SZÜLŐSÉG

Palkónapló: Palkó elköltözött

2010. április 23., péntek 19:16

Ülök a szokott kis helyemen, a nagyszobában, a vasalódeszkánál, és megint kicsit szomorúan ütögetem a billentyűket. Palkó nevű albérlőnk ugyanis a múlt héten elhagyott minket, elköltözött a hálószobánkból, csak hűlt helyét és egy vékony réteg porcicát hagyva maga után.

Ha őszinte akarok lenni, azért nem volt olyan váratlan ez az egész. Lógott már a levegőben egy jó ideje, egészen pontosan azóta, mióta Palkó először két lábra állt.

Mert ezzel a mozdulattal megkezdődött a rettegés, hogy Palkó egy alaposabb kihajolásnál a fejére esik, szóval nincs mese, lejjebb kell állítani az ágyat, és tudtam, ha a férjem egyszer nekiáll, akkor itt nem csak magasságállítás lesz. Általános elvében, a “ha már sokk, legyen inkább egy nagy, mint több kicsi” megingatlanul hisz, úgyhogy meg sem lepett a válasz: “Oké, és akkor egyben tegyük is ki az ágyat a gyerekszobába.” “Persze,” válaszoltam zavarodottan, mert belül azért sikoltozott valami, hogy ne, még ne tegyük, csináljunk még úgy, mintha kisbabánk volna, mintha szüksége lenne még ránk, csak egy kicsit hagyjuk még, csak egy hetet várjunk még. Igazi érv egy azonban egy sem jött a számra, úgyhogy csak néztem, hogy esik szét az ágyikó, buggyan ki a matrac, ürül a szoba, tűnik el egy korszak. És mialatt én morcosan gyászolva álldogáltam a lakás pusztuló felében, addig a másik félből izgatott zsongás, nyüzsgés, fúrás és pakolás hallatszott, Lackó és Mici izgatottan, örömmel fogadták az új lakót, annak ellenére, hogy Palkó az ágyával lényegében elfoglalta a maradék játszóhelyet is. Nem baj, kicsi a rakás, nagyobbat kíván, a kölkök eddig is inkább az ebédlőben vagy a nagyszobában bandáztak, nekik fel sem fog tűnni az a két négyzetméterrel kevesebb mozgástér, míg nekem... Hát igen, nekem nem megy így, hirtelen, idő kell, ami betemeti ezt a kis Palkósarkot itt a hálóban, esetleg idetolok valami bútort, hogy ne botoljon meg a szemem a kiságy hiányában, ki tudja még meddig.

Palkó pedig, aki mintha már kezdené megszokni, hogy időről-időre megkavarodnak körülötte a dolgok, fontoskodva téblábolt ide meg oda. Megnézte a régi helyét, aztán visszament, ellenőrizte a munkálatokat a gyerekszobában, és elégedett lehetett, mert délután, majd később este is mindenféle megrázkódtatás nélkül ereszkedett a jóval alacsonyabb ágyba, az ismeretlen sarokban, és úgy aludta át az egész éjszakát, egyetlen árva nyekkenés nélkül, hogy az én összes maradék aggályom egy hatalmas megkönnyebbülésbe csapott át.

A kölkök pedig azóta is szokják egymást, és az egymás iránti toleranciát, a nagyobbak elnézik, hogy az esti mesét nem a gyerekszobában, hanem a szülői hálóban kell végighallgatniuk, és megértik, hogy miért kell a lehető legnagyobb csendben aludni menni. Ha pedig ez egyszer-egyszer nem sikerül, akkor fordul a kocka, és Palkó edződik egy kicsit, sőt, pár napja már az éjféli szoptatás is elmaradt, érdeklődés hiányában.

Igen, így utólag nézve jó ötlet volt ez a hirtelen költözködés. Be kell valljam, igazi felüdülés, hogy nem kell esténként hatszor meggondolni, belépjünk-e a hálószobába, ahol Palkó az első  reccsenésre emeli a fejét, hogy megint csak ketten vagyunk, hogy akkor kapcsoljuk fel a villanyt, amikor csak akarjuk, hogy hangosan nézhetjük a tévét, késő éjszaka is olvasgathatunk, ésatöbbi.

Hogyha pedig kedvem szottyan, hát beóvatoskodom a gyerekszobába, megszámolom a kölköket, megsimogatom a buksikat, megnézem az édesen alvó Palkó arcocskáját, aztán bedugdosom Mici szétdobált végtagjait a takaró alá, vagy lehúzogatom Lackó vállig feltűrt pizsamáját. És ha akarom, ha nem, mindig mosolyogva jövök ki abból a szobácskából. Mert boldog vagyok, hogy azok a kincsek, amiket ott rejtegetek, szépek, egészségesek, és  – az enyémek.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.25 17:56:38cozumel

    Ahm,
    tehat az teljesen rendben van, ha o tesz egy ilyen sarkos kijelentest:

    "Egy negyvenes (vagy afelé közelítő anya ) valóban nem képes már ugyanúgy játszani a gyerekével, mint egy huszonakárhányéves, nincsen ezen mit szépíteni."

    de aki reagalni akar, az tancolja ot finoman korbe am, mint a himestojast????

    meg mindig nem ertem, miert. Miert szabad bennunket mindenben es napi szinten fikazni, es miert kellene ezt birka mod lenyelnunk, vagy legalabbis, szonyeg alatt elsunnyogva kiscincin hangon megprobalni tiltakozni???

    Csak azt nem mondja valaki, hogy mert o az idosebb, mert korberohogom a sajat fejem.

  • 2010.04.25 17:57:38cozumel

    Valahoyg mindig problemam volt a kettos mercevel, barki is alkalmazta, akarmire is....

  • 2010.04.25 18:05:43csutkababa

    Én sem érzem ráugrásnak, egyszerűen többen reagáltunk egymás után.
    Legyen bűntudatom, mert reagáltam? Induljak hamuért?:)

  • 2010.04.25 18:06:13nyúlmama

    Cozumel, nem ezt mondtam, és szerintem Brumi sem.
    A stílussal volt a bajunk, ami nem áll összahangban az Ft által leírtakkal.

  • 2010.04.25 18:09:15nyúlmama

    Nem eltűntem, de menenm kell kölcsöngyerekeket visszaszolgáltatni.

  • 2010.04.25 18:11:38cozumel

    Nyulmama

    konkretumot tudnal idezni? melyik komment stilusa volt nagysagrendekkel durvabb, mint FT lenezo, kioktato, ajaklebiggyeszto, mindentjobbantudo, ellentmondastnemturo stilusa?

    hol latod az aranytalansagot, kerdem en...

    (es most akkor megint nagyvonaluan eltekintek attol, hoyg volt, aki ITT, EBBEN A POSZTBAN mar csak azt reagalta le, amit a tobbi posztban inkabb nem mondott, tehat a kumulativ effektet kivonom az egyenletbol, es csak nettoban nezem, csak az itteni kiosztasat, onmagaban. )

  • 2010.04.25 18:12:13cozumel

    En meg megyek jatszani a lanyommal, igaz, en azt nem tudhatok, de azert megprobalom.

  • 2010.04.25 18:28:14farkasokkal tancolo

    2010.04.25 17:56:38cozumel

    Most nem azért... tényleg.

    De én átéltem huszonévesen a gyereknevelést, sokan mint elrettentő példaként is hivatkoznak rám, hogy lám, nem átallottam tápszert adni, meg lám nem átallottam a szenvedő bárányhimlős kölyköknek sevenalettát adni, hogy inkább szunyókáljanak a nagy hőségben mint sírjanak és vakarózzanak (mivel TAPASZTALTAM, hogy az orvos által felírt Sevenaletta az alvászavaros kisebbik lánnyom 8 hónapos korában 8 napig adott kúraszerűen alkalmazott adásával semmi tragődia nem történt, merészeltem ezt ezt szabadszájjal is alkalmazni a maradékéból)

    De te átélted ezt?
    Dehogy.
    Te jó serdülőkorral voltál idősebb nálam amikor terhes lettél, kurva tudományosan neveled a gyerekeidet, gondolom mást nem is kapnak desszertként mint kölesgolyót meg szárított gyümölcsöt, stb... napersze minden mozdulataikat gondosan figyeled, hogy ez most normnális e vagy sem.

    Ezt tetted volna é 20 évvel előbb is? vagy nem? És jobb lett volna avagy nem?

    Na ez a kérdés.

    Engem NEM AZ zavar, ha valaki 40 éves korában szüli az elsőt. Hiszen én is ebben a cipőben járok: meglehet, mire a nagyobbik lányom rászánja magát a gyerekszülés és felnevelés embertpróbáló feladatára, igencsak ennyi idős lesz. Engem az zavar, amikor ezt KÖVETENDŐNEK A állítjőák be. Ez nem követendő, hanem ez egy kortünet, egy társadalmi kényszer.... ne keverjük már.

  • 2010.04.25 19:42:16bea-balázs

    cozumel


    Én úgy értettem, hogy azt a 16 évet amit már a nagynak odaadtam magamból, mivel ennyi a korkülönbség köztük, azt a kicsinek már sosem tudom! A tudat a fontos, hogy van anyja!Ha pl az én Anyukámmal történne valami ,akkor nem "csak" egy Anyát veszítenék el, hanem a bizalmasomat, barátnőmet, stb....Nekem is ilyen a kapcsolatom a fiaimmal!
    Egy gyerek addig gyerek,amíg élnek a szülei!
    Ha nemsokára elpatkolnék, nem biztos hogy a most 2.5 éves kisfiam az életben meg tudná állni a helyét, mert sajna senki másra sem számíthatna!

  • 2010.04.25 19:42:37cozumel

    Na latod, ettol szanalmasak a kommentjeid...

    "kurva tudományosan neveled a gyerekeidet, gondolom mást nem is kapnak desszertként mint kölesgolyót meg szárított gyümölcsöt, stb... napersze minden mozdulataikat gondosan figyeled, hogy ez most normnális e vagy sem. "


    ettol az ELOITELETTOL, amivel allandoan megnyilvanulsz.

    Te ugy jossz ide, hogy meg nem is tudod a velemenyunk, szokasaink, adott temaban, de szerinted basszuk meg a funyironkat.

    Beteszel mindenkit egy dobozba, es nincsenek atjarasok a dobozok kozt a te fejedben.

    Mert induljunk ki csak az altalad emlitett temabol:
    SZAMTALANSZOR elmondtam, hogy nem vagyok semmifele ubertudomanyos taplalas hive, nem vagyok a vegletek hive, nem tiltok semmit a gyerekeimnek,
    leirtam tobbszor, hoyg ma palacsintat reggeliztunk, vagy hogy kakaoscsigat sutok eppen, vagy hogy karacsonyra nagytetelben keszitjuk a gyomberes sutit

    de ezt ugye nem akarod meghallani, nem akarsz ra emlekezni, mert nem ferne bele a fejedben levo "biotaplalos anyuka" dobozba.

    Teny, hogy nem engedem, hogy cukrot cukorral egyenek, teny, hogy igyekszem friss alapanyagbol dolgozni, es nem dobozos, tartositoszeres szarokat adni a gyereknek, de idonkent egy doboz csipsz is beleugrik a kosarba, azt nem tartom a vilagvegenek.

    Figyelem minden mozdulatukat? ezt most megis hogy? meg csak nem is ertelmezheto...
    egy anya ODAFIGYEL a gyerekere, pont az altalad kultivalt OSZTON sugja meg neki, hogy ez a gerinctartas valahogy furcsa, vagy mintha nem hallana rendesen, lehet, hogy el kellene vinni fuleszetre...
    Azzal meg vajon mi a problema, hogy ma mar tudjuk, hogy ha a gyereknek szar az egyensulyerzeke, az nem csak arrol szol, hogy nem lesz belole aranyermes tornasz a gerendan???

  • 2010.04.25 19:46:29cozumel

    "Engem az zavar, amikor ezt KÖVETENDŐNEK A állítjőák be. Ez nem követendő, hanem ez egy kortünet, egy társadalmi kényszer.... ne keverjük már"

    Mondj mar valakit, aki ezt kovetendonek allitja be. Meg Masutt is, aki nagy zaszlosa a keson szulesnek, csupan annyit mond, hogy NEKI, SZAMARA ez igy volt jo, igy mukodott. Kesz.

    Es nem tarsadalmi KENYSZER!!!, hanem tarsadalmi VALTOZAS!!!

    na ezt nem kellene keverni.

    Az ELETUNK lett hosszabb, ertelem szeruen ezen belul hosszabbak lettek az egyes szakaszok. Aranyosan.
    Egy mai hatvaneves sem ugyanolyan, mint egy hatveneves volt 1950ben.

  • 2010.04.25 19:49:00cozumel

    Bea-balazs

    ez a te sajat ertelmezesed a szulo-gyerek kapcsolattal, ez annyira szubjektiv, hogy meg csak vitazni sem lehet vele...

    kisse ertelmetlennek is tartom, megmondom oszinten, mert ilyen alapon akkor a masodik, harmadik, negyedik gyerek csak vesztes lehet, hiszen annyival kevesebbet adsz nekik magadbol, amennyivel kesobb szuletnek ok...

    nem ertem, na mindegy, nekem se kell mindent ertenem.

  • 2010.04.25 19:51:48bea-balázs

    Sajnálom hogy nem érted!

  • 2010.04.25 22:53:23bavette

    Panzej, nem olvastam a kommenteket (nincs időm), de ez aranyos volt. Az én lányom is jobban alszik, mióta külön szobában van. (Bár első gyerekként, ő egyedül van a gyerekszobában. :))

  • 2010.04.25 22:54:13nyúlmama

    Cozumel,nekem sokkal durvábbank tűntek a reakciók,mint az alp, de lehet, hogy tévedek.

  • 2010.04.25 23:18:45dodóó

    Lányom 6 hónapos volt mikor egy szobásból költöztünk kettő szobás lakásba.
    Berendeztük neki a szobát és 3.éjjel már ott aludt.
    Este nyolctól délelőtt 11-ig.
    Viszont mikor elromlott a redőnyünk nagyon nehezen aludt el és 7-kor már ébren volt.

  • 2010.04.25 23:25:11cantaloupe

    FT,
    most nem azért, és tényleg nem indulatból, provokációból kérdem, de te hogyan vigyázol rendszeresen az unokádra, ha elvileg nem is tudsz vele játszani? Korodnál fogva?

  • 2010.04.26 00:08:43cantaloupe

    Brumi,
    kedves vagy. Engem nem is a tömegtámadás bántott meg annyira, mint a stílus. Azért én senkinek nem szurkoltam, hogy legyen rossz neki.
    Másik meg, hogy olyanok szóltak be, akik maguk is 19-egy híján húsz emberkék és az olyanoktól, akik szintén sokat keveredtek vitába, nehezen tűröm a kioktatást.

  • 2010.04.26 00:28:53egyedi

    Nekem is van két kamasz, és most egy nyolc hónapos. Úgy érzem több türelmem van most, mint akkor, mert újra élvezem minden percét a babázásnak.A tapasztalat szerintem nyugodtabbá tesz.

    On: Panzej nagyon szeretem, ahogy írsz! :) A blog is a kedvencek közé került.

  • 2010.04.26 08:31:42bk

    Én nem szólítottam meg FT-t, csak leírtam, mi van. Ez van. És nem tudományoskodok. Sőt, ha jól emlékszem édességügyileg volt már itt egy kis harc is.
    Azt gondolom, 20 évesen és 40 évesen is bír tévelyegni az ember lánya. És mindkét életkorban bír szaranya is lenni. na, ennyi.
    Különalváshoz azért nem, mert mind a két gyerek külön alszik pólyás korától kezdve, aztán ebben is volt jó nagy tévelygés, amit főleg a lányom hajt végre éjjel. De az meg inkább bolyongás és mindig a mi ágyunkban ér véget. Tudom, szaranya, minekazzilyennek..., nem alszik együtt, nahát. De biztos a korom miatt van, hogy így rendeztük. :D

  • 2010.04.26 12:28:20kriszi

    Szerintem a felhördülés leginkább annak szólt, hogy Ft kommentjéből többeknek (nekem is) az jött le, hogy egy idősebben szülő anya gyereke mindenképpen hátrányba kerül (mert anya túltudatoskodja, elbizonytalankodja, és egyébként sem tud már önfeledten játszani a gyerekkel, ez képtelenség). Így, általánosítva. A magam részéről az elsőt huszonnyolc évesen szültem, úgyhogy mondhatni nem vagyok érintett (na jó, majdnem), egyszerűen csak tévedésnek gondolom, hogy felnőtt nőknél az önfeledt játékot, a tudatosságot vagy a bizonytalanságot egy adott témában mindenkinél elsődlegesen életkorhoz kössük. Egy bizonyos életkor fölött (és igen, a húsz-huszonkettő már egy bizonyos életkor) már sokkal inkább személyiség- és neveltetésfüggő (itt a múltra, életkörülményekre is gondolok), hogy ki mennyire önfeledt, játékos, tudatos, magabiztos.
    Pár példa (a teljesség igénye nélkül, statisztika nem lesz belőle, az biztos :) ). folyt.

  • 2010.04.26 12:35:21pietra

    2010.04.24 19:55:16farkasokkal tancolo
    (Nem vagyok híve egyébként a harmincadik vagy negyvenedik éven túli első szülésnek, de ha úgy hozza a sors, akkor felnevelni biztosan képes lesz. A bajok szerintem abból adódnak, hoyg az iylen gyerek szerintem túl "öreges" lesz, egy 40 éves anya már nem képes ugyanúgy játszani a gyerekeivel mint egy húsz éves, és még egy millió dolog...)
    Hát ezen most nagyon felhúztam magam, nem is olvastam tovább a kommenteket (gondolom, más is...) 35 évesen szültem, előtte 4 évig próbálkoztunk. Most 38 leszek, a 2,5 éves fiammal négykézláb, sapkát a fejemre húzva "banditázok", ha azt kéri. Ősszel-télen, mikor nem nagyon volt gyerek a játszótéren, én is lecsúsztam vele a csúszdán(sőt, jut eszembe, tegnap is, pedig csúcsforgalom volt), saját kezűleg gyártom a dekorációt a szobájába, képes vagyok ugyanazt a (kitalált9 mesét hónapokig minden este elmesélni (ja, anyatájger, madz, mi is együtt alszunk a földön egy nagy matracon). Nem is értem, miért lenne öreges a gyerekem? Talán mert a világatlasz állatos mellékletét nézegetjük tv-mesék helyett és a "Mi ez?" kérdésre azt válaszolom, hogy "bivaly, bölény, rendes tehén" a sima "boci" helyett. Talán mert életében nem evett bolti bébipapit, viszont sokszor ott ül mellettem a konyhapulon és együtt főzünk, már meg tudná főzni magának a tojást, virslit, stb., ha hagynám. Vagy mert 30+ évesen van hozzá türelmem és nem rágom magam, hogy mi mindenről maradok le miatta (szerencsére előtte volt alkalmam kiélni magam). De mást mondok: a fiam rengeteg időt tölt 68 éves anyukámmal, aki szintén partner neki minden mulatságban (persze ő már nem dobálja, meg veszi a nyakába), és 1000x bízom inkább rá, mint esetleg egy 20 éves ismerősre, legyen az anyuka vagy gyermektelen. És ha ettől "öreges?" lesz, akkor vállalom.
    Na, ezt most jól megaszondtam...

  • 2010.04.26 12:40:04kriszi

    Anyám - 22 évesen szülte az elsőt - soha nem játszott a gyerekeivel, illetve amikor beteg voltam, varrt nekem babaruhát, más együtt játszásra nem emlékszem. Mindig túlaggódott és túlfertőtlenített mindent. Csak és kizárólag a gyerekorvostól fogadott el tanácsot. Az anyósát vérig sértette ezzel.

    Nővérem - 23 évesen szülte az elsőt. Világéletében úgy kellett kirángatni a játékboltokból, már én nem bírtam ki tizenévesen, amíg végigmentünk egyen. Emellett a legutóbbi időkig lelkesen riszálta magát miniszoknyában, úgy vezet, mint egy tinédzser fiú, és az elmúlt napokban, negyvenhat évesen az egyetemi napokon őrjöngött a gyerekeivel. Akiket nem volt és most sem könnyű nevelni, lévén az egyik hiperaktív, a másik Down-szindrómás. A legnagyobb tudatossággal és alapossággal tornáztatta a Down-babát naponta hatszor, és hurcolta minden létező művészeti foglalkozásra a hiperaktívot, hogy kiélhesse magát.

    Én - a fentiekhez képest bőven szaranya, mindkét gyerekem táplálkozási és alvási akadályainál több ízben összeomlottam. Az elsőnél ide-odacsapódtam az lll meg az aludjbabaaludjál módszer között, a másodiknál bugyogó helyett is hordozókendő volt rajtam több mint fél évig. És tegnap futóverseny stílusban tepertem végig velük a belvároson, tegnapelőtt meg ráültem a nagyobbikom húszcolos, süllyesztett vázú bringájára, bemutatandó, hogyan boruljon fel ügyesen :D Igen, a Mecsextrémben is én vagyok az első, aki bejut a kanálcsúszdába. Közben meg forgatom a fejemben, hogy suszteroljam be a napirendbe a színjátszó mellé az éneket és a dzsúdót is, és egyáltalán, jó-e, ha a lányom hétévesen régész akar lenni. A napirendet minden körülmények között vaskézzel tartom, különben elúszunk, kivéve a nyolcadik mesét este, amit én sem tudok megállni.

    Szóval hm, én is tudnék általánosítani, ha nagyon akarnék.

  • 2010.04.26 12:41:22pietra

    Panzej, bocs, mérgemben elfelejtettem leírni a lényeget. A Palkónaplót nagyon szeretem, a fiú fantasztikus kópé, te nagyon jól írsz, a végét megkönnyeztem...

  • 2010.04.26 12:59:51Rosa Rugosa

    Én ettől a "volt alkalmam kiélni magam" kifejezéstől egyszerűen hülyét kapok.
    És általában akik ezt mondják, azok aztán olyan középszerűen élték ki magukat, amire ezt a kifejezést végképp nem kéne alkalmazni. Tisztelet a kivételnek, mert biztos van.

  • 2010.04.26 13:24:49nanemárrr

    RR, én annyit buliztam életemben, hogy tegnap, amikor az ügyeletre a fájós lábammal beugráltam egy lábon és feltette a kérdést a doki, hogy diszkóban voltam-e esetleg magas sarkúban, megborzongtam. Annyira, de annyira nem hiányzik már...kerti party, borozgatás lehetne gyakrabban, de most, hogy itt a jó idő, majd teszünk a dologért! :)

  • 2010.04.26 13:29:39Rosa Rugosa

    Én is megtettem és ha meggondolom, kb. 2 "magányos:D" év alatt annyi minden történt velem a hidegtől a melegig, mint mással egy élet alatt nem, szóval valahogy nem értem, hogy mi a rákot csinál az, aki 35-40 évesen erre hivatkozik. :D
    És úgy vettem észre, nem húztam magamra a koporsó fedelét azóta sem, csak pár lakcímkártyával több van a fiókban.:)

  • 2010.04.26 13:31:06animmam

    Engem nem igazan erdekel, hogy ki mikor szul, szult, mennyi idosen, o dolga, ha ugy erzi akkor jott el, akkor jott el. En orulok hogy fiatalon szultem a ket lanyt, es ugy erzem hogy most - meg mindig fiatal 35 eveskent - nem lenne hozza turelmem, hogy pici babam legyen. Ez persze megint mas eset, hiszen anno tipikusan orakig tudtam veluk jatszani, meselni, epitozni, kirakozni, ebbol allt az eletem, dolgozni nem kellett, igy nem tudom milyen lenne ha az elso gyerek most erkezne. Most hogy nagyobbak a gyerekek neha elfog a vagy hogy legyen egy pici ujra, de gyorsan el is mulik, mert mar nem vagyok hozzaszokva, jol esik, ogy nem kell furdetni, etetni, faradtabb vagyok a nap vegen, jo hogy minden megy a maga utjan. Nekem biztos nem lenne most turelmem babazni. Latom a keresztlanyommal valo viszonyomon. De azert valakinek nekimenni mert keson szul??! Ha megsem ugy megy ahogy varta ugyis az o baja, masnak ehhez semmi koze.

  • 2010.04.26 13:32:31bajor gizella

    na de az a kérdésem hogy akik kiélték magukat, azok ugyanazok akiknek most kiélt fejük van?
    ugye hogy nem hangzik jól.

  • 2010.04.26 13:46:45cozumel

    Rosa

    mert neked is prekoncepciod van, te is a bazdmegafunyirodat nyuszika poziciobol hallod a "volt alkalmam kielni magam" kifejezest.

    azt gondolod, hogy aki azt mondja, en kieltem magam, az azt gondolja, hogy bezzeg te nem, te kis luzer, huszonevesen mar gyerekszart torolgettel, ahelyett, hogy buliztal volna, meg utaztal volna, meg epitgetted volna a karriered, ma mar csak az csinal ilyet, akinek nincs eleg esze ahhoz, hogy valamiben ervenyesuljon, gyorsan teliszuli a vilagot, ahhoz nem kell sok esz....

    Ez a te bajod RR. Olyasmit is odagondolsz, ami nincs ott, bar ketsegtelen, hogy van, aki ezt gondolja a koran szulo nokrol, csak ugye nem mindenki.



    Gizi

    bizony. hogy is van az a graffiti? 40 felett mindenkinek olyan feje van, amilyet megerdemel?
    ja, en megdolgoztam a rancaimert kokemenyen :)

  • 2010.04.26 13:48:31Rosa Rugosa

    Olyan kiélt fejem van, pedig folyton szülök...:)))

  • 2010.04.26 13:49:06kriszi

    Ó, ugyan már, ne lovagoljatok a szavakon :) RR, én világéletemben otthonülő voltam. Volt egy pár éves (6-7) szakasz az életemben, amikor minden héten lelkesen táncoltam meg őrjöngtem koncerteken hajnalig is akár. Aztán elmúlt. Már akkor sem kívántam túlzottan a bulizást, amikor elkezdtem dolgozni. Most meg végképp nem hiányzik. Kirándulni, beszélgetni, grillezni, mittudomén, bármit, de bulizni, azt nem. Két éve egyszer voltunk egy baráti vacsorán, aminek a végén a jelenlévők többsége továbbment egy koncertre. Nekünk ez nem ment volna, mert nem volt kire bízni éjszakára a kölköket. Őszintén szólva én már álmos is voltam este fél tíz felé :) És amikor azt mondta valaki erre, hogy "ez nem élet", akkor vérig sértődtem. Érted, miért, ugye? Ez az én életem, amiben mostanában nem nagyon szerepelnek késő esti programok, éjjeli buddogások meg egyáltalán nem, de honnan a ménkűből tudja, hogy nem azért van ez így, mert nekem így jó? Ha olyan rettentően akarnám azt a koncertet, nyilván találtam volna megoldást, nem akkora boszorkányság az néha.
    Szóval én is "kiéltem magamat", ha az "éltem" azt jelenti, hogy buliztam, pont olyan szerényen, ahogyan nekem arra szükségem volt. Most meg zombulok békésen, ha a bulizás nélküliség nem élet :)

  • 2010.04.26 13:50:46Rosa Rugosa

    Nem gondoltam oda semmit cozu, csak magát a helyzetet nem értem. Én az életet egy folyamatnak látom megújuló kellékekkel, nem pedig sok külön kis felvonásnak.

  • 2010.04.26 14:04:21cozumel

    RR

    ezen most el lehetne filozgatni, total feleslegesen, menne a duma a semmirol :)
    hat persze, hog yegy folyamat az elet, de ettol fuggetlenul meg vannak szakaszai, nem?

    Igen, en ugy gondolom, hogy kieltem magam a gyerekezes elott boven: tehat, megtettem mindazt, amit NAGYON szerettem volna, es ami kimaradt, azon ugyan mar nem fogok sirankozni, s mindezt ugy tehettem, hogy senkinek nem tartoztam elszamolassal, senki fele nem voltam felelos.

    Hogy nalad ez 24 evesen jott el, nalam meg 34, az az egvilagon semmit nem szamit.
    Az viszont szimplan matematika, hogy ha 18 eves kortol szamitjuk a felnott kort (az egyszeruseg kedveert), akkor neked 6, nekem meg 16 evem volt, hogy kieljem magam.

    Termeszetesen siman lehet 6 ev alatt tobbet elni, mint mas embernek 16 ev alatt, ezt elismerem.
    Ugyanakkor vitathatatlan, hogy onnantol kezdve, hogy megszuletik a gyerekem, mar sajat eletemert is maskepp vagyok felelos, mint elotte. Es ez, ha tetszik, ha nem, lekorlatoz egy bizonyos mertekig. Enelkul a korlat nelkul lenyegesen konnyebb (ki)elni. Szerintem.

    Megelni dolgokat, na azt lehet, gyerekkel vagy anelkul, 20 evesen vagy nyolcvanasan, de az egy mas kategoria.

  • 2010.04.26 14:06:24bajor gizella

    nekem mondjuk nincs problémám a kiélem magam tartalmával, csak maga a szókapcsolat borzalmas. mondju nem szeretem a szabadúszó(számomra vizihulla)meg a vállalkozás( na ki vállalkozik a felelésre?)szavakat se. mélykonzervatív vagyok.:)

  • 2010.04.26 14:06:51pietra

    RR, igazad van, a "kiéltem magam" kifejezés nekem sem igazán tetszik, de már így is sokat írtam, nem akartam tovább fejtegetni... Pont arról van szó, amit Kriszi is ért rajta: éltem. Magamnak éltem, magammal foglalkoztam, igen, dolgoztam, karriert építettem, nagyon sokat és sokfelé utaztam, napközben alakítottam az esti programomat különösebb szervezés nélkül, stb. Ezt most már az egyedül nevelt gyermekem mellett (egy ideig) biztos nem tudom megtenni. Nem panaszkodom, nem sóvárgok semmi után (vadulós bulik után meg végképp nem), csak leszögeztem, hogy nekem ez is a későn jött gyerek mellett szól.

  • 2010.04.26 14:13:38Rosa Rugosa

    Lehet nem tulajdonítok túl nagy jelentősséget a gyereknek. Nem is tudom megfogalmazni, úgy hogy inkább hagyom is. Talán mert én nem építettemkarriert előtte, mire kiderült mit akarok, addigra volt már 2 gyerekem, azóta meg simán együtt döcög a kettő... nem tudom, talán emiatt van.

  • 2010.04.26 14:19:23bajor gizella

    rosa, hidd el, hogy ha olyat akartál volna hogy egész nap csiniben koszümben világot körbejárva, gép mögött számokat elemezve, vagy ja most még se jó a stábnak, tegyük át jövő héten éjjel kettőre, akkor picit nehezebben döcögne.
    szóval inkább szerencse hogy éppen olyat akartál amit akár otthonról is, saját erőből létre lehet hozni.
    de ettől más még nem bénább, csak szarabb a helyzete.

  • 2010.04.26 14:22:27Brumibaby

    Én meg csak voltam. Nem nagyon szeretek bulizni, nem utaztam akkor se többet, mikor nem volt gyerekem. Nem volt jó, hogy nem volt, de úgy vclt, és aztán jó volt, hogy lett, és egyszerűen nem tudok azzal mit kezdeni, amikor valaki megkérdőjelezi, hogy miért ekkor vagy akkor. Nem döntés volt, hanem így alakult. De ha döntés is: miért tartozna bárki bárkinek számot adni róla?

  • 2010.04.26 14:28:29bajor gizella

    ú látom brumi jártál a bakonyba. szerencséd hogy írtad hogy oda is el kell menni, árgus szemekkel vártam, te kis nemzetszoci:)
    a háti horodzóról ide írom a véleményemet, nehogy az legyen, hogy megint tönkreteszem az egyébként fasza posztodat:)
    2010.04.24 22:33:28bajor gizella
    na és mit érdemel az aki a kölyket egy ndk csővázas hátizsákra emlékeztető izében tárolja? itt az a menő. mindegyik úgy néz ki mintha apa otthon kicsit forrasztópákával dolgozott volna egy húszéves sátor és egy régi hátizsák kombóján.
    drága?

  • 2010.04.26 14:40:41cozumel

    Igy van Gizi.
    Nekem a gyerekvallalas 100%ban egyenlo volt azzal, hogy a korabban 12 evig vegzett munkamat, az osszes tapasztalatommal es a szakman beluli elismertseggel egyutt szepen lehuzom a wc-n.
    Mondjuk en nem fostam ettol, mert ugyis kedvem volt magam masban is kiprobalni, de ettol meg teny, hogy gyakorlatilag 38 evesen a zerorol kezdtem ujra felepiteni egy "karriert", aminek koze nincs az elozohoz.

  • 2010.04.26 14:51:52kriszi

    Eggen, nekem meg azt jelentette, hogy végre elindulhatok afelé, ami már korábban is jobban érdekelt, mint amit éppen csináltam, csak mindenki nézett rám, hogy miért pont az, és egyáltalán, mit akarok ezzel. Úgyis muszáj volt váltani, akkor már afelé, amit már rég csinálni akartam.
    De való igaz, én mindig olyat akartam, amit legalább részben otthonról is lehet.

  • 2010.04.26 15:14:41Rosa Rugosa

    bg
    Persze igazad van, nem is mondtam, hogy bénább. Meg azt sem mondtam, miért szül későn, ha így hallottátok, valamit félreértettetek. Sőt azt is mondhatnám, mindig voltak terveim, de azok arra valók, hogy elindulj egy vonalon, nem kell hozzá görcsösen ragaszkodni, aztán a végén nem is biztos, hogy tartod, arra kellenek, hogy ne a világba élj bele.
    Az én munkámat is lehetne szingliként a feladatnak élve végezni, meg lehet így is, természetesen másképp. Persze tudom,hogy két műszakban hegeszteni című történetet nem lehet olyan sokféle formában végezni.

  • 2010.04.26 15:17:50Rosa Rugosa

    De nagyon sok barátnál, ismerősnél látom azt, hogy a kiskosztümös napi 24-ben munkájának élő nőnek gyerekei lesznek, jóval túl a 30-on (pl. legjobb barátnőm) és a háta közepére nem kívánja az addigi életét, mint lehetséges folytatást.

  • 2010.04.26 15:34:54Brumibaby

    gizi, nagyon szorongtam, mert már Tündénél volt az írás, amikor kiderült, hogy az ilyen "el kell menni" típusú kijelentésekre ugrasz, úgy van ez, tudod, hogy vissza mindent, a Bakonyt is, mondjuk itt az Alföldön iszonyat frusztráltnak lehet ám lenni attól, hogy el lehet látni 160 kilométerre, kivéve, ha az ember Petőfi Sándor, aki én nem vagyok.

    Szóval eme frusztráltság elkerülése végett az Alföldről a Bakonyba is el kell menni.

  • 2010.04.26 15:36:09Brumibaby

    Ja, és a következő posztomat a Tisza-tóról tervezem írni, ha nem lesz benne, hogy el kell oda menni, náci-e leszek?

  • 2010.04.26 15:48:20bajor gizella

    nem. már bizonyítottál. nem szükséges ezentúl.

  • 2010.04.26 17:04:36R2D2 & C3PO

    2010.04.26 15:17:50Rosa Rugosa

    Ebben teljesen igazad van.

    Csak.

    Ha korábban nem úgy élt volna, ahogy élt, a gyerekszülés után egész biztosan hiányérzete volna. És - bár ez itthon még nem jellemző - a gyerekei felnövekedése után lenne kénytelen "bepótolni" azt, ami hiányzik az életéből.

    Abban igazat adok Ft-nek, hogy a késői gyerekvállalás kortünet, de számomra pl. kérdéses, hogy jobb lett volna, ha hozzámegyek a 23 éves kori pasimhoz és 3 gyerekem lenne, és valószínűleg ezer éve a hátam közepére kívánnám az egész kapcsolatot. Ráadásul azt az életet, amit éltem, teljesen ki kellett volna hagynom. Azt meg szívből sajnálnám. ;-)
    Amúgy nem veszítettem el az infantilizmusomat, de meggyőződésem, hogy nem nekem kell játszanom, hanem a gyereknek - nekem csak biztosítanom kell azt, hogy ő önfeledten tudjon majd játszani.

  • 2010.04.26 18:45:04Rosa Rugosa

    Igen? Én nem azt mondom, hogy nem tette jól, de ez nekem ellentmondásos. Mivel ő sem ismeri a másik oldalt, honnan tudja?


    Akkor lehet nekem is úgy kellett volna?
    Pedig nem érzem, hogy hiányérzetem lenne... és van olyan ismerősöm is, aki a mai vonalnak az ellentétét csinálta, érettségi után szült pár hónappal, két gyereket, ma 38 évesen pedig vezetőként dolgozik...:) 20 éves gyerekek mellett.

    Most a pár kérdést hagyjuk ki, mert mindig ez jön, hogy ha valaki nem találta meg az igazit...
    Sokan 40 körül szülik az elsőt és ott is kiderül, nem is az igazi.:)

    Szóval szerintem baromira nem a kor számít, azon a véleményen vagyok.

  • 2010.04.27 08:34:02R2D2 & C3PO

    Nem tudom, mások hogy csinálják; de spec. nem pánikoltam be 30 egynéhány évesen, hanem tényleg kivártam az igazit. Ezt valóban nehéz volt végigcsinálni, mert körülöttem _mindenki_ károgott, hogy miért nem, miért nem, majd megbánod - ha rájuk hallgattam volna, tényleg megbánom. ;-)
    Most meg együtt élek egy olyan emberrel, akivel nincs jelentősége annak, hogy van-e gyerekem, vagy sincs - mert még 60-80 évig jól megleszünk együtt (a gyerek úgy is csak 20-25 év kötöttség). :-)

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta