SZÜLŐSÉG

A legrémesebb anyós is lehet jó nagymama

2013. július 16., kedd 13:19

Néha elfelejtjük, hogy a család hangulata nem csupán a szülő-gyerek kapcsolat, vagy a testvérek közötti kapcsolat függvénye. Persze, ez a legfontosabb, de a gyermekre hatással van a többi rokon egymáshoz fűződő viszonya is, még akkor is, ha néha azt képzeljük, jól leplezzük szülőként, hogy mit érzünk az anyós, az unokatestvér vagy bárki más iránt.

Természetes, hogy a szülő szeretné megteremteni a béke szigetét a gyerek számára, és arra törekszik, hogy a gyermeknek mindenkivel jó legyen a kapcsolata, a valóság mégis az, hogy a kicsi olyan helyre érkezik, ahol már él és működik a rokonszenv és ellenszenv alkotta hálózat, a korábban érkező családtagoknak már tőle függetlenül van kialakult viszonyulásuk egymáshoz. Ezt aligha lehet figyelmen kívül hagyni.

Ahogy az anyósviccek sokasága is mutatja, minden bizonnyal ez a kapcsolat rejti a legtöbb buktatót a szülők számára. Persze nemcsak a viccek miatt gondolható ez, hanem azért, mert egyfelől közeli kapcsolatról van szó: a gyermek egyik nagyszülőjéről, aki ilyen módon igencsak része a gyermek, sőt a pár életének, másfelől az anyós általában egy kicsit idegen világ, egy más család tagja, akivel felnőttként ismerkedett meg az ember.

Ez a kettősség eleve hordozza a feszültség lehetőségét. És míg a házastársát választja az ember, az anyóst, apóst nem. A viszonyulás ambivalens, mert egyrészt ő nevelte fel választottunkat, így valamiféle alapvető szimpátia lenne várható, másfelől viszont gyakran éppen rá vetülnek, projektálódnak azok a tulajdonságok, amiket az ember a házastársában fogad el nehezen.

Könnyű célpontok ők, hiszen úgy gondolkodnak sokan: a férj, illetve feleség a saját jogán olyan kedves, helyes, szeretetre méltó, amilyen, de az anyós hibája, hogy nem tanította nagyobb háziasságra, lelkiismeretességre, hogy nem nevelt belőle ilyenebb, olyanabb embert.

shutterstock 74106664

Érthető ez a pszichés mechanizmus, hiszen általában azt nehéz elfogadni a társban, ami idegenszerű, amit nem úgy szokott meg az ember gyermekkorában, mert otthon másképp volt. És pszichológiai érdeke az embernek, hogy ezt lehetőleg ne a párjában utálja, hanem a párja családjában, így óvva tudattalanul a párkapcsolatot.

Már csak az a kérdés, miért mindig az anyósról, nem az apósról van szó. A magyarázat abban rejlik, hogy vele általában távolibb a kapcsolat, hiszen a nők tipikus esetben jobban részt vesznek mind a fiatal pár, mind az unokák életében. Ha nem jó a viszony, a szülő számára nehéz lehet, hogy gyermekének ugyanolyan nagyszülei ők, mint a saját szülei, ő azonban távolabb érzi őket magától.

Természetesen nem minden családban ez a mintázat, hiszen sokan a saját szüleikkel nincsenek jóban, miközben remek kapcsolatot ápolnak párjuk szüleivel. Ha a saját szülővel van probléma, az még nehezebb helyzet. A gyermekek érkezése alaposan megbolygathatja a szülői és nagyszülői generáció viszonyát.

Sokan számolnak be róla, hogy nem alakult felhőtlenül a kapcsolat anyjukkal, apjukkal, de felnőttként kialakítottak egy elfogadható, vállalható, persze nem túl szoros viszonyt velük. Mondjuk évente kétszer találkoztak karácsonykor és húsvétkor, ennél néhánnyal többször beszéltek telefonon. Elég tapasztalatot szereztek, ami alapján megbizonyosodtak, hogy ennél szorosabb kapcsolat már komoly feszültségekhez vezet, azonban mégis tisztelik benne az anyát, apát, nem akarták teljesen elvágni a köteléket.

Amikor azonban megérkezik a gyermek, egészen új helyzet áll elő, hiszen az érzelmileg távoli szülő attól, hogy elfogadta, így alakult viszonya felnőtt gyermekével, még tarthat igényt az unokával való kapcsolatra. Sőt, előfordulhat, hogy éppen, hogy korrigálni szeretné, ami gyermekével nem sikerült jól. Szomorú helyzet, mikor a középső generáció az őt ért sérelmeket, hiányt úgy akarja megbosszulni, hogy akadályozza gyermeke és szülője kapcsolatát, esetleg annyira nem tud más perspektívából látni, hogy el sem tudja képzelni, attól még, hogy neki nem sikerült, gyermekének kialakulhat jó kapcsolata anyjával, apjával. (Persze, nem azokról az esetekről beszélünk, amikor bántalmazás vagy más traumatikus történet magyarázza a távolságtartást.)

shutterstock 88942138

Hogyha meg is adatik az a szerencsés kiindulópont, hogy a szülő alapállása: segíteni akarja, nem pedig akadályozni gyermeke családi kapcsolatait, felmerül a kérdés, mit közvetítsen a gyermek felé arról a családtagról, akit illetően benne rossz érzés van, legyen szó szülőről, anyósról, apósról, vagy bárki másról a családban, oldalági rokonokról.

A válasz elsősorban a gyermek érettségén múlik. Kisgyermeket nem érdemes, és nem építő azzal terhelni, hogy aki számára fontos, és lényeges tényező az életében, azt mi nem kedveljük. Ha nem érzi át ellenszenvünk mélységét, és hogy valójában milyen utálat rejlett amögött, mikor elejtettük a megjegyzést, milyen nagy Kati néni feneke, akkor egyszerűen csak visszamondja neki. De ha érzi a feszültséget, hogy miután ő boldogan hazatér Kati nénitől, és csillogó szemmel meséli élményeit, mi nem örülünk vele, akkor azt fogja hinni, valamit rosszul csinált, és össze fog zavarodni. Ilyenkor a szülőnek nem megjátszania kell magát, hanem megtanulni árnyaltan viszonyulni a helyzethez, és ha mást nem is kedvel Kati néniben, legalább azt az egyet szeretheti benne, hogy jól bánik a gyermekével. Később, ha már érettebb a gyermek, és ő maga is megérti, egy embernek több oldala, arca van, egyre többet meg lehet vele osztani saját viszonyulásunkból.

A szülő tud ráérezni a jó arányokra, hiszen ő ismeri gyermekét. A lényeg, hogy vegye figyelembe: a csemetének nem arra van szüksége, hogy színházat kapjon, és minden rokon elővegye jelenlétében a mosolygó álarcát, hanem átlátható, érthető viszonyokra. Így, ha nem is szapuljuk egyik rokont sem, és a megfelelő tisztelettel beszélünk róluk még a hátuk mögött is, nyugodtan beszámolhatunk, nekünk mi a valós viszonyunk az illetővel.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.07.16 13:31:48Bélabácsi

    Ahogyan azt egy nagyon bölcs barátom mondotta anno (amit meg is fogadtam, és igencsak bejött): anyóstól mindig hat lépés távolság kötelező. Ha csökken a távolság, vagy te lépsz hátra, ha ő elkezd szaladni feléd, te megállítod, akár tetszik neki akár nem.

    Az egyik legrosszabb ami egy házasságban történhet (pláne az elején), ha egy anyós elkezd beleszólni a pár életébe. Rögtön az elejétől szabályokat felállítani, és ha kell tűzzel-vassal betartani. Rövid távon fájdalmas, hosszú távon elengedhetetlen. A pár élete a pár élete, slussz.

  • 2013.07.16 14:06:45Bartush

    Én nem szeretem az anyósom, rá is szolgált erre. Az unokáért viszont odavan, nagyon szereti. Ha elutazunk hozzájuk, nyugodtan hagyom unokázni, minden idegeskedés nélkül elmehetek kettesben vacsizni a férjemmel, tudom, hogy jó helyen a kicsi. Egyetlen gondom, hogy a kislány nem akar vele elmaradni. Tuti nem véletlen, mert pont amikor terhes voltam, akkor keserítette meg anyósom az életem, és sokat mérgelődtem miatta.

  • 2013.07.16 14:46:47babó

    ó én anyósommal jóban vagyok, legalábbis korrekt a viszonyunk, még akkor is, ha különbözőek vagyunk. apósomtól viszont eldurran az agyam. tisztelem benne a jó, intelligens, kedves embert, és szerető nagyszülőt, de van pár olyan dolga, amitől rosszul vagyok. és igen, ezek azok, amik így vagy úgy megvannak a páromban is. így jártam... :)

  • 2013.07.16 15:22:47Kovácsné

    Nehogy már az legyen az anyós-probléma alappillére, hogy mekkora a néni feneke. Az hiányzana csak, hogy a gyerek előtt (vagy ha már itt tartunk: bármikor) egy embert annak alapján ítéljek meg, hogy hogy néz ki.
    Az anyóst vagy saját szülőt magatartásbeli problémák, kulturális különbségek, stb. alapján nem bírjuk elviselni, ezt a gyerekkel meglepően hamar meg lehet - és meg is kell - értetni. Nekem pl. szegény anyukám olyan szinten elviselhetetlen, hogy a gyerekeim is menekülnek előle, ezért megállapodtam velük, hogy nagymamát nem kell szeretni, de a jó modor szabályai ettől még kötelezőek, illetve a nagymama nem gonosz boszorkány, csak épp a mániás depresszió peremén egyensúlyoz, hol innen, hol túl. Anyósomat ezzel szemben imádják a gyerekek. Vele kapcsolatban annyi volt a megbeszélés tárgya, hogy anya és a mama nem igazán értik meg egymást (ahogy nőnek a gyerekek, ennek az okaiból is egyre többet értenek meg), ezért - ha csak egy mód van rá - nem szívesen tartózkodnak egy légtérben, de ettől még nyugodtan lehet menni a mamához és ott jókat enni meg játszani.

  • 2013.07.17 16:38:30R2D2 & C3PO

    Két anyós, két diszfunkcionális nagymama...
    De évi pár látogatással és a karácsonyi fényképekkel le is tudjuk a kapcsolatot.

    Ámbár nem ért minket meglepetésként, nem okozott egyik sem csalódást.

    A sógornőm viszont... Nem csak a férjemre féltékeny, de a gyerekre is. Ultra gáz...

  • 2013.07.18 14:28:27pirospottyos

    Az en anyosom nagyon cool. Ezt most nem felvagaskent irtam, csak jol esik kimondani. :)

  • 2013.07.23 13:37:42Enystone

    Sajnos én sem jártam jól az anyósommal, apósommal. Annyira maguknak valók, hogy semmit nem lehet velük kezdeni, csak a pénzről beszélnek állandóan, és annak mindig az a vége, hogy a férjem dolga a szüleit eltartani :( az sem érdekli egyiket sem, hogy van egy unokájuk az egyetlen gyereküknek. Ráhagyni a gyereket nem lehet, mert rögtön jönnek, hogy ezért más fizetni szokott, ha megkéred, hogy csak jöjjön át valamelyik látogatóba, akkor a megbeszélt időben nem jön át, mindenféle kifogásokkal, vagy csak egyszerűen nem jön. Annyira érdektelenek és maguknak valók, hogy én már feladtam 7 év alatt, hogy velük egyszer is változni fog a helyzet. Ha megyünk őket meglátogatni az is jó, ha nem megyünk hónapokig úgy is jó. Bármi bajunk volt a férjemmel (értsd szükségállapot), csak a saját szüleimre számíthattunk, akik ráadásul nem is a közelben laknak, hanem 80 km-re. Már a férjem is inkább csak őket hívja, ha két jó szót akar hallani. Szerintetek ezt hogy lehetne jobbá tenni? Apósomról már évek óta nem tudok, néha ír egy levelet a férjemnek tele bibliai idézetekkel, hogy mást kellett volna választania (állandóan szidja a szüleimet, pedig nem is találkozott még velük soha), meg hogy mennyibe került neki felnevelnie őt és ideje lenne visszafizetni... szegény férjemet nagyon sajnálom, mert egy aranyember, olyan még nem volt, hogy ne segített volna önzetlenül bárkinek. Férjem telkén állandóan csinálnak valami gebaszt, hogy elűzzék a bérlőjét. Átjárkálnak, kivágnak ezt-azt, ráhordják a szemetet, én még ilyen gonosz, bosszúálló és pénzéhes emberekkel nem találkoztam, és fogalmam nincs, hogy ezt a helyzetet hogyan lehetne kezelni, mert jelenleg én próbálok 100 lépés távolságot tartani velük a gyerekkel együtt, mert ilyen légkörben 1 percig nem akarom a gyereket tudni. Szerintetek mi lehet a megoldás?

  • 2013.07.24 15:07:04zizi77

    Enystone
    Sajnálom, hogy ilyenek. :(
    Azt hittem az én apósoméknál nem sok rosszabb van, de a tieid túltesznek rajtuk.
    Ötletem sajnos nincs, öregeket nem lehet megváltoztatni.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta