SZÜLŐSÉG

Terhesnapló 5.0: A kismama más babájával ékeskedik

2010. március 24., szerda 07:55 |

23. hét

+6,5 kg

Az egyetlen újszülött, akit eddig életemben közelről láttam, vagy dajkáltam, a lányom volt. Mivel a családomban a hetvenes évek óta nem született gyerek és felnőttkorom nagy részét gyermektelen fiatalok között töltöttem, semmilyen tapasztalatom nem volt kisbabával. Ezzel a párom is így volt. A szülés előtt egy kitömött játéknyuszin gyakoroltuk a pelenkázás fortélyait együtt. Azután persze nagyon hamar profik lettünk és megtanultunk mindent, amit kellett. Ezért nagyon nem aggódom amiatt, hogy hogyan is fog ez menni másodszorra, bár feltételezem, hogy sokkal nehezebb lesz minden, egyszerre két kicsivel. Hiszen egyszer már mindent végigcsináltam, feltehetően a trükkök, a megfelelő tartástól  a szoptatásig eszembe fog jutni, amikor majd kell, miközben ellepnek azok a csodás érzések, amiket egy nagyon pici baba szemébe nézve tapasztal az ember. Abban is reménykedem, hogy mint sokmillió nő előttem, a meg tudok majd valahogy birkózni a 2 különböző korú gyerekkel. De azt hittem, a próbatételre várnom kell majd júliusig, a szülésig. Ma azonban váratlanul egy kisbabát sodort utamba a jószerencse, így próbakörre vihettem 2 gyereket együtt, teljesen egyedül.

Egy kedves barátnőm, aki az utcánkban lakik, nemrégen szült. Az egyetemen e héten egy nagyon fontos dolgozatot kell leadnia, és hozzám fordult segítségért, hogy nyugodtan dolgozhasson pár órára, mert nehéz volt a feladatra koncentrálnia a babával egy lakásban. Ugrottam a lehetőségre, és felajánlottam neki, hogy elviszem levegőzni a picikét, amikor én úgyis kinn leszek a saját lányommal. A megegyezés szerint egy alaposan megszoptatott, tisztába tett 2 hónapos kislányt vettem át délben. A babával egy hatalmas táska pelenkát és egy üvegnyi lefejt tejet is kaptam. A terv az volt, hogy eltolom a játszóházig, ami csak 5 perc séta onnan, kiülünk annak a kertjébe, és 3 órán át vigyázok a picire, miközben szemmel tartom a nagyot. Pontosan úgy, ahogyan azt pár hónap múlva tenni fogom, 2 saját gyerekkel, ugyanott. A hely közelsége miatt baj esetén 5 percen belül vissza tudtam volna vinni a gyereket a mamájához.

A kellemes, borongós 12 fokban, ami ideális egy kisbaba kinti altatásához, a rám bízott kislány az ígéretnek megfelelően szunnyadt, szopta az ujját, és kis sem nyitotta a szemét. A lányom elrohant a kert másik felébe játszani, mint minden nap, én meg ott maradtam a babakocsival. És akkor jött az első meglepetés, amire nem számítottam: a kismamák reakciója. Így visszanézve vicces, hogy fel sem merült bennem, mi történik, amikor egy terhes nő hirtelen megjelenik a szokott közegében egy kisbabát tartalmazó babakocsival: persze mindenki azonnal azt feltételezte, hogy az enyém a gyerek. Attól függetlenül, hogy pénteken még ott voltam közöttük, alig gömbölyödő terhesen, és nemigen szoktunk beszélgetni. Azonnal körém gyűltek a mamák kukkolni, és megszámlálhatatlanul sokszor kellett elismételnem, hogy kölcsönbabáról van szó, és a sajátom még nagyon is bennem van. Elfelejtettem, hogy mennyi embert vonz egy pici baba. Szinte senki nem tudott elmenni anélkül mellettünk, hogy bele ne kukkantson a kocsi belsejébe és gügyögjön valamit. Elszoktam én már attól, hogy ennyit foglalkozzanak velem, egy kisgyerek mellett sokkal jobban beleolvad az ember az utcaképbe vagy a játszótérbe.

A második meglepetés az volt, hogy ahogyan múltak a percek, elkezdtem kivirulni. Ez az érzés is ismerős volt 2 évvel ezelőttről. A csocsirogyi vadiúj babakocsiban (ami nem szétrugdalt, mint a miénk ennyi idő után) ringattam a kisdedet, visszamosolyogtam az alkalmazottakra és az anyákra (mert ma mindenki mosolygott rám) és egyre jobban kihúztam magam. Az, hogy a gyerek gyönyörű volt és álmában ő is mosolygott, külön segített. Egy büszke, új kismama magabiztosságával feszítettem a padon, természetesen az éjjeli szoptatások által okozott kialvatlanság és a sajgó császárheg érzése nélkül.

A lányom nem igazán foglalkozott velem, vagy azzal, hogy egy versenytársat kapott a délutánra. A kertben kedvenc elfoglaltsága a játék babakocsi tologatása, és tette is a dolgát, ahogyan azt szokta. Mivel a kisbaba aludt, volt időm vele foglalkozni, amikor negyedóránként odaszaladt hozzám valamit megmutatni, átölelte a lábam és már loholt is tovább. De volt olyan érzésem, hogy mindketten tudjuk, hogy más feladatom is van.

Amikor először odajött, elmondtam neki, hogy a kocsiban a kisbaba alszik. Megpróbált felkapaszkodni és belekukkantani, de nem látott semmit, így felemeltem, és megmutattam neki a kicsit. 2 másodperc után kapálódzni kezdett és elszaladt, mintha nem érdekelné a dolog egyáltalán. Azután jó fél órával később, amikor a kocsi körül több gyerek is játszott és hangoskodott, a lányom rászólt az egyikre, az én mozdulataimat és hangnememet tökéletesen mimikálva, hogy "pszt, a baba alszik", miközben a saját babájára mutatott a kis mini kocsijában. Nagyon megható volt.

Szerencsémre egy nagyon jó kislányt fogtam ki. Meg sem nyikkant, csak néha kihúzta a hüvelykujját a szájából, ásított egyet, rám nézett kicsit csodálkozva, majd megint leragadtak a szempillái. Amikor elkezdett cseperegni az eső és bementünk az épületbe, akkor is aludt tovább, bár az édesanyja figyelmeztetett, hogy a hőmérséklet-változásra gyakran felébred. A nagyobb gyerekek ricsajos éneklését, és hangszeres próbálkozásait is csukott szemmel hallgatta végig.

Amikor megindultunk kifelé, a lányom átvette az irányítást. Minden ajtót és kaput kinyitott előttem, és megvárta, hogy áthaladjunk. Amint a parkba értünk, elkérte a babakocsit, és ragaszkodott hozzá, hogy ő tolja azt. Ezt a sajátjával is meg szokta néha tenni, így ez magában nem lepett meg. De ezúttal egész végig ő tolta, azt is alig engedte meg, hogy hozzányúljak. Kicsit pipiskednie kellett, hogy elérje a tolókart. Konokul lehajtotta a fejét, az álla a kabátjába fúródott, és megállás nélkül tolta a kocsit az ösvényeken, abszolút határozottsággal.

Én meg zsebre tett kézzel, fütyörészve és mosolyogva mentem mellettük, bezsebeltem a járókelők mosolyait. Arra gondoltam, hogy bárcsak ne kellene még visszavinni a babát, de hát mégsem tarthattam meg tovább. A szemei lassan kezdtek kinyílni, nyilván eljött az etetés ideje.

Természetesen tudom, hogy nem lesz minden olyan egyszerű júliustól, mint amilyen a mai délután volt. Tudom, hogy lesznek a két gyerekkel nagyon nehéz perceim. Lesznek éjszakáim, amikor egymást keltik fel sírásukkal, és napjaim, amikor egyszerre betegek. Ettől függetlenül, a mai nap után sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Pont erre volt szükségem, egy ilyen sikerélményre, ami megmutatja, hogy minek nézek elébe. Pár órára láttam a jövőt, és az nagyon jó volt: mindenki mosolygott ránk, és csak halk cuppogás hallatszott ki a tejszagú babakocsiból.

Másutt

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.24 19:33:04loreal

    másutt,

    igen ez az a bizonyos , necces korkülönbség:P

    Pláne, hogy tudom nincs azóutótok.
    És az sem segít, hogy ugyanazt a babkocsit akarod bevetni a kicsinek amiben most még a nagy van. (csakazért is ő akar majd benne lenni:((( Plusz mondjuk oylankor sem ülhet babkocsiban ha mondjuk mind a ketten(a párod és te is) ott vagytok.

    De azért szerintem nem lehetetlen.

    Lehet, hogy én már előre felszerelném a testvérfellépőt, hogy szokja.Nehogy visszautasítsa csak azért mert a kocsiban a hugi van.(tudod úgy csakazértból is :DDD)

  • 2010.03.24 19:33:41loreal

    már ha tervezel testvérfellépöt

  • 2010.03.24 19:37:25nyúlmama

    Hát azért, most belegondolok ebbe a 4-5 éves babakocsiba....Az ovisaimat 4-5 évesen játszótérre viszem, meg színházba. jól is néznénk ki babakocsival:)))

    másutt
    Nálunk 2 év korkülönbség van. Én előre kiszedtem a kocsiból, és aztán jól bevált a ki nyuszi bicaj-vagy motor, mindegy, az a lábbal hajtós fajta. Imádott jönni vele.

  • 2010.03.24 19:41:52másutt

    Mar szoktatom le rola.
    A napi utainkon (jatszohaz, bolt, buszozas, kismetro, kozert, seta, jatszoter)
    mindenhova elmegy gyalog.
    Ugy, hogy tolom a kocsit, es abba rakom a bevasarlast, meg a kabatom, ha kimelegszem. :)

    A fesztavja 3 kilometer gyalog, motoron tobb.

    Mindig is sokat futtatam, amiota megtanult menni. Ma reggel 9:30-tol delutan 4-ig kinn votunk es nem ult bele, csak egyszer, 10 percre, mert nagyon siettem. Persze a jatszohazban, buszon, stb volt ucsorges kozben, nem mindig allt vagy ment.

  • 2010.03.24 19:45:10Kipikopii

    Nalunk a testverfellepo sem jott be. Nem simak az utak, zotyogott, a nagyobbik gyerekem folyton leugralt rola, engem zavart, hogy nem all rajta senki, es hangosan zorog, igy kb. 2 het alatt tuladtam rajta, es maradt a mar emlitett labbal hajthatos motor, roller es bicikli.

  • 2010.03.24 19:47:15loreal

    másutt, szerintem akkor itt nem lesz gond.

    az természetes, hogy kell neki némi "pihi", de hát ezt pont így jó megoldani ahogy írod:DDD

  • 2010.03.24 19:48:25Rosa Rugosa

    4-5 éves? Babakocsiban?
    Azt hittem azok már 2 keréken bicikliznek. Sokat.

  • 2010.03.24 19:50:01anyamadár

    2010.03.24 19:37:25nyúlmama
    Az én ötévesem meg iskolába jár és végiggyalogolja a távot a Covent Gardentől egy félnapos múzeumban rohangálás után a Big Benig úgy... Gyalog. Nem használunk babakocsit 4,5 éves kora óta. De ettől még nem kell elítélni elsőre a látványt, mert nem tudhatod aznap miért kellett nekik a babakocsi.

  • 2010.03.24 19:54:54Kipikopii

    anyamadar: szerintem senki nem iteli el elsore. En peldaul azokrol beszelek, akiket naponta latok babakocsiban. Egyebkent megfigyeltem egy tok erdekes, kisse ellentmondasos dolgot it babakocsival kapcsolatban. A kornyekunk tele van sportos emberekkel, sok szulo haromkereku futo babakocsit vesz, hogy folytathassa a megszokott sportos eletmodjat. Ilyen szuloknel gyakori, hogy a gyerek idos koraban is meg a babakocsiban ul. Szulo nem bir lemondani az edzesrol, a gyerek tul lassu, hat babakocsiban tolja... De komolyan, a legszalkasabb, legfittebb szuloket kepzeld el...

  • 2010.03.24 19:55:38másutt

    egyebkent, nagyon sokat okosodtam a mult het ota (gyereknyaraltatasos cikk)
    beszelgettem egy gyerek-lelek szakertovel (nem a kuruzslo, hanem a PhD tipus)
    aki azt mondta, hogy a kisgyerek szuletese koruli honapokban (elotte es utana jopar hettel) minimalizaljak vagy felejtsek el mindenfele kisebb-nagyobb valtozast (biliztetes, cumirol leszoktatas, bolcsibe kuldes) es ebbe tartozik a babakocsi elvetel is.

    igy most 5. sebessegbe kapcsoltam, es szoktatom mindenre, amit el szeretnek erni őszig... pl. mar nem kap napkozben cumit, es nem engedem a babakocsiban ucsorogni.

    latjatok, nem vagyok remenytelen eset, bar nyilvan egy delfint vagy labrador kutyat hamarabb be lehet tanulni uj trukkokre, de tanulok en is a magam modjan... :D

  • 2010.03.24 20:00:48másutt

    Kipikopii
    en azt latom, hogy pont az a tipus (is) szokott "onzo" lenni ilyen ugyben.
    ha a kis-szaros nem kepes eleg gyorsan menni, lepest tartani, akkor belebaszarintjak, kikotik, es toljak.

    nekem is baromi nehez elfogadnom, hogy a napi dolgaim 1/2 oraval tovabb tartanak, foleg a delutan, amikor a gyerek nezeget, bambul, lehajol egy levelert...
    de azzal ervelek, hogy a szerencsetlennek JOGA van felfedezni ezt a vilagot, es megszimatolnia az elso tavaszi viragokat.

    nem lehet minden mellett elrangatni, hogy hamarabb erjunk haza.

    na vajon ki mellett ment a legtobbet a gyerekem tavaly nyaron????
    a 70 eves anyam mellett, aki szepen megallt, amikor a gyerek leguggolt egy szines kavicshoz, megvarta es mosolygott. mert fajnak a labai, es orult, hogy megpihenhet! :D

  • 2010.03.24 20:01:23anyamadár

    2010.03.24 19:55:38másutt
    Ez így tök jó ha véghez tudod vinni, de nálunk pl. a nagy még nem járt 15 hónaposan mikor a kicsi született. :)))

  • 2010.03.24 20:01:52loreal

    másutt, ennek a valakinek nagyon-nagyon igaza volt....én nem is értem ezek a dolgok miért nincsenek angyon kihangsúyozva azokbana bizonyos nagyon okos gyerekneveléses írásokban/könyvekben.

    De ide tartozik az alvópajti dolog is...miért nem írják le lépten-nyomon, hogy ha azonnal szerezz be legalább hármat és felváltva használd különben később kínos helyzetbe kerülhetsz;)


    De amúgy ezt már ma valahol feljebb említettem, hogy ha vannak olyan dolgoka miket a kicsionek szánsz , de még a nagy használja sos vedd el a nagytól!!

  • 2010.03.24 20:04:56loreal

    anyamadár, kezdem azt érezni , hogy elvszek az írásaidben, nemtudom követni a gondolataidat....

    most egyszer a 15 hónaposról írsz, máskor meg az 5 évesről...

    a 15 hónapos tiszta sor, hogy babakocsit igényel...de másutté majdnem 3 éves lesz.

    És a 3 éve és az 4,5-5 között is óriási a különbség

  • 2010.03.24 20:10:18Kipikopii

    masutt: igen, igy van, onzes.

  • 2010.03.24 20:12:28anyamadár

    2010.03.24 20:04:56loreal
    Csak azt írtam, amit írtam. Nem kell belelátni semmit.
    Ügyes szerintem, hogy meg tudja csinálni, hogy most törekszik rá, ha nálunk is így lett volna a korkülönbség én sem tesókocsizom. :) Ez teljesen független a négyévesek babakocsiztatásától.

  • 2010.03.24 20:16:40loreal

    na, most már aztán végképp nem értem...

    először azt írod, hogy te még 4,5-5 évesen is használtad a gyereknek a babakocsit, de ha közel 3 év korkülönbséggel születtetz volna a második akkor nem tetted volna??


    Amúgy szerintem nem teljesen külön dolog....mert ha ugye a kicsi érkezése miatt kiveszed a nagyot a kocsiból, akkor egyértelműen nem fogsz 4-5 éves korában babakocsizni vele...és ha az elsőnél nem tetted...

  • 2010.03.24 20:23:52anyamadár

    2010.03.24 20:16:40loreal
    Mint fentebb írtam teljesen különböző a két gyerek. MINDENBEN.
    Míg az egyik későn kezdett el járni, a másik nagyon korán. De míg az egyik simán bírja azt amibe már egy felnőtt elfárad és nem alszik délután, addig a másik elviselhetetlen vadmalac ha nem alszik délután és ha elfárad akkor onnan hat lóval sem vontattuk el.

    Így.

  • 2010.03.24 20:25:49anyamadár

    Négy és fél évesen használtuk a babakocsit utoljára neki (magyarországi látogatás) onnantól már nem, mert kezdte az iskolát négy évesen és hét hónaposan.

  • 2010.03.24 20:26:53nyúlmama

    anyamadár, nem nézek le senkit sem, és valóban. lehet olyan eset, nem tagadom, hogy 4.5 éves kocsizik. Szerintem nem erről volt szó.
    Mondjuk, az én időmben nem is volt olyan babakocsi, hogy belefért volna egy 4 ,5 éves.

  • 2010.03.24 20:34:47nyúlmama

    Úgyhogy, ha álmos volt, maradt apa nyaka:))))

  • 2010.03.24 21:07:05intel

    Én még meglátom mi lesz szeptemberig. Addig csomót nő a lánykám. Most hogy kijött a jóidő reggel bolt, babakocsival, amit csak tolok szép lassan. A vásárolt dolgokat bepakolom és hazafelé is tolom szép lassan, vagy 300X visszafordulva megállva. Kb 2-óra pedig a bolt 5-perc séta :) De ez a dolga a lányomnak. Végre meleg van nem csak hideg hó. Fel kell fedezni mindent! Ha szeptemberben kell neki még a babakocsi akkor veszünk (mostani álláspontom szerint) egy esernyő ikerkocsit. A Buzz marad, mert ha csak rövid utakra kell menni, akkor ahhoz ott lesz a BobbyCar. De hogy ne érezze kitoloncolva magát ebből sem, azért legyen egy olyan járgány amibe ő is beteheti a popsiját :) A Buzz-ra meg veszek egy fellépőt (ha találok és mondjuk amit kaptam linket az tényleg jó rá), ha kell azon is álldogálhasson. Igy minden letudva.
    A lányom áprilisba lesz két éves, jövő héten megyünk állatkertbe(juhhéjj), babakocsi nélkül az emeletet sem hagynám el :) Reggeltől estig ott leszünk, és Őkirálynősége biza alszik délután még két órát(hála Istennek ezért) :)

  • 2010.03.24 21:37:25Anyek

    Másutt, valld be, hogy behúzod a hasad! Az enyém ehhez képest óriási.

  • 2010.03.24 21:52:14másutt

    Anyek, az enyem is az.
    Csinalj magadtol egy kepet.
    Ugyanaz a poz, oldalrol.
    Vagd le a tetejet mellbol es az aljat terdtol.
    Ugyanigy fog kinezni.
    Sokkal-sokkal oriasibb a fejes verzion!
    nemtom miert. Optikai csalodas....

    Ezenkivul a seggem is nagy, meg a combom is vastag.. azaz realtive kisebbnek latszik a hasam.

  • 2010.03.24 21:53:50Anyek

    na nagy segg és vaskos comb ide is jutott-(

  • 2010.03.24 22:31:46másutt

    Anyek, csini kismamak vagyunk, na.
    Nem nyafogni.
    Nyafogni menjunk az OFF-ba.
    Ez itt egy vidam hely. ;)

  • 2010.03.24 22:52:46kyskalacs .

    ilyen kis hasam kb. 4 hónaposan volt.a 30. hétre már szülésre érettnek nézek ki....

  • 2010.03.24 23:09:33másutt

    Lemertem, csak nektek. A hasam, korbe, a koldokommel egyvonalban, egyenesen (tukorben neztem) 105 cm.
    Oriasi.
    A kep nincsen fotosopolva. :)

  • 2010.03.24 23:15:12kyskalacs .

    ahh akkor megnyugodtam...az enyém csak 100cm-bár én terhesség elött extra vékony voltam.
    nektek is karfiolos a combotok? :)

  • 2010.03.24 23:21:23másutt

    kyskalacs, nemtom, minek nezegessem? :D

  • 2010.03.24 23:24:51kyskalacs .

    másutt :D
    én is csak kinzom magam vele...egyszer sirok máskor meg kinosan röhögök rajta :DD

  • 2010.03.24 23:28:52másutt

    kyskalacs, az egyetlen mazohista hobbym a Poronty. :D civilben jo vagyok magamhoz. semmi onkinzas. belenezek a tukorbe es azt ismetelgeem: "szexi mama!". :D

    ja es jelentem a 2. nap babakolcsonzes is jol ment. most nem lesz tobb. egy darabig. jialszom magam, meg ilyesmi.

  • 2010.03.25 07:48:26Anyek

    eszem ágában sincs nyafogni-) megmértem, 98 Különben is szexi mami, szexi mami-)vagyok

  • 2010.03.25 09:32:04anyatájger

    éjszaka csak olvastam, most írok is.
    másutt, édesfalat a kislányod!
    én párszor toltam ilyen kocsiban a kölköm (ismerősé volt a járgány), hát nagyon állat! ha lenne pénzem, vennék, az tuti.

    másutt, jól tetted, h elvállaltad a minimanót egy pár órára. csak így tovább!
    és, tök jól írsz (smúúúz)!

  • 2010.03.25 09:33:51anyatájger

    na, közben látom, h már a testalkatról megy itt a duma. mindegy.

  • 2010.03.25 13:35:32Marinara

    A LEGJOBB AZ EGÉSZBEN, HOGY AZ ÉDES DED KICSI LYÁNY AZ ÉN UNOKAHÚGOM!!! :)))

  • 2010.03.25 13:43:07nyina&mika

    jézus fasza

  • 2010.03.25 13:47:21másutt

    :)
    vigyazni kell itt, emberek, megprobalok nem hasznalni csunya szavakat, kommentekben sem.
    tenyleg edi. en is ilyet kerek.
    1 db alvos gyerek rendel.

  • 2010.03.25 14:04:42Tejbajusz

    Nyinamika, mi volt ilyen érdekes? Én nem láttam.

    Kyskalács, ezt a rohadt narancsbőrt én sem értem. Vékony és inas a lábam, mint egy spagetti, de amióta megszültem, a méreganyagok oda gyűjtődtek. Sajnos nem teszek ellene semmit sem, de ez más tészta, csak hogy a gasztronómiánál maradjak.

  • 2010.03.25 14:06:31Tejbajusz

    2010.03.24 19:55:38másutt

    Halljuk, tehát, nagylány marad???

  • 2010.03.25 14:38:32másutt

    tejbajusz, nagy valoszinuseggel igen.

    most megyunk MI, az egesz pereputty, hosszu idore, meg valszinuleg nyar vege/osz elejen is megyunk, a picivel egyutt.

    majusban eldontjuk mi lesz, addigra megtudjuk pl., hogy van-e bolcsi, stb.

  • 2010.03.25 14:46:35Tejbajusz

    Nem fogsz unatkozni idén.
    Ha most mentek hosszú időre, még a végén vihetek Neked madártejet valamelyik pattogzó falú kórházba.

  • 2010.03.25 15:00:49másutt

    :DD
    en is gondoltam ra!
    meg is kerdeztem ma csutkatol, hova vitessem magam.

    nem, unatkozni nem fogok, akkor sem, ha nem a Janosban szulok, hanem itt.
    csak ugy kapkodom a fejem.

  • 2010.03.25 23:31:20Tejbajusz

    Szívesen ajánlom az én dokimat, penge császárban, (SOTE II. Üllői út) ahol van koraellátó részleg is, ha kell a telefonszám, írj.
    Az épületről vagy jót vagy semmit, de akkor úgysem az lesz a lényeg.

  • 2010.03.25 23:44:55másutt

    "penge csaszarban"
    muhaha
    azt nem ugy mondjak, hogy "szike"?
    :))
    persze, dobd at a nevet, artani nem arthat.
    masutt kukac gmail. com
    anno 22 eve volt nekem dokim, jo fej, ma is megvan, utanakemkedtem, de nemtom mit szolna, ha racsengetnek... "szia, emlekszel ram? jottem szulni!"

  • 2010.03.25 23:55:39Tejbajusz

    Szike... megint elcsesztem.
    Az ígéretet is, tudniillik a telefonom pár napja kimúlt, benne az összes adattal, de nemsokára előkotorászom, akkor majd megírom.
    Jó éjt, pihenjetek egy nagyot!

  • 2010.03.25 23:59:45másutt

    neve is eleg, megtalalok barkit.

  • 2010.03.26 15:24:58Tejbajusz

    Nem féltelek emiatt valóban, de hogy a kedvenc szófordulatoddal éljek, a privát száma jobban jöhet.

  • 2010.03.28 00:17:01ronlet

    ...nem olvastam a kommenteket, elnézést...
    A kölcsönbaba szerintem egész jó ötlet!
    A másik oldalnak is szívesen lettem volna: néha én is szívesen odaadtam volna bárkinek a másodikat, csak hogy az elsővel legyek egy kicsit egyedül. ;-) Persze minden nagyi ugyanannyira a nagyobbikra vágyott.
    Másutt, tényleg nagyon-nagyon aludd ki magad. Itt most én-üzenetnek kellene állnia, de nem cifrázom: nem azért, mert általában nehéz lesz, hisz valszeg félkézzel nyomsz majd le minden tennivalót, és felhőtlen magabiztossággal is (=az elsőnek sem lett tőle semmi baja), meg jó gyorsan is, csak éppen lehet, hogy jó feszkós az a "már eggyel többen vagyunk, hogy is van ez" családnövekedés, és a feszültséggel jobb nem kialvatlanul szembe találnia magát az ember lányának (vele meg ilyen állapotban a többieknek)...

  • 2010.03.28 00:17:45ronlet

    (oldal) hm, késő van.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta