SZÜLŐSÉG

Jó szülő vagy?

2013. augusztus 5., hétfő 12:50

Azok számára, akik gyermekvállalásra adják a fejük, az életük egyik legfontosabb feladatát jelenti ez. A legtöbb örömet és bosszúságot, legtöbb időt, legtöbb fejtörést, legtöbb élményt. Nem csoda hát, ha néha elgondolkodnak, honnan tudható, jók-e ebben a szerepükben.

Persze-persze, ez nem olyasmi, ami kilóra mérhető, nem olyan, mint a munkahelyen az év végi teljesítményértékelés. De mégis, vannak jobb anyák és apák, rosszabb anyák és apák, sőt, a pszichológia szerint „elég jó anyák”, azaz nem feltétlenül tökéletesek, de a gyermek igényeire megfelelően reagálók.

Az ember saját magát nem látja kívülről, de a gyermeket figyelve megpróbálhatja megítélni, nagyjából rendben volt-e, amit szülőként tett. Persze, ide is tartozik egy kiegészítés: veleszületett adottságokkal jön a világra a gyermek, és jó pár hatás éri, nemcsak a szülői. Mégis, ha a szülő szeretné lemérni az „eredményen”, hogy jól cselekedett-e, vajon mit érdemes figyelni? (Az egyszerűség kedvéért szülőkről írok, de természetesen más rokonokra, fontos személyekre is igaz mindez, akik főszerepet játszanak a gyermek nevelésében.)

Miből nem derül ki?

Kezdjük talán azokkal a viselkedéses jegyekkel, amik szinte kínálkoznak, de megtévesztőek lehetnek. Ilyen például az, hogy „jó”-e a gyerek. Jól nevelt-e, csöndes, szófogadó-e. Még a kifejezésben, hogy „jól nevelt” is benne van, állítólag az válik ilyenné, akit jól nevelnek. Holott sok visszafogott, szófogadó gyermek szorong belül, ami vagy testi tünetben jelenik meg, vagy később, kamaszkorban, fiatal felnőttkorban okoz gondot.

Gyakori, hogy a még kamaszként is túlontúl fegyelmezett gyermekek a felnőttkor küszöbén ébrednek rá, nem tanultak meg nemet mondani, mást akarni, mint amit várnak tőlük, olykor őrültségeket is megengedni maguknak. Ilyenkor már nehezebb ezt pótolni. Természetesen nincs arról szó, hogy minden csendes és együttműködő gyermek szorongana, de érdemes megnézni, mer-e kezdeményezni is, tiltakozni is a csemete. Ezekre is szükség van.

A tanulmányi eredmény is jól mérhető adat, ez is sok szülő számára kézenfekvő. Ha jól tanul a csemete, nyilván rendben van. A gépekre igaz, ha jó a teljesítmény, valószínűleg nincs meghibásodva, de a gyerekek nem ilyen egyszerűek. Más helyzet, hogyha hirtelen látványosan romlik a tanulmányi eredmény, arra oda kell figyelni, gyakran így jelzik a gyerekek, hogy valami nyomasztja őket.

Mi van az emberi kapcsolatokkal?

Csernus Imre fogalmazta meg egy előadásában, abból derül ki, jól nevelte-e az ember a gyerekét, hogy felnőve képes-e jó párkapcsolatot kialakítani. Való igaz, hogy a kötődési képesség, ami alapja annak, hogy az ember jól válasszon, majd jól működtessen egy kapcsolatot, nagyban múlik a szülői mintán. Azért senki se ijedjen meg, ha valaki szerencsétlen a kapott minták szempontjából, sok munkával bár, de változtathat a régi berögződéseken.

Lehet, hogy nem kell egészen a felnőttkorig várni, az emberi kapcsolatok kezelése mindenképp jelzés értékű. Kiskamasz korban már érdemes figyelni, vannak-e személyre szóló, nem csereszabatos kapcsolatai a gyermeknek. A mély barátságok az érzelmi igényességről árulkodnak, ami leginkább a szülői bánásmódon múlik. Azon, hogy az apa és anya tudott-e úgy kapcsolódni a gyermekhez, és engedni, hogy a csemete hozzá kapcsolódjon, hogy azt ne elsősorban az elvek vagy a szülő hangulati hullámzása irányítsa, hanem valami mélyebb, személyesebb. Nem baj, ha vannak elvei, de ne az legyen a kötelék szülő és gyermek közt.

Érdekli-e a világ?

A másik jó mutató, hogy nyitott-e a világra a gyermek. Mindegy, hogy a matematika rejtelmei, a dobolás vagy az érdekes autók-e a kedvencei. A lényeg: úgy tekint-e a világra, mint barátságos, számára biztonságos, kezelhető helyre, és a világ dolgaira, mint ami arra érdemes, hogy foglalkozzanak vele. Hiszi-e, hogy megértheti a számára izgalmas kérdéseket? Ez abból látszik például, hogy kérdez-e, élvezi-e, mikor újdonsággal találkozik. Hihetnénk, hogy ez intellektus kérdése, de értelmi fogyatékosok is lehetnek nyitottak és érdeklődők, nem az IQ tehát a döntő. Inkább a tapasztalat, hogy szabad-e, érdemes-e kezdeményezni, hogy reagál rá a világ.

Az érdeklődés minden kisgyermek sajátossága, és részben a szülőn múlik, megmarad-e ez. Persze, itt is igaz, hogy más hatások is érik a gyermeket, különösen az iskolában, nem mondhatjuk tehát, hogy csupán a szülők leképződése lenne a csemete. Azt viszont talán nem túlzás kijelenteni, hogyha valaki ránéz mondjuk a tízévesére, és azt látja, a gyermek jól érzi magát a bőrében, vannak barátai és érdekli a világ, akkor valószínűleg megveregetheti a saját vállát. Még akkor is, ha nem az ő csemetéje a legszófogadóbb, vagy a legjobb tanuló.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.08.05 13:23:11Csibefogó

    Magyarán még mindig igaz a régi mondás, hogy a szülő gyökereket és szárnyakat adjon a csemetéjének.

  • 2013.08.05 13:47:53Vargapál

    Sokkal közelebb nem kerültem a válaszhoz.

  • 2013.08.05 13:53:27Mad Mind

    Jó hosszú volt, de igazából semmit se mondott.

  • 2013.08.05 13:54:05Puckman Éliás

    magyarul az a jó, ha gátlástalan embert faragunk belőlük... egyébként az kell a megélhetéshez.

  • 2013.08.05 13:57:02Szalacsi_Dezső

    Na, megint egy semmitmondó pszichomókiaia zagyvaság. Csernus Imrére hivatkozni egy ilyen cikk kapcsán, hát enyhén szólva is öngól.
    Az az ember a saját maga csődje. Viszont jó a "piárja". Gyereknevelésben én inkább hivatkoznék Vekerdy Tamásra, de a gyereket soha nem nevelő Csernustól még Csányi Vilmos is jobb hivatkozási alap. (Igen tudom, etológus, pont ezért) Ők már letettek valamit az asztalra.
    És a lényeg, megy itt az állandóan a szülőre mutogatás, hogy a szülőn múlik blablabla. De értelmes tanácsot egyik sem tud adni.
    Ugye ismerjük iskoláskorunkból a pedagógusgyerek jelenséget. Meg a mondást: aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja. Elnézést kérek minden általam is nagyra becsült "tanítótól", ezt nem róluk és nem a cikk szerzőjéről írtam.
    Nagyon meleg van. :-)

  • 2013.08.05 14:36:14nologo

    "Csernus Imre fogalmazta meg egy előadásában, abból derül ki, jól nevelte-e az ember a gyerekét, hogy felnőve képes-e jó párkapcsolatot kialakítani."
    Jól működő párkapcsolat kiépítésére nőknek a patriarchális világban jóval kevesebb esélyük van, mint a férfiaknak. És én is úgy találtam, hogy nagyon semmitmondó a cikk, nem ad át tudást és eszközöket. Szerkesztőnek vissza kellett volna dobnia, hogy dolgozzon még rajta a szerző. És/vagy felkészültebb szakembert kellett volna találni a témában.

  • 2013.08.05 14:46:13Moan

    Ó bakker.. Megint belehulltam a dívány dilettáns posztjainak csapdájába. Ismét olvastam egy nagy semmit. :( Micsoda időpazarlás volt. De legalább most kiírtam magamból ezt és lépek is tovább. :)
    Szalcsi-Dezső hozzászólása ezt sokkal szebben leírta helyettem. :D

  • 2013.08.05 15:03:24közmunkás bérkommentelő

    asszem az a cikk most megint cziglánútra ment, mert semmiről nem szól de legalább értelmetlen és csernusra hivatkozik.

  • 2013.08.05 15:19:21Frengi

    az a baj, hogy ez csak akkor derül ki, amikor már felnevelte az ember a gyerekeit. Nekem szerencsére nagyon aranyos , kedves és jó gyerekeim vannak. A legjobb ami csak történhetett velem az életben az a három fiam.
    Bár nem különösebben nagy atrakció egyik sem, csak dolgoznak, élnek, boldogok, de ahhoz képest, hogy én honnan indultam, elég jó telejesítmény.
    Ezzel együtt sem tartom magam jó szülőnek, Sokszor nem voltam a helyzet magaslatán, de talán szerencsém is volt.

  • 2013.08.05 15:21:21canahari

    Itt egyből van hat-nyolc ember, akinek nem volt sikeres gyerekkora... :)

  • 2013.08.05 15:31:23csib

    Mi baja van mindenkinek Csernussal? Az, hogy nincsen gyereke?
    Ahhoz, hogy akárki is a saját tapasztalatiból merítsen, megfelelő visszacsatolással, sokáig és termékeyen kell élnie, hiszen csak 20 év után van eredménye a nevelésnek, szóval mire kiderül, mit kellett volna másképp, már olyan öreg, hogy nincsen lehetősége mégegy próbára (Tisztelet a kivételnek.) Éppen ezért érdemebb az eredményen vizsgálni a nevelés minőségét, ez pedig az olyan pszichológusok dolga, mint amilyen a Csernus is. Nekem nem hiteltelen, akkor sem, ha nincs gyereke. És bírom is, bár tudom, hogy sokak szemében egy egyenlő a hülyepicsasággal.

    Szerintem azt a gyereket nevelték jól, aki önálló és felelősségteljes felnőtté válik, aminek igen része, hogy milyen párkapcsolatokat alakít ki.

  • 2013.08.05 17:25:45Almandin

    A cikk azon részével nagyon egyet tudok érteni, miszerint nem a túl jó gyerek a jó gyerek. Sajnos sok szülő még ma is abban a tévhitben van, hogy az a jó gyerek, aki mint egy gép tökéletesen teljesít, teljesen irányítható, csak akkor beszél, ha kérdezik. Aztán felnőve ezekből lesznek a tutyimutyi mama kedvencei, akik önállóan nem mernek egy döntést se meghozni, mert akkor mit szól a mama. Megfelelési kényszeres érzelmi nyomorékok lesznek.
    Természetesen az ellenkező véglet, a gátlástalan, fékezhetetlen gyerek se jó.

  • 2013.08.05 19:23:54Fenimore

    Nem tudom, nekem érdekes volt a cikk, még ha nem is ment túl mélyre. Csernus meg amúgy ért ahhoz, amit csinál, amit nem sok ember mondhat el magáról manapság. Csak max nem túl szimpatikus néha.
    Nagyon érdekelt a cikk, mert álomgyerek voltam, a szüleim büszkesége, kis kötött kardigánban, hóna alatt a csupa ötös bizivel. Aztán lettem, ami lettem, maradjunk annyiban, hogy messze vagyok már az álomélettől, a hátam mögött egy-két rémálommal, tetoválással, piercingekkel - ha rámnéznek az emberek, nem a problémamentes gyerekkort látják, és igen, talán a mélyben valóban nem volt az.

  • 2013.08.05 19:38:54kúrórudi

    Puckman Éliás
    2013.08.05 13:54:05
    "magyarul az a jó, ha gátlástalan embert faragunk belőlük... egyébként az kell a megélhetéshez."

    hát ha te ezt szűrted le a fentiből akkor egy segg vagy... vagy csak nem tudsz olvasni....

  • 2013.08.05 19:40:53kúrórudi

    az már jogos felvetés h nem adott választ a cikk... na de ki az a hülye aki azt gondolta h egy ilyen netes poszt ad majd választ erre a bonyolult kérdésre??

  • 2013.08.05 19:43:37kúrórudi

    Vargapál
    2013.08.05 13:47:53
    "Sokkal közelebb nem kerültem a válaszhoz."

    ha te egy netes cikktől vártad a választ arra h jó szülő vagy-e akkor máris megvan a válasz: nem....

    ez a poszt arra jó h elgondolkozz ezen meg a gyerekeden meg a viszonyotokon... ha csak ezt megtetted már javíthat a kapcsolatotokon....és ez a lényeg

  • 2013.08.05 20:29:55alien

    És az is jelentős, hogy képes-e a semmi hosszan ragozni. Egyébként Csernus egy szaktekintély de tényleg az.

  • 2013.08.05 21:22:23triumphator

    nesze semmi, fogd meg jól! egy 3-5-6 éves trió gyakorló apjaként ennél valszeg sokkal többet tudok a nevelésről, mint az, aki ezt a semmit leírta. persze, engem nem ezért fizetnek. éljenek a hülye szerkesztők!

  • 2013.08.06 10:26:14Michel Djerzinski

    "Az ember saját magát nem látja kívülről"

    Ez így, ebben a formában nem igaz természetesen. Az önreflexió kiválóan működhet. Jó volna nem leírni nyilvánvaló hülyeségeket.

  • 2013.08.06 10:44:14Michel Djerzinski

    Az egész cikk rossz oldalról közelíti meg a dolgot. Nem veszi számításba, hogy a világra való nyitottság mint olyan egy konvencionális "érték", egy olyan hamis közmegegyezésen alapul, amely előfeltételezi, hogy a világ önmagában érdekes és jó hely, nem pedig valami riasztó közeg. Márpedig egyáltalán nem adódik evidens módon az, hogy a világra lehet és szabad-e úgy tekinteni, mint valaki számára " barátságos, számára biztonságos, kezelhető helyre, és a világ dolgaira, mint ami arra érdemes, hogy foglalkozzanak vele." Ez merő előítélet, amit csak a vak életösztön mondat az emberekkel - így a pszichológusokkal is, akik többsége azért (tisztelet a kivételnek) nem gondolkodik túl mélyen...

    A másik pedig az, hogy a gyereknemzés MINDEN esetben a szülőkről szól, az ő véges életük transzncendálásáról, saját időben behatárolt életük illuzórikus "meghosszabbításáról", amely természetesen alapvetően tudat alatt működik a kétlábú, emberszabásúak világában. A ráció metsző fényénél rögtön kiderülne az, hogy gyerek nemzése soha nem a (még) ínemlétező gyerek szeretetéből fakad (hogyan is fakadhatna, hiszen nem ismerjük őt, márpedig szeretni valakit csakis a már ismert jelleme, vonásai, személyisége stb. okán lehetséges, egyéb esetben csak önmagunkat, magunk vonásait szeretjük e fantomlényben), hanem merő egoizmusból. Az ősbűn tehát a gyereknemzés, amiért aztán a szülők hátralévő életükben nem győznek vezekelni. Pár pillanatnyi eufória az ára annak a halálig tartó szenvedésnek és felelősségnek, ami a gyereknemzéssel jár, és ami a tragikomikus, hogy mindehhez a felnőttek kényszeredett mosolyt erőltetve azt hazudják maguknak (és a világnak is), hogy mindezt ők akarták így és ez jó nekik. Hát persze.

  • 2013.08.06 11:01:13Michel Djerzinski

    Meggyőződésem szerint a posztkoitális depresszió jelensége metafizikai gyökerű, és a fent leírtakra vezethető vissza. Egy különös érzésnek a homályos, artikulálatlan megnyilvánulása, amely épp azt láttatja be így, sajátos módon az emberrel, hogy az élet üres és szenvedéssel teli, a gyereknemzés pedig épp ezt az ürességet dicsőíti cinkos módon, ahol maguk a szülők (gyereknemzők) az árulók.

  • 2013.08.06 11:28:58Csii

    Csernusra hivatkozni valóban probléma, mivel sokak szemében nagyon hiteltelen.

  • 2013.08.06 11:30:23Kobres

    A cikk elég jól sikerült. Csernusra hivatkozni egy pszichológusnak elég gáz. Biztosan nagyon okos, de nem engedném emberek közelébe.

  • 2013.08.06 11:32:11Michel Djerzinski

    vittore: nem értem a kérdést. Álkérdés, ugye:

  • 2013.08.06 11:33:47Michel Djerzinski

    vittore: nem értem a "kérdést". Álkérdés, ugye?

  • 2013.08.06 11:49:07pilar ternera

    Csernus nem hiteles, mert nincs gyereke.

    Ekkora baromságot sem hall nap mint nap az ember. Remélem, aki ilyet mond, az soha életében nem nyilatkozott soha semmilyen kontextusban pl. a fociról, kivéve, ha volt legalább NBI-es játékos. Remélem nem kritizált soha egyetlen filmet sem megfelelő dramaturgiai vagy rendezői tapasztalat hiányában. És még sorolhatnám.
    Akinek gyereke van (akármennyi is), az maximum a saját gyerekéről állíthat bizonyos dolgokat, de általánosságokat semmiképpen. Tehát, mivel a minták száma véges, semmivel sem nagyobb szakértő, mint mondjuk Csernus vagy akárki más.
    Vekerdy sem a saját tapasztalataival traktálja az embereket...

    Egy netes cikktől pedig túl nagy mélységeket számon kérni szintén elég nagy hülyeség. Gondaltébresztésnek szánják, semmi többnek. Ha érdekel, menj el egy könyvesboltba, garmadával találsz a témáról könyveket!

    Egyébként az nagyon is igaz (akár Csernus mondja, akár bárki más), hogy a felnőttként kialakított párkapcsolatok során mutatkozik meg, hogy melyik szülő hogyan végezte a "munkáját". Csak ezt sokan nem szeretik elismerni, mert olyankor bizony kibújik a szög a zsákból és az kellemetlen (mint azt a válások száma is mutatja).

  • 2013.08.06 11:57:05Michel Djerzinski

    pilar ternera: a rám célzó részre reagálok (a hozzászólásod többi része szóra sem érdemes).

    "Egy netes cikktől pedig túl nagy mélységeket számon kérni szintén elég nagy hülyeség. Gondaltébresztésnek szánják, semmi többnek."

    1. Az, hogy ki mit minek szán, csak az tudhatja, aki elköveti. Nem tudhatod (ahogyan én sem), hogy egy netes cikk mikor gondolatébresztő, mikor felületes, vagy épp mikor vág bele a legmélyebb igazságok gyökerébe.

    2. Mélységet elvárni valóban túlzó lehet, viszont az reális elvárás lenne, hogy csúsztatások, előítéletek, kritikátlan előfeltevések ne övezzenek egy fontos témát, már ha tárgyalásra kerül.

  • 2013.08.06 12:03:44pilar ternera

    Michel Djerzinski

    nem csak kifejezetten rád céloztam, de ha magadra vetted, egészségedre! :)

    a felsőbbrendű hangvételed meg inkább mulatságos. :)

  • 2013.08.06 12:32:05dieter1

    Örülök, hogy lassacskán jönnek a számomra szimpatikusabb kommentárok, még ha nem is értek mindenben egyet velük :-)

    Michel Djerzinski, valamit nem egészen értettem az érvelésedben:
    "Pár pillanatnyi eufória az ára annak a halálig tartó szenvedésnek és felelősségnek, ami a gyereknemzéssel jár, és ami a tragikomikus, hogy mindehhez a felnőttek kényszeredett mosolyt erőltetve azt hazudják maguknak (és a világnak is), hogy mindezt ők akarták így és ez jó nekik."

    Addig valamennyire érteni véltem, hogy a szülôk egoizmusból csinálnak gyereket - én ezt most az akart, tervezett saját gyerekeinkre értem. Igaz lehet, hogy a mi jövôbeli boldogságunkra gondolva határoztuk el, hogy nagycsaládosok leszünk, bár persze reméltük, hogy a kölyköknek se lesz rossz megszületni ;-)
    Node az idézett rész a "pár pillanatnyi eufóriá"-val, valamint késôbb a "posztkoitális depresszió"-s duma mintha inkább arról szólna, hogy a gyerek a közösülés öröme érdekében születik - márpedig a fogamzásgátlás korában nagyon nem errôl van szó :-)

  • 2013.08.06 12:44:57Michel Djerzinski

    dieter1:

    Elöljáróban: nem "dumaként" szánom a hozzászólásaim. A posztkoitális depresszióval kapcsolatosat sem.

    A fogamzásgátlás mellékes itt, teljesen. A természetet lehet ideig-óráig kicselezni, ahogyan azt megteszik milliószámra világszerte. Ám a többségük egy idő után gyereket vállal, és ekkor már nem lehet zárójelbe tenni mindazt, ami a gyerekvállalás morális terhét jelenti, és ami a létezés legsötétebb dimenzóit tárja fel. Nem muszáj persze egyetérteni mindazzal, amit írok, és amely véleményt azért nem egyedül osztok. Lehet, sőt, praktikusan üdvözítő is, ha az emberek nem is foglalkoznak mindezzel, és értetlenkedve hárítanak. Az igazságot azonban mindez távolról sem érinti. (Csak mert több milliárd egyed hasonlóan él, viselkedik és reprodukálja magát, még nem változtat az _emberi_ létezés sajátos, sajátosan tragikus szerkezetén.)

  • 2013.08.06 12:52:34dieter1

    Ami a porontyos cikkeket illeti, lehet, hogy nem mélyek, felületesek, hogy nem adnak kész válaszokat. A "kész válaszokat" úgyis megtaláljuk a kommentekben, a "majd én megmondom a tutit" részleg szokta szállítani ôket ;-)

    Viszont látni vélek egy tendenciát a cikkekben, ami szerintem nagyon fontos: rendszeresen megpiszkálnak bennük bizonyos elôítéleteket, és arra biztatnak, hogy gondoljuk végig ezeket. A mostaniban ennek a legjobb példája ez a rész: "Még a kifejezésben, hogy „jól nevelt” is benne van, állítólag az válik ilyenné, akit jól nevelnek."

    A kommentárokban rendszeresen visszaköszön (persze leginkább a gyermektelenek és egykések részérôl) a vélemény:
    "Én / a gyerekem jól voltunk nevelve, ezért lettünk jó tanulók, ezért fogadtunk mindig szót, ezért nem voltunk soha hisztisek, ezért ezért ezért..."
    Aztán amikor megérkezik egy többedik gyerek, akit ugyanúgy próbálnak nevelni, de nem tanul jól, nem fogad szót, hisztizik, és egészen másképp kell hozzáállni -
    akkor végre rájönnek, hogy a dolog nem olyan egyszerű :-)

  • 2013.08.06 13:09:39dieter1

    Michel Djerzinski, a duma szót visszavonom, bár nem téged akartalak megbántani vele - akkor használom, ha valami nekem már magas, és nem vagyok képes ilyen filozófikus magasságokba emelkedni ;-)

    A fogamzásgátlás viszont egyáltalán nem mellékes, mert amit kérdeztem, arra nem érkezett válasz. Az érdekelt volna, hogyan jön ide többször is a "pillanatnyi öröm", az "eufória", amikor a gyerekvállalásnak ez elhanyagolható része. A mai világban a megszületô gyerekek túlnyomó többsége szándékos döntés következtében születik meg, ahogy te magad is írod: "Ám a többségük egy idő után gyereket VÁLLAL..."
    Beismerem, hogy nem érek fel a szintedre, viszont az elôzô bekezdésben írtak miatt van egy olyan érzésem, mintha helyenként összeolvasott bölcsességeket osztanál meg a saját gondolataid helyett...

  • 2013.08.06 13:14:38csib

    A gyekevállalás, mint a létezés legsötétebb dimenziója.... Wow!
    Csak olyan képes ilyesmit kijelenteni, aki nagyon haragszik a gyerekesekre, és miért is tenné ezt, ha nem azért mert nekik összejött, ami neki nem?! Klasszikus kis elfojtott frusztáció mondat ilyesmit olyan emberekkel, akik folyamatosan keresik az önigazolást a saját éltükre, aminek mindig az a konklúziója, hogy "neki különb dolga van annál az életben, mint gyereket nevelni". (Például blogokban kommentelgetni.) Számos ilyen embert ismertem, egyiket sem boldognak.

  • 2013.08.06 13:27:12anothernick

    kedves Michel, nem olvastunk már téged valahol, más név alatt? dehogynem! nagyon sajnállak, hogy ennyire sok energiát kell belefektetned annak igazolásába, hogy Neked miért nem kell gyerek. ha ezt így leírnád, sztem mindenki elfogadná, de így... az az érdekes, hogy nagyon sok mindenben igazad van, csakhogy nem veszed figyelembe a gyerekkel való együttélés POZITÍV oldalait, ami még az általad felvetett nehézségeken is átvisz sok szülőt. a "minden szép és jó, happy vagyok" típusú embereket én sem tartom nagyon hitelesnek, de ha elég gyerekessel beszélgetsz és őszinték hozzád, megtudod, mennyien ismerik el a gyereknevelés nehézségeit, lemondásait, stb. DE: mi van a mérleg másik karjával? oda miért nem teszel semmit? tényleg nem hallottál még számodra is hiteles embertől olyan megnyilatkozást, hogy mi a jó a gyereknevelésben? vagy hallottál, de nem hitted el?

  • 2013.08.06 13:37:14Michel Djerzinski

    vittore: nem erre gondoltam, nagyon nem. (A megbántás minimális szándéka nélkül: amit érzel és amitől tartasz nagyon is érthető, de ennyiben ez nem több animális szintnél. A macska is ösztönösen félti a kicsinyeit.) A sötét bugyor alatt nagyon mást értettem, de több ok miatt sem tartom érdemesnek ezt itt kifejteni. Mindenki higgye azt, ami neki jólesik - akár velem kapcsolatban, akár saját gyerekvállalási koncepciójának igazolása végett. Ennyi. Jó estét nyár, jó estét szerelem!

  • 2013.08.06 22:35:04Hokunda

    Majd kérünk egy cikket arról is, hogy milyen a jó párkapcsolat, amiből leszűrhetjük, hogy mennyire jól neveltük a gyereket akkor is, ha egyébként lemészárolta az osztályát vagy éhen halt egy pöcegödörben a párjával.

  • 2013.08.06 23:11:45anothernick

    jaj, Hokunda, de morbid vagy már ;)

  • 2013.08.07 06:19:17zdyzs

    Michel Djerzinski

    Azt írod "Az igazságot azonban mindez távolról sem érinti."

    Mi tartasz Te IGAZSÁG-nak (szándékosan nagybetűvel)? Ki vagy mi szabja meg, hogy mi az abszolút igazság? IMHO amit Te írsz (meg amit én, meg amit minden kommentelő) az a saját, kis lokális igazságod, abszolút igazság nem létezik, nincs.

  • 2013.08.07 09:39:28Michel Djerzinski

    zdyzs: nyugodtan hiheted ezt, ez egy népszerű és korszerű álláspont, de ettől még nem IGAZ. Abszolút igazság márpedig létezik. (Mindazon dolgok tértől és időtől független fennállása, amelyek a dolgok belső rendjét, a lét szerkezetét alkotják. Az elfogulatlan szemlélet képes ennek megragadására, de természetesen ilyen igazságok kifürkészése nem az emberiség többségének kiváltsága, így minden bizonnyal a tied sem.)

  • 2013.08.07 20:28:47zdyzs

    MD - légy szíves ereszkedjél le olyan mélyre, hogy néhány ilyen abszolút igazságot megosztasz velem. Tovább megyek, tedd meg, hogy azt is megindokolod, hogy mitől lesznek azok abszolút igazságok.

    Szép nagy szavakat használsz, de szeretném látni a példákat, mi az ami például tértől és időtől függetlenül fennáll?

    Például 2+2 mindig 4 tértől és időtől függetlenül? Ilyenekre gondolsz?

  • 2013.08.07 22:00:00zizi77

    Hagyd, másik bolygóról jött!:-)

  • 2013.08.08 17:43:30Kilimcs

    szerintem azt hogy elég jó szülők voltunk e egy ember dönthet el: az adott gyerekünk.

    tökmindegy mit mond a külvilág ki mit bizonygat ez az ami számít.

  • 2013.08.12 18:18:00Michel Djerzinski

    zdyzs: például, de ez egy olyan (szintetikus a priori) ismeret, amelynek leginkább a tudomány veszi a hasznát (sőt mi több, az ilyen igazságok elvi lehetősége és valóságos megléte nélkül maga a tudomány sem létezhetne); az ember - saját, individuális élete szempontjából - már kevésbé. Ugyanakkor léteznek olyan örök, filozófiai igazságok is, amelyek szintén fennállnak az elfogulatlan szemlélet számára téren és időn kívül, ilyenek például a szeretetnek, a szerelemnek, a szexualitásnak sajátos igazságai is. Ha példák érdekelnek, akkor két dolgot tehetsz: vagy eltűnődsz magad az életnek bizonyos sajátosságain (vajon mik lehetnek azok a törvények, igazságok, amelyek kiállják a mulandóság, a folyamatos változásnak a hatásait, és _önmagukban_ is érvényesek), vagy jobb híján elkezdesz olvasni, sokat. Kezdjed mondjuk Szókratésszel...

  • 2013.08.12 18:21:12Michel Djerzinski

    zizi77: az a körülmény, hogy te képtelen vagy megérteni bizonyos dolgokat, mélyebb igazságokat, nem nagyképű kijelentés, pláne leereszkedés a részemről, hanem egy egyszerű tény megállapítása. Nincs ezzel semmi gond - ha téged nem zavar, engem aztán végképp nem. Ám kéretik az együgyű értetlenségedet megtartani magadnak, és nem elvenni a butaságod tényének élét egy odabiggyesztett szmájlival. Köszi.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta