SZÜLŐSÉG

Inkább gátmetszést, mint császármetszést!

2010. május 23., vasárnap 13:24

Verity félt a szüléstől, főleg attól, hogy esetleg császármetszésre kerül a sor. Orvosával megbeszélte, hogy ha lehetséges, természetes szülést szeretne.

Végül a baba gyengülő szívhangjai miatt vákuumra volt szükség - az édesanya azonnal rábólintott, úgy gondolta, a vákuum biztos gátmetszés ugyan, de nem császármetszés.

Nagyon könnyen estem teherbe, a terhességem is könnyű és problémamentes volt (leszámítva a folyamatos, bár hányásig ritkán fajuló émelygést a 8-12. hét között). A 32. hétig dolgoztam, utána is sokat sétáltam, próbáltam aktív életet élni. (Szerintem a szülésem is könnyű volt, bár leírva talán nem ilyen egyértelmű.)

Féltem a szüléstől, nem is a fájdalomtól, hanem hogy közben lesz valami gond, és esetleg császármetszés lesz a vége. (Persze az utolsó ultrahangig azon paráztam, hogy a gyerek nem fog fejre állni, illetve nagy lesz, és nem tudom megszülni – egyik sem következett be.) A doktornővel már az elején megbeszéltük, hogy lehetőség szerint természetes szülést szeretnék, ő erre rábólintott. Főleg lélekben készültem ezután a szülésre, álmatlan éjszakáimon erősítettem magamban a hitet, hogy igenis képes vagyok megszülni a babát minden különösebb komplikáció nélkül.

CTG-re már a 36. héttől szokás járni, na én ezt jól elszabotáltam, az elsőt azért, mert lementem a Balatonra, a másodikra elfelejtettem időpontot kérni, aztán egyszer voltam (minden rendben), a következőre pedig elmentem, de sokan voltak, gondoltam, majd másnap visszamegyek, aztán másnapra megszültem. Már a 39. héten voltunk, hetek óta 1-1,5 ujjnyira nyitva voltam, de fájások sehol. Keményedés is csak egyszer volt, palacsintasütés közben, de mikor lefeküdtem, elmúlt.

Csütörtöki nap volt. Elmentem a CTG-re, de kicsit későn értem oda, sokan voltak, és én még aznap oda akartam érni a dokim magánrendelésére is (az utolsó időben már hetente kellett menni), úgyhogy inkább otthagytam őket, hogy majd másnap visszajövök. Persze a dokinál is sokan voltak, meg csőtörés a felső szinten, úgyhogy a váróban vödrök és kellemes hangulatvilágítás, de kivártam a sorom. A doktornő megvizsgált, mondta, hogy 2,5 ujjnyi a méhszáj és ő bizony érzi az összehúzódásokat is, én még nem? Nem, még nem. Ezzel utamra engedett, mondván: egész délután bent lesz a klinikán, ha gondolom, menjek be, burkot repeszt és még aznap megvan a baba. Én elhárítottam, majd jön, ha akar, nem szeretnék belepiszkálni, mert bármi történik, aminek nem kéne, sosem bocsátanám meg magamnak. Hazafelé még vettem egy rózsaszín overállt a babának (ugye kicserélik kékre, ha mégis fiú?) és jó nagyot sétáltam a szeptemberi napsütésben. Közben a szülésznőm is írt SMS-t, hogy hogy állunk, én meg vidoran válaszoltam, hogy sehogy, 2,5 ujjnyi, most már biztos nem húzom sokáig. Nagyjából ekkortájt kezdtem érezni, hogy tényleg nem fogom sokáig húzni, nagyon enyhe és rendszertelen, menstruációs görcsökhöz hasonló fájások kezdtek jelentkezni.

Három körül értem haza abban a biztos tudatban, hogy ez a játszma bizony elkezdődött. Írtam a férjemnek MSN-en, hogy ne totojázzon sokáig, mert szerintem kezdődik, mire az volt a válasz, hogy egyedül van bent a munkahelyen, siet, de nem ígérhet semmit. Talán négykor el tud indulni. Közben átpakoltam a kórházi csomagot, vasaltam egy kicsit, hasonlók. A férjem végül öt körül be is futott, én már tűkön ültem, hogy menjünk már, ő meg közölte: éhes és le akar zuhanyozni. Meg is tette, én közben felhívtam a doktornőt, hogy ha még benn van a klinikán, ne menjen sehova, mert indulunk. Fél hat körül el is indultunk. Mondom a férjemnek, na akkor hívd a taxit, mire ő: Ugyan már, cica, olyan virgonc vagy, nem fogsz te még szülni, úgyis hazaküldenek, megyünk villamossal. Mivel tényleg nem voltak erősek a fájások (bár már rendesen éreztem őket), úgy gondoltam, jó poén lesz majd elmesélni, hogy én villamossal mentem szülni, és egyébként is, inkább a BKV-n menjen el a magzatvíz, mint egy taxiban.

Hatra értünk a klinikára. A doktornő addigra riasztotta a szülésznőmet is és ott vártak mindketten. Jó volt, innentől rájuk bízhattam magam, tudtam, hogy jó kezekben vagyok, biztonságban. A férjem leült a folyosón, én bementem egy gyors vizsgálatra. Ahogy a doktornő vizsgálni kezdett, megrepedt a burok, gyorsan egy vödröt, jól van, szép tiszta a magzatvíz. Átöltöztem, irány a szülőszoba, a szülésznő kiment a férjemért, engem CTG-re kapcsoltak és közben megbeszélték (mármint a férjem és a szülésznő), hogy akkor innen már csak gyerekkel megyünk haza, és hogy miért nem lehet itt állva szülni. Egy ideig még figyeltem, de ahogy erősödtek a fájások, nem volt kedvem csevegni. Egy fél óra múlva levettek a CTG-ről, megvizsgált a szülésznő, kicsit görcsös a méhszáj, nospa-injekció (nesze neked málnalevél tea). Akkor kaptam egy labdát, hogy ücsörögjek rajta, és itt kezdett eldurvulni a dolog.

Két kézzel kapaszkodtam az ágy szélébe, szinte lógtam rajta, és próbáltam tartani a légzés ütemét, ahogy a kismamajógán gyakoroltuk. Nem volt egyszerű. Gyakorlatilag fél óra alatt az öt-hatperces, teljesen viselhető fájásokból szinte szünet nélküli, legalábbis 1 perces, nagyon erős fájások lettek. Pár perc múlva visszajött a szülésznő. Mondta, hogy ha gondolom, keljek fel és menjek sétálni, vagy zuhanyozzak egyet, azt nagyon szokták szeretni a kismamák. Még arra sem volt erőm, hogy felemeljem a fejem és megvető pillantást vessek rá. Aztán valahogy összekaptam magam, hogy megkérdezzem, nagyon késő-e fájdalomcsillapítást kérni. Nem kaptam választ, és arra gondoltam, hogy Uramisten, ha ez tényleg nyolc óráig tart, ahogy ígérték, akkor én ezt nem fogom kibírni. De tartottam magam vitézül, mert emlékeztem orvos barátnőm intelmeire: vajúdni függőleges helyzetben kell, mert akkor a gravitáció is segít és gyorsabban megy.

Körülbelül fél órát szenvedtem a labdán, mikor a szülésznő megint bejött, látta, hogy fülem-farkam lóg, úgyhogy visszafektetett az ágyra és megvizsgált, CTG vissza. Ha úgy érezném, hogy kakilni kell, szóljak, de ne nyomjak, az még nem tolófájás, majd olyan is lesz, de kicsit később. Bólintok és közben koncentrálok a levegővételre, nagyon fáj, a szülésznő dicsér, milyen fegyelmezetten csinálom, nekem meg azon jár az eszem, hogy olyan jó lenne, ha valaki egy vizes ruhával letörölné az arcomat, van is valahol egy pelenka a csomagban erre a célra, de nem tudom elmondani. Közben a férjem próbál szóval tartani, de nem nagyon válaszolok, ebből ő is rájön, hogy nagyon fájhat, ha már beszélni sincs kedvem. Bejön a doktornő is, megvizsgál, aztán kimegy, szülésznő vissza, kap egy kis infúziót, és már be is kötötte, még mielőtt tiltakozhattam volna (bár nem is akartam).

Innentől kicsit összekeverednek bennem a dolgok, nem tudom pontosan, mi az, amire emlékszem és mit mesélt később a férjem, doktornő meg a szülésznő. Visszajött a doktornő egy másik orvossal (egy Öreg Rókával, ő volt az ügyeletvezető aznap), megint megvizsgáltak, bár addigra már akkora volt ott a forgalom, hogy gyakorlatilag észre sem vettem. Mondták, hogy jó lesz, csak kicsit fent van még a baba, ha jön a következő fájás, nyomjak majd egy kicsit. Jött is, szóltam, nyomtam, aztán megint és megint. A szülésznő tartotta egy ideig a fejem, aztán valami más dolga akadt, jó lett volna, ha a férjem átveszi a feladatot helyette, de elmondani nem tudtam neki, magától pedig nem jutott eszébe, túlságosan meg volt illetődve. Egy kis csövet nyomtak a kezébe, hogy abból jön az oxigén, tartsa az arcomhoz, ez épp elég feladat volt neki.

Szóval jött a fájás, nyomjak, de hogyan, ez még nem tolófájás, akkor biztos könnyebb lenne, így nem igazán érzem, egyébként is, hanyatt fekve nem is lehet rendesen nyomni. Ne a fejembe, hanem lefele, vezényelt az Öreg Róka, ideállok és tartom egy kicsit a babát, hogy ne csússzon vissza, mondta, és jól beletenyerelt a hasamba. Nyomjak, nyomjak. Minden rendben? Persze, jön szépen lefele a baba, minden OK. (Itt már valószínűleg sejtettem, hogy valami gubanc van, különben nem kérdeztem volna ezt minden nyomás után. Volt is: csökkent a baba szívhangja, de adtak valami gyógyszert infúzióban és attól normalizálódot egy időre.) Megint itt a fájás, nagyot-mérgeset nyomni, mondta a doktornő, Öreg Róka megint a hasamba tenyerelt, én nyomtam, aztán levegő ki és ekkor meghallottam a doktornőt: Hozzátok a vákuumot!

Tulajdonképpen megkönnyebbültem. A doktornő elkezdte magyarázni az eljárás lényegét, de én a szavába vágtam: Tudom. Jöhet. Nem kellett többet magyarázni. A vákuum, az biztos gátmetszés, viszont nem császármetszés. Hozták is az eszközt, és jöttek vele rengetegen, csak jöttek és jöttek, tele lett a szülőszoba, megint jött a fájás, na akkor nyomjak, most jó lesz, jaj de utálom a vákuumot (doktornő), ne rángasd (Öreg Róka), menjen ki, mielőtt elájul (ugye ez nem a férjemnek szólt?), fááááááááááj, feszít, ez sosem fog kiférni, szétszakadok, felnyögök, és akkor hirtelen kicsusszan. Nem teszik a hasamra, rögtön a gyerekorvosnak adják, nem is látom, csak fekszem a hátamon, mint a partra vetett hal, levegő után kapkodva, üresen, megkönnyebbülve, mikor elér hozzám a férjem hangja: Hallod? Sír!

Az Öreg Róka gratulál, 9/10 az Apgar, mert kicsit kék volt, de már OK, egy pillanatra megmutatják maszatosan, tényleg kislány és visít, aztán megtörölgetik, bepólyálják. Valahol útközben a lepény is megszületik, észre sem vettem, a doktornő közben kitakarítja a méhem, kapok néhány öltést (ez fáj, mondja, nem lehet teljesen elérzésteleníteni – valójában nem nagyon éreztem), közben szóval tart, öreg volt a lepény, már nem látta el megfelelően oxigénnel a babát, azért kellett gyorsan befejezni a szülést. Fél füllel hallgatom, bár megint teljesen éber vagyok, az a sajátos kábaság, ami a vajúdás és kitolás alatt volt rajtam, a múlté, a férjem nézem, arcán bamba vigyorral dajkálja elsőszülöttünket, de olyan ügyetlenül, hogy majdnem elejti.

A baba barna, mint egy cigánylány, lapos az orra, mint egy bokszolóé, kire hasonlít vajon, mert rám nyilván nem, hát persze, hogy tiszta apja. Közben a doktornő végez (búcsúzóul még belenyúl a fenekembe, ez különösen rosszul esett, mert nem számítottam rá) aztán elköszön. Valaki betakargat, reszketek, mint a nyárfalevél, a szülésznő segít mellre tenni a babát, aztán ott maradunk hármasban: apa, anya, Hanga.

Nézem, és lassan felfogom: megszületett, túl vagyunk rajta. Sokkal könnyebben, sokkal gyorsabban, mint hittem volna. Jönnek-mennek az SMS-ek, anyu meglepődik, anyós még jobban. A férjem már magabiztosan vigyorog: tudtam én, hogy menni fog, stramm macska vagy!

SE II. Női Klinika, 2009. 09. 10.

Verity

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.05.25 15:44:24a szív fészkei

    Ez a nyomtatottjukban van, a webesbe nem rakják fel az összes írásukat. A Kulka-címlaposban olvasható.

  • 2010.05.25 15:45:16mégnem

    Úristen, ez a "fordított előjellel szemet szúrt" elég röhejes megfogalmazás.:)))

    Szóval nekem úgy tűnt, hogy a nő kikérte magának, amiért - problémamentes terhessége ellenére - nem ijesztgették explicite. Amikor viszont "helyzet" volt, felismerték, profin és gyorsan megoldották. (a cikk alapján és szerintem).

  • 2010.05.25 16:04:37másutt

    mégnem
    szerintem is tul vagyunk tajekoztatva. de hogy eleg info van a terhesek kisujjanal, az tuti!!!

    de ugye a lovat el lehet vinni a vizhez, de ivasra kenyszeriteni nem lehet, vagy hogyisvanaz.... ;)

    az en legnagyobb param IS a koraszules. annyi de annyi info van, minden nyelven, hogy az nem igaz.

    azert a "meg ha no is"-ert behuznek neki egy nyaklevest, de ugy, hogy visszarepuljon 1930-ba.

  • 2010.05.25 16:07:44másutt

    mégnem
    anyam pletykas venasszony baratnoi szeretik nekem mondani, hogy az o idejukben nem volt ilyen kanaan, es hogy milyen jo nekunk, van ultrahang, es mindent tudunk elore, terhesfelkeszito, internet, Kismama ujsag, kisfaszom, fel vagyunk keszulve.
    mert nekik ilyen nem volt, amit anyukajuk elmondott (ha elt meg) azt tudtak, mast nem.

  • 2010.05.25 16:31:48hinta-palinta

    2010.05.25 14:44:52másutt


    Ezt nem hiszem el.

  • 2010.05.25 16:38:14hinta-palinta

    Túltájékozottság sem jó ám, ne tudjátok meg, a sc-nál minden rezdülést tudni, szemkontaktust érteni, hallod, hogy baj van veled a végén, erre a pulzusod az egekben egy pillanat alatt, aneszteziológus tachycardiát kiált, én közben nyugtatom, mert hallom, közben megoldották a paraván mögött az orvosok a dolgot-szóval mondom neki, hogy várjunk, semmi baj, megnyugszom mindjárt, hallom, mégsem halok meg.

  • 2010.05.25 17:01:01Rosa Rugosa

    na ezzel egyetértek... néha jobb, ha nem tudod mi van, legalább nem parázol.:)
    És szerintem az biza sokat segíthet, ha nem tudod, hogy most nagyon be kéne tojnod, ha tudnád, mi van.:)

  • 2010.05.25 17:12:34verity777

    2010.05.25 16:38:14hinta-palinta
    Én nagyon paráztam, hogy ha császár lesz, nem altatnak el és hallok majd mindent. Na mondtam az anesztesnek előre, hogy én bármibe beleegyezem, egy feltétellel: elkábítanak annyira, hogy nem látok - hallok - érzek semmit.
    És hála Istennek én szülés közben sem tudtam, hogy baj van. Pontosabban sejtettem, mikor ketten dugták össze a fejüket felettem, de nem mondták. Így nem paráztam be. Komolyan mondom, hálás vagyok érte, hogy elhallgatták. A doki talán ismert már annyira, hogy tudja: latinul is megértem, ha hallom, amit mond (rosszabb esetben félreértem)és begörcsölök. Így viszont viszonylag nyugodtan végigcsináltam komolyabb baj nélkül.

  • 2010.05.25 17:35:57Tejbajusz

    Az én orvosom a felnyitott hasam fölött állva csak ennyit mondott: "ajjaj!"

    De valamiért nem féltem, nyugodt voltam, valahogy éreztem, a babával nem, csak velem van baj, de az nem érdekelt.

    A baba tényleg jól is volt, ez a lényeg no meg aztán még én is élek. Valahogy.

  • 2010.05.25 17:37:02Tejbajusz

    Innen köszönöm neki még egyszer.

  • 2010.05.25 17:55:49cantaloupe

    Szív,
    teljesen igazad van, mázli, hogy kihez kerülünk. És a legjobb orvos is ember, hibázhat.
    Csak az valahogy ezen a családon nem sokat segít, ha rámutatunk, máshol is van műhiba.

  • 2010.05.25 18:18:34Tejbajusz

    Inkább legyünk túltájékozottak, semmint alul.

  • 2010.05.25 18:56:16másutt

    Tejbajusz
    teoretice igaz, en csak azzal latok problemat, amikor egy egesz generacionnyi mama sajat magat paraztatja, mindenfele adatokat lobogtatva, es mindenben mumust latva.
    eleg odanezni a 32-40. heti forumokra (nem feltetlen a porontyon) es folyamatosan megy a sikitofrasz, hogy kinek a magzatat hany miligrammra mertek es ez mit jelent
    detto hany honaposan fordul meg, all fel, mondja az elso szavat az cseppseg.

    szoval, mit minden mast, fel lehet hasznalni az informaciot magunk gerjesztesere is, meg megnyugtatasara is.

    a kismama, aki az internet, az osszes noi magazin, haverok, meg mas info tudataban azert rinyal, hogy nem tajekoztattak OT a dokik MINDENfele kimenetelrol, tipikus pelda.
    mikor eleg, amit tud?
    mikor lesz elegedett az orvosaval?
    ha az az orvosegyetem szuleszet-nogyogyszat egesz tananyagat leadja neki minden jelenesekor?

    szoval azert van egy pillanat amikor a kismama uljon mar a seggen, elvezze a gombolyodo hasat, cseperedo gyereket es hagyja mar abba a folyamatos onokitast, mert az agyara megy!

  • 2010.05.25 19:32:34Felicitasz

    Másutt, ebben én is egyetértek; aki becsavarodik az önokítástól, ne csinálja. (És mindenkinek máshol van a pont, ahol becsavarodna, nekem tényleg kb. a Papp Zoltán tankönyvnél, nade nem mindenkinek...)

  • 2010.05.25 19:35:46cantaloupe

    Másutt,
    remélem lesz élő közvetítés a terhesnaplódban, ahogy double decker-rel mész szülni! :D

    Amúgy, kapaszkodj meg, a paráztatás másik ellentéte a totál félretájékoztatás. Barátnőm most félidős terhes otthon és erősen javasolták neki a kombinált genetikai vizsgálatot, merthogy azzal _minden_ rendellenességet ki lehet szűrni. Aha.

  • 2010.05.25 19:41:07verity777

    Nekem jót tett, hogy az utolsó heteket anyámmal kettesben töltöttem a Balatonon, internet és kábeltv nélkül. Ha rám jött valami para, csak az imádkozás maradt. :)

  • 2010.05.25 20:22:19csimota

    Egy kicsit más, de ugyanez.
    Magyarországon nem egészségkultúra van, hanem betegségkultusz. Nem arról folyik sosem a beszélgetés, vagy vita, hogy hogyan őrizzük meg az egészségünket, a nők nagy többsége nem jár el sem emlő sem méhnyakrák szűrésre, nem is merem említeni, hogy a háziorvost más csak magasvérnyomással, cukorbetegséggel, vagy metabolikus szindromával látják, bedagadt lábbal, fájó izületekkel, epekővel a férfiak meg basznak magasról a prosztata és hererák szűrésre. Ja, hgoy évenként kellene labor kontroll?? Meg hogy a gyereket évente kellene vinni szemészetre, fogászatra??? Hogy rengetegen csak hetente egyszer mosnak fogat?? Ja? Itt fáj, ott fáj, így rossz, de a gyógyszert nem szedem!!!
    Ez a magyar átlag. Töltsetek el csak egy hetet egy kórházban!
    Aztán hirtelen minden kell, jöjjön a nagy fehér mágus, csináljon meg mindent secperc és ne küldje el a kurva anyjába Marika nénit, aki évek óta ingázza a magasvérnyomását, a cukrát és a hipermagas koleszterinjét meg hájas sütivel kezeli. Személyes tapasztalat.

    Csak lássátok ezt is! Mert a magyarok többsége szarik bele ám magasról, de ő mindenkinél jobban tudja, mert a szomszédnak is olyan volt..

  • 2010.05.25 20:25:17Lapis Lazuli

    Csutka: a szakmám miatt pár évente elsősegély vizsgát kell tennem. Mikor kezdtem tanultuk az újraélesztést, /csinálnom is kellett már majdnem összefostam magam félelmemben és fáradságomban, utána nekem kellett nyugtató vazze, mert úgy remegtem, h nem bírtam megállni a lábamon. A kollégám túlélte, egy bordája bánta /, de kivették a tananyagból, ha jól emlékszem azért, mert több baj volt belőle mint eredmény. Utána kellene néznem, ha pontatlan voltam, elnézést.

  • 2010.05.25 20:31:16csimota

    Ja, és az első gyerekemet úgy vártam, hogy a férjem az összes orvosi könyvemet elrakta, nehogy beparáztassam magam előre. Örök hála!

  • 2010.05.25 20:50:27Felicitasz

    Csimota 20:22:19 Na, ezt viszont én is láttam (látom), és erre néha gondolok is, pl. amikor itt rendszeresen emlékeztetem magunkat kollektíve, hogy nehogy abból általánosítsunk magyar szituációt, amit itt egymás közt összehordunk.

    A kérdés sokösszetevős, egyébként. Egészségnevelés nincs, de presztízse sincs ott ahol próbálkoznak vele; halálra dolgozni magunkat Magyarországon valamiféle erkölcsi hőstettnek számít, és ehhez szorosan hozzákapcsolódik az is, hogy nagyon sok embernek csak a kórházi ágyon van rendes pihenése, csak akkor van legális indok kiszállni a taposómalomból, amikor már mentő visz.
    A tendenciát végignéztem a saját (amúgy értelmiségi, sokdiplomás stb.) családtagjaimon is, és tizenöt év kevés volt ahhoz, hogy megértessem velük, hogy a túlórákkal megkeresett és a ki nem váltott gyógyszereikkel, elhanyagolt szakrendeléseikkel megspórolt pluszpénzt egy összegben, borítékban adják át a kórházi orvosaiknak minden néhányadik évben, aztán az aktuális műtéttel és rehabilitációval hozzájutnak egy fél évnyi önmaguknak is megindokolható pihenéshez és csökkent munkaképességhez, majd pedig kezdik az egészet elölről.
    És tudom, hogy ez nem csak az én környezetemben többségi hozzáállás.

  • 2010.05.25 22:11:40másutt

    "remélem lesz élő közvetítés a terhesnaplódban, ahogy double decker-rel mész szülni! :D"

    meg lehet, meg lehet. :D
    mivel a villamos poent mar lelottek, mi marad nekem?

  • 2010.05.25 22:20:53Vérkönyvtáros

    Metro?

  • 2010.05.25 22:37:41Kukorica Janosne

    bazisugras?

  • 2010.05.26 07:44:50Rosa Rugosa

    2010.05.25 20:22:19csimota

    Azért van ennek egy másik oldala is.
    A férjem kb. 18 éve kiváló tb befizető és amikor arra panaszkodott, hogy fáj a szíve, akkor a szuper rendszerben kb. 2 hónapos tortúra lett volna, hogy kivizsgálják.
    Ez nyugdíjasoknak való tempó, egy dolgozó ember egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a közgyógyellátás bürokráciáját végigjárva hetekig járjon orvostól orvosig olyan dolgokkal, amiket jobb szervezéssel kb. 3 nap alatt el lehetne intézni.

    Az sztk rendelők tele vannak nyugdíjasokkal, mert basszus egy retkes vérvételre is rámegy a fél napod, egy kész tortúra az egész.

    Egy terheléses EKG -ra bejutni miért 6-8 hét?
    Mármint ha nem veszel igénybe segítséget.

    És nem kéne elfelejteni, hogy aki sokat dolgozik és sokat fizet be, annak általában munkaidőben nincs üres 4-5 órája, minden apró vizsgálatra külön napokon.

  • 2010.05.26 08:56:05csimota

    1: a terhelés dugig tele van. orvosi felügyelet mellett végzik, nem 10 perc. Mellesleg kurva sok szívbeteg van magyarországon. A hat hét sok, panszoktól függő is lehet, hogy mennyire sürgős.

    2: az eü.-ben dolgozók is munkaidőben dolgoznak. a portástól az adminisztrátoron át az orvosig.

    3: márpedig ez idő.és kell, hogy legyen rá idő. a várakozás persze bosszantó, de mire legyen időd, ha nem a saját életedre??

    4:ez egy nyugdíjas uralom, ami Mo.-on van. és nagyon szar egészségi állapotban vannak. De emellett, lhetene több labor, több műszer, több szakszemélyzet; de nincs több pénz.

    5: az, hogy egy betegre mennyi keretidő van egy adott szakrendelésen, vagy konzultáción, szabja meg azt, hogy egy napra hány előjegyzést lehet fölvenni. Ezt pedig nem azok írják elő, akik ott dolgoznak. Sajnos.

  • 2010.05.26 09:04:28gillian

    2010.05.25 20:22:19csimota
    2010.05.25 20:50:27Felicitasz

    Teljesen igazatok van!
    A bugyrom tele van a sok önelhanyagoló, aztán nyögő tisztelt beteggel. A legtöbb embernek a legáltalánosabb betegségekről sincs gőze sem, hozzájuk képest amit itt a fórumokon kismamák megbeszélnek, már-már professzori szint.
    A saját családomban is látom a nyomát ennek a hozzáállásnak és az agyvizem az egekbe bír kerülni tőle. Ugyanolyan rossz alkatot és csontozatot örökölt anyám és két testvére. Ő ránézésre rendben van, mert megműttette magát amikor kellett, kezelteti magát, úszik, tornászik, ha kell, diétázik. A másik két testvére kb. fél életében feküdt vagy jajveszékelt, az öccse még 60 éves sem volt, mikor borzalmas betegségek halmaza (plusz egy csúnya orvosi mulasztás) miatt meghalt. De egyszerűen képtelenek voltunk rávenni, hogy másképp éljen :(
    Nekem van egy kezelt inzulinrezisztenciám, amire a férjem családja (ahol volt cukorbeteg a felmenők között!) azt mondja, hogy túlparázom, és nem kéne annyira betartani a diétát. Mostanra elértem, hogy ne csesztessenek és ne kérdezzék meg minden közös ünnepnél, hogy TÉNYLEG nem kérek a tortából? (az nem szokott felmerülni, hogy legyen diabetikus torta is, csak ha én sütök vagy veszek) Á, csak felhúzom magam...

  • 2010.05.26 09:11:31Vakmacska

    Ki lehetne azért ezekből a rendszerekből is hozni még, csak mélyen tisztelt szervezőknek nem kéne hogy káromkodásként hangozzék a folyamatszervezés, a kapacitástervezés, a matematikai modell meg az informatikai támogatás. De amíg százéves nénik rossz sorrendű kartonokat cipelésznek meg nyarvákolás megy hogy nincsidőpontkedves és tessékjönni majdsorrakerült addig ne tessék csodálkozni.
    Én bizonyos dolgokkal azóta megyek orvoshoz mióta van céges privát betegbiztosításom, ahol a reggel nyolc az annyi, tudják a nevemet, és nem kell semmit dugdosnom senkinek a kis zsebecskéjébe meg nem kell levadásznom a hajdani osztálytársam mint "ismeretséget". Meg amióta van pénzem bizonyos típusú ellátásokat megfizetni - huszonnyolc (!) éves korom óta járok rendszeresen fogorvoshoz. Még épp megúsztam a nagyobb gebaszokat, de ezeken múlt.
    Ja igen ez a tortaügy - nekem mindig elmúlt a cukor probléma, de nagyon nehéz úgy normális életrendet tartani, ha hordják-kínálják a rémes cukros vackokat.

  • 2010.05.26 09:25:26gillian

    Vakmacs, én főzök magamnak, mérek mindent (alapanyagot, táblázat, stb.), azt nem értik, hogy más volt a papa cukorbetegsége, ami mérhetetlen zabálási hajlam és kövérség mellett jött ki 75 éves korában és tartott 81 éves koráig, míg szépen elaludt, és más 35 évesen észrevenni az előjeleket nagyjából normális testsúly és mozgás mellett - szóval hogy ha én elhanyagolom, akkor 10-20 évvel lerövidítem az életem, amit azért nem szeretnék. Valahogy ezt nem értik. Ők csak azt látják, hogy mérés előtt a papa nem evett sokat, és attól elfogadható volt a cukra. Az enyém meg nem is magas. Ez így van. De ha nem csinálok semmit milyen lesz az én cukrom 10 év múlva, és fogok-e élni 25 év múlva, amikor egészséges élet mellett még bőven jól érezhetném magam a gyerekeimmel, és lehet, hogy addigra még nem is lesz unokám, pedig azt még szeretném megérni.

  • 2010.05.26 09:25:44Rosa Rugosa

    csimota

    Értem én, nem is az egészségügyi dolgozókat hibáztatom, csak egy egyszerű dolgozó ember az egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy heteken keresztül járkáljon orvoshoz.
    Nem egy közép, vagy felsővezető, aki ha esetleg 2 órával később kezd, akkor sem baszogatja senki, mert már nem azon a szinten van, hogy ha 6 óra 5 percre ér be a munkahelyére, akkor csúnyán néznek rá.

    Rengeteg szakmunkást ismerek, aki egyszerűen nem mer elmenni orvoshoz, mert esetleg fél-egy éve dolgozik új helyen, és biza aki bekerül a tb gépezetbe, az nem egykönnyen szabadul.

    Szóval hogy van az, hogy aki jó befizető, az mondjuk inkább fizet privát, ahol 3-4 nap alatt kiderül, mi a gond, mint hogy hónapokig járkáljon?
    Ja és mondjuk az után, hogy alapban egészséges és ha elmegy orvoshoz nem azért teszi, mert unatkozik és nincs kivel beszélgetni.

    Miért nincs olyan, hogy aki dolgozik, az élvezzen előnyt egy vérvételen (mint ahogy a kismamák simán), kapjon időpontot és akkor esetleg még a munkahelyére is beérne.

  • 2010.05.26 09:30:34gillian

    Rosa, mert akkor a nyugdíjas forradalom elsöpörné a labort :)

  • 2010.05.26 09:33:24Rosa Rugosa

    És tegyük hozzá, hogy az egészségügyi rendszer azok pénzéből működik, akiknek nincs idejük igénybe venni.
    Szóval szerintem megérdemelnének némi pozitív diszkriminációt.
    A boríték is fontos dolog, persze, de ha nem lenne kinek a pénzéből fenntartani a rendelőket, akkor boríték sem lenne.:)

  • 2010.05.26 09:34:54Rosa Rugosa

    Igen, megszűnne a reggeli nyugdíjasklubb.

  • 2010.05.26 09:47:59hallohallo

    ööö, azért azt megjegyezném, hogy egy csomó nyugdíjasnak is szar ott ücsörögni feleslegesen órák hosszat.
    nem mindenki havajozni jár a rendelésekre.
    és aki már nem a régi, sőt rosszul van, fáradékony, cukros, inkontinens, aluszékony, hátfájós, lábfájós, stb annak nem leányálom az a sok óra.
    elvileg az én nagymamám is ráér, mégse bír ki több órát, mert egyszerűen szarul van. 82 éves, na.

  • 2010.05.26 09:56:27gillian

    2010.05.26 09:47:59hallohallo
    neked is igazad van :(
    normális ellátás kéne, meg nem 1-2 nővér, aki képes vért venni, hanem pl. 4-5, és viharosan javulna a helyzet - de aztán felmerül, hogy miből?
    tudom, hogy a nyugdíjasok egy része sem viccből járkál a laborba meg orvoshoz...

  • 2010.05.26 09:58:08farkasokkal tancolo

    Ha a nyugdíjas reggel megy rendelésre, akkor nyugdíjasklubozik, ha délután akkor elveszi a helyet a dolgozók elől. Ha lelkiismeretesen évente kivizsgáltatja magát, akkor feleslegesen trécselni jár, ha akkor megy csak orvosohoz amikor rosszul érzi magát, akkor a rohadék miért nem előbb ment, mikor még egészséges volt?

    Szerintem szerezzetek be egy sztrichint valahol, és hazamenve mindenki tegy ebele a felmenői kávéjába, máris elkövetkezik a nyugdíjasok nélküli szép új világ. Nekünk is jobb lenne.

  • 2010.05.26 13:44:10a szív fészkei

    Én is most láttam először dec.-ben a háziorvosomat - nem is nagyon köszönt vissza a csibe, pedig nála van a kártyám huszonsok éve, úgy hogy melót nem fektett belém - amikor az influenzaoltást beadattam. azt is az asszisztensnője szúrta...
    Nem megyek oda, jól érzem magam; nem élek stresszesen, nem bagózom, nem zabálok szart, mozgok, stb. Engem taszít a rendelő, sajna. Anyám, apám se járt szinte soha, pedig amit befizettek jómunkáséletük során, abból kórház épülhetett volna.

    Betelefonálunk a rendelőjébe, ha fogy valami bogyó a nővér aztán a megadott recepteket kiadja és kész. Kéthavonta 5000-ért eljön az orvosnő, mert anyám mozgásképtelen amúgy is.
    Ennyit meg rászánunk, igen, fenntartjuk a randa paraszolvenciát! Na de az, hogy lecepeljük kurvanehezen - egy emeletnyi lépcsőt mennie kell, olyan hülyén van a lift - ott meg aszaljuk órákig, nekünk nem fér bele, + vele is kéne maradni ugye és visszahurcolni a lakásba. Ez kínzás lenne. Hálisten, amúgy jól van a 86 évéhez képest.

    Borzasztó, hogy mindig mindenhol a generációk ütközése zajlik, de hát ők valaha befizették a magukét! Én remélem, hogy nekem se a váróban zajlik majd a klubéletem. Azt orvos tudja megmondani, használt-e valamit a betegellátási folyamatnál az ezerszer elátkozott 300 forint? (én pont kikaptam a kétszeresét fizetni, amikor fogfájásom lett és esti ügyeletet duplán számolt a Stomatológia. Mondjuk másnap a gézcsíkot kivenni is estére hívtak vissza.)

  • 2010.05.26 13:58:43Rosa Rugosa

    Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy a nyugdíjasokat utálom... nem így van. Anyám is hamarosan az lesz, igaz, ő is most merészkedett el az utolsó félévben orvoshoz és döbbenettel hallom azt a kálváriát, amit bejár, ő maga mondja, hogy 5 éve el nem mert volna menni ugyanerre a körre.

    A barátnőm meg asszisztens a háziorvosnál és biza ő miondta, hogy amikor volt a vizitdíj, erősen lecsökkent a betegek száma, akik közül sokan magányosak és azért járnak orvoshoz, mert nincs társaságuk.
    Nem én találtam ki, én nem nagyon járok.
    És nem azt mondtam, hogy ne menjenek a betegek, de menjen már el valaki egy rendelőbe és nézzen már körül, milyen az átlagéletkor, és ebből nem kell azt levonni, hogy a sok felelőtlen egészségével nem foglalkozó középkorú dolgozó felelőtlenségből nem megy orvoshoz, mert minek. Van ilyen is, persze.
    Biztos sok menne, csak éppen kicsit rizikós.
    Ja, meg amikor elmész nőgyógyászatra, megkérdezik mi a panasz, azt mondod semmi és megkérdezik, akkor minek jöttél?
    Ennyit a megelőzésről.

  • 2010.05.26 14:19:18a szív fészkei

    Hát igen, ezt az utat lehet +"zseb"pénzzel lerövidíteni, ami ugye hatvan éve az egészségügy rákfenéje....
    Mamám megszédült, így fejre állt nyáron a Dunánál lévő kis házunkban, nem is bírt felkelni. Na valahogy hazapakolta onnan a férjem, de akkor már fájlalta nagyon a hátát az öreg. Esély se volt újra megmozdítani és elcibálni a reumatológiára, ami a bejáratott menetrend ugye ilyenkor.
    Hát eljött a reumatológus x ft-ért nagyon kedvesen; hozta a saját gyógykenőcsét, ajánlott gyógytornászt, stb. Ez a luxus ebben a korban, tudom, de más megoldást nem látunk.
    A férjem még bírja 59 évesen - saját idejét osztja be - az ide- odajárást: első kör a háziorvos, hogy beutalja a reumatológiára, majd onnan a röntgenre menés, aztán újabb időpontra a röntgenképpel együtti besétálás megint a reumarendelésre, stb. Aztán kaphat csak gyógytornára és egyéb kezelésekre vényt. Vagy műtéti időpontot, ahogy két éve.

    Az már tiszta "hawaii", mert ott óra perckor megcsinálták a térdét, délután elhozhattuk; egy nap alatt megvolt minden teljesen nyugati színvonalon hely, orvos, stb. indtekintetében OEP-re.
    DE ha a fogorvossal a Jánosban meg van beszélve egy időpont hetekkel előbb - máshogy nem is fogadnak - akkor is egy órát cseszem ott a rezet, mert mást is behívnak ugyanakkorra. (Ez volt gyermekszemésznél még az átkosban.)
    Lenne mit a finomhangolásni, de hogy ez ember-, pénz-, hely-, szemléletkérdés-e? Nem tudom. De ezek szerint senkinek nem jó.

  • 2010.05.26 14:21:14a szív fészkei

    finomhangolni - akartam írni

  • 2010.05.26 14:28:12verity777

    Hát azt hiszem, beszéltünk már erről. Horror, ami a magyar egészségügyben megy. Mindegy, hogy háziorvos, szakrendelő, kórház vagy klinika, iszonyat, mit kell várni. Néha még akkor is órákat, ha időpontra mész.
    Én bizony pocakkal is vártam vérvételre, úgy, hogy gyakorlatilag majd kiestem a sorból. Senkit nem érdekelt. Konkrétan a cukorterhelés előtt 1 órát vártam éhgyomorra (akkor már pocakja is van az embernek, de senki nem vette észre). Meg AFP-re is. Jó meleg volt.

  • 2010.05.26 14:33:17verity777

    Sztorijaim nekem is lennének. Amikor a nyomorult 80 éves, rákbeteg nagynénémet röntgenre kellett vinni. A második emeletről. Lift nélkül. Mentő oda-vissza. Egy napos móka volt, majd belepusztult az öreglány, mire vége lett. Utólag semmi értelme nem volt, csontáttét, meg is halt pár hét múlva. A mai eszemmel nem csinálnám újra végig.
    Mondjuk ez még az átkosban volt, nem voltak privát betegszállítók.

  • 2010.05.26 14:41:17Rosa Rugosa

    Jó ez kb olyan, hogy az öreg nénit behozták törött karral, aztán előtte egy csomóan bementek ilyen kamu dolgokkal, pl. mi is előtte voltunk, fiam törött kezének a kpontrollvizsgálata. Én beengedtem, de hát ezt nem az emberek jószándékára kéne bízni.

  • 2010.05.26 14:50:39a szív fészkei

    Igen röntgen is kellett volna, hogy mi van a hátával tulképp, de ez tényleg kinyírás lett volna. A doktornő - maszekban - eltekintett ettől,próbálta tapintással meg a évtizedek rutinjával kiszaszerolni, mi lehet. Nagyon azóta se tudjuk, de valahogy megjavult majd fél év alatt.
    Kórházból nekünk is magánmentőt ajánlottak vagy a naphosszat várakozást. Volt egy 10-es, de cserébe, mint a kínai drága vázát, úgy dédelgették, miután percre pontosan befutottak érte.
    Tudom, hogy sokaknak ez a szint nem elérhető (hálisten egyszeri eset volt), de most nagyon másra már úgyse költünk. Ha felnőnek a gyerekek, lehet a mamáka-papákat pátyolgatni... (itt is van pelenka, gyógyszer, kímélő kaja. Mondjuk a ruhákat nem növi ki :-DD)
    Nekünk eléggé egymásba értek ezek a folyamatok.

  • 2010.05.26 15:08:51Aurin

    anno anyám eltörte az utcán a lábát. nyílt törés. bevitte a mentő, mire a traumán megkérdezték tőle, hogy kötszert hozott-e.

  • 2010.05.26 15:15:33verity777

    2010.05.26 15:08:51Aurin
    :)
    Felvétel a haditengerészetnél:
    - Úszni tud?
    - Miért, hajót nem adnak?

  • 2010.05.26 15:18:32Aurin

    :-D no comment.
    anno én is mentem a nőgyogyihoz: anyám méhnyakrákos, kell-e jönni gyakrabban?
    á, dehogy.
    aztán bevezették, hogy csak akkor adnak gyógyszert, ha van egy évnél nem régebbi rákszűrés-papír.

  • 2010.05.26 22:10:00a szív fészkei

    [link] Kocsival közlekedve se tuti minden...

  • 2010.05.26 22:33:56farkasokkal tancolo

    Amúgy tényleg MILYEN ÉRDEKES, hogy a háziorvosnál (aki végzettségére nézve leginkább belgyógyász szakorvos szok lenni) jórészt idősek ülnek és nem fiatalok! És milyen érdekes, hogy a a reumatológián is főleg idősek ülnek, ki hinné. És jééé a terhesrendelésen csupa hasas nő ül! És a nőgyógyászatra csupa nő vár, jórészt fiatalok, nahát.

    De ha valaki a nyugdíjas korba lép, akkor már olyan mindegy, akkor már "nyugdíjas" - így. Nem ám mondjuk "nyugalmazott mérnök", nyugalmazott atomfizikusnő", "nyugalmazott kőmíves", hanem csak így egyszerűen - NYUGDÍJAS. Aki a mi kenyerünket eszi. Akik miatt nem jutunk előre a szakorvos rendelőben, mert van pofájuk ott ülni, mert bajuk van basszus. Hogy dögölnének meg már.

    Aztán hazamegyünk és adunk a szintén nyugdíjas anyánknak apánknak egy puszikát, és kívánjuk, hogy éljen már soká még egészségben, és ha valami baja van akkor majd izgulunk, de amás anyukája apukája az csak NYUGDÍJAS, aki dögöljön már meg.

    Gondolkodjatok már el ezen is kicsinyég.

  • 2010.05.27 00:11:13csimota

    NEm akarom én itt ragozni, valahogy FT-nek igaza van. Nem különböztethetek meg valakit az állása, szemszíne, munkaideje, gyerekei száma alapján. Uarra az ellátásra jogosult, ugyanakkor.
    Szar a rendszer? Nem. Lehetne jobb? Igen. Az asztal túloldalán sem leányálom az élet. Mert hiába írják, hogy ettől eddig szakrendelés, ha vizit van, ha akkor jön a konzulens, akivel neked kell beszélni...stb.stb. lehetne jobban csinálni, szervezni, dehát ezt nem tanulta senki, aki ott dolgozik. Aki meg tanulta, annyit mondana, hogy több szakember kellene. Innentől meddő a beszélgetés.

    Ja, és maszekben sem mindig fél tizenegy az annyi. Mert késik X, Y befut, Z-t meg hosszabb ideig kell vizsgálni. Saját tapasztalat a nőgyógyászomnál az UH-n.

  • 2010.05.27 03:52:28a szív fészkei

    Ha már ilyen jót virrasztok, ezt találtam: kutatják ezerrel az apák szülés utáni depresszióját.[link]

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta