy nagyon ügyes, dupla praxist vivő orvossal, rutinműtét, de nem lényegtelen, hogy megvan-e vagy nincs. Zitty-zutty megvolt a beavatkozás altatással együtt. Szimpla vizsgálatra viszont nem szeret hozzá járni, mert nagyon türelmetlen, pattogtatós, kelletlen az államiban, a maszekre meg minden kis kontrollért nincs pénzünk. Na úgyhogy ő úgy van vele, hogy megy inkább idegenhez, mert nem szereti azt az orvost, akármilyen jól is csinálta azt a műtétet. Nem mindig van a másik kelletlenkedéséhez meg pofavágásához humora az embernek, főleg ha tényleg valami konkrét dologgal megy orvoshoz (akár azzal, hogy nem gyereke, de akar, akár azzal, hogy szülni készül).

  • 2013.09.22 20:20:58macskavati

    Igen, és én valahogy nem tudom elképzelni, hogy aki így áll a betegekhez, az olyan marhajó szakember lenne...biztos van olyan is, de nem hiszem, hogy ez a jellemző.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta