Zanza!

Mikor érdemes az óvodába küldeni a bölcsis gyereket: ha mi azt érezzük, mehetne, vagy ha a gondozónő mondja?

Olivérnaplónk folytatódik.

Az utóbbi hetekben gondolatban eléggé ott voltunk már, hogy pár hónap és ovisok leszünk, mígnem az egyik délután, mikor mentem Olivérért, a gondozónője felvetette, hogy ha akarjuk, Olivér maradhat a bölcsiben még egy évet. Vagy inkább javasolják, mert jobb lenne így.

Pár percig szólni sem bírtam, mert miért is, miért éppen most, meg különben is, mi van már. Mondtam, hogy eléggé meglep ez a dolog, hiszen már azt gondoltam, miután elküldtek minket nevelési tanácsadóhoz – idézem – a „sajátos nevelési igény megállapításához”, sajátos neveési igényt nem tudtak megállapítani. Mi több, a gondozónőket is pont nemrég kérdeztem, hogyan látják Olivért, és azt mondták, „nem lesz vele semmi gond”. Most akkor tényleg nem értem már ezt az egészet.

Nem vagyok elfogult, legalábbis tudom kívülről, reálisan nézni a gyerekemet és a képességeit. És igen, tisztában vagyok vele, hogy kissé éretlen, mert nem beszél folyékony mondatokban, nem mond locsolóverset, viszont ő is folyamatosan beszél, kommunikál, mesél, napi szinten több új szót mond, és rövid mondatai is vannak. Egyre többen, egyre jobban megértik, mit akar. Nagyon eszes gyerek, apró részletekből, amiket még sokszor én sem veszek észre, kitalál dolgokat, egy-egy mozdulatból, helyzetből levágja a miérteket. Rendkívül nyitott, barátságos, szeret ismerkedni, csak úgy odamenni neki szimpatikus gyerekekhez, felnőttekhez és beszélgetni kezd velük.

De már megint bizonyítgatok, amit nem akarok. Egyszerűen a beszéd az, amit fel lehet róni neki mint hibát. A férjem is felhívta a gondozónőnket, és részletesen kifaggatta Olivérről. Hogy mondja el, ő mit lát, mit gondol, miben másabb, mint a többiek, szerinte maradjon-e vagy menjen oviba. Végülis azt mondta, hogy ne maradjon, mert évet veszít, és 4 és fél évesen mégsem jó kezdeni az óvodát, de ő olyan ovit javasol, ahol „integrált” (ezt mondta) oktatás zajlik, ahol szakemberek foglalkoznak vele egész nap.

A bölcsődei gyógypedagógussal még nem tudtunk találkozni, elvileg ő a fő kezdeményező, az ötlet szülője, mint annak is, hogy Olivér sajátos nevelési igényű gyanús. A korábban már megismert nevelési tanácsadó hölgyet is felhívtam, megkérdeztem, mi a véleménye, de ő a múltkori felháborodását folytatva nem érti, minek merült fel egyáltalán a kérdés. Az óvoda egyedül akkor nem javasolt, ha a gyerek nem szobatiszta. Olivér viszont az. Na, puff. Most itt a másik véglet is.  Amióta ez kiderült, sokan elmondták véleményüket. Nagyon érdekes, szinte mindenki mást mond. A férjem leginkább azért nem akarná, hogy Olivér legyen majd a legidősebb a csoportban, mert nála is ez volt, szegény augusztus 31-én született, így erősen évvesztes. Ő kifejezetten rossz élményekkel gondol arra, hogy az oviban, az iskolában és mindenhol ő volt a legnagyobb. Kisgyerekes anyuka ismerőseink közül többen is a maradás mellett érveltek, mondván, ott kevesen vannak, ha jól elvan ott, akkor jobb, mint az ovi, mert ott már kevesebb figyelmet kap. Volt, aki szinte irigykedett, mert ő szeretné, ha a gyereke még maradhatna itt, a felhőtlen játszadozós bölcsiben, ami családiasnak számít az ovihoz képest. Felmerült az is, hogy az ovis körülmények között talán begyorsulna a fejlődése, de az is, hogy nem. Én azt a véleményt tartom per pillanat, hogy oké, maradjon, de csak januárig. Az még nagyon sok idő, addig is behozhatja a lemaradását, és évet sem veszít. Feltéve, ha az ovi is belemegy ebbe.

Mondjuk esélyes, mert több ismerős is januárban kezdett ugyanitt, talán nálunk is menne ez a dolog. A beszoktatásban meg segítség lehet, hogy lesznek ott volt bölcsis társak, ismerősök. Most ennek az ügynek a felgöngyölítése zajlik, hamarosan nyílt napra megyünk, hogy megismerjük az óvodát, és megtudjuk, ők mit javasolnak ebben a helyzetben. És holnap a védőnőhöz van jelenésünk a kötelező 3 éves kori felmérés miatt, na meg azért is, hogy megkérdezzem, neki mi erről a véleménye.

Folytatjuk.

Blogmustra