SZÜLŐSÉG

Magamat okoltam, amiért nem voltam ügyes - A szüléstől való félelmek leküzdése

2010. november 11., csütörtök 13:26

A szülés, születés alapvetően természetes folyamat, a legtöbben mégis félünk/féltünk tőle.

A csecsemőknek meg kell születniük, így vagy úgy, de mindannyian kijönnek az anyjuk hasából. Míg régen a szülés kifejezetten veszélyesnek számított, ma már elenyésző a komplikációk aránya. A félelem azonban mélyről jön, és nem könnyű megküzdeni vele, különösen ha a média minden egyes tragikus esettel mélyrehatóan foglalkozik.

Ma már nem a szülés túlélése miatt aggódnak leginkább a kismamák, hanem ezer új és új „parát” találnak fel maguknak. Félünk a fájdalomtól, attól, hogy majd nem tudjuk elviselni. Félünk az ismeretlen helyzettől, attól, hogyan fogunk benne mi viselkedni, hogyan viszonyul hozzánk majd az orvos, a kórház személyzete.

Én például legjobban a császármetszéstől rettegtem, tulajdonképpen megmagyarázhatatlanul. És minél többet olvas utána az ember, annál jobban bonyolódik bele a félelmei hálójába. Az ember elolvas ezer meg ezer szüléstörténetet, és nem tudni, mi árt jobban: a horrorisztikus rémtörténetek vagy a pillanatok alatt, fájdalom nélkül születő babák meséi. De valahol mélyen a legnagyobb hatást mégiscsak saját anyánk elbeszélései, illetve a gyerekkorunkban hallott szüléssel kapcsolatos mendemondák, elejtett félmondatok gyakorolják ránk, akár tudatalatti módon hatva.

Az első szülésem előtt meggyőztem magam arról, hogy mindennek természetesen kell mennie, alternatív szülőszobáról meg illatos olajokról gondolkodtam. Ehhez képest magas vérnyomás lett belőle, oxitocinos rásegítés meg egy csapat orvos segédlete kellett a gyermek megszületéséhez. Hihetetlenül hangzik, de csalódott voltam. Magamat okoltam, amiért hagytam, hogy felszökjön a vérnyomásom, amiért nem voltam „ügyes”. Két év és egy újabb szülés kellett ahhoz, hogy túllendüljek ezen. Mert másodszor már azt éreztem, hogy én irányítom az eseményeket. Meglepő módon ezúttal sokkal kevésbé éreztem a fájdalmat, viszont sokkal tudatosabban figyeltem a saját testem és a baba jelzéseire.

Időközben sok-sok kismama ismerősöm lett, elkerülhetetlen, hogy az ember kitárgyalja a szülés körülményeit is. Megtapasztaltam, hogy nem csak én éltem meg kudarcként, hogyha nem az eltervezetteknek megfelelően alakult a szülés. A kismamák igenis képesek mély depresszióba zuhanni attól, ha úgy érzik, nem „teljesítették” az önmagukkal szemben támasztott – vagy a környezetük ébresztette – elvárásokat. Van, aki a császármetszés miatt küzdött évekig lelkiismeret furdalással, van, aki önmagát okolta a gyermeke koraszülöttsége miatt.

Csak koca pszichológusként és gyakorló anyukaként tudok a dologgal foglalkozni, de úgy vélem, a félelmeink és csalódásaink kibeszélése gyógyír lehet. Sőt, meglepő módon a második – általában sokkal könnyebb – szülés is sok gátat felold az emberben.

Ha nincs sorstárs vagy megértő segítő a közelben, ne féljünk pszichológushoz fordulni. A szülés előtti félelmek rendkívüli módon befolyásolják a szülés körülményeit, érdemes tehát foglalkozunk vele. Keresni egy olyan orvost, aki nem csak kutyafuttában foglalkozik velünk, találni egy tapasztalt barátnőt, aki megnyugtat, hogy minden rendben lesz. Ha pedig kezelhetetlenné válik a rettegés, hozzáértő segítségre van szükség.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.11.11 15:13:50rikkah79

    Nekem augusztasban volt egy vetélésem, ráadásul a küretműtéten is kétszer estem át, mert hátraálló méhvel nem egyszerű elvégezni...ezzel csak azt akarom mondani, hogy az én legnagyobb parám nem a szűlés, hanem a magzat megtartása. A veszítés után nagyon nehéz volt túltennem magam az egészen, mindenben magamat okoltam, minden lehetséges okot kitaláltam a mi miatt elvetélhettem, és ezt persze tetézte az is, hogy az orvosok sem igazán tudják a miértre a választ. Karácsony után megint próbálkozhatunk, remélem több sikerrel. De érzem, hogy egy vetéléssel a hátam mögött, az a 9 hónap sem lesz nyugodt.

  • 2010.11.11 15:16:13memo

    Az első szülésem császár volt, toxémiás lettem, és a méhlepényemből is levált egy darab. A második terhességem alatt végig csak arra gondoltam, hogy most nem így lesz, és természetes úton meg fogom szülni a babát. Ez így is történt, 6 órás vajúdás után természetes úton megszületett a kislányom. Nem mondom, hogy nem szenvedtem végig az egészet, de a világ legcsodálatosabb élménye volt számomra. Az első szülés élménye pedig a mai napig elkeserít, és még most is úgy gondolok rá, hogy képtelen voltam megcsinálni...

  • 2010.11.11 18:55:05Puszpanya

    Nekem meg természetes volt, h császárral fogok szülni. Úgy voltam vele, h jó sebészem volt, megbíztam benne, legalább ő tuti tudta, mit csinál. Engem az vágott arcon, de nagyon, h teljesen könyv szerinti terhesség 31. hetében egyik reggel elfolyt a magzatvíz, és én leendő anyaként a babáért az ég világon semmit nem tudtam tenni. Max. egy zuhanó repülőn lehet hasonló érzése az utasnak, amelyiket a pilóta az utolsó pillanatban valahogy mégis a levegőben tart. Szerencsére a baba kellően érett volt (kiderült, h biztosan nem 31. hétre született). Egyéb paráim a terhesség alatt csak egészséges mértékben voltak.

  • 2010.11.12 09:49:16vicus5

    Nem hiszem, hogy azon kéne aggódniuk a kismamáknak, hogy most akkor természetes szülés vagy császár.
    Ha elérkezik a pillanat, akkor minden megy a maga útján, ha így, ha úgy.
    De, hogy miért akar sok kismama "bizonyítani", hogy márpedig neki ezt kutyakötelessége természetes úton megcsinálni...nem értem, a lelkiismeretről ne is beszéljünk.Rejtély számomra.
    A lényeg nem a "végeredmény"? :egészséges kisbaba?

  • 2010.11.12 10:09:46oliv08

    De, az a lényeg. Csak mindig vannak jóindulatú öregasszonyok, akik beszólnak, hogy a kismama nem is szült, mert császározták. Nem hiszik el, hogy ez egy életmentő műtét, és jobb 2 egészséges ember, mint két halott.

  • 2010.11.12 11:35:11Foxhunter

    Ja, a jóindulatúak... Császár után még kiterítve fekszek az asztalon és nagyon zavart, hogy remeg az egész felsőtestem, a doki megnyugtatott, hogy csak a fáradtság meg a hideg miatt van. Persze hogy beszólt valamelyik műtősnő, hogy 'mitől fáradt el?'. (Előtte 7 óra oxitocin, nem ez volt a világ legrosszabb szülése, de azért én picit kifáratdtam, na értitek.)

    De ez csak most jutott eszembe, oliv08 hozzászólása kapcsán :-D

  • 2010.12.27 16:44:23ezt nem hagyhattam ki...

    én júliusra vagyok kiírva az első babával
    engem is érdekel, hogy mi lenne a legjobb módszer, nem akarok fekve szülni (engedjünk a gravitációnak), félek a fájdalomtól, attól még jobban, hogy hány órába fog majd telni...stb.
    de ha ott leszek, valószínűleg nem fogok ragaszkodni az én elképzeléseimhez, hanem csak ahhoz, hogy minél előbb túl legyek rajta, és minden rendben legyen
    engem nem érdekelne már utána az olyan beszólás, amiket oliv08 és Foxhunter említett, és szerintem másnak sem kellene az ilyen megjegyzéseken aggódni
    kit érdekel más, ha nekem egy egészséges gyerekem születik???

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta