SZÜLŐSÉG

Sokkolt a meddőségi specialista

2012. augusztus 1., szerda 17:23

Szubjektív beszámoló a meddőségről, 2. rész

Az első részt itt talájátok. Ebben a sorozatban megosztom veletek, min mentem keresztül testileg, lelkileg. Milyen köröket futottam feleslegesen, és mit lett volna jó már a legelején is tudni. A végén pedig kiderül, sikerrel jártunk-e.

Tehát a példaértékű laboreredményeknél hagytam abba, amiktől ugye boldognak kellett volna lennem, de ehelyett bepánikoltam. Szerencsére a kedves és agilis doktornő nem hagyta, hogy teljesen lelombozódjak, hanem felajánlotta, hogy fogjuk egy kicsit szorosabbra az ellenőrzést a próbálkozások fölött. Vagyis az utasításainak megfelelően elmentem és vettem egy csomag LH (ovulációs)-tesztet, és megállapodtunk, hogy amint az bejelez, felhívom, és ő megnézi ultrahanggal, hogy a delikvens (petesejt) elérte-e a feladat (megtermékenyülés) szempontjából ideális méretet.

stockfresh 170583 pregnant-woman sizeM

Meg kell mondjam, hogy két ciklus után az egész azért kezdett egy kicsit túl sűrű lenni, a tesztelésekkel, ultrahangokkal, kötelező és időzített együttlétekkel. Na meg az összes érdeklődővel és jóakaróval  – akik egyébként tényleg jóakarók voltak, csak valahogy ahelyett, hogy annyit mondtak volna, hogy „de szar lehet neked”, mindig úgy érezték, hogy ennél valami sokkal mélyenszántóbbal kell előállniuk.

Második tanács - az érintettek rokonainak, barátainak és üzletfeleinek

Ha nem tudunk mit mondani, mondjuk azt, hogy tökre sajnáljuk, hogy nem jön össze egyszerűbben a gyerek, esetleg kérdezzük meg, tudunk-e segíteni. A problémával küzdőnek jól fog esni a törődés, és minden bizonnyal nem fogja azt kérni, hogy kísérjük el a következő esedékes ultrahangra, viszont így egészen biztosan nem mondunk olyat, amitől szíve szerint kiugrana az ablakon.

Szóval jött a sok „ne görcsölj rá”, vagy igazi nagy kedvencem, a „nem szabad akarni!” Ez utóbbinál sikítani tudtam volna – ugyan, mesélje már el valaki, hogy hogyan lehet csak kicsit, úgy mellékesen gyerekre vágyni másfél-két év sikertelen próbálkozás után, miközben az ember egyik orvostól a másikig rohangál? Nekem mindenesetre nem sikerült nem akarni. Ettől pedig állandóan lelkiismeret-furdalásom volt. Hogy nem elég, hogy nem esek teherbe, de még rá is teszek egy lapáttal, mert közben teherbe akarok esni.

Aztán egy szép napon rájöttem, hogy talán az mégsem teljesen normális, hogy folyton azon aggódom, hogy nem akarom-e túlságosan ezt a gyereket és szépen elmentem egy pszichológushoz, aki megnyugtatott, hogy teljesen rendben van, hogy teherbe akarok esni, amikor gyereket szeretnék, és akivel aztán még hónapokig isteni jókat beszélgettünk.

Közben minden ciklusban kitartóan pisiltem az LH-tesztekre, és kitartóan jártam a kórházba a doktornőhöz, aki pedig kitartóan segítette a világra az egyik gyereket a másik után, ebből következően egyre kevésbé ért rá azokra a bizonyos ultrahangokra.

Aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy zsinórban a harmadik vagy negyedik hónapban dekkolok konkrétan a szülőszobai nővérpultnál rá várva (milyen udvariatlanság lett volna kirángatni egy szülésről, hogy vessen egy pillantást az érő petémre), úgyhogy amikor végre előkerült, mélyen a szemébe néztem, és feltettem neki a kérdést: van-e értelme továbbra is nézegetni a petesejteket, vagy mondhatjuk, hogy a szorosabb ellenőrzés sem volt elég inspiráló a szervezetemnek a teherbeeséshez.

Ő pedig bevallotta, hogy az ehavi próbálkozások után akarta megbeszélni, hogy tovább küldjön-e egy meddőségi specialistához. Miután a férjemmel túljutottunk a szóösszetétel okozta sokkon (nem elég, hogy specialistára van szükségünk, de ráadásul meddőségire), úgy döntöttünk, hogy ha már lúd, legyen kövér és időpontot kértünk az egyik meddőségi központba.

Jövő héten a harmadik orvossal, és az első meddőségi központtal folytatjuk.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.01 17:44:07Macropus Rufus

    pedig sajnos ez így van. Ha nagyon akarod akkor elöbb v. utóbb egy görcs lesz belőle. Csak ezt akarod semmi mást. Ez tudat alatt is szépen doglozik benned és nem fog összejönni. Szar ügy ez, de sajnos ez ilyen. Az orvostól orvis járás meg különösen jó tud lenni bizonyos esetekben... pl. amikor homronokkal nyomják szét a nőket, hogy majd az segít. És mi lesz? Esetek egy részében segít, viszont az esetek majd minden részében van mellékhatása (pl. elhízás ami úgy is marad)
    Továbbá közel sem biztos, hogy a sok orvosi macera miatt egyáltalán alkalmas-e a szülésre...

    Megjegyzem: az endometriozis kapcsán találtam egy érdekes topicot a fogamzásgátlók szedése és a nemesünk teherbe effekt összefüggéséről. Nagyon úgy néz ki, hogy egy bizonyos időig szedett fogamzásgátlók végelgesítik a hatásukat, pl. egy szép kis endometriozisban. Ami azonkívűl, hogy garantált meddőséget okozhat, még csak nem is egy kellemes valami, mivel az enometrium a fél testet eláraszthatja és pl. ha jön a ciklus akkor ezek elkezdenek vérezni ugyan úgy mint amikor még a méh közelében voltak (az endometrium azok a sejtek neve amik a méh-ben találhatóakt. Ezek szóródnak szét a tesben, a tudomány mai álláspontja szerint akár a homron tabletták is kiválthatják)

  • 2012.08.01 18:03:03Tirpákia rózsája

    Ez sajnos teljesen helytálló. Saját tapasztalat, hogy a meddősség hátterében leginkább pszichés ok áll. Mi nők rendkívül pszichoszomatikusak vagyunk, a legkisebb negatív töltés is elég a meddőséghez ill. a vetéléshez, ami sokszor tudat alatti. Nálam több, mint fél évvel a vetélés után, pszichoterápia során derült ki, hogy miért is nem jött volna jókor a baba. Végig ott motoszkált bennem, de az örömérzés kvázi elnyomta. A foganás detto: hosszú évekig nem estem teherbe, aztán ráakadtam egy fantasztikus nőgyógyászra, aki felvilágosított, hogy az élet a fejben fogan, nem az ölben. Gyengéden elbeszélgetett velem a házasságunkról és az éltekörülményeinkről. Két hétre rá terhes is voltam :o)

  • 2012.08.01 18:16:22Ocsibogyo79

    Én tudatosan akartam gyereket (már a 2. lombikot kezdtük), LH teszt, minden egyéb (csak ezzel foglalkoztam a munkán kívül, ezer orvos, stb.) és végül itthon ágyban, párnák közt sikerült. Szóval ennyit arról, hogyha valaki görcsöl és állandóan erre gondol, annak nem sikerülhet. De, sikerülhet. Ja, és emellett IV-es fokú endometriózisom van, a dokim azt mondta, amikor megtudta, hogy + a teszt, hogy nem nagyon hiszi, mert meddő vagyok. Életemben amúgy kb. 2 hónapig szedtem fogamzásgátlót még 10 éve, az endometriózis pedig 2 éve derült ki.

  • 2012.08.01 18:19:51Ocsibogyo79

    Amúgy valóban sok nőt ismerek, akik fogamzásgátlót szedtek az endometriózis kialakulását megelőzően (bár sosem tudni, mikor alakult ki), tehát sokaknál tényleg közrejátszhat a betegség kialakulásában. De vannak ellenpéldák is, pl. én. Ez egy rendkívül sokszínű betegség, ha lehet így mondani.

  • 2012.08.01 19:45:16Sierrababa

    Teljesen át tudom érezni, amin most keresztül mész drága :( Nekünk kis híján ráment a házasságunk az időzített házaséletre, meg a na, majd most sikerült ebben a hónapban. Meg kell mondjam, a dokik erre sok lapáttal ráraktak...3 év próbálkozás, és másfél év sorozatos dokijárás és időnkénti hormonozás után (HA RENBEN VANNAK A HORMONJAID NE ENGEDD A HORMONKEZELÉST) sikítógörcsbe törtem ki és mondtam a férjemnek, hogy mostantól fogva csak és kizárólag az élvezet kedvéért vagyok hajlandó szeretkezni, és kezdetnek egy hónapig hagyjon békén, kizárólag simogatást és kényeztetést akarok. Kb. ugyanennyi időbe telt, mire visszatértünk a normál kerékvágásba. Gyerekünk azóta sincs, de az örökbefogadási listának majdnem a végére értünk :) Nem vállaltuk be a lombikot, meg egyéb hókuszpókuszt, mert ugyan sok a "sikersztori", amikről hallani is bőven, sokkal több a sikertelen járat, maradandó egészségkárosodással, amiből mi, főleg én nem kértem.
    Sok sikert neked...a nem görcsöléshez először sajnos teljesen ki kell akadni, ami nagyon szar!

  • 2012.08.01 19:47:41Madarsky

    "Ha nem tudunk mit mondani, mondjuk azt, hogy tökre sajnáljuk, hogy nem jön össze egyszerűbben a gyerek, esetleg kérdezzük meg, tudunk-e segíteni. "

    tréfa következik!
    szituációs gyakorlat:
    Szereplők a fiatalasszony aki már hosszú hónapok óta védekezés nélkül nyomja a szexet, és nagyon szeretne gyermeket, valamint egy úriember aki megsajnálja a hölgyet.
    Párbeszéd:
    - segíthetek?

    ^^

    (jó hát értem én hogy csak hölgyek szívják egymás vérét ezekkel a magvas gondolatokkal (nem szabad akarni), és a keretes tanács nem úriemberekre volt konfigurálva, de attól még vicces belegondolni ^^)

  • 2012.08.01 20:30:36tea fan

    Macropus Rufus

    "Esetek egy részében segít, viszont az esetek majd minden részében van mellékhatása (pl. elhízás ami úgy is marad)"

    Na igen... De ez még "hagyján", egy ismerősömnél azért állították le a hormonkezelést, mert az majdnem kinyírta a veséit.

  • 2012.08.01 21:48:41kuki123

    „ne görcsölj rá”, vagy igazi nagy kedvencem, a „nem szabad akarni!” Ez utóbbinál sikítani tudtam volna – ugyan, mesélje már el valaki, hogy hogyan lehet csak kicsit, úgy mellékesen gyerekre vágyni másfél-két év sikertelen próbálkozás után, miközben az ember egyik orvostól a másikig rohangál?


    Bármilyen furcsa is kurvára igazat mondott, az ön stresszelés csak ront a dolgokon.


    ismerős rokonék ugyan ebben a cipőben jártak....véletlenül lett meg több lombik után...mikor már lemondtak róla...nem is volt terveben már a gyerek.


    A másik az pedig amiről senki nem beszél az a vegyi anyagok mennyisége a vérben!
    ugyan is nem a hormonokkal van a baj...hanem hogy a vérben geci sok a vegyi anyag...bio cuccokat otthoni (vegyszermentes) gyümölcsöket zöldségeket ajánlom...
    szar teszkós kenyér és egyéb tartósító szerek nélkülözése


    Én már olyan ról is hallottam hogy valaki festékboltban dolgozott...csak mint eladó...tehát hozzá sem ért a festékhez ...még kibontva sem, de nem ment sehogy még a lombikkal se...elment a festékboltból és rá 1 évre simán lett gyereke..mert addigra lassan ki ürült a szervezetből a sok méreganyag

  • 2012.08.01 22:16:48elTig

    Mi 7 év (!) után feladtuk és belevágtunk az örökbefogadásba. Mire minden tanfolyam és papír megvolt, teherbe esett a párom. :)
    Nekünk így sikerült "nem rágörcsölni".
    Az örökbefogadást nem állítottuk le, de várunk, míg pár év lesz köztük.

  • 2012.08.02 00:14:30kurgy

    Talán el kellene gondolkodnod (bár lehet, a következő részben kiderül, hogy sikerült teherbe esni), mi is a szex lényege. Akkor majd megtapasztalod, milyen feloldódni a párodban. S majd lesz gyermekáldás is.

  • 2012.08.02 00:29:56zapotec

    Nekem is csokicisztákat találtak a petefészkeimben, előtte csak két hónapig szedtem a fogamzásgátlót. Nem hinném, hogy a gyógyszertől kaptam volna. Akkor 20 éves voltam, nem volt aktuális a gyerekkérdés, de azért végigcsináltam a protokollt (két műtét, közte hormon). Azután felhagytam az egyetemmel, amit utáltam, másik helyen, másik szakra mentem. Éppel tíz évre rá rendeződött az életem, abbahagytam a gyógyszert decemberben, áprilisban + tesztem volt! Fejben dől el!

  • 2012.08.02 01:15:11Pszyché

    Szerintem meg nem fejben dől el. 2 évig próbálkoztunk és azt sem tudtam, hogy bármilyen rendellenességem lenne, persze a nőgyászom hanyagsága miatt. Nem görcsöltem rá egyáltalán a dologra, gondoltam idő kell hozzá. Aztán kiderült, hogy nincs rendes peteérésem és jöttek a vizsgálatok. Az enyém egyelőre még nem sikertörténet. Hasonló cipőben járt egy barátnőm, akinek a második lombik előtt a protokoll szerint csináltak egy laparoszkópiás műtétet, akkor derült ki, hogy endometriózisa van. Tudtak rajta segíteni, és a következő lombik már sikeres volt. Nem volt kevésbé feszült egyáltalán, sőt még talán nagyobb volt a várakozás. Lehet, hogy fejben dől el, de az orvos fejében, hogy mit tud és mit nem.

  • 2012.08.02 01:51:22R2D2 & C3PO

    Na most akkor fejben dől el, vagy nem szabad akarni?

    Vagy mi van?!?

    A természettudományos műveltség a béka segge alatt van ma Magyarországon.

    Szerintem a "ne görcsölj rá" tanács arról szól, hogy az ilyen "fantasztikus" szövegek hallatán meg tudd vonni a vállaid. ;-DDD
    Vagy a "kétfüled van: egyiken be, a másikon ki" amit ÉN tanácsolnék. :-P

  • 2012.08.02 03:47:16chuber

    Nekem a javaslatom a "meddosegi problemara" Izabella a termeszetgyogyasz, aki gyogyito kristalyokkal eddig 138 holgynek segitett a megtermekenyulesben.
    Ime egy video az RTL Klub riportrol a youtube-rol:
    [link]
    Amennyiben valakit erdekel hivja fel Izabellat a 06 20 9 259 219 szamon.
    Mar tudott segiteni 138 holgynek hogy gyermeke lehessen, miert ne probalna meg az akinek nem tudnak segiteni maskeppen a megtermekenyules problemajan!?
    Izabella Lévainé Balogh Bajsai neven a facebook-on is fent van ott is irhattok neki!
    Sok sikert! Ragadjatok meg a lehetoseget!
    A floridai Csabi ajanlotta nektek ot, mondjatok meg neki! :-))

  • 2012.08.02 07:50:40Momina

    Egy barátnőm már nagyon akart gyereket. Abbahagyta a dohányzást, aztán fél évre rá abbahagyta a gyógyszeres védekezést, maradt az óvszer és úgy érezte, készen áll a gyermekvállalásra fizikailag is. Az orvosa mondta neki, hogy ne készüljön ennyire rá, valószínű évekig nem fog teherbe esni a pajzsmirigy-túltengése miatt. Mondta, hogy oké, akkor belecsapnak és meglátják. Az első, ismétlem a legelső éjszakán teherbe esett! Egy másik barátnőm súlyos inzulin-rezisztencia (remélem jól írom) mellett most várja az ötödik fiát, miközben közölték vele, hogy orvosilag kizárt, hogy terhes legyen. Szóval kitartás, 1. az orvosok is tévedhetnek, 2. vannak csodák :)

  • 2012.08.02 08:26:35OftF

    A nővéremnek is akkor lett gyereke, amikor már lemondott róla. Ez persze nem tud stratégia lenni, mert ha tudatosan azért akarsz róla lemondani, hogy összejöjjön, akkor le se mondasz róla igazán...

    Mindenesetre sok sikert.

  • 2012.08.02 08:36:39pihepuha

    Mi is megjártuk a meddőségi centrumok és egyéb alternatívák világát. Négy alkalom után hagytuk abba. Hihetetlenül bunkók voltak, egy jó szót nem kaptam soha, pedig gyakran a fájdalmas, megalázó szituációk közben nem jött volna rosszul... Addigra kimerültünk, felőrlődtünk lelkileg, anyagilag is. A környezetünk sem tudott mit kezdeni velünk. Két dolgot tudtak, vagy sajnálni, vagy vakon biztatni, hogy majd összejön, vannak csodák (bocs, aki ilyet írt). Hihetetlenül idegesített mindkettő. Nincsenek csodák. És honnan tudja, mi bajom van, amire alapozva mondogatja a magáét? Feladtuk.
    Ekkor jött a nagy döntés: örökbefogadás. Nem mondom, az sem egyszerű, de végig lehet verekedni magunkat a bürokrácián. A hosszú várólista ellenére két hónap várakozás után jött a telefon egy kisfiúról. Azóta kerek a világ, tökéletes harmóniában élünk. Sosem gondoltam volna, hogy ez eljöhet. Nem érzem sem magamat, sem a kapcsolatunkat kevesebbnek, hogy nem én szültem, nem a vér szerinti fiam.
    És sosem mondanám ki, hogy nem lehet gyerekem, mert ez nem igaz, hiszen van, itt szuszog épp a kiságyban mellettem. Életem legjobb döntése volt, hogy abbahagytuk a kálváriajárást az orvosoknál. Boldogok vagyunk. Csak azért írtam ezt le, mert van más út is.

  • 2012.08.02 09:05:06bellababy

    Azt mondja meg valaki, hogy igazából, hogy lehet nem akarni, ha egyszer akarja az ember??
    Én minden hónapban úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz, nem érdekel, de amikor eljutok addig, hogy megint megjön akkor kiborulok egy kicsit... De csak úgy magamban, mert nem akarom nagyon hangoztatni a dolgot. De közben meg iszonyatos az egész... Én is megjártam már az endometriózist, gyógyszerrel kezelték, aztán kiderült az inzulinrezisztencia, most már úgy néz ki az inzulin szintem is beállt, mert betartok mindent.. Még sincs semmi eredmény. Már évek óta :(
    Már egyszer-kétszer nekem is megfordult a fejemben az örökbefogadás, de még komolyabban nem foglalkoztam a gondolattal. Meddőségi centrumban még nem jártam. Van ismerősöm aki már több beültetésen van túl eredménytelenül.

  • 2012.08.02 09:18:10Amoxx

    @chuber - remek, máris megjelent a mások szenvedésén élősködők első reklámjai!
    Az ilyet miért nem törlik ki a moderátor?!

  • 2012.08.02 09:27:53Amoxx

    Szerintem a "rágörcsölést" 100%-osan, tényleg csak a feladás és beletörődés tudja feloldani, de egy drasztikus környezet vagy életmód váltás (költözés, új munkahely, önkéntes munka...esetleg új hobbi, vagy új tanulmányok, egy kutya) is kizökkenthetik az embert "átmenetileg" ebből a görcsös állapotból.

  • 2012.08.02 09:48:00tejcsokoládé

    kényszeres gyerekcsinálás... nem mindenkinek KELL, hogy legyen gyereke. ha jön, öröm, ajándék, bódottság, ha nem jön, el kellene tudni fogadni, hogy MOST épp nem vagy EGYÁLTALÁN nem. ilyen az élet. nem minden úgy alakul, ahogy az ember akarja. attól, hogy nő valaki, még nem kell azt hinni, hogy automatikusan JOGA és KÖTELESSÉGE, hogy gyereke legyen, és éveken át áldozatnak beállítani magát, mert jajnemjönösszeagyerek. mintha ez valami kipipálandó dolog lenne. lehet örökbe fogadni, lehet segíteni tesónak, szomszédnak, nagynéninek a gyerekek mellett. el lehet menni kórházba önkéntesnek gyerekek mellé. ha valaki igazán akar szeretetet adni gyerekeknek, megtalálja a módját a MINDENÁRONSZÜLŐLESZEK -en kívül is.

  • 2012.08.02 10:04:18Meow Mie

    tejcsokoládé: de akinek kell, tegyen meg érte mindent, amit tud, vagy amiről úgy érzi, be tudja vállalni. és ha ezek után sem jön össze, akkor jöhet a beletörődés.

  • 2012.08.02 10:15:59puhamoha

    tejcsokoládé, neked valószínüleg rögtön összejött, ezért beszélsz így (vagy egyáltalán nem szeretnél gyereket, de hogy meddő nem vagy, az is biztos). imádom a keresztlányom, meg az unokatestvérem gyerekét, meg minden gyereket, de azért igenis szeretném kihordani a saját gyerekemet, én szoptatni, esténként én elaltatni, és ha elesik, szeretném én megvigasztalni. ez nem olyan, hogy jajj, nem lehet porschém, de kikölcsönzök egyet és végigszáguldok vele a városon... örökbefogadás...már hallottál arról, mi mindennel jár egy örökbefogadás? nem gondolod, hogy lelkileg rohadtul megerőltető? egyébként én pl.nem azért szeretnék anya lenni, mert "ki kell pipálnom", hanem mert mióta az eszemet tudom, ÉDESANYA szeretnék lenni.

  • 2012.08.02 10:38:57Meow Mie

    Nekem az vált be a "na, mikor jön már a baba?" kérdésre, hogy: KEMÉNYEN dolgozunk rajta! Legközelebb már nem szokták megkérdezni.

    Az olyan "segítő szándékú" megjegyzésektől viszont égnek áll a hajam, amikor azt mondják, hogy lelki okok miatt vagy beteg, nem tudsz teherbe esni stb. Az ilyen embernek mi a célja? Nem elég a betegség, érezzem még rosszabbul magam, merthogy úgyis én okoztam magamnak? mer ugye rengeteget segít egy ilyen megjegyzés a lelki nyugalom megtalálásában!
    Azok a pici babák (állatok, növények), akik súlyos betegséggel küzdenek, ugyan mit lelkiztek össze??? A logikus ezoválasz ilyenkor: Előző életbeli bűnök! SSssss...ffff....*****
    Nem mondom, hogy a lelki dolgok nem játszanak közre, de ne tegyük már mindenhatóvá!

    A saját tapasztalatom alapján inkább arra hajlok, hogy sok esetben a testi betegség okozza a lelkit.
    Mikor nagy nehezen rájöttek, hogy alulműködik a pajzsmirigyem (de nagyon) és gyógyszert kaptam rá, szinte azonnal elmúlt a depresszióm, a pánikrohamok megszűntek és el kezdtem fogyni. 1 hónappal később pedig teherbe estem úgy, hogy hiányzik az egyik petefészkem és a másik petevezetékem. Vagyis ami van, nem egy oldalon van.
    Van egy gyönyörű kislányunk és most gyúrunk a kistesóra.

  • 2012.08.02 10:52:47Avee

    "Hogy lehet úgy, hogy nem akarja az ember?"
    Szerintem eljön egy pillanat, hogy már 'túlhúztad' magad a baba-témán. A csalódások után az agyad - legalábbis az enyém - már rááll másra. Gyerek nélküli tervek, új hobby, tanulás, sport.... Nem csak, mint pótcselekvés - hanem az élet egy másfajta útja, amit nem terveztél, de lehet, hogy korántsem boldogtalanabb, mint a gyerekes, csak más....

    (Én két év próbálkozás - kivizsgálások - sikertelen lombik után estem teherbe spontán. Úgy, hogy papír szerint nem lehetett volna csak mesterségesen. (elzáródott p.vezetékek + spontán peteérés 0 db pete- stimuláció után is mindössze 1 db, + férjem eredményei sem muzsikáltak fényesen.)
    Nekünk decemberben volt a lombik - és március elején lettem terhes - szerintem még maradtak bennem a hormonok, azért ért meg petesejtem. Az elzáródásra és férjem esetére pedig nem találtunk választ. Magamban már lemondtam róla, akartam még egy kutyát és készültem egy teljes szakmai váltásra.)

    Az örökbefogadás pedig gyönyörű dolog - le a kalappal, aki vállalja. Mi nem vállaltuk volna, de ez lehet, hogy a mi szegénységünk.

  • 2012.08.02 12:22:16gyongy-bizsu.hu

    Avee, gratulálok :))

    Nálunk sem jön a gyerek és van bajom bőven, de már én is túlléptem rajta, most más dolgok fontosak. Nálunk valahogy egészen természetes volt, hogy jó, akkor majd örökbe fogadunk és remélem ennek is hamarosan eljön az ideje :) Az, hogy ti nem akartatok örökbe fogadni, az nem szegénység, nem mondj ilyet!!! Szerintem nagyon fontos, hogy meg tudd fogalmazni, hogy mi az amit szeretnél és ami neked belefér, ahhoz, hogy te is, a párod is és a leendő gyermeketek is jól érezze magát a bőrében.

    Én például a lombikra már képtelen vagyok elmenni, annyi stressz volt a sok orvoshoz járás, hogy nekem meg ez az ami nem fér bele. És persze már megkaptam, hogy akkor nem tettem meg mindent, de ezen már túlléptem. Az én életem, csak a férjemnek van hozzá köze, másnak nincs. :))

    Nagyon jó olvasni ilyen példákat, hogy spontán összejött egy gyerkőc, nagyon örülök. Sokkal jobban lelkesít és megszépíti a napomat :) Ellentétben a cikk siránkozó írójával, akinek az előző írását még végigolvastam, de ezt már nem vagyok hajlandó! Kedves cikkíró, légy kicsit pozitívabb! Nem te vagy az egyetlen, aki orvosról orvosra jár és ilyen megpróbáltatásai vannak, de ha belemélyedsz az önsajnálatba, azzal senkinek nem segítesz.

  • 2012.08.02 13:22:57ÉletSzép

    Nekünk sem sikerült másfél évig. Kivizsgáltattuk magunkat - mindkettőnknél minden oké volt. Nem értettük, hogy akkor miért nem lehet gyerekünk?! És igen, én is görcsöltem rajta épp eleget, de semmilyen beavatkozást nem akartunk. Aztán megbeszéltük a férjemmel, hogy ha nem lesz gyerekünk, akkor nem lesz. Ő kap egy motort, én egy zongorát és utazgatunk egy kicsit...
    Ehelyett most két szép háromhónapos baba szuszog itt mellettem :-)
    De tudom, hogy nem akarni nem lehet. Max. valahogy máshogy áll hozzá az ember - és ez vagy segít, vagy nem. Nekünk segített...

  • 2012.08.02 13:27:02gyongy-bizsu.hu

    Gratula!! :))

  • 2012.08.02 13:34:14thx1138

    1/3 Nekem normális úton gyakorlatilag nulla esélyem volt a teherbeesésre. Ugyanis noha fizikailag és hormonálisan is teljesen oké minden, sőt szuperegészséges vagyok (+ a férjem is, akinek már voltak is gyerekei), mégsem jött össze a dolog. Ennek a hónapokig zajló vizsgálatok, vérvételek, tesztek és a petevezeték átfújás (brrr!) után jelenleg egy ismert oka volt: nem érnek a petéim. Hogy miért, az rejtély.
    Akkor kezdődött un. ovuláció indukció, amikor hormonokkal vették rá a szervezetemet, hogy petéket termeljen. Ebből volt három-három. Ezek eleinte sikeresek voltak bizonyos szempontból, hiszen minden alkalommal 2-3 csodás, hatalmas petét érleltem, de itt vége is volt az örömködésnek, mert a beágyazódásra nem került sor. Hogy miért, az itt is rejtély.
    A kezelések sikertelenek voltak, az orvos némi szünetet javasolt.
    Ekkor elkezdtem járni egy speciális tornára, ahol hallottam arról, hogy az inzulin-rezisztencia is okozhat meddőséget. Ajánlottak is egy helyet, ahol kivizsgálják. Elmentem, és kiderült, hogy inzulin-rezisztens vagyok, és egy elég erős gyógyszert írtak fel, mondván, hogy ezt követően minden jobb lesz. Hát nem lett. A három hónap után el akartam menni felülvizsgálatra, de mivel csak hetekkel később adtak volna időpontot, ezért egy – általam már jól ismert – másik intézmény belgyógyászát kerestem fel a leleteimmel. Akkor kiderült, hogy az előző helyen teljesen félrekezeltek, nem vagyok és nem is voltam inzulin-rezisztens, és abszolút feleslegesen szedették be velem azokat a tablettákat.
    Ekkor visszatértem a meddőséget kezelő szakorvoshoz, aki csak a fejét rázta, mikor elmeséltem neki, mi történt. Ezt követően újabb eljárásba kezdtünk, ekkor indultak az inszeminációk, ami a mesterséges megtermékenyítés teljesen fájdalommentes és viszonylag egyszerű módszere. Ebből is futottunk pár kört, és de ez sem volt sikeres.

  • 2012.08.02 13:34:48thx1138

    2/3 Nehéz volt ezzel az egésszel megbirkóznom. Volt, amikor jobban ment, máskor meg mélyrepültem. Először is ott van a procedúra fizikai része: 2-3 naponta vizsgálatok, hormontunning, vitamintunning, folyamatos diéta, hogy ne hízzak, speciális torna, szex orvosi rendelés szerint, várakozás, várakozás, várakozás, hőhullámok, szédülés, stb.
    Aztán ott volt a lelki része. Megbirkózni azzal, hogy tök egészségesen mégis miért vagyok ilyen kripli. Nem azt érezni, hogy 80-90%, hogy nem sikerül, hanem a meglévő 10-20%-ban bízni. Elhessegetni a gondolatot, hogy esetleg sosem lesz gyerekem. Megtanulni nem irigykedni mindazokra, akiknek csak úgy összejött. Úgy élni házaséletet, hogy az lélekben ne csak "gyerekcsinálás" legyen. Nem feltenni a kérdést, hogy nekem miért kell egész életemben ennyi plusz kört futnom, hogy egyszer már végre igazi családban élhessek. Nem gondolni arra, hogy telik az idő. Nem veszíteni a reményből és erőt gyűjteni újra és újra és újra. Kitartónak lenni, nagyon akarni, mindent betartani, de közben meg lazának lenni, és nem ezen az egészen szorongani. Ja, és mindezt hormontunningolt agyi állapotban :)
    Már nagyon untam ezt a témát, hiszen ennek "bűvöletében" éltem sokáig, és néha úgy éreztem, másról jóformán már nem is lehet velem dumálni, ami tök gáz. Jó lett volna legalább egy fél napra megfeledkeznem erről az egészről. Ráadásul az sem volt valami jó, mikor jöttek az olyan reakciók, hogy "ó, sajnálom", vagy hogy "de hát hogy lehet ez", és hogy "ne izgulj, még sok időd van", meg hogy "ne aggódj, biztos összejön majd", sőt hogy "de hát ez még semmi, van, akinek öt év után jött össze", és a kedvencem: "te csak örülj, mert lehetne ez sokkal rosszabb is", mert fura módon az ilyen támogatónak szánt mondatok minden jószándék ellenére is kellemetlen érzéseket váltottak ki belőlem.

  • 2012.08.02 13:36:01thx1138

    3/3 Az inszeminációk eredménye egyre rosszabb lett, egyre kevesebb petém érett. A harmadik után már egyetlen egy sem, ráadásul még a mindig oly pontos és erős menstruációm is elmaradt. Az orvos közölte, hogy ha nem jön meg következő hónapban sem, akkor ki kell kaparni a méhemet, mert ez gondot okozhat.
    Ez volt a végpont. Nem hogy terhes nem leszek, de még küretre is kell mennem?!?!? Kész, vége, ott akkor befejeztem az összes kezelést. Eldöntöttem, hogy többé semmilyen szerrel és belső beavatkozással nem hagyom többé megerőszakolni a testemet, hiszen teljesen egészséges vagyok, minden eredményem tökéletes. Abban is biztos voltam, hogy nem akarok többé olyan helyre járni, ahol szomorú arcú, de azért reménykedést erőltető meddő(?) nők vesznek körül.
    Ekkorra a házasságom reménytelenül megromlott, részben a gyerek utáni hajsza miatt. Már jó ideje nem leltem a helyem a férjem mellett. Aztán megismertem valakit, akivel erős vonzalmat éreztünk egymás iránt. Minden észérv ellenére úgy döntöttem, elköltözöm a páromtól, mert a házasságomat menthetetlennek éreztem. Kirepültem az aranykalitkából. Sosem bánom meg, mert szerelem várt odakint. Ismét minden kockázatot vállalva össze is költöztem a szerelmemmel – úgy gondoltam, 34 évesen mire várjak? Lesz, ami lesz. Jó fél évvel később már papíron is szabad voltam.
    A válóperes tárgyalás után egy hónapra pedig – mint később kiderült – már várandós. Tehát amint(!) elváltam, terhes lettem a szerelmemtől. Én, a meddő. Csak úgy, mintegy véletlenül. Annyi mínuszos teszt után ott volt a kezemben egy pozitív. Ember nem lehet olyan megdöbbent, mint akkor én. A kisfiam immár 10 hónapos, de én még mindig nem tudtam felfogni teljesen, hogy és ahogy megfogant. Nem csoda történt, de csodálatos dolog, amit történt. Szóval nálam fejben – és szívben - dőlt el.

  • 2012.08.02 13:53:37Esbé

    Kedves Cikkíró,

    nekem 2009 júliusában megállapították a gyakorlati meddőséget, mivel az életképes ficánkák száma nem érte el az 5%-ot, évek óta próbálkoztunk persze már előtte. Nem csak ezért, de megléptem egy 180 fokos fordulatot az életemben, minden változtattam: elmentem a világ túloldalára pár 3 hónapra újratervezni az életemet minden szempontból. Nem törődtem senkivel és semmivel. A párom sok sírás után elfogadta a döntésemet, és kijött a végére. Az első alkalommal megfogant a fiam. Nem nyaraltunk, annál többről szólt a történet, és teljesen megváltozott az életünk. Ha tényleg ennyire fontos neked a gyerek, akkor tervezd meg úgy az életed, mintha nulláról kezdenéd, és akkor jutni fog benne neki hely. :-)

    Remélem a mi példánk erőt ad neked. Szorítunk neked és ne törődj az orvosokkal!

  • 2012.08.02 14:00:04thx1138

    Ja, és még annyit, hogy a volt férjemnél is tökre rendben volt minden - ráadásul neki voltak is már gyerekei. Na, de mindegy is, ez az egész szerencsére már a múlt. Remélem, mindenki megtalálja a maga útját a teljességhez.

  • 2012.08.02 14:18:02kattee

    Ha már egyszer elkezdted akarni, akkor nem tudod "nem akarni", lehet, hogy jó tanács, de hülyeség, meg persze "minden fejben dől el". Egy kis ellenpélda:

    Két évig akartam, aztán találtunk egy jó orvost, aki 2 hónap alatt megállapította a szervi okokat. Két hét múlva a Kaáliban ültünk (egyáltalán nem kényszeredett meddő nők és savanyú dolgozók között, sőt!) megbeszélésen. Egy hét múlva kezdtük a hormonterápiát (amitől semmi bajom sem lett, még el sem híztam J), 3 hétre rá beültették a megtermékenyített petesejtet és 9 hónapra rá megszültem az egészséges kislányomat. 2 év múlva újra elmentünk, mosolygós és rám emlékező személyzet fogadott. Most már tripla dózis hormon kellett, egy hónap múlva beültetés (a 2 éve lefagyasztott embrió kiolvasztva!), 9 hónapra rá egészséges kisfiam született.
    Végig, mindkettőt görcsösen akartam. Sem a két gyereknek, sem nekem semmi bajom nem lett a kezelésektől és hormonoktól. Mindenki kedves volt. Sokat beszélgettem más nőkkel is ott, akik hasonlóan jártak.
    A siker aránya kb. 30 %, és gondolj bele, spontán sem lesz jobb, tehát a meddőségi centrum nem csupán kudarcból áll (csak itt számolják, míg otthon nem)!
    Ja, és csak a második gyerek után mondtuk el bárkinek is a történetet, mert a "jószándékú" kérdezősködést nem bírtam volna elviselni.

    Előfordulhat, hogy szerencsénk volt, de másnak is lehet!
    Bocs, ha hosszú lett.

  • 2012.08.02 14:27:50ÉletSzép

    gyongy-bizsu.hu: nem tudom, hogy nekünk szól-e, de magamra vettem: köszönjük! :-)

  • 2012.08.02 14:31:47gyongy-bizsu.hu

    ÉletSzép, nektek szól :))

  • 2012.08.02 14:44:36R2D2 & C3PO

    .

  • 2012.08.02 15:12:55p.ist

    Minden elismeresem a "klasszikus" orvostudomany eredmenyeinek. Arra is szukseg van, annak is helye van.
    Akit erdekel a meddoseg, babavaras, szul(et)es lelki oldala, ajanlom figyelmebe:
    [link]

  • 2012.08.02 15:37:23Mrs. Jackman

    Édesjóistenem, látom, nem olvasnak az emberek, ez egy közbenső rész, lehet, h összejött nekik a gyerek. Tök vicces az okoskodás, h de tényleg nem kell akarni blablabla, hár remélem, nektek nem kell majd nem akarni a gyereket, vagy gondolom nem votl probléma a teherbeeséssel.

    Az meg igazán priceless, ha valaki ide írja le, hogy nem kell mindenkinek gyerek.

  • 2012.08.02 16:53:57ibolya88

    Sziasztok,
    Egy kis segítség azoknak akik már elég sok pénzt elköltöttek tesztekre, stb..
    PG 53 a teszt neve, amivel lehet ellenőrizni az ovulációt, gyógyszertárban kapható. Nyállal és hüvelyi váladékkal is működik, viszont örökhasználatos, egy kis műanyag szerkentyű, mini mikroszkóppal.
    A mintából egyértelműen kiderül hogy van-e peteérés vagy nincs.
    Kb 3000 Ft-ba kerül és nem kell "ezer" egyszerhasználatosat venni.

  • 2012.08.02 19:17:03Pszyché

    thx1138

    Igazán örülök, hogy jó vége lett a történetednek. Azt azért gondolom te is tudod, hogy az inszeminációk alkalmával nem tudják az orvosok sem, hogy lesz- e megtermékenyülés. Ez különbözteti meg jelentős módon a lombiktól. Az is elképzelhető, hogy korábbi férjed és te valóban nem voltatok "kompatibilisek". Ezért sem szoktak akkora jelentőséget tulajdonítani orvosok ha férjnek esetleg már vannak gyerekei.

  • 2012.08.02 19:27:03tea fan

    thx1138
    Ezt olvasni is rossz volt, és megerősített azon véleményemben, hogy ha hasonló problémával találom szembe magam, akkor inkább elindítjuk az örökbefogadást, de ezt - amit te - nem vállalom.

  • 2012.08.02 19:48:56BugaJakab

    Elektroszmog, vegyszerek, műkaják, stressz!

    Mindezek oda vezetnek, hogy egyre több a terméketlen pár. És egyre több az olyan pár akiknél nincs egyértelmű ok a meddőségre.

    Namost! Nagyon sokan esnek teherbe sexuális erőszak után, és sokan nem több éves próbálkozás után sem. Én itt inkább a tanácstalan orvost látom aki nem tud segíteni és nem mondja azt, hogy bocsi ez az én tudásom meghaladja. Ilyenkor jönnek ezek a lelki tényezők....
    Nagyanyáink sem akarták a hetedik gyerek után a nyolcadikat. Ha lenne ilyen lelki tényező akkor kihalt volna az emberiség.
    Ma cerás, testileg lelkileg anygilag megerőltető, de csak az orvosi segítségben vag y véletlenben lehet bízni.

  • 2012.08.02 23:22:01R2D2 & C3PO

    BugaJakab
    Jaj!

    Ez mekkora marhaság, dehogynem volt! Nagyanyámnak is, a nagyapámnak is, a férjem anyjának is volt meddő testvére. (Mi több a nagyszüleim is másodlagosan meddő pár voltak: az első gyerek után a nagyapám nemzőképtelenné vált.) Csak akkor tényleg reménytelenek voltak és a 20% nem tudott gyereket vállalni. Manapság 15%-nak saját, a fennmaradó 5%-nak örökbefogadott gyermeke simán lehet - mert ma már ez a megoldás is teljesen elfogadott a társadalomban. Régen ez is megbélyegző volt. (Nem is annyira régen, mert huszon-harmincas éveiben járó örökbefogadott gyereket ismerek, és az anyámék korosztálya - hatvan és efölött - még manapság is összesúgnak élete titka fölött...)

  • 2012.08.05 17:17:10anothernick

    bocs, nem olvastam végig, de szerintem saját tapasztalatból ne induljunk ki a pszichés okokról vívott vitákban. ugyanis így figyelmen kívül hagyunk egy csomó olyan nőt, aki akarta és mégis lett... pl. én is ;) elsőre, vagy úgy is mondhatnám, nulladikra. vagy aki nem akarta és nem lett. szerintem az itt megszólalók nagy része átment egy csomó traumán, amikor már nem tudtak mit mondani a dokik (nekem is volt ilyen ismerősöm), így azt találták ki, azért meddő, mert annyira akarja a gyereket. ez nagyon veszélyes játék, mert ugyan ez a kijelentés valszeg a teherbeesés esélyét semmiben sem befolyásolja, a nő viszont biztos szarabbul érzi magát, és van neki elég baja már ezen kívül is. a stressz amúgy tényleg kiválthat mindenféle dolgokat a testünkben, de nem úgy, hogy jaj, de akarom, akkor azonnal blokkolódnak bizonyos képességei a szervezetnek. gondoljatok a sok túlélőre, akik extrém helyzetben éppen az akarással mentették meg a saját életüket.

  • 2012.08.06 19:04:32091308

    Tényleg azért ne menjen vki lombikolni mert a hormonoktól elhízik?:) mert hogy ezért nem eszik a mekiben az oké. azért általában le lehet fogyni... ha meg nem akkor nem hiszem hogy ezen múlt.
    nekünk 2 év után ismeretlen eredetű meddőségnél az 1. lombik sikeres lett és fogytam 2 kilót -biztos addigra nem akartuk görcsösen, vagy nem akartuk hanem vágytuk vagy megszűnt a lelki ok és hirtelen összeillő pár lettünk:)

  • 2012.08.14 19:34:33Andyka86

    mikor folytatod a történetet nagyon érdekel a vége ha van időd írd már meg mert nagyon tanuságos történet :D

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta