SZÜLŐSÉG

Tiszteld a gyereked!

2012. december 25., kedd 15:22

Általános félreértés, hogy veszélyes dolog tisztelni a gyereket, mert akkor nem tanul szabályokat, rendet, és féktelen felnőtt válik belőle. A félreértés alapja, hogy sokan úgy értelmezik a tiszteletet, hogy tilos bármilyen korlátot állítani a gyermek elé, minden kívánsága teljesítendő.

stockfresh 647231 family-hands sizeM

Szabályokra, és azok következetes betartására szüksége van a csemetének, annál is inkább, hogy a felnőtt világban is szabályok közt élünk, aki ehhez nem tud alkalmazkodni, az súlyos árat fizet érte. Aki az emberi viszonyok kimondatlan szabályait nem tartja be, annak kapcsolatai nem fognak működni, aki nem képes határidőket betartani, és egy feladat adta követelményeknek megfelelni, az a munka világában lesz sikertelen, és saját maga által kitűzött céljaihoz sem fog közelebb kerülni.

Keretek, normák tehát kellenek, és biztonságérzetet ad a gyermeknek, ha tudja, mit szabad, mit nem, és ismeri a várható következményeit egy szabály megszegésének. Ezzel teljes mértékben összeegyeztethető, hogy mindig tartsuk szem előtt a gyermek érzéseit, önbecsülését, személyiségét. Néhány konkrét példán keresztül látszik legjobban, mit érdemes szem előtt tartani, ha nem szeretnénk maradandó sérülést okozni a csemetének.

Ne becsméreljünk!

Természetesen szabad, és kell is visszajelezni, elmondani, ha valamivel nem értünk egyet abban, amit tett. Legjobb, ha indokoljuk, és személyessé tesszük, azaz elmondjuk, kinek, miért eshet rosszul az adott viselkedés. De sose minősítsük, szidalmazzuk a gyereket! Ha az öt éves Pisti a papír helyett a falat kente be a festékkel, szabad kifejeznünk, hogy haragszunk (hiszen úgyis látszik). De ne mondjuk, hogy Hogy lehetsz ilyen hülye?, hogy aki így viselkedik, az nem fogja sokra vinni, és hogy a testvérednek több esze van, ő nem csinál ilyet. A gyermeknek az is büntetés, hogy látja a szülő haragját, és azt, hogy nem tetszik neki, ami történt. Azonban nem kell azt éreznie, hogy így már nem is szerethető, és megkérdőjeleződtek az értékei. Akár mondhatja is a szülő: szeretlek, de most haragszom.

A testi fenyítésről

Nem csak a verés, a kar megszorítása, a durva rángatás is ide tartozik. Van, aki azt hiszi, a modern, emberi jogokról papoló világ eltúlozza a testi fenyítés káros következményeit. Olykor arról beszélnek, létezik-e olyan fajtája, ami mégis elfogadható, vagy legalábbis elfogadhatóbb: van, aki szerint indulatból verni rosszabb, mert megijeszti a csemetét a szülő ráömlő agressziója, míg mások szerint károsabb „hideg fejjel” verni, mert a gyermek számára éppen a szülő szenvtelensége rémisztő.

Holott mindkét esetben sérül az a biztonságos búra, ami arra hivatott, hogy minden körülmények közt, bármit is tesz a gyermek, szeretetteli védelmet nyújtson neki. Ha valakire az a személy emel kezet, aki érzelmileg a legközelebb áll hozzá, az azt jelenti, hogy ezek szerint ő megüthető, bántható, az ő testét nem illeti meg a gyengéd, tiszteletteljes bánásmód. Ezek szerint neki nem jár az, hogy a másik ne okozhasson számára tudatosan fájdalmat.

stockfresh 1377391 father-with-his-children sizeM

A későbbi emberi kapcsolatok mintáját a szülő-gyermek kapcsolat adja. Leegyszerűsítő elmélet, hogy akit vertek, később maga is bántalmazó vagy bántalmazott lesz, hiszen az ember változhat, és választhat más értékeket, mint ami alapján őt nevelték, de a sebek gyógyulása hosszú folyamat, és a régi mintáktól való elszakadás fáradtságos munka. A szülőnek döntenie kell, mi a mondanivalója a gyermek számára. Ha az, hogy „értékes vagy, vigyázz magadra, én is vigyázok rád”, akkor más módot kell választania a nevelésre a testi fenyítés helyett, mert ez a kettő összeegyeztethetetlen.

Törekedjünk kompromisszumokra!

Valaki azt mondta, ő mindig azt hallotta édesanyjától: „Amit lehet, megengedek”. Mivel ez összhangban volt viselkedésével, ha valamit megtiltottak neki, tudta, hogy komoly oka van. A gyermek iránti tisztelethez az is hozzátartozik, hogy figyelembe vesszük igényeit, elgondolkodunk kérésein. Ez nem jelenti, hogy mindig az történik, amit szeretne, de azt igen, hogy törekszünk rá, az ő szempontjai is érvényesüljenek. És jár az indoklás is: ha másképp dönt a szülő egy kérdésben, mint ahogy a gyermek szerette volna, mondja el, mi alapján született meg a döntés.

A legjobb már egészen kicsi korban kezdeni ezt, még akkor is, ha eleinte nem érti a gyermek. A lelkiállapotot és a hozzáállást érzékeli, nem beszélve arról, hogy könnyebb eleve így csinálni, mint később megtanulni. Már az öltöztetés ellen ágáló babának is magyarázhatjuk kedves hangon: Tudom, hogy ezt nem szereted, de zimankós tél van, ebben a puha kabátban nem fogsz fázni, kívül marad a hideg. Persze, hogy eleinte nem érti, és később, mikor már érti, akkor sem győzi meg arról, hogy ne tiltakozzon. A cél azonban nem az, hogy leszereljük az ellenállást, és tökéletesen szófogadó csemetét neveljünk, hanem az, hogy érzékeltessük, odafigyelünk rá még akkor is, mikor nem az történik, amit ő szeretne.

A fentiek nem jelentik, hogy ne lehetne hibázni. Mindenki száján kicsúszhat olyan mondat, amit később megbán. A gyermekek olykor meglepően nagyvonalúak, de akkor tudnak azok lenni, ha alapvetően biztonságban érzik magukat, és a szülő viselkedése hiteles, azaz a szavai és tettei megfelelnek annak, amit valóban hisz és érez. Minden kisiklás helyrehozható, ami igazán fontos, az a szülő belső hozzáállása.

Cziglán Karolina, pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.12.25 16:15:50testlife

    Az utolsó bekezdéshez én még hozzátenném, hogy egészen nyugodtan kérjünk bocsánatot a gyerektől, ha kicsúsztak azok a bizonyos megbánt mondatok. Ez tisztít minket is, őt is.

  • 2012.12.25 20:50:08MilfHolgersson

    Remek cikk, gratula hozzá! (és az előttem író kommentelő mondandója is helyénvaló! Szuper ez így együtt!)

  • 2012.12.25 21:09:14micsoda?

    Véleményem szerint tudat alatt a legtöbb szülő pedagógus. Szerintem nagyobb probléma a gyermeknevelésben, a szülők válása. Napjainkban különösen aktuális.

  • 2012.12.25 23:47:37Kelly és a szexi dög

    Amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok!

  • 2012.12.26 07:47:48a_tom

    Ezt egyébként minden személyek közötti kapcsolatban így kéne csinálni. Tehát élettársak között, főnök-beosztott, tanár-diák, szolgáltató-ügyfél kapcsolatában is fontos lenne hogy a másik személyét tiszteljük, egyenrangúként kezeljük, szeressük(vagy legalább hagyjuk békén) és inkább a cselekedeteit, tetteinek eredményét ellenőrizzük, bíráljuk.

  • 2012.12.26 09:17:01háténimmár

    Hihetetlen! Az apokalipszis nem jött el dec 21-én, viszont megszületett a díványon az első igazán értelmes és összeszedett cikk.
    A témával foglalkozó hasonló írások legtöbbje demagóg és neoliberalizmustól fröcsögő.
    Ennek a cikknek az összes mondatával egyetértek, de még is úgy fogalmaz, hogy ha az ember nem tartja be minden pontját (mert nem tudja betartani pont a saját természetéből/múltjából/habitusából adódóan) nem érzi magát egy szardarabnak.

    Lehetne még ilyen jellegű írásokat?
    Nem tudom visszaidézni, hogy Cziglán Karolina régebben is írt már ide ciket, de ha most debütált, akkor nagyon jó lenne, ha sűrűbben jönne!

    A bocsánatkéréses hozzászólással egyetértek, a 4,5 éves fiam annyira büszke magára, amikor leülök vele, megbeszélünk dolgokat és ha az jön ki, hogy én (is) hibáztam, akkor bocsánatot kérek.
    És pont a tanult minták miatt Ő is meg tud bocsátani, és ilyenkor érezhetően erősödik a kapcsolatunk.

  • 2012.12.27 16:12:48pc guru-e vagyok

    Igen, egyetértek. Nálam a szüleim ezt nem tartották szem előtt, felnőttként is sokszor hülyének néznek, holott már réges régen felülteljesítettem őket, de egyszerűn nem bírják levetkőzni ezt, és nem tudnak elismerni, bármit is teszek. Eléggé önbizalom romboló és bunkó dolog ez azzal, aki a saját vérük, még akkor is, ha nem rosszindulat, hanem érzelmi intelligencia és rossz berögződések az okai ennek. De miután ez nálam egy nagyon hiányzó pont volt, anyaként én ösztönösen tisztelem a gyerekeimet, elismerem minden olyan tettüket, ami tényleg jó, és örülök velük, dicsérek, lelkesítek.

  • 2012.12.28 20:14:21orient1975

    A boldogsághoz vezető út magában foglalja,
    hogy jó viszonyban legyünk szüleinkkel,
    vagy azokkal, akik felneveltek minket.

  • 2012.12.28 21:46:12anothernick

    úgy tűnik, csak nekem látszik elég naívnak a cikk, ezen a mondaton hangosan felnevettünk a férjemmel: "A gyermeknek az is büntetés, hogy látja a szülő haragját, és azt, hogy nem tetszik neki, ami történt." Ja, persze! Hát asszem, nem vagyok vele egyedül, hogy a gyerek - előre tudva, hogy amit csinál, az enyhén szólva is kihoz majd a sodromból - rámnéz a huncut szemeivel és csakazértis lerántja a terítőt, belenyúl a vizespohárba, földhöz vágja ezt-azt... Ha a fent idézett mondat igaz lenne, semmit sem kellene egynél többször elmondani.
    a verés különböző formáiról már volt szó - ha minden gyerek egy hangosabb szóra abbahagyná, amit nem kellene csinálnia, biztosan fel sem merülne ez a kérdés. nálunk hiába a dícséret, a jó viselkedés elismerése, azért naponta többször csak kihúzza a gyufát. és egyáltalán nem érdekli, mit érvelek... minden gyerek más, van, akire elég csúnyán ránézni és elsírja magát. mást ha naponta tízszer küldesz büntibe sem tanulja meg, hogy mást bántani nem szabad.
    Itt mindenkinek mintagyereke van, vagy mi???

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta