SZÜLŐSÉG

Zöldfülűen választ pályát az ember gyereke

2010. július 31., szombat 10:19

Mostanában sokaknak volt izgulnivalója a felvételi eredmények miatt. Bár az utóbbi években a rendszer eltömegesedése miatt sokkal többen juthattak be egyetemre-főiskolára mint mondjuk az én időben, azért nem mindenki. És aki bejut, az most sem biztos hogy elvégzi, még akkor sem, ha egyes szakokon úgy hírlik, ha csak a kosz ragad rá közben, akkor is diplomás lesz belőle. Szóval, pályaválasztás. Kisgyerekesként még idegenül csenghet, pedig olyan ripszropsz jön a középiskolai aztán esetleg a felsőoktatási felvételi hogy ihaj.

Sajátos helyzetem folytán belekóstolhattam párhuzamosan a babázás mellett ebbe is, milyen érzés, amikor a kölyök ágyán hajnali fél egykor az ember még felvételi lapokat olvasgat-töltöget, sokadszori meccseket vívva közben az érdekelttel, aki olyan zöld még, hogy tavasszal a tehenek egyből lelegelnék, de mégis neki kéne eldöntenie, hogy miféle munkával akarja elütni a következő húsz-harminc, de legkevesebb öt-nyolc évet. Ma már ugyan nem szól a pályaválasztás egy életre a többségnél, de mégiscsak kegyetlenül meghatározó, a tanulópénz pedig akkor is súlyos lehet, ha rögtön felveszik oda, ahová abban a pillanatban vágyik.

„Éhen fog halni” – kommentálta a neves tanszékvezető professzor félénk kérdésemet, amikor akkori kapcsolatrendszeremet is bevetve érdeklődtem nála a Nagyfiú esélyeiről, mivel az ő szakja volt elsőnek kinézve. Bár a professzor úrnak viszonylag jól jövedelmező állami mellékállása is volt, a jóslata elég életszerűnek hangzott, sajnos, tolmácsoltam is rögtön az illetékesnek. A gyerek ennek ellenére kitartott a választásában, nem vették fel (nagy naivitásában nem volt B terve, nem volt hajlandó második, harmadik intézményt megjelölni, szerencséjére viszonylag hasznosan töltötte a kieső évet, a munkatapasztalat később jól jött néhány szituációban), majd egy hasonló, bár nagyobb felvételi esélyekkel kecsegtető szakot választott a következő évben. A jövedelmezőségi kilátások nagyjából megegyeztek a professzor által jósoltakkal ez esetben is. „Miért nem mondtátok, hogy ezzel a szakkal nem lehet normális állást találni?” – kérdezte ötödéves korában. Nos mit is mondhattam volna én, aki hűen tolmácsoltam anno a professzor üzenetét is, a sajátunk mellé – megtört hangon arra kértem, máskor mossa ki jobban a fülét, amikor papolunk. Szerencséjére a másik szakja valamivel gyakorlatiasabb, bár a válságban a szerencsésebb kézzel választó pályakezdőnek sincsenek rózsás esélyei, egy-két valódi jól fizető hiányszakmát kivéve.

Ahogy a listát nézem, most is toplistás néhány, a munkaerőpiacon büfé-ruhatár végzettségnek titulált egyetemi szakirány. Bekerülnek magas felvételi pontszámmal (tehát valószínűleg tehetséges, jól teljesítő diákokról van szó), hogy aztán jó nagyot koppanhassanak a kimeneti végén a csőnek. A pályaorientáció mai menetét nem ismerem igazán, hat éve nem tapasztaltuk, hogy a középiskolákban bárki túllépett volna azon, hogy a saját egyetemének vagy főiskolájának a nagyszerű hangulatát, kiváló tanárait vagy más erényét ecsetelte volna. A média néhány zugában ugyan mintha mostanában láttam volna már független pályaválasztási tanácsadó halovány meglétét, de sejtem, a legtöbb középiskolásnak halovány segédfogalma sincs róluk, a munkaerőpiaci jelzések az álláshirdetésekben, ritkuló állásbörzéken, esetleg gyakornoki, pályázati rendszereken keresztül érik utol először őket. Már akinek nincs erős családi támogatottsága valamilyen szakmában – léteznek orvos, gyógyszerész vagy tanár dinasztiák, valódi családi vállalkozások. De ahol a családfőt két éve rúgták ki az utolsó munkahelyéről, anya pedig nyolc év gyes után kapaszkodott vissza a „huszadik bérszámfejtő” vagy hipermarket-pénztárosi magaslatokra, azok nem tudom, milyen pályaorientációs segítséget kapnak.

Akár arra is, hogy a saját képességeiket tisztességgel felmérjék. Nem csak a matek vagy történelem jegyekre, vagy a nyelvvizsga létére gondolok. Teszteli-e valaki az állóképességet és az érzelmi intelligenciát, ha valaki egészségügyi pályára készül? Vizsgál-e valaki vezetői készségeket a közgazdásznál, csapatmunka-képességeket a leendő pénzügyesnél, szoftverfejlesztőnél vagy vendéglátósnál, vagányságot a leendő újságírónál, értékesítőnél? Mert „végigseggelni” valamilyen iskolát az a történet egyik fele, egy munkakörben, cégnél való beválás meg a másik.

És a munkaerőpiaci ismereteknél (amik gyorsan változhatnak – a kilencvenes évek elején a mérnökök nem kellettek, most meg a marketingesek) ezért lehet fontosabb az önismeret. Mert lehet hogy úgy általánosságban ma nem buli szabás-varrást tanulni, tele a padlás fodrásztanulóval, rosszul fizet a gyerekorvosi szakma sokaknak, meg hasonlók. A szürke tömegből azonban kiemelkedik-kiemelkedhet a nagyon is jól megélő ruhatervező-szabász, a neves rendezvényeken, menő esküvőkön dolgozó remek fodrász, a gyerekorvos, akinek szaktudásáért magánrendelőben is megfizetnek a kuncsaftok. Tehát ha a gyerek tényleg és a tehetsége alapján akar marketinges, fodrász, gyerekorvos, festő lenni, még az is lehet, hogy igaza van. De ha azért, mert az mások szerint menő, akkor eshet akkorát, mint az ólajtó.

Minden tévedését persze nem spórolhatjuk meg neki. De nem hagyhatjuk magára sem. Mert a legtöbb, ahogy elnézem, most is olyan zöld tizennyolc-húsz éves korában, hogy még mindig lelegelnék őket tavasszal a tehenek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.31 11:10:47maim

    Érthető,hogy a szülők azt szeretnék,hogy a gyermekük diplomás legyen,könnyebb legyen neki,mint esetleg nekik volt,de esetleg ezzel sok csalódásra,munkanélküliségre ítélik.
    Nagy szükség lenne pl.hegesztőkre,meg jó szakmunkásokra.Ezzel a végzettséggel biztos lenne szakmája a gyereknek,de az olyan snassz,ciki mindenki előtt.Plussz melózni is kell rendesen.

  • 2010.07.31 12:19:33csillagház

    Soha nem volt ez másként, évtizedekkel ezelőtt már a nyolcadikban el kellett dönteni, mit akar tanulni a gyerek? Semmi fogalma sem volt az életről, a munkáról, de dönteni kellett. Aztán vagy foglalkozási betegség, vagy valami más késztette váltásra. De soha nem szerezhetett diplomát abból érett fejjel akart, a kényszerpálya ezt nem engedte meg, Viszont önképzéssel komoly szakember lehetett belőle, sajnos a papírimádól országában ez nem számít, lenézik és félrerúgják a mai napig. Egyszóval ha van rá lehetősége, szerezzen csak az a gyerek diplomát, nem fog ártani.

  • 2010.07.31 12:45:01BURNINGHAND

    Én most vagyok 25 és mára sikerült lecsökkenteni két területre az érdeklődésemet. HA valaki megkérdezné a 14 éves énemet, közelben sem lennének a válaszok, a mai elképzeléseimhez.

  • 2010.07.31 12:59:04Sally Lockhart

    A gyerek legyen diplomás, ha a család megengedheti magának a +X év tanulást/eltartást. Mindegy milyen diplomát szerez, ha értelmes fogja tudni kezelni a helyzetet, ha meg nem, akkor nem mindegy??? 25 vagyok, egyetemre mentem, már kb. másodéven tudtam, hogy soha nem tudnék ebben a szakmában dolgozni, túl nagy számomra a felelősség, mégis elvégzem, közben szereztem tanfolyamon más szakmát és semmi rossz érzés nincs bennem. Imádtam az 5 mostanra 6 évet a suliban, imádom az egyetemen tanultakat és hobbi szinten bármikor csinálnám, de ennyi. Nekem ez kellett, hogy teljes legyen az életem. Hogy tanulhattam volna rögtön "rendes, hasznos" dolgot is az egyetemen??? Minek?!, valószínűleg azzal sem lenne más a helyzet. :P Nem szakma/szak függő a dolog, hanem emberfüggő. Mert van, aki sírig ragaszkodik az iskolában tanult szakmájához, van, aki meg talál jobbat, érdekesebbet és egyszerűen képes túllépni dolgokon.
    Az, meg hogy nincs munka szimplán hülyeség, van munka, csak nem a "szakmában", na meg egy diplomás, nem megy el pl.: titkárnak, asszisztensnek, esetleg wc-t pucolni, mert neki van diplomája. Munka van, csak el kell vállalni... És akkor még a külföldi álláslehetőségekről nem is beszéltünk. Pedig egy kutatónak jobb egy nemzetközi csapatot erősítenie, mint itthon eltűnni a süllyesztőben. De nyugodtan lehet ezt ragozni én nagy valószínűséggel felsőfokú nyelvvizsgával, 2 szakmával és diplomával majd bolti eladó leszek, de dolgozni fogok, mert a pénz fontosabb lesz, mint bármi már, még a méltóságomnál és ilyen baromságoknál is fontosabb,

  • 2010.07.31 14:07:34PrincessConsuela

    Én most végeztem el az első évemet az egyetemen, ahova úgy jelentkeztem h lényegében fogalmam sem volt mit fogok ott tanulni csak nagyon felületesen tudtam elképzelni. halvány lila gőzöm sem volt mit akarok csinálni életem hátralevő részében így az alapján válogattam h az istenért ne közgáz, pénzügy hasonló és közgáz ne is legyen felvételi tárgy. Közigazgatás-tudományira járok és nekem bevált. Hál' Istennek.

  • 2010.07.31 14:54:39Miss Marple

    PrincessConsuela
    Igen, az látszik, hogy nem alkalmazott nyelvészetre jársz...

    Amikor az ötéves érettségi találkozókra megyünk a régi tanítványainkhoz, mindannyiunknak az az általános tapasztalata, hogy a (valahai) gyerekek közül csak azok végzik azt az egyetemet/főiskolát, amit érettségi után elkezdtek, akikről egyértelmű volt már a gimnáziumban is, hogy miben kiemelkedően tehetségesek.
    A többiek már egy-két-három szak- vagy intézményváltáson túlvannak, esetleg mégis szakmát tanulnak vagy éppen a "passzív félévüket" töltik (mik nincsenek már!). Szóval amíg apu-anyu pénztárcája bírja, tanulgatnak, keresgetik magukat, elvannak. Nem mindig jó ez szerintem, de némelyiküknek jól jön a megnyert idő, hogy az alapvetően későn érő személyisége kialakuljon.

  • 2010.07.31 15:30:18kandi

    Sally Lockhardt: én ezt nagyon rossz dolognak tartom. Le is csökkenteném a büfészakok számát. Tudod, a te tanulgatásod mennyi pénzébe kerül az államnak?? Én is tudom, hogy nehéz a döntés. De ha látod, hogy te ezt nem akarod csinálni, akkor hagyd abba.
    Nekem is van volt osztálytársam aki 10 év alatt végezte el az egyetemet. Meg tanítványaim, akik csak lébecolni jártak be. Csakhogy ezzel az a probléma, hogy ez nincsen ám ingyen. Lehet, hogy ha egy tárgyat az egyetemen újra felveszel, azért kell némi pénzt fizetned, de ez meg sem közelíti azt, amibe kerül.

  • 2010.07.31 15:42:24keke80

    Én egyelöre ott tartok, hogy jó lenne, ha a gyerekem minimum érettségizne. Aztán hogy utána mihez kezd, az már más kérdés.

    anyáméktól egy életen át csak azt hallottuk, hogy egyetem/diploma nélkül egy senki vagy, semmire nem viszed. Csak mert ök egyetemet végeztek, ez a kötelezö követendö minta. Pedig se hugi, se én nem voltunk egyetemre valók. Legalábbis nem abban a korban, nem azokkal a problémákkal. Én pölö csalódtam a válaszott szakirányban, hugi meg diszlexiás, esélye nincs egy idegen nyelv megtanulására. Legalábbis nem a hazai nyelvvizsgarendszerben!!!

    Én most érzem magam érettnek a felsöfokú tanulmányokra, de most meg azt nem tudom, mit és hogyan a gyerek mellett.

  • 2010.07.31 15:55:56sajtos pogi

    A választott szakmával lehessen pénzt keresni és elhelyezkedni hátszél nélkül (lehetőleg külföldön is).
    Némileg közelítsen az érdeklődési köréhez.
    Kevésbé fogamnak való szakmában is jól érezhetem magam, ha jók a kollégák, nincsenek megélhetési gondjaim. És ez fordítva is igaz. Imádott szakterületem is megkeserítheti az életemet.

  • 2010.07.31 15:56:59sajtos pogi

    Én a gyereket leültetném a gép elé. Nézze meg milyen lakás/ház, kocsi tetszene neki, mennyibe van egy 1

  • 2010.07.31 15:59:23sajtos pogi

    Na mégegyszer

    Én a gyereket leültetném a gép elé. Nézze meg milyen lakás/ház, kocsi tetszene neki, mennyibe van egy 10 napos tengerpart, nézze meg, hogy a választott szakmával milyen éves fizu érhető el, milyen távlatok vannak kilátásba az adott területen, aztán döntsön.

  • 2010.07.31 16:04:51sajtos pogi

    Sztárfodrász, -ruhatervező pedig akkor lesz valakiből, ha olyan körökben forog. Ehhez kell nem hétköznapi személyiség, ambíció és természetesen az iduláshoz jó sok pénz, pénz és pénz. Amit egyszerű fodrászként, varrónőként nem fog tudni előteremteni.

  • 2010.07.31 16:08:24sorstárs

    Nagyobb idén kezdi a gépészmérnöki Bsc-t , a kicsi a gimnáziumot. A nagynál elsődleges volt hogy valami férfias szak legyen,ne humán. Aztán remélhetőleg 7 félév alatt érik annyit, hogy eldöntse hogyan tovább.

  • 2010.07.31 16:09:22Rosa Rugosa

    Idén majdnem 100.000-en kezdenek tanulmányokat felsőoktatási intézményben, itt ebben az épp hogy 10 milliós országban.
    Csak ebben az évben.
    10 év múlva a diploma semmit nem fog érni.

  • 2010.07.31 16:50:07aZanalfabéta

    Hát a megkezdés és a befejezés között nagy különbség van néhány helyen. Vannak olyan szakok, ahova pl tavaly 160 ponttal is be lehetett kerülni és fel is vettek mindenkit. De mivel az adott egyetem nem enged - szerencsére - még ilyen ponthatárokkal sem a színvonalból, a fele már ki is bukott, képtelenek elvégezni. (Ez konkrétan a gödöllői gépészkar.)

  • 2010.07.31 18:05:04sorstárs

    Gépésznek matek-fizika-kémia-info lényeges. Ha valaki egy jó gimiben ezekből 4-5 jegyeket szerzett az nem valószínű, hogy kibukik. Persze nem bulizni kell, hanem bejárni az órákra, figyelni, tanulni. A matek persze nagyon nehéz még így is. De még mindig jobb, /jelenlegi viszonyok közt,/ ha van egy 7 helyett 8-9 félév alatt megszerzett gépész diplomád jó angol vagy német nyelvtudással, mint egy 7 félév alatt szerzett pl. szabad bölcsészet. Szerintem.

  • 2010.07.31 18:16:29Rosa Rugosa

    Igen, oda jó sokan jelentkeznek...:DDD
    Nem az dob sokat a számokon...

  • 2010.07.31 18:25:15Ziebi

    Dolgoztam felvételi irodában, hát ne tudjátok meg.... :)

  • 2010.07.31 18:38:41Rosa Rugosa

    Óvónőképző főiskola.
    Csaj otthontalan fejjel, első fogak nélkül. Régóta.
    A másik (sok) egy dalt nem bír elénekelni.
    A harmadik feje olyan, mint ha down kóros lenne és hát nem szikrázik az értelme sem.
    Értem én, hogy elfogadó társadalom, de ne mááár...

  • 2010.07.31 18:45:51Ziebi

    Rosa: ne tudd meg milyen jelentkezési lapokat kaptunk...

    Mikor elkezdődött az elektronikus feltöltés, volt olyan aki egy olyan képet küldött be, amin aligbikinis csajok voltak. Felhívtuk hogy ez mégis mi. Ja, hát csak próbálgatta a rendszert. Na de így? :D

  • 2010.07.31 18:47:03Rosa Rugosa

    Szerintem a fiamat érettségi után -vagy alatt- kitaníttatom minősített hegesztőnek.
    A mostani átlag órabér 15 euro + juttatások.
    Tud majd annyit keresni, hogy azt tanuljon, amit akar.
    És nem kell keresnie a munkát.

  • 2010.07.31 18:53:40Ziebi

    Szerintem ez okos dolog. :)
    Bennem még mindig bennem van hogy kipróbálnék más szakmákat is...

  • 2010.07.31 18:54:03DenisaM

    Rosa, ne tudd meg az én fogsorom hogy néz ki. Ez nem azon múlik, hogy milyen szakra jelentkezel, hanem azon most miből élsz! Ugyanis hiába van 3 középfokú végzettségem, egy (állítólag) jól kereső területen, ha a munkahelyemen nem fizetnek meg, rohadtul nem telik fogorvosra!!!!
    Ehelyett egyetemre járok (ami diákhitelből finanszírozható ellentétben egy fogsorral) és reménykedek benne, hogy végre valahára olyan munkahelyem lehet amivel keresek is végre.
    Jövő szeptembertől jöhet az álomszakma, amivel megint csak nem keresni fogok, de őszintén remélem, hogy mellékállásban azért majd foglalkozhatok vele, a röpke 10 év után mire minden papírom meglesz belőle... :D

  • 2010.07.31 18:56:25DenisaM

    UI: Egy nagy átb...szás, hogy szakmunkás végzettséggel keresni lehet. Ahhoz hozzáértés is kéne, de ahhoz meg gyakorlat, és igen igen kicsi az esélye, hogy bárki is fogadná a gyereket pályakezdőként.
    Ja, és a munkaügyi központos tanfolyam után is ugyanez van a roppant hiányszakmákban...csak a munkáltató nem hiányolja a tanfolyamot végzetteket, mint munkavállalót.

  • 2010.07.31 18:57:25Rosa Rugosa

    Denisa, akiről én írok, annak fent, elől 4-5 hiányzik. Vagyis fekete csonk. Nem bírsz nem odanézni állandóan.
    Szerintem egy szállodába sem vesznek így fel portásnak, max takarítónak, nem?

  • 2010.07.31 19:04:03Rosa Rugosa

    2010.07.31 18:56:25DenisaM

    Ebben igazad van, de miután a férjem ebben a körben mozog, majd lesz gyakorlata a gyereknek.

    Sajnos azt kell látnom, hogy szép dolog a tanulás és a tudás, de legjobban akkor kamatoztatható, ha van mellé kapcsolatrendszer is.
    Sajnos.

  • 2010.07.31 22:04:12csibefutam

    Sziasztok!

    Nekem csak egy dolog ütötte meg nagyon a szememet (nemcsak itt, máshol is agybajt kapok tőle), ez pedig a BÜFÉSZAK!

    Már elnézést.. olyan nincs, hogy büfészak, olyan van, hogy sok iskola csak azért vette fel a képzési körébe az adott témát, mert könnyen megadják az akkreditációt és egyáltalán nem biztos, hogy jó képzést biztosítanak!

    Lásd: kommunikáció. Én kétszakos képzést csináltam végig (még nem bolognai-ban), és bizony kőkeményen végigtanultam a négy évemet, elvétve volt négyes vizsgám (volt, amit saját döntésből uv-n javítottam ötöse, bár félévente átlag 20 vizsgám volt a két szak miatt). Nem lébecoltam és most a szakmámban dolgozom. Persze, tudom, hogy sokan csak azért jártak a képzésre, hogy elmondhassák, itt is voltak.

    Én tudom, hogy távolról sincs szükség annyi kommunikátorra-szóvivőre-médiatudósra, de azért mégiscsak rossz olvasni, hogy sokszor azt is büfészakosnak minősítik, aki valóban komolyan megtanulta a dolgokat.

  • 2010.07.31 22:06:42csibefutam

    És még valami.. lehet, hogy a közgazdász, mérnök képzés a valami, de sajnos vagy nem sajnos, a reál tárgyak számolgatós részéhez nulla affinitásom van. Az elmélet nagyon megy, de matekozni sosem tudtam. Ezek után még mindig felvettek volna egy gazdász képzésre, csak éppen tök feleslegesen, mert két év után meguntam volna, vagy úgy megutálom, hogy sosem kerestem volna ilyen állást.

  • 2010.07.31 22:08:23csibefutam

    Jah, és visszatérve az első kommentemhez.. mindezt munka mellett csináltam végig

  • 2010.07.31 22:19:05phone

    A kimutatások szerint, kétszer annyi diplomás van, mint ahány el tud helyezkedni!

  • 2010.08.01 09:13:50Vakmacska

    Sajnos van büfészak. Az én időmben marxizmus-leninizmusnak meg népművelésnek híjták, a kilencvenes években találkoztam vele műszaki menedzserképzés címén az egyik újonnan indult főiskolán, de volt olyan bölcsész szak is, ahol a kb. 5 hallgató simán végigkávézta az éveket a tanárral együtt, a mellettük lévő szintén 5 fős szakon meg aprófát pisiltek olyan magas volt a követelményrendszer.

    A munkaerőpiac meg megint más - ott MINDEN büfészaknak minősül, ami a mai magyar gazdaságban használhatatlannak ítélt ismereteket oktat, akármennyit tanultál akármilyen tudományos szinten ott. Ettől függetlenül el lehet végezni egy ilyet, mert ahogy írtam fent még az is lehet hogy az illető tudja, mit csinál vele (mint a ma külföldön oktató-kutató szanszkrit-indológus, akinek itthon igen szűk mozgástere lett volna), csak ne várja el valaki, hogy simán kap állást miután 6 éven át ókori lírával foglalkozott.

  • 2010.08.01 09:51:42DenisaM

    Rosa, a gyermeked ez esetben nagyon szerencsés! Én sajnos bedőltem gyes alatt a hú de jól lehet keresni a pénzügyes végzettséggel című történetnek. Most meg szívom az utóhatásait.
    Igen, vannak olyan szakok, amelyek nem közvetlenül jelennek meg a munkaerőpiacon. sőt, olyan is, amelynél az álláslehetőségeket csak a szűk szakmai kör ismeri. Ennek ellenére a "büfé" szak (szerintem legalábbis) inkább intézmény kérdése. Pl. Gábor Dénes diplomával pár éve már nem lehet elhelyezkedni. Látszik is, hogy csökken a hallgatói létszám. Akinek csak a papír kell, az megy oda.

  • 2010.08.01 10:58:03maim

    Aki nálunk a kéményt bélelte,olyan elfoglalt,hogy még a pénzért/egy vagyon/is alig tudott eljönni.Dettó a gázosunk télen.
    Biztos ezekért a szakmákért nem tolonganak a fiúcskák,pedig el lehet belőle tartani egy családot.De fizika tanárnak sem nagyon akaródzik menni.

  • 2010.08.01 17:59:51Bezzegmama

    Nekem meg az unalmas, hogy valaki attól érzi magát valakinek, hogy ül egy klimatizált irodában egy hamisítvány L.V. táskával, dobozból eszik ebédet, 3:1 neszkafét iszik, beül a lízingelt, egyébként egy kategóriával drágább autójába, mint amit megengedhetne magának és hazamegy a lakóparki lakásába, amit szintén hitelből vásárolt. És mivel van egy diplomája, amit egy noname szakon, főiskolán kapott, még értelmiséginek is képzeli magát...

  • 2010.08.01 19:11:55eino.

    Ha fiam lenne, valamilyen jó szakmunkás mesternek taníttatnám. Aztán, ha belefér, jöhet mellé valamilyen egyetem, de csak a szakma gyakorlása mellett. Ha kiemelkedő agya lenne,akkor mehet az egyetem egyből, de jól meg kellene választania, mert egy esélye van.

    Lányom van és mákom is, mert az agya nagyon jó. Nem zseni, de bőven átlag feletti. Az is mák, hogy van még 2 gyerek az osztályában, akik szintén eszesek, így húzzák egymást rendesen. Az egyetem szerintem okés lesz, de közel sem a most divatos szakokon. Még egy mázli: érdeklik a természettudományok is...
    Viszont mit csinál egy tök átlagos kislány, majd nagylány? Merre felé orientálódik?

  • 2010.08.03 02:15:26cozumel

    Azt hiszem, ez is egy olyan kerdes, hogy nincs jo valasz....
    mindenesetre kell hozza egy jo adag szerencse is, hogy tenyleg olyan jol valasszon az ember fia-lanya, hogy 10-20-30 ev mulva is szeresse a szakmajat, erdekelje az, amit csinal, es ne is haljon ki az a munka.
    vagy legalabb, olyan alaptudas kelljen az adott szakmahoz, amire kesobb egy masikat lehet epiteni, ha netan az eredetihez megcsappan a kereslet

    es meg igy is lehet, hogy X evesen ott talaljuk magunkat teljesen kezdokent egy masik munkateruleten, mert valamiert az eredeti valasztasunk mar nem felel meg az eletvitelunknek.

    szal asszem, valahogy a rugalmassagot kell hangsulyozni, az meg nem egyszeru, mert ez nem csak neveles, hanem vele szuletett habitus kerdese is.

  • 2010.08.18 22:33:13tildy:)

    Én azt vettem észre ismerősi körben, hogy ami 10-12 éves korában akart lenni az ember, végül az lett . ( legalábbis ha az élete úgy alakult és tudta azt választani tenni, amit szeretne)
    Párom író, jómagam programozó akartam akkoriban lni, mindkettőnknek összeött.

  • 2010.08.18 22:37:17tildy:)

    Vakmacska: jól gondolom, hogy fiúgyerek ?Csak mert az én felvételi lapomat sosem töltötte ki anyám, amit írsz viszont lányról nem tudom elképzelni.. . a Fiúk az ilyen kényelmesek....

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta