SZÜLŐSÉG

Amikor még telefon és internet nélkül pasiztunk

2010. június 18., péntek 13:07

Hatvanas évek
Hatvanas évek

Mindig elmosolyodom a „Bezzeg az én időmben” típusú mondatokon, aztán amikor visszatekintek a saját kamaszkoromra, már látom, hogy néhány év múlva én is előszeretettel fogom így kezdeni a mondanivalóm a lányaimnak. Mert bezzeg az én időmben nem volt mobiltelefon, internet, sms, mail, mégis megoldottuk az ismerkedést. Jobb volt vagy rosszabb?

Szórakozás

Minden korszaknak megvannak a maga jó dolgai – anyám idejében például a bálok jelentették a legnagyobb közösségi szórakozást. Volt keringőzés, rock and roll, twist, kézfogás meg hazakísérés. Egy generációval később bálok helyett rockkoncerteken csápoltunk, vörösboros kólát vedeltünk, nyilvánosan csókolóztunk, és este 10 helyett éjfélre értünk haza. (Vagy a hajnali első busszal.)

Levél

Az én időmben tizenévesen hosszú, akár tíz-tizenöt oldalas leveleket írtunk egymásnak kaposvári barátommal. Azt az érzést semmi nem helyettesítheti, amikor suliból hazafelé menet már a buszról leszállva remegő gyomorral szaladtam hazáig és kettesével szedtem a lépcsőket a levelesládáig, majd a táskámat a szobaajtómba levágva hasaltam el az ágyon és olvastam a hófehér lapra írt fiúbetűket. Minden gondolatomat és a velem történt eseményeket papírra vetettem, hogy aztán a postán feladjam a levelet és várjam a választ napokig.

Személyes kommunikáció

Az én időmben rá voltunk kényszerítve a személyes kommunikációra, gimiben például muszáj volt odaállnom a negyedikes Metallicás srác elé az utolsó tanítási napon és kinyilvánítani, hogy tetszik, ha nem akartam, hogy örökre eltűnjön. Bár soha nem keresett utána sem, és én fél nyáron lelki beteg voltam miatta, de legalább volt bátorságom megtenni az első lépést.

Telefon

Az én időmben ismerkedéskor jobb esetben egy elérhetőséget lehetett megadni: az otthoni telefonszámot. Sosem felejtem el anyám arcát, amikor bejött a szobába és szemöldökfelhúzva közölte, hogy valami rosszhangú László keres telefonon, én pedig mind a 17 évemmel fülig vörösödve beszéltem meg találkozót a szüleim fülei hallatára. Mobil nélkül nem tudtam szólni, ha lekéstem az utolsó buszt egy koncert után, és keresgélni kellett a nyilvános fülkét akkor is, amikor este 10-kor könyörögnöm kellett, hogy hadd maradjak még egy kicsit egy buliban.

Internet

Az én időmben nem volt lehetőség arra, hogy közösségi oldalakon utána nézzek, hogy kiszemeltem szabad préda-e, hogy mi a kedvenc zenéje, hova jár szórakozni és nem heverésztem vasárnap délutánonként az ágyon a srác fotónyomtatón frissen kinyomtatott fotóját nézegetve. A chat is csak később vált divattá: az én koromban még az IRC volt a menő, ahol különböző csatornákon kialakult társaságok kommunikáltak egymással és szövődtek akár házasságig fajuló szerelmek.

Az én időmben viszont nem örökítette meg mobiltelefonján az a néhány józan osztálytárs a negyedikes osztálykiránduláson az osztály kilencven százalékát, amint pocsolyarészegen fetrengtek, énekeltek, viháncoltak és hánytak egy erdélyi szálloda kertjében. Talán csak Anti kazettás videója vett fel pár kockát az eseményekből, amit a buszon hazafelé töröltünk is, nehogy a szüleink kezébe kerüljön a felvétel. Akkoriban nem kellett attól rettegni, hogy felkerülnek az internetre a titkolni való dolgaink.

Joggal félhettünk ellenben attól, hogy a kézzel írt naplóinkat anyáink megtalálják az ágy alatt – ahová mosás előtt néztek be elkóborolt zoknigalacsinok után kutatva –, és onnan értesülnek olyan dolgokról, amelyeket nem akartunk velük megosztani. Az internetes naplóknál nagyobb a mozgásterünk – ha akarjuk, az egész világ olvashatja (kamasz)életünk szaftos részleteit, ha viszont tényleg csak magunknak írunk naplót, egy gombnyomással elérhetetlenné tehetjük a külvilág számára.

Vajon milyen tinikoruk lesz a mai gyerekeknek az internet, mobiltelefon és egyéb új kommunikációs formák és szokások gyűrűjében?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.06.18 18:15:00másutt

    FT, megertelek, es teljesen igazad van, engem is idegesitenek az ilyenek.

    A legrosszabb a "mondd csak, figyelek!" mikozben az illeto gepel, sms-ezik, vagy mittomen. NEKEM KELL hogy a szemembe nezzen,a mikor beszelek!!!

    De ennek szerintem semmi koze magahoz az internethez vagy a mobilhoz.

    Az 50-es evekben a ferj az ujsagja moge bujt, amikor hazament... most meg a blackberry-t pruntyogi.

    Aki elnezett anno a fejed mellett mialatt beszeltel, az most mast fog csinalni.

    Ez emberfuggo, nem technikafuggo.

    A baratnom rinyal naponta, a baszom VB miatt, hogy a ferje ra se bagozik... es mennyire GYULOLI A FOCIT es veresre harapom a szamat, mert allandoan azt akarom valaszolni, hogy ez NEM A VB HIBAJA, mert amikor nincsen VB akkor a ferj egeszen mas indokokkal jon haz a keson vagy foglalja el magat estenkent - nelkule... ugyanugy.

    Csak igy latvanyosabb, es lehet a focit utalni. :D

  • 2010.06.18 18:15:55bajor gizella

    ft, én imádok magyarul dumálgatni a járműveken. aztán ha valaki gunyorosan mosolyog abból veszem hogy ő az egytlen aki érti.:)
    én szeretem a telómat, anyám naponta többször felhív, legutóbb felhívott azzal hogy most nem tud beszélni, tegyem le:))
    mikor párizsban lakott a férjem én meg itt, általában 2 órákat beszéltünk, napközben pedig kiscicás mmseket küldünk egymásnak.
    anyám amint beszáll a villamosba felhív valakit. 12 percig beszél, tárgyal, bájolog, mert addig tart az út. utána jó most mennem kellel leteszi. imádom:)

  • 2010.06.18 18:16:19a szív fészkei

    ft, vess éhes, feledékeny (mindig elfelejtik, hová ásták a makkjukat :-) mókusok elé, de én nem annyira beszélgetni jártam a klubokba. Igaz, nem ott pasiztam, mert ugye testületileg rajongtunk a zenészekért, őket kellett látni. Aztán tényleg a szünetekben megbeszélte a lánykommandó, hogy kinek melyik miért jön be platóian. Magvas csevelyek voltak, :-DD aláírom.
    A Kex nem volt annyira hangos - ők ugye a szövegre mentek, nem annyira a rockra. És bírtam a hangerőt egy szintig. A mait már nem viselném el.

    Melyikbe jártál? Én a Kossuth Zsuzsába, és ott elsőben még tényleg nem viselhettem gatyát lányként. A köpenyem nem volt mini persze, ami alatta volt, azt nem nézték, ha végig be voltam gombolva. (de svájfolt volt. :-)) Ezek szerint nálunk kezdett szünni a bazi nagy szigor, Kovács Éva igazgatónő nehezen puhult, de kicsit akkor mégis. Mondjuk, egy Illés kitűzőért (az is "házi főzésű" volt) nagy balhém volt.
    De pl. ballagni már mehettem miniben, nem szóltak. Lazult a rendszer, már lehetett a fiúknak is hosszabb haja. Ha jól tanultunk, azt vették figyelembe.

  • 2010.06.18 18:20:43farkasokkal tancolo

    Na jó, még valamit megfigyeltem: azok akik állandóan sms-eznek, meg iwiw-eznek, msn-eznek stb, azok valahogy mintha képtelenek lennének arra, hogy bármiről is több összefüggő mondatban beszéljenek.

    Egy másik fórumon indult egy olyan topic, hogy kinek milyen emlékei vannak az 50-es évekről. Sok beírást megért, nagyon jó kis korrajz volt, évekkel ezelőtt sokan odakattintottak. Aztán a sikeren felbuzdulva indítottak egy 70-es évek-es topicot is, majd később egy 80-as éveket is. És a beírásokat nézve, az 50-es évekbeliben elég hosszúak és részletesek voltak a beírások, a 70-es évekbeliben olyan közepesek, de a 80-as években már csak egy-egy mondatra futotta, a válasz meg egy szmájli vagy hasonló.

  • 2010.06.18 18:26:52másutt

    FT, hat itt azert eleg sok szofosasos gyermeke gyult ossza a 70-es 80-as eveknek. :D

    lehet, hogy a nosztalgia meg nem erett meg a delikvensekben? :D

  • 2010.06.18 18:27:37farkasokkal tancolo

    József Attila , oda jártam.

    Namármost én nem voltam szerelmes soha egyik sztárba sem. Mi inkább a Mambó meg Tesla magnókon gyüjtöttük innen onnan (szabadeurópa rádió, aztán később a magyar rádióban is volt ilyen Komjádi műsor, már elfelejtettem a címét) a külföldi együttesek számait. Megvan még az összes levél, amit a férjemmel váltottunk, aki akkor még csak haverom volt, és katona volt, vissza-visszatérő motívum, hogy ki milyen számot szerzett meg, amiket aztán a házibulikon hasznosítottunk.

    Én inkább a házibulikra emlékszem, a feltekert szőnyegekre, az Éva vermutra (broá, ma már meg nem innám), a szendvicsekre, a Hubertusra (broábroááááá), meg az itt szövődött szerelmekre meg szakításokra.

    (Bulik kizárólag nappal, besötétített szobákban, gyertyafénnyel, amikor a szülők nem voltak otthon, és mindennek úgy kellett kinézni utána, hogy senki észre ne vegye, hogy itten buli volt...)

  • 2010.06.18 18:29:10farkasokkal tancolo

    Akkoriban jött fel a Beatles csillaga, meg a Rolling Stones-é ezekért rajongtunk..

    Volt külön magnószalag a lassú számokra, amikor már a buli odajutott... :-)))

  • 2010.06.18 18:30:05a szív fészkei

    Szerintem is jó az internet, én örülök neki! Rég eltűnt emberek lettek meg évtizedek után: élő kapcsolat a skype, e-mail által mégis, képekkel a világ másik feléről küldve.
    Hagyományos levélben nem hiszem, hogy tudnám tartani velük, postára külön miattam nem mennének rendszeresen már. De ha már úgyis ott dolgoznak a gépen - barátnőm, barátaim itt-ott a világban - akkor jön-megy az üzi és azt jó olvasni. Skype-olni meg pláne.
    Mi két lakás közt is szoktunk naponta a férjemmel videón. Kezdek is kicsit függő lenni. És a skype miatt is van úgy, hogy nem megyek el sehová, mert hátha épp akkor van idő a hívásomra egy amúgy elfoglalttól.

    A buszon meghallani mások magánéletét, az tényleg necces. Nem értem, miért kell szétsüvölteni.

    Én órákat bírtam dumálni - nem volt drága az előfizetés anno - szódiarés vagyok, maradtam. De nem mobilon, ott a szikár lényeget csak ritkán. És így rögtön leolvad a feltöltött pénz. :-((

    És van, amikor jó a barátnői odaadó hallgatás a vonal végén - nekem vezetékesen - , hogy mondhasd a hülyeségeidet. Oda-vissza működjék persze és nem állandóan.
    Múltkor két órát beszélt egy régi ismerősöm - nem láttam ezer éve, csak net meg a mobilkapcsolat - a papája halála miatt bánatában. Én hívtam mobilon, megkért, mert szüksége volt rá. Néha vigasztaltam - sajna közhelyekkel, mi mással lehet - de legalább kiadta magából. 3 perc nem lett volna elég neki.

  • 2010.06.18 18:31:46bajor gizella

    ft, nem lehet hogy azért mert akik emlékeznek az ötvenes évekre azok kicsit jobban ráérnek kifejteni a véleményüket?
    jó ez csak vicc. tom mir beszlsz.:)

  • 2010.06.18 18:33:46MP

    Én ugyan sohasem pasiztam lévén a lányokat kedvelem. Bár ebben semmi meglepő sincs fiú létemre ez talán érthető. De ezekről a dolgokról sok minden eszembe jutott. Anno nem volt otthon telefonunk hogy miért az is megérne egy cikket de ez most nem érdekes. Szóval tél lévén felöltöztem mintha síelni mennék és lementem a fülkébe telefonálni. Sapka kesztyű síruha stb. Aztán az is eszembe jutott hogy mikor vidékre udvaroltam hányszor küldtem táviratot az imádottnak. A táviratosok már hangról megismertek. :) Aztán festettem járdára is. :) S még arra is emlékszem amikor először hívtak vissza nyilvános fülkében.

  • 2010.06.18 18:35:31a szív fészkei

    Csak fiataloknak!

    Ja igen, írtad a József Attilát, bocs.

    Na látod, nekem meg a hb-k teljesen kimaradtak. Talán kettőn voltam életemben, öt perc után el is jöttem. Lánchíd konyak/??/ is volt a piarepertoárban, nem? Sose ittam nagyon, beálmosodtam tőle, szóval nekem ez nem ment.

    Én reménytelenül szenvedtem mindig a legrandábbakért: Ringo Starr, Szörényi Levente (mikor mindenki a Tiniért pisilt aprófát), Baksa kiscsillagom. Egyik se gyütt értem fehér lovon, nem tudják, mit vesztettek. :-) A Jaggert se rugdostam volna el.

  • 2010.06.18 18:39:45a szív fészkei

    Sok helyen csak nehéz pénzekért - nekünk 92-ben 90 ezer forintért - kötötték be a telefont Budapesten is. Lánykoromban apám miatt volt ikertelefonunk, mindig veszekedés volt, hogy mi az, hogy én roppant fontos szerelmes nagyregényemet megszakítják a másik vonaltulaj hívása miatt???

    Igen, telefonfülke, az külön program volt. Sorállással néha.

  • 2010.06.18 18:45:16a szív fészkei

    ft, nekem a lassúzás - nem tudok táncolni - is kimaradt. Emlékszel erre? Je t`aime[link] Meg a Messzecsúszott-ra? :-DD Meg az Echora? A nagy gyerekcsináló számukra,[link]

  • 2010.06.18 18:47:45farkasokkal tancolo

    Nekünk is ikertelefonunk volt, és ráadásul a szomszéd bácsi volt az iker. Szóval nagyon csúnya szomszédháborúk lettek volna, ha állandóan fossuk a szót a telefonon.

    De előnye is volt, mert a másik szomszéd meg fogorvos volt, fiatal, kezdő de nagyon tehetséges (később sztárfogász lett belőle, a Párizsi udvarban volt a rendelője, sajnos 50 évesen meghalt, nem lenne problémám ha még élne a fogaimmal...), és nekik meg nem volt telefonjuk, így hozzánk telefonáltak, meg ők is tőlünk telefonáltak, valóságos telefonügyeletet tartottam ha otthon voltam (ha nem akkor a nagymamám), ő meg ingyen kezelte a család fogait.:-)

  • 2010.06.18 18:51:31farkasokkal tancolo

    2010.06.18 18:45:16a szív fészkei
    Naná, hogy emlékszem! :-)
    Egy időben tiszta beat lexikon voltam, aztán miután megszülettek a gyerekek, még követtem az Abbát meg a Boney M-et és itt meg is ragadtam, a többi együttest csak a lányaimtól tudom, a kisebbik egy időben mániás Depesh Modoe-os rajongó volt, csak fekete holmit hordott stb... :-)

    Még a lányok születése előtt belekóstoltam a komolyzenébe, és azóta inkább azt szeretem, az váltja ki nálam azt a bizonyos extázist. (Ja meg Koncz Zsuzsa a mai napig).

  • 2010.06.18 19:05:48a szív fészkei

    Tudom, írtad, mennyire szereted KZS-t. Egyetértünk!

    Én azért elmentem kétszer a Rollingra, nem bántam meg!

    Gratulálok, feltaláltad a bartert! Fogorvos ikerrel én is szőrmentén bántam volna, de egy beképzelt igazgatói sofőrrel mit kezdtem volna? Annyi balhé azért nem volt, késő éjjel éltem a bülbülségemet ki főleg, mert apámnak munkaeszköz volt a telefon, aztán egy idő után csak rám reccsent, hogy szakadjak le róla délután. Napközben meg suli volt ugye. Padlevelezés.

    A gyerekeim szinte senkiért nem rajongtak. A fiam kicsit a Tankcsapdáért. De se koncertre nem jártak, se dizsibe. Én előre kiéltem minden vadulást a családban. :-)

    Komolyzene: június 27-én játszik a Hősök terén a Fesztiválzenekar Schubert IX.-et este 7-től. :-)) Remélem, akkor nem esik.

  • 2010.06.18 19:15:04Rombach

    Leveleket talán még ma is írnak, de ki küld még telegrammot? Emlékszem, ahogy a Fő utcai postán igyekszem betűzni egy mellirozott debellának, hogy "Je t'aime"... Pár órával később egy postás megjelent otthon, hozta a Párizsból feladott válasz-telegrammot(hasonló volt), hónapokig a zsebemben tartottam a kis papírfecnit, elő-elővettem, pár milliószor újra elolvastam.

  • 2010.06.18 19:49:43antiszociális exlúzer

    Modor Tibi

    Szívemből szóltál.
    "Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak!" Ettől kifejezetten agyfaszt kapok.

  • 2010.06.18 19:53:42a szív fészkei

    Rombach: zseniális távirat-témában:[link]

  • 2010.06.18 19:58:20antiszociális exlúzer

    szív

    "az, hogy a mobil mindig mindenkinél ott van, nem okoz sokkal nagyobb ellenőrzési vágyat az emberekben a másik felé?"

    De :/
    Sajnos családon belül ingyen hívhatjuk egymást, és hívnak is, számomra túlzott gyakorisággal. Ha nem veszem fel, akkor legközelebb rámförmednek: "Miért nem vetted fel?!"

    FT

    [link]
    [link]
    :)

  • 2010.06.18 20:06:51Ziebi

    "az, hogy a mobil mindig mindenkinél ott van, nem okoz sokkal nagyobb ellenőrzési vágyat az emberekben a másik felé?"

    Nekem biztonságérzetet ad. Nem hívogatom óránként a férjemet hol van, mit csinál, de amikor kell, nem jön időre, akkor tudjam hogy azért mert munka van, valakivel összefutott és dumál, akármi, csak ne azon kelljen aggódnom, hogy az árokparton fekszik félholtan, vagy rosszabb.

    Mindig azt mondom neki, nem érdekel ha nőnél vagy, csak tudjam mikorra várjalak :D

  • 2010.06.18 20:34:41Padli

    Mi is IRC-n ismerkedtünk meg a férjemmel 16 éve. :)

  • 2010.06.18 20:35:19Subbantósdi

    Tünde: ez nagyon találó volt...mostanában én is sokat gondolkodom ezen, mert nap mint nap látok tiniket, kamaszokat és tudom nagyjából, hogyan kommuikálnak egymással és egyáltalán, milyen ismerkedési formák vannak most.
    Bár ebből a szempontból azért én sem vagyok lemaradva, mert pár fiúval és a férjemmel is netes társkeresőn ismerkedtünk meg.
    De a rockbulik, diszkós dolgok, boros kóla, sőt vodka narancs és a martinizás, stb. és a sok új nyugati cucc kipróbálása, de mobil, internet és sokszor vezetékes telefon hiánya azért jellemző volt a korszakra, mikor én is fiatal voltam, a rendszerváltás idején és azt a követő pár évben...
    Én megmondom őszintén, nekem így volt jó, ahogy akkor volt, iszomyú jó bulik, házibulik, szórakozó helyes bulik voltak, volt már Music TV és érdekes mód azért lehetett ismerkedni és kapcsolatot tartani mobil, sms és email nélkül is. A közösségi oldalak sem hiányoztak. Szerintem a mai ifjúság már egy gyorsabb ritmusban él és azt veszem észre, hogy felületesebben is, tisztelet a kivételnek, mert annyi minden van kipróbálni és minden olyan könnyen megy, könnyen jön dolog, azért egy mondjuk 20 éve nem volt ennyire ilyen.
    Én nem élnék most fiatalként, mert azt, ahogy voltam, a mai napig szupernak tartom.:o)

  • 2010.06.18 20:40:07farkasokkal tancolo

    2010.06.18 19:58:20antiszociális exlúzer

    Na ezt mondom én is, hogy basszus és megfogadják a reklámot!!!

  • 2010.06.18 20:45:08Ziebi

    Mennyi netes házasság... :) Mienk is. :)

    az igazi leveleket én is hiányolom, de azt nem hogy fél órát kellett gyalogolnom hogy telefonálni tudjak egy fülkéből a pasimmal, és hogy ha orvost kellett hívni, akkor is a szomszédba kellett menni telefonálni....

  • 2010.06.18 21:03:19Zahara

    A mienk is :)

  • 2010.06.18 21:25:43Tünde

    Bulinet? :)

  • 2010.06.18 21:44:30Ziebi

    Aha :)

    Tünde nem mondod hogy te is...? :D

  • 2010.06.18 21:53:14tildy:)

    ANnak idején én is bulineteztem, de exemet nem onnét sikerült megismernem , hanem a #magyarról (IRC).
    Mostani párom prohardveres (mod volt anno) , poén is, hogy valójában már 6-7 éve ismerjük egymást.

  • 2010.06.18 21:58:25manka78

    Az nagyon gáz, hogy mi kocsmában ismerkedtünk meg?:D:D

  • 2010.06.18 22:19:18Tita73

    Az első szerelmem Budapest másik felén lakott és táviratban beszéltük meg, hogy mikor hol randizunk!:)
    Még ma is megvannak ezek a táviratok!:)

  • 2010.06.18 22:28:57Tünde

    Ziebi: de :)

  • 2010.06.18 22:36:46Ziebi

    Kicsi a világ. :)))
    Ismerhetlek én onnan? :)

  • 2010.06.18 22:56:02gratulálok

    Kedves Masutt, nyugodtan kiirhatod az ajtora ilyenkor, papirfecnire, hogy varj meg, tee a boltba mentem, ma is hasznaljak meg eloszeretettel... :)

  • 2010.06.18 22:59:56tildy:)

    manka :senkinek semmi beleszólása szvsz...

  • 2010.06.18 23:03:00a szív fészkei

    Uszoda: legalább nem volt zsákbamacska, már ami a külcsínt illeti.

    Na, én meg kimaradtam a netes ismerkedésből.

    Subbantósdi, akkor te a Moszkva tér-féle generáció vagy? Nagyon jó kis film volt.

    Az jó, hogy van mobil - mondjuk a férjem vagy otthon hagyja, vagy nem találja, vagy mittomén miért nem hallja meg, ahogy sokszor én se az enyémet, vagy nem találom a rohadt táska mélyén - mindig akkor, amikor a legjobban kéne beszélni. De biztonságot ad, az tény. Külföldről vagy bárhonnan egy sms - hogy megvagyunk épen, megérkeztünk. Igen, az fontos. Volt egy idő 20 éve, amikor bejártam a főpostára faxolni külföldre, az is volt egy vállalkozás.

    Táviratban meg az Illésékre szavaztam raklapnyit a táncdalfesztivál okán Siófokról - ahol nyaraltam -, meg is nyerték. Akkor a posta profitált, most meg a mobilos cégek a dalospacsiortákból. :-))

  • 2010.06.18 23:08:30Tünde

    Ziebi: dobj mailt :)

  • 2010.06.19 00:07:00Wish1973

    szív, fél7-től van a koncert a hősökön

  • 2010.06.19 00:19:10a szív fészkei

    Wish, kösz! Ha el nem mossa a magyarok monszunja.

  • 2010.06.19 07:01:11csongorbela

    másutt:
    A iPhone rózsa nem más, mint a Te baszom szerelmesleveled (már ha neked egy szerelmeslevél ezzel a szóval értendő)
    A stílusod fáj, de ennek fényében az értetlenséged érthető.

  • 2010.06.19 07:35:51kiskutyuska

    De most tenyleg, :D SEmmi sem valtozott az egvilagon, csak masok lettek az eszkozok. get used to it ;)

  • 2010.06.19 08:10:01Abrash1965

    Órai levelezés, odadobott, hagy add-hátra galacsinokkal, az megvan még?

  • 2010.06.19 08:37:42Füredi 2.0

    Amikor én a most 13 éves lányomnak el akartam mesélni a "régi" világot, akkor azt meséltem, hogy annak idején a egyetemen ahhoz, hogy valami délutáni/esti programot megbeszéljünk, ahhoz személyesen találkozni kellett. Ez a mi esetünkben a büfé volt, ahol elkezdtünk gyülekezni, aztán adott esetben órákig vártunk, míg összejött a társaság. Telefonálni nem tudtunk, mert a lakástelefont olyan 6 előtt nem lehetett hívni, mert senki nem volt otthon - esetleg csak egy gyanakvó nagymama. Ha valaki nem jött el a büfébe, akkor aznapról lemaradt, de olyan is volt, hogy valakinek egy teljes szilvesztere ment gajra, mert nem értesült a hirtelen programváltozásról.
    Ehhez képest ma, 18 év után ha valaki öt percet késik valahonnan, akkor már megy is a "Itt vagy már/igen a sarkon mindjárt/oké típusú - teljesen értelmetlen - beszélgetés.

  • 2010.06.19 09:08:22Brumibaby

    Úristen, de egyedül vagyok itt, nekem a Metró-klub már legenda, történelem, az IRC-ről meg fogalmam sincs, micsoda.

    Hát azénidőmbe a csövesek harcoltak a digókkal, az előbbiekből nőttek ki a ricsések a babos kendőben. Na én ezeket eléggé untam, meg nem is igen értettem. (Az egységnyi szürkeség mértékegysége alighanem ekkor lett a brumi). A suliban az egyik srácnak menő ügyvéd volt az apja, ők jártak Jugóba, és hoztak Pink Floydot, Deep Purple-t, Black Sabbathot, Uriah Heepet. Azénidőmben jelent meg Hobótól a Vadászat, kicsit később az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, az URH volt a zene. Aztán én úgy is maradtam.

  • 2010.06.19 09:13:31Brumibaby

    Ja, és telefon az utcánkban is csak egy volt, az orvoséknál. Telefonálni úgy kellett, hogy felemelted a kagylót, zümmögés, majd egy nő unott hangja: Központ! És akkor kérni kellett, hogy kapcsolja Bivalybasznád 45-öt, vagy Szabó Eleket, és akkor kapcsolta.

    Amikor egyetemre mentem, anyukám tudta, hogy egy hónap múlva jövök haza. Addig - ha kedvem lesz - írok, de ha nem, nem. Szerintem jobb volt neki, hogy nem tudta, merre járok... Most, ha ő 2 óra hosszat nem veszi fel a mobilját, engem katasztrófavíziók gyötörnek és képes vagyok risztani a szomszédait, ellenőrizzék, jól van-e.

    A technikai fejlődés eredményeként, attól tartok, személy szerint elviselhetetlen módon fogok a gyerekeimre telepedni - jó lenne tudni, hogyan kerüljem el.

  • 2010.06.19 09:46:55Vakmacska

    Brumi, csatlakozhatok zeneileg?
    Gimis építőtáborban úgy kezdődött és végződött a nap, hogy "mit látsz lacaaaaaa....?" (aki nem ismeri, AE Bizottság, folytatása: "egy nagy s...t látok!!!)
    Másik irányzat Modern Talkingra rázta a dizsiben, az igazi menők walkmannak vonultak (ugyanúgy nekik mentünk hátulról biciklivel mint most az mp3-asoknak), Bécsből csempésztük a Bravo magazint (az is aki nem tudott németül egy kukkot sem).
    De ha valaki aszondja az akkori kedvenc zenekarom még mostanság is jelentkezik fogyasztható ezzel-azzal, hát kiröhögöm....pedig úgy van a', sőt, tavaly még a Hobó is jött ide Kőbányára a József Attilával:)))

  • 2010.06.19 09:47:53Vakmacska

    Jugóban kiadott lemezeket itt is lehett amúgy kapni, aranyárban, sok zsebpénzt elszórtam rá....

  • 2010.06.21 08:10:53Veg_

    Huuu! Hogy én hogy utáltam irni! És ha mégis, ráadásul elmenni a postára és feladni! Brrr! Vettem képeslapot, és átadtam, mikor hazamentem :D Anyuék eltették az egyetlen képeslapot, amit táborból irtam. Igy hangzik: Jól vagyok, küldjetek még pénzt. Aláirás. (nagyon zsiros volt a kaja, nem birta a gyomrom, és inkább végig kiflin, tejfölön, kakaón éltem, meg sok gyümölcsön, zöldségen. csak annyi lóvé nem volt nálam.)
    Mai napig veszünk képeslapot, meg is irjuk, de inkább személyesen adjuk át a nyaralás után, nincs a postai macera :)
    Viszont onnantól, hogy volt irc, email, sms és társai, egyből megélénkült az irásbeli kommunikációm :) Nem kell azóta toll, posta, és azóta is őrzöm az smst (elmentettem a gépre), ami arra a programra hivott, ahol találkoztunk a kedvesemmel. Valamint még ugy 10 emlékmélt...
    Telefonunk mondjuk volt, mióta az eszemet tudom, és a legtöbb barátomnak is, nálunk elég korán lett sok embernek telefonja. Mikor még máshol évekig vártak rá, itt 1-2 hónap alatt meglett a vonal, és automata központtal, nem szólt bele senki, hogy hahó, olyat max más városban hallottam. De ha menet közben történt valami, nem lehetett odaszólni: hahó, kések. Hogy én hogy utáltam!
    Szerintem, ha nem a netes időkben találkozunk, akkor sose jövünk össze, irni utálunk, meg amugy is totál más világban éltünk elötte...
    Ha belegondolok, az első pasim - és egyben exélettársam - kivételével minden pasimmal fórumokon meg ircn meg netes játékban találkoztam. De hogy sose mennék egy randioldal közelébe, az zicher! Bárhol máshol meg remekül lehet találkozni érdekes emberekkel...

    Másutt: Az a két napig nem evés durva :-DDD

  • 2010.06.21 08:11:52Veg_

    2010.06.18 14:38:33a szív fészkei
    Ha a hatvanas évek második felében nem lettek volna tánctermek, akkor én most nem idegesitenék senkit...
    Viszont nem ültek a telefonon, akármilyen olcsó volt, mert nem volt nekik. Egyiköjüknek se... Ami az Illést, Metro klubot, Omegát, Zoránt, Kovács Katit, Konz Zsuzsát, Cinit illeti, az oké, és muter miniszoknyáját én is lenyultam kamaszként :) Viszont fater utálta a hosszu hajat, ugyanis rondán állt rajta, de anélkül se dobták ki az egyetemi klubokból :) És eszükbe se jutott utálni, mert sokfajta helyre jár. Inkább örültek, mert megtáncoltatott minden lányt, bárhol volt. Ennek a szokásának köszönhetem egyébként az ittlétem, hála a várnak :)
    Mielött kijavitanál: budapesti infokat irtam... Csak mert nagyon ugy tünt, hogy akkor és ott csak az volt, amit irtál, hosszu haj, nuku táncterem, csak klub, teli karcsusitott ingü hapikkal, és ellenséges zenevonalak :-PPPP Mennyit hallgattam őket a bulikról :)

  • 2010.06.21 08:14:00Veg_

    2010.06.18 18:09:59farkasokkal tancolo
    Azért nem csak arról lehet beszélgetni fél órát, hogy puszillak, én is puszillak... Három perc nekem még soha semmi _beszélgetésre_ nem volt elég. Ha meg annyi a téma, hogy "nem tudod, hogy hova tettem a ....-mat???" "nem emlékszel, hogy ...?" "hatkor jó lesz?" Akkor az meg 1/4-1/2 perc. Akkor információcsere van, nem beszélgetés. Egyébként az is több három percnél, mire szabin elmondod a főnöknek, hogy a keresett anyagod hol a fenébe van a gépeden. Egy kikészült barát megnyugtatásáról nem is beszélve.

    2010.06.18 18:15:00másutt
    Ebben nincs igazad, mert a párom vb függő. Vagyis két vb közt nem néz meg max 1-2 meccset, vagy azt se, de most intravénásan bekötötte magának. Mindenesetre ha én meg meg akarok nézni egy filmet, akkor meccs felvesz, és megnéz film. Viszont két vb közt nem ül le a fotelba, és bámulja a tévét, nem jön későn haza, nem hoz fel indokokat, miért is ne legyen velem, sőt(!) stb.stb.stb... Csak gyerekkorából hozta családi betegségként ezt a hülye vbbámulást... Megbolondul erre a pár hétre kétévente. Amikor meg olimpia van, én kötöm be magamnak, és ne szóljon hozzám :-P Azt meg ő nem érti :D De beszélgetés van vb meg olimpia alatt is :)

    2010.06.18 20:06:51Ziebi
    Ez ismerős :) Én is mindig frászolok. Azt szoktam mondani: Nem az érdekel, hol vagy, hanem hogy mikor jössz!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta