SZÜLŐSÉG

Anya zombivá válik az éjszakai munkától

2010. február 6., szombat 10:26 |

Éjjel fél három. Néha gyereksírás a másik szobából. Átrohanok, megfordítom, bárcsak visszaaludna gyorsan. Mindez kb. fél-egyóránként újra. Természetesen pont akkor ébred fel teljesen, mire épp lefeküdnék úgy 4 fele. Éjjel legalább van 5-6 óra egyben a munkára, kis ágyhozrohanós-sírós megszakításokkal. A kedvencem az, amikor végre 3-4-kor lefekszem, és fél 5-től egy órát sír, mert szegénykémnek feszít az ínye. De legalább kibújt már néhány fogvég, úgy, hogy közben fent hátul jóval előbb elindult.


Egyszerre gyötrik a fogacskák, nem hibáztatom, hogy sírdogál. Szerencsére a tejecske eltereli a figyelmét legalább, bár lenne még több tejem, pedig már rég nem kellene éjjel ennie. De csak újabban ébred fel, eddig ügyesen végigaludta az éjszakát. Biztos nem tudja, hogy most nekem rettenetes fél óra után pattanni, kicsit kómában vagyok olyankor, azt sem tudom, mit is tegyek. Totál zombi lét.

Sajnos nagyon leharcolt állapotban vagyok, éjjel írom az opust, délelőtt próbálok aludni, persze, csak ha valaki tud vigyázni. Mindenki annyira rendes, segít, és szerencsére jól elvan a nagyszülőkkel, bár örömujjongás van, amikor végre megjelenek- ez nagyon jó érzés. Alig várom, hogy csak és kizárólag babázhassak végre! Miért van az embernek mindig annyi kötelezettsége, miért nem tudok kevesebbet vállalni? Vagy csak ügyesebben kellene beosztani? Ugye nem maradok le semmiről, mert néhány hónapig most nem (csak) rá kell koncentrálnom?

A mű meg iszonyat lassan halad, rettenet, totál kétségbe vagyok esve. Majd megyek konzultálni a héten, de hogy leszek kész, rejtély. A határidő meg a nyakamon. Persze jó lesz, ha ott állok a védésnél, lezárom és meglesz a kutatási eredményem, de valahogy úgy képzeltem, hogy megint, mint már annyiszor az életben előjön a Csíkszentmihályi: Flow-ban oly szépen vázolt módosult tudatállapot. Amikor az ember totál bele tud feledkezni a kutatásába, kicsit a külvilágot is kizárja és még eufóriát is érez... Igen, de eddig nem hármas szerepkörnél kellett átadnom magam az érzésnek. Pedig az itthoni szerepemet tényleg senki nem várja most el tőlem, sőt az emberemtől csak bíztatást, szeretetet és segítséget kapok, csak hát közben én olyan tökéletlen vagyok. Az agyam anyaszerep szegmensét pedig nem lehet már sosem annyira lenyomni, hogy ne uralkodó legyen a mindennapokban.

Nem én vagyok az első, sem az utolsó: már annyian összehoztak annyi mindent egy baba mellett. Kétféle lelkiállapot keveredik bennem: az egyiknél össze vagyok zuhanva, a másik, ami sokkal ritkább: hogy csak készen lesz egyszer. De hogy nem vagyok teljesítőképességem csúcsán, az a tempómból és a kreativitásomból is kiviláglik. Megint igaz a közhely: jó lenne már pár hónappal idősebbnek lenni!

Csak ne lenne ilyen hányingerem, és a múltkori két csík után ne érezném azt, hogy sokkal több alvás járna...

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.02.08 18:28:03lúzer_

    "viszont úgy tudom, látványosan felülreprezentáltak a balkezesek a kreatív szakmákban meg a "híres emberek" között"

    ...meg a melegek.

  • 2010.02.08 18:38:27madz

    lúzer, vagy csak többen vallják be

  • 2010.02.08 20:40:08Anyatünde

    Rath,

    Én voltam. Szirkát nem olvasom rendszeresen, de ma hajnalban úgy esett, hogy odakeveredtem.

  • 2010.02.08 20:57:00Vakmacska

    Rath, valahol bennem is ez van, hogy azért ez túlzás, hogy lassan elvárás a szülés mellett legalább egy középfokú nyelvvizsga vagy egy szakdoga. Nekem egy halvány sanszom volt utsó esélyként hogy a második diplomámat szüléskor még megszerezzem - feladtam, úgy láttam olyan szuper szervezők hogy a szülés napján lehetne csak államvizsgázni....Aztán a nyomorú 13 hónap alatt amit otthon töltöttem, eladtam két lakást és vettem a házat, kiértékeltem még mellette vagy harmincöt másikat. Nyilván ha valaki bedobja hogy miért nem írok még ezen felül szakdolit vagy teszek nyelvvizsgát, felküldöm műholdnak. Pedig mentem a kicsi mellől konferenciákra (a helyettesem magasan szart rá), minisztériumi találkozókra (a későbbi munkánál jól jött), olvastam, konzultáltam, de ennyi. Amúgy van még egy érvem - ahol egy családban valaki vagy valakik nagyon hosszú ideig túlvállalják magukat, ott egy idő után válásszag kezd el lengeni a levegőben. És sajnos sok esetben lesz is belőle válás, láttam párat.

  • 2010.02.08 21:19:55jazmine

    2010.02.08 20:57:00Vakmacska,

    hasonlót írtam, de persze nem mentettem.
    Hogy ha szülök és otthon lógatom a lábam, akkor pótoljam már a "lyukat" az önéletrajzomon 1 diplomával, nyelvvizsgával, esetleg képezzem át magam (!) más szakmára. Igaz, h mivel fizikailag otthon vagyok, ember meg nem, így a (megnövekedett mennyiségű) házimunka nagyobb része az enyém. Amivel persze+a gyerek elég sok "idő" elmegy, elvileg ezért vagyok otthon, de nem, még tanuljak is. Közben az apukáktól kb. ugyanazt várják el, mint addig.
    És ahogy írtam, sokáig csináltam több mindent párhuzamosan, de folyamatosan, éveken át, elég fárasztó, kialvatlanul különösen nehezen megy.

  • 2010.02.08 21:57:37Vakmacska

    Miközben van olyan ország, ahol töknormális dolog a "sabbatical" vagyis az év, amikor útkeresel vagy tanulsz vagy valami tök mást csinálsz mint eddig- szigorúan nem nyomásra. Amúgy most szerencsére normális főnököm van, épp ő mondta többek közt, hogy 38. hétben ne ugráljak má ott.Úgyhogy ha épp olyan a kicsifiú, és úri kedvem is úgy tartja, akkor nekiugrok a sok éve vágyott németnek - de nem azért mert valakik szerint ez kötelező, és ha valakik szerint a napi négy óra alvás egészséges hosszú távon, akkor csinálja aki mondja. Ilyen szempontból jó negyvenévesnek lenni - és teliszájjal szépen kimondani efféléket végre.

  • 2010.02.08 21:59:26nótbukk

    én ezt a virrasztós tortúrát egy hétig sem tudnám elviselni, mert ha éjjel felébresztenek csak Bánó András hazugságain tudok visszaaludni. De azt csak 11-ig látja az ember az atv-n.

  • 2010.02.08 22:01:24Rosa Rugosa

    2010.02.08 16:07:37Chang Yai

    Ez mekkora!
    Már az énekelve tanulás.
    Öregapám mondta még kicsi koromban, hogy ők is énekelve tanulták. Az abc-t is, meg a szépírást is úgy gyakorolták...
    És mindenki tudta. Nem csak pár évig.
    Ez kb. ugye 80 éve lehetett...:)))
    Lehet, nem csak a körmösre kéne emlékezni abból az időből...:)))

  • 2010.02.08 22:04:08kicsinap

    Én megcsináltam a PhD-t a gyerekek mellett (amikor elkezdtem magát az írást, akkor egy gyerek volt a pocakomban, mire átvettem a doktori oklevelet már három gyerekem volt), nem kívánom senkinek. Nagyon-nagyon kemény volt. Segítségem nem volt. Illetve, de bocs, összesen 6 nap volt, amikor elvitték fél napra a nagylányomat, akkor rengeteget haladtam amúgy. Ezen kívül akkor cisnáltam amikor aludtak. Délután és éjszaka. Az egyik nagy anyagot úgy adtam el, hogy másnap fenyegető koraszülés miatt kórházba kerültem. Újszülött volt a második, amikor telefonálgattam, meg a kész anyagot csinálgattam.
    Végül sikerült. Nem olyan lett, mintha nincs gyerekem, és nem otthon "lógatom a lábam", de meglett, kész vége. Nagy jő legördült. De még hónapokkal később is furcsa lelkiismeretfurdalás vett erőt rajtam, amikor este varrogatni kezdtem, vagy egy regényt vettem a kezembe.
    Nem csinálnám így újra. És iszonyat dühös vagyok mindig, amikor azt mondják, hogy tanuljon otthon a kismama. Amúgy is, aki volt már terhes, vagy kicsi gyerekes szülő, az tudja, hogy az agya totál másra koncentrál, iszonyat nehéz volt leküzdeni a feledékenységet, a fáradtságot, azt, hogy ne arra gondoljak, hogy mit is kéne főznöm másnapra, és hogy hová rakjuk be a harmadik gyerekágyat.
    Egy biztos, hogy pár évig csináltam, de az is taccsra tett, megfogadtam, hogy az utolsó itthon töltött évemben semmit, de semmit nem fogok csinálni, azt a napi 1-1,5 óra szabadidőt amivel rendelkezem magamra fordítom. (De ha pl. beteg mindegyik, vagy most, hogy farsang jött, még ennyi sincsen...)

  • 2010.02.08 22:18:25nótbukk

    itt se sűrűn járkál a moderátor. bezzeg az indexen ha beírom a telaviv szót, az egész törzsasztalról kitiltanak...

  • 2010.02.08 22:29:35csutkababa

    Államvizsga hétfőn
    Anyósomék (ott laktunk) péntek este kimerültségre hivatkozva elvonultak hétvégére víkendezni.
    Ottmaradtam egy ordító, anyát akaró másfélévessel, és egy fáradt férjjel.

    Érdekes volt...
    Egyébként a kicsi mellett fejeztem be a sulit, és a második mellett szakvizsgáztam.
    Csak hogy csatlakozzak a villantósokhoz:))

  • 2010.02.08 22:30:59nótbukk

    2010.02.08 22:04:08kicsinap
    A férjed szerepét szándékosan hallgatod agyon, vagy csak egyszerűen nem létező személy. kicsit hihetetlennek tűnik a történet...

  • 2010.02.08 22:37:55kicsinap

    MI hihetetlen benne? Az elő gyerekkel mázlim volt, mert 6 hós korától átaludta az éjszakát este 8-tól reggel 6-6.30-ig aludt, és délutánonként is aludt 3 órát.
    A férjem dolgozik sokat, tehát rá csak hétvégén számíthattam. A szüleim szintén dolgoznak. "Mázli" volt, hogy anyukámat műtötték a lábával, ezért 1 hónapra táppénzre került, az első héten még nem tudta vállalni, de utána következő három héten heti 2 napra elvitték a nagylányt (akkor voltam terhes a másodikkal), így jött össze az a 6 nap. A második gyerekem is 6 hós korától átaludta az éjszakát, bár ő délután nem aludt olyan nagyokat, de az éjszaka még mindig ott volt. Általában este 8-tól éjfélig, 1-ig csináltam. A házimunka hanyagolódott.

  • 2010.02.08 22:49:41nótbukk

    Az eredeti szövegben segítséged nem volt mindössze 6 napig. Volt amikor egyidőben 3 gyermekről gondoskodtál egymagad, miközben szakdolgozatot írtál. Ezt 24 órába nem lehet bezsúfolni. A férjed (aki csak újfent lépett be a történetbe) persze rosszul van a gyerekeitől és csak hétvégén látogat haza hozzátok.

    Látom nem vagy nagy rajongója a férfiaknak...
    Pedig a nők egy normális csomót sem tudnak kötni, max görcsöt. A férfiak ezerszer technikásabbak a nőknél.

  • 2010.02.08 22:58:07kicsinap

    ???
    MÁr bocs, de ezt hogyan hoztad ki?:-))
    1. NEm szakdolgozatot írtam, hanem doktori disszertációt.
    2. Nem mondtam, hogy három gyerek mellett, csak, hoyg mire átvettem már három volt. A harmadikkal voltam terhes, amikor a végső védésem volt, 5 hetes volt a harmadik, amikor átvettem az oklevelet.
    3. A férjem nagyon szereti a gyerekeit, de mint a családos férfiak zöme, ő tartja el a családot, mivel én folyamatosan itthon voltam a gyerekekkel (szűk 3,5 év alatt született a három gyerek). Egy multinál dolgozik, reggel 7-kor elmegy, és hatra jön haza.
    4. mi köze a technikásságnak a disszertáció írásához?
    5. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de így volt, nem csinálnám újra (muszáj volt az ösztöndíj miatt), és senkit sem bíztatnék rá.
    6. Nem lett olyan, amilyent szerettem volna, de megvan, cum laude.:-)
    7. NEm én vagyok az egyetlen, aki megcsinálta gyerekek mellett. Az egyik csoporttársamnak 4 gyerek volt. Igaz, már kicsit nagyobbak.

  • 2010.02.08 23:00:50nyina&mika

    kicsinap, az isten szerelmére, ostoba fasszal minek állsz le?

  • 2010.02.08 23:05:13cozumel

    Hihetetlen, hogy milyen sok ferfi nem bir mit kezdeni a nokkel szemben erzett kisebbsegi komplexusaval.
    Total kontextus nelkul kepes idehanyni egy ekkora faszsagot. Ez mar menthetetlen eset...

  • 2010.02.08 23:08:19csutkababa

    Coz, nyina
    Ilyenkor komolyan elkezdek kételkedni az állítólagosan nők által érzett péniszirigység létezésében.
    nekem úgy tűnik, ez a szerv legtöbbször csak bajnak van, még a gazdájának, azaz a farkat körülvevő puha husinak is...
    Mármint aki a cerebruma helyett használja...

  • 2010.02.08 23:10:06nótbukk

    Azt a technikásságot csak dühömben írtam, mert bepöccentettél a férjed "kifelejtésével".

    De végül megegyezhetünk h egy fikarcnyival sincs neki kevesebb érdeme a család fenntartásában mint Neked. Vagyis az a "segítségem nem volt" egy erős túlzás.

  • 2010.02.08 23:13:23nótbukk

    felhívnám a moderátor figyelmét nyina&mika kéretlen megjegyzésére...

  • 2010.02.08 23:14:42fantaghiro lesz a lanyom

    Notbukk

    Vekony???

  • 2010.02.08 23:15:13nótbukk

    2010.02.08 23:05:13cozumel
    szép népiesen fogalmazol?? de ez az utca népe...

  • 2010.02.08 23:15:45csutkababa

    rita
    : )))))

  • 2010.02.08 23:17:39csutkababa

    bukk(ake), nem, Rita ??:))))

  • 2010.02.08 23:18:41fantaghiro lesz a lanyom

    Igyavan.
    Notbukk
    BUEK meg BUKAKKE 2010 ben!!!
    Bukakke kulonosen javaslott neked.
    Tudod,japanok...keleti nepsegek...

  • 2010.02.08 23:22:21nyina&mika

    na mondom, hogy egyik véglény vonzza a másikat.

  • 2010.02.08 23:25:30nótbukk

    2010.02.08 23:18:41fantaghiro lesz a lanyom
    Jó, lehet h írok hülyeségeket, de nem kellene így földbe dölgölni...
    Akkor inkább visszaszívom az egészet. Éljenek a nők!!!

  • 2010.02.08 23:26:29fantaghiro lesz a lanyom

    Nem.
    Wolffnak vekony a penisze.
    Ezert kisebbsegi erzese van a nokkel szemben.
    kukabuvar,kakaosbogre neven nyalja a nok segget.
    aztan alnevekre valt es szitkozodik.

  • 2010.02.09 01:43:42ganxstazolee

    Rita! egy ribanc vagy, de nem baj, mert " nimcs semmi jobb, mint egy nyomorult ringyó
    A farkamra húzom és nekem így jó.."

  • 2010.02.09 03:01:45cantaloupe

    Rath dinen,
    meg mindenki, akit érdekel az eredeti téma:

    szerintem marhára nem függ a doktori minősége a gyerektől. Igaz, egy kisbaba, pláne segítség nélkül, sokat kivesz az emberből. De ha van délutáni, hétvégi segítség, akkor lehet, hogy a lelkes anyuka az összes szürkéjét rámozdiítja egy témára, ami végre nem a babáról szól.
    Az összeszedettség, koncentráltság és tanulási technika fontos tényezők.

    Van 22 éves szingli fiatal is, aki linkeskedve, 2 hét alatt dobja össze a diplomáját és 6 óra alatt 2 oldalt tud csak írni, mert a többi kávéivás, telefonálás, egyéb dekoncentráltság.

    Sőt, mondok még valamit: ha visszagondolok, én sokkal jobban meg tudnám írni most, 33 éves fejjel a Nibelungok nemi szerepéről szóló esszét, mert nőtt a szókincsem, világlátásom, 24 évesen gyíkfing voltam a témához, rizsáztam valamit és megvolt a négyes, mert jól tudtam fogalmazni.

    Úgyhogy nemcsak az anyaság van ott a diplomában, hanem egy 22 éves versus egy 3o+ éves ember, s az utóbbi nem feltétlen marad alul.

  • 2010.02.09 04:21:48vando

    Nahát, milyen ismerős helyzet. Hajnali 4 múlt, most hagytam abba a munkát (4-kor leáll az informatikai rendszer, amin dolgozom), ilyenkor "van időm" idepillantani a Porontyra. Tudom, egyikünkön sem segít, de azért mégis jó hallani, h mások is küzdenek a kötelezettségek nyomása alatt. Nekem itt a három gyerek (a legkisebb éppen 1 éves lett), a meglehetősen nagy családi ház rendben tartása a millió házimunkával megspékelve, plusz a suli, plusz a munka. Az utóbbi kettőre nekem is éjfél után marad időm, miután már mindenki lefeküdt a házban... És mennyire ismerős a hajnali 5-kor kezdődő fogfájós nyüszögés-sírás...
    Hát, szóljon az a vki, akinek sikerül jobban menedzselnie az idejét, tanulnék tőle. :)

  • 2010.02.09 10:37:27baudolinA

    vando,
    korábban nem lehet őket lefektetni? Mekkorák a gyerekek?

  • 2010.02.09 11:04:13psyché

    2010.02.08 20:57:00Vakmacska, nalunk is majdnem valas lett abbol, hogy en a pici gyerekek mellett egyetemre jartam, gyakorlatot csinaltam, a ferjem meg eppen akkoriban bevallalt egy kis masodallast. Nagyon durva volt. Azota megtanultuk, hogy nem vallaljuk tul magunkat: en lassabban csinalom az egyetememet, mint szerettem volna, neki pedig nincs masodallasa.

  • 2010.02.09 11:13:19madz

    cant, hát... szerintem meg a doktori minősége függ attól, hogy szükség esetén egész nap tud-e az ember írni-olvasni-kutatni vagy pedig csak alvásidőben meg este, amikor ezernyi más dolga is van, fél szeme-füle-agya mindig a gyereken és legszívesebben csak bámulna ki a fejéből
    próbáltad már? én most próbálom

  • 2010.02.09 11:42:29másutt

    madz, cant, nemtom, en biztosan nagyon sokat okosodtam 25 eves korom ota, de:

    -az allokepesegem nem az, ami volt.
    20 evesen vegigpialtam egy ejszakat, hazamentem reggel 5-kor, zuhanyoztam, es irany a melo, jokedvuen, illatosan, vigyorogva

    30 evesen egy Tokyo-San Francisco 12 oras ejszakai jaratot vegigultem turistaosztalyon filmeket nezve, reggel 6-kor landoltam es 8-ra a munkahelyemen voltam egy klienssel, kiskosztumben, ranc nelkul

    most meg ha nem alszom 8 orat, akkor le vagyok itt cseszve altalatok, hogy 'szarba harapva ebredtem, vagy mivanma' hogy ilyen morcos vagyok.

    -en aztan sokfele zavaro tenyezot atdolgoztam, pl. 3 hangos, bulizo lakotarsat, ragot csattogtato csajt a konyvtarban, betegseget, stb.
    de itt a 2 eves mellett 3 nap megirnom egy terhesnaplo 2 oldalat, mert a 2 eves "zavarobb tenyezo", mint barmi mas a vilagon.

    volt mar, hogy irtam 15 percet, es emiatt fel kellett torolnom 2 liter kimoshatatlan narancslevet, vissza kellett pakolnom a konyvszekrenyre minden konyvet es 20 percig sikaltam tollfirkat a falrol.

    szoval cantaloupe nagyon nagyon elnezo es kedves a posztiroval szemben, de szeretnem latni mifele mestermuvekre (cikk, disszertacio, regeny) lesz majd kepes, amikor a kicsilanya elkezd szaladgalni, a kukabol enni es a macska fulet nyalogatni.

  • 2010.02.09 11:46:27másutt

    ja es a gyerek mellett eltoltott nap, attol fuggetlenul, hogy 8 honapos, vagy 27, szerintem farasztobb, mint barmifele kavezas baratnokkel, vagy henterges rosszfiukakl az egyetemen.

    lehet, hogy en vagyok nyanya, de 12 orat a gyerekkel vagyok teljesen egyedul minden nap, es este, bar 100% eber vagyok, kb arra van erom es energiam, hogy csatornakat valtsak es a telefonomon a fotelban porontyozzak, a nagy regenyem meg varat magara, pedig a fejemben 10-szer megirtam..

    egy 35 eves csaj, miutan a pici gyerekkel szaladgalt egesz nap ejjel disszertaciot ir? emelem kalapom!
    ha a gyerek meg egesz nap a hatan fekszik es pislog, mint a beka a plafonra, az mas eset.

  • 2010.02.09 11:56:28madz

    másutt, egyetértek, épp ezt írom én is. lehet, hogy 32 évesen elvileg okosabb vagyok (hehhe...), mint 25 évesen, de akkor időm és energiám is olyan sokkal több volt, hogy össze se lehet hasonlítani.
    és igen, az én fiam is nagyon szépen ki tudja használni mindig azt a három másodpercet, amíg nem figyelek

  • 2010.02.10 01:24:28vando

    baudolinA,

    a gyerekek lefektetésével semmi gond. A két nagyobb 11 és 14 évesek, és gyönyörűen mennek aludni maguktól fél 10-kor. Kb ilyenkor fektetem a kicsit is (sajnos előbb nem lehet lelőni, de legalább 9-ig alszik, úh nem bánom)... Az altatási procedúre után rövid romeltakarítás a konyhában, a napi utolsó teregetés, majd pár szót váltok a gyermekek apukájával, mert hiszen ő is igényli a törődést, szegény egész nap értünk dolgozott... Őt fektetem le éjfél körül :), és kezdek dolgozni...

  • 2010.02.11 10:26:10kriszi

    Gyerekek, és olyan nincs, aki hajnalban dolgozik/ír? Én megrögzött tyúkokkalfekvő vagyok, sosem bírtam igazán profin az éjszakázást. Igen, én vagyok, aki elaludt a délelőtt tízes egyetemi szerkesztőségin, mert előző nap bulizott, és a fél hatos busszal jutott haza. És én vagyok az, akik _soha_ nem tanult éjjel, mert fél tíz után erre a célra üzemképtelen vagyok. Viszont ha egyszer felébredek, _azonnal_ pörög az agyam. Úgyhogy a most kezdődő nagy írási szakaszban úgy tervezem, hogy mihelyt kicsit kitavaszodik, felkelek fél ötkor, egy-másfél órát írok, aztán kezdődhet a nap többi része. Próbált már valaki ilyesmit, bevált? (Tavaly olvasással teszteltem, napi egy óra olvasás reggel, működött.)

  • 2010.02.11 10:32:33madz

    kriszi, dzsízösz... azt hittem ilyenből csak egyetlen van a világon. egy barátnőm ilyen. neki beválik, de mondom, azt hittem eddig, hogy ő valami különleges mutáció :D

  • 2010.02.11 10:33:13másutt

    kriszi, EN!
    nagyon sokat!
    de mindig ugy, hogy "fennmaradok"!
    hajnal 2-6 kozott vagyok a legokosabb, legkreativabb. azutan du. 3-ig aludnek.
    csak nem adatik meg. ;)
    vakaciok alatt, a gyerek elott, 1 nap alatt atalltam abba a ritmusba, termeszetesen.

  • 2010.02.11 10:36:09madz

    másutt, a hajnali kreativitás sokunknál bejátszik, de gondolom, most épp az lenne benne a fícsör, hogy nem lefekvés előtt, hanem felkelés után :D

  • 2010.02.11 10:42:08Magenta

    Kriszi, én ilyen vagyok. :)
    Tanulásban is, sportban is, a legjobb volt, amikor hajnal hatra mentem a konditerembe, nyolcra dolgozni. Pörögtem egész nap. :D

  • 2010.02.11 10:45:33másutt

    madz, nem tudok mit csinalni.
    akarmilyen faradt vagyok egesz nap, este 9-10 fele elkezdek felebredni, es 11-12 fele mar nem tudok nyugton maradni.
    akkor is, ha 7-kor keltem, most, terhesen is.
    valami kapcsolo bekapcsol ejjel bennem.
    a parom utalja, mert o elbobiskol a tv elott, en meg altalaban elkezdek mosni, teregetni, porontyozni, es pakolni (egyszerre), ejfelkor.

  • 2010.02.11 10:49:40madz

    másutt, én is ilyen vagyok. ha egész nap azt tervezem, hogy legkésőbb este fél 10-kor odafekszem a gyerek mellé aludni, olyan durván fáradt vagyok, akkor is képtelen vagyok rá. éjfél előtt képtelen vagyok lefeküdni.

  • 2010.02.11 10:51:16Magenta

    Hihhi, én meg azért porontyozok este, mert gondolkodni már nincs energiám és így tudom ébren megvárni a férjem. Könyv ilyenkor nem játszik. :(

  • 2010.02.11 11:01:52madz

    Magenta, én este egyszerre poronty-tanulás-olvasás-vacsi-házimunka kombót nyomok :D

  • 2010.02.11 11:08:41Magenta

    Le a kalappal, nekem házimunka (most) napközben vagy hajnalban, amíg a többiek alszanak. Utóbbi esetben pikk-pakk kész vagyok mindennel. :D

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta