SZÜLŐSÉG

Anya lettem, de nem érzek semmit

2010. január 30., szombat 10:06

Mielőtt gyermekeim lettek, sokat olvasgattam szüléstörténeteket, hallgattam mások élménybeszámolóját arról, hogy milyen katartikus élmény is ez valójában. Hogy még a legkeményebb apuka is elsírja magát, és leborul élete párja előtt, amiért mindezen keresztülment. Hogy ez egy nő életének legszebb pillanata. Satöbbi, satöbbi. Amikor elsőszülöttem a világra jött, és először vehettem a kezembe, vártam a katarzist - de nem jött. Ott feküdtem, néztem, ahogy a karomban szuszog, gyönyörködtem benne, hiszen ő volt a világ legszebb újszülöttje (mint minden anyának a saját gyermeke). De ez volt minden, amit éreztem. Nem lebegtem a boldogságtól, apuka sem könnyezett. Szokatlan és újszerű volt a helyzet, de nem aposztrofálnám életem legszebb napjaként. Ekkor bevillant az agyamba, hogy mindez miért lehet: nem vagyok jó anya! Rövid időre pánikba is estem: mi lesz, ha később sem támadnak fel bennem azok az érzelmek, amelyekről oly sokan és oly sokat írtak?

A kórházban töltött napok alatt egyszer a kisfiam elszenderedett a karomban, óvatosan kimásztam mellőle az ágyból, körbebarikádoztam az összecsavart takarómmal meg a párnámmal, és óvatosan kilopakodtam a mosdóba, ami úgy kb. két lépésre volt az ágyamtól. Rövid pisilés, és két perccel később újra az ágyamnál voltam, ami mellett egy csecsemős nővér állt, és rosszallóan nézett rám.

- Anyuka, hogy hagyhatta így itt ezt a babát? Hát leesik!!!

Leesik? - kérdeztem magamban, és az ezer méter mélyen alvó, körben kipárnázott kétnapos, önálló mozgásra még nyilvánvalóan képtelen gyermekemre néztem.

De ahelyett, hogy legyintettem volna (most, két gyerek után az tenném), gondolkodni kezdtem: úristen, hát milyen anya vagyok én? Anya az ilyen??? Tényleg az anyaság volna a legszebb és legjobb érzés a világon, ahogy azt mondják? És akkor én miért nem...?

Aztán hazajöttünk, elkezdődött a közös életünk, nekünk, hármunknak. Viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen összecsiszolódtunk, minden ment a maga útján, de újra és újra előjött bennem a kérdés: vajon miért nem csapott még meg az "anya lettem!"- érzés? Kezdtek zavarni a kedves rokonok és barátok által feltett kérdések, amelyek mind ugyanarra lyukadtak ki: na milyen érzés anyának lenni?

Aztán 10 hónaposan a kiskrapek valahol összeszedte az első betegségét, késő esti hányással indult, aztán röpke két hét kórság következett utána. Semmi komoly, csak egy szimpla betegség. De akkor, amikor esténként az ágyunkban fekve füleltem, hogy gyerkőc vajon jól alszik-e, kap-e levegőt, és minden köhintésére görcsbe rándult a gyomrom - nos, azt hiszem, ott és akkor végre megmozdult bennem valami. Azóta persze már túlvagyunk jó pár köhögős-taknyos-fuldoklós-hányós napon és éjszakán, most már rutinból megy a dolog. Főleg, hogy időközben egy kislánnyal is bővült a család.

Aztán egy ideje után furcsa "jeleket" észlelek magamon.

Amikor azt kívánom, bárcsak én lennék beteg helyettük, bárcsak átvállalhatnám azt a fránya oltást tőlük.

Amikor azon kapom magam, hogy én is fújok, amikor a fiamat próbálom rávenni az orrfújásra. Hogy én is összegörnyedek, ha látom, hogy valamelyiküknek fáj a hasa. Öröm tölt el, amikor a gyerekek csak úgy habzsolják a főztöm, annyira ízlik nekik. Amikor visszamondják a verseket-mondókákat, amikor én tanítottam nekik. Amikor új "tudománnyal" lepnek meg.

És még annyi mindent sorolhatnék...

Végül, de nem utolsó sorban: mielőtt este lefekszem, mindkettőjükhöz bemegyek, megnézni, hogy minden rendben van-e. Amikor látom, hogy mindketten békésen szuszogva alszanak, én pedig a jóéjtpuszi után csendben, óvatosan kiosonok a szobából, és behúzom magam mögött az ajtót - az az érzés leírhatatlan.

Nem tudom, pontosan mikorra és hogyan alakult ki, de most már végre kezdem elhinni, hogy valóban ANYA vagyok, így, nagybetűvel.

Kiara

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.02.01 14:28:25Kiara*

    Egyébként pedig senki nem moderálja már itt a hozzászólásokat? Ergerberger hsz-e érzésem szerint kissé sérti a jó ízlés határait (az enyémet mindenképpen).

  • 2010.02.01 16:31:53Vin

    Kockpit,
    3050 g volt és 49 cm. Kicsit csodálkoztam is, hogy 3 kg felett van, mert én vagyok kb. másfél méter, de mivel végig minden nap szedtem az Elevitet, ami állítólag nagy babákat csinál, hát elfogadtam. Mert hát mi mást tehettem volna. Az már más kérdés, hogy ún. Sc téraránytalanság miatt császározni kellett, mert nem fért ki...

  • 2010.02.01 19:06:22drlucifer

    Felhasználó!
    Én 4 babanetes topikba szoktam írni, nem halott, bár az tény, hogy nagyon sok olyan topik van, ahova évek óta nem írt senki.

  • 2010.02.01 20:15:29felhasznalo

    drlucifer, persze, de ilyenekből van rengeteg a babaszobán is - csak ott ugye, hátracsúsznak csendesen. Meg ugye itt sem jellemző, hogy évekkel ezelőtti poszthoz írnának hozzászólást. Babanetet én lassan tíz éve látogatom elég rendesen, egyre többen vannak ott a népek megítélésem szerint. Sőt, ha az éves nagytalálkozóból indulok ki, akkor tömegek vannak ottan sutyiban... Pedig arra a fele nem jön el.

  • 2010.02.02 11:49:27verity777

    Az én anyává válásom elég lassan ment. És dolgoztam rajta tudatosan (már lehet ilyet mondani). Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mikor éreztem, gondoltam.

    Pozitív teszt: Jézusmária. Atyaisten. Basszus. De nekem mindenki azt mondta, hogy ez nem megy elsőre! Mindenki orvoshoz szaladgál, gyógyszert szed, reménykedik meg minden... Én előtte még el akartam menni Skóciába, elkezdeni még egy egyetemet, rendezni egy nagy templomi esküvőt... Jaj! Mindegy, majd lesz valami. Nem is biztos még...
    Az első UH: ott van, OK, dobog a szíve, egyedül van, minden OK. Még mindig ott van. Hát majd lesz valahogy...
    A 2. UH: azta! Keze, lába, feje, mindene megvan! Ez egy kisbaba, és az enyém! Bennem van!
    Babamozi: Egyértelműen kislány. Mi van?! Nekem nem lehet lányom! Mégis mit kezdjek vele? Na és örülsz? - kérdezték az ismerősök. Nem. Fiút akartunk. Kaptam erre hideget-meleget, hogy ez az én rosszul megélt nőiességem meg anyámmal való rossz kapcsolatom miatt van. (Aha...). De ha kislány, hát kislány. Ha lehetne tenni ellene valamit, megtenném? Soha. Akkor meg...?
    35. hét: OK, a baba fejen, ahogy megbeszéltük, lassan el lehet indulni kifelé, ahogy megbeszéltük, kicsikém.
    (folyt)

  • 2010.02.02 11:54:23verity777

    Szülés: fájdalmasan, gyorsan és rendben. Reggel még vettem neki egy overallt (ha mégis fiú, ugye kicserélik kékre?). Megmutatják, üvölt, megkönnyebbülök, vége. Tényleg lány. Megtörlik, odaadják. Nézem és nem értem. Barna. Cigánygyerek. Kockafejű (de tényleg), lapos orrú, tele apró fehér pöttyökkel. Amúgy helyes, de én nem ilyet vártam. Milyet is? Azt nem tudom. Nem ilyet.
    Gyermekágy: Besárgul, napoztatják, tejem nincs, tápszert kap üvegből. Anyuka, akartja megetetni vagy csináljuk mi? Én akarom, elvégre én vagyok az anyja. Én vagyok az anyja. Ismételgetem.
    Szoptatás. Csak ülök, nem szopik, alszik a térdemen. A fejében egy "antenna", antibiotikumot kap. Az apja rosszul lett, mikor először meglátta így. Én meg csak ülök, nézem. Cigánygyerek. Kockafejű. Antennás. De akkor is, ő a legszebb a világon. Az én babám.
    El nem cserélném semmiért.

  • 2010.02.02 19:15:12drlucifer

    Verity!
    :-))))

  • 2010.02.03 10:17:16Veg_

    Vin, pirosalma, és akit érint: Bolt, illatszerosztály, hüvelynedvesitő, vizalapu gél. Lehetőleg ami nem csinál nedvesitésen kivül semmit. Vacak lehet, akinek éppen nincs elég nedvesség... És egyébként is, szerintem szülés után nehezebb lehet, hiszen vághattak, repedhettél, sokkal kellemesebb a nedvesnek is, ha jóval nedvesebb a szokásosnál, könnyebben tágul. Ezt én is éreztem egy beavatkozás után.

    Kiara*: Asszem még nem volt: minekazilyennekgyerek? ;-) Gratula az irásért, nagyon jól megfogalmazott, és süt belőle az őszinteség :) Az ilyeneket szeretem :)

    2010.02.02 11:54:23verity777
    Ez kész :DDD

  • 2010.02.03 12:52:12Vin

    Kedves Veg,
    nálam nem fizikai korlátai vannak a dolognak, hanem egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy nincs hozzá kedvem, energiám. Amit ki tudok préselni magamból, az elmegy a mosásra, vasalásra, hányástalanításra, kakitalanításra, sebtében bekapott reggelire. A hajfestésemet 3 hétig szervezem, a múltkor a két lábfejem pedikűrözése közt 10nap telt el. Addigra az elsőnek megcsináltat is vághattam, lakkozhattam újra. Ezenfelül utálom magam, mert kövér vagyok, ronda vagyok, fogyózni nem merek a szopi miatt, tornázni a tejsav miatt, meg idő hiányában sem menne, az pedig, hogy egy kádas fürdést úgy csinálhassak végig, hogy a végén még kenekezésre is jusson idő, csodaszámba menne. Szegény párom... és még így is rám gerjed, nem a facér, bár egy-gyerekes szomszédasszonyra...: ))

  • 2010.02.03 13:16:30Temptation

    Amikor valaki azt kérdezte itt, hogy mikor fog újra nedvesedni, és ezt a szoptatással hozta összefüggésbe, meg kell mondjam nagyon meglepődtem.
    Én ilyet soha nem tapasztaltam.....és az is eszembe jutott, hogy ez inkább fáradtságtól lehet, vagy egész egyszerűen már nem kívánja a férjét.
    És az hogy úgy érzi, szereti, az nem biztos, hogy azt is jelenti, hogy kívánja.Elég érdekes állapot.

  • 2010.02.03 13:39:11rath.dinen

    Temptation: pedig a prolaktin hormon, ami szoptatáskor termelődik, okozhat ilyesmit.

    Nálam legalábbis tuti okozott :-)

    Szerintem sokat árt, hogy manapság minden tünetet lelki okokra akarunk visszavezetni. Biztos nem kívánja, biztos tudat alatt ez-az... Te meg még rágódsz is azon, hogy jó feleség vagy-e, szereted-e még a párod, vagy ennyi volt a kapcsolat? Aztán amikor hormonális téren változás áll be, egy pillanat alatt megoldódnak a problémák.

    Erről mindig az az Agathe Christie jut eszembe, amikor a férj hallucinogén cuccot tett a felesége arckrémébe, akinek ettől hangulatongadozásai meg időkiesései voltak, néha enyhe hallucinációja. És tök komolyan lehitte, hogy megőrült, de minimum depressziós, és lelkifurdalása volt, amiért nem becsüli meg a szerető férjét, meg hogy minden jól megy az életükben.

    Szerintem tök jó lenne, ha végre nem kéne lelkifurdalásod lenni olyasmik miatt, amik fizikai-kémiai szinten zajlanak a testedben, csak a tünetei pszichésnek tűnnek vagy most divat a pszichével magyarázni őket.

  • 2010.02.03 13:44:16verity777

    Azért a lelki okokat sem szabad lebecsülni. Szoptatás alatt pl., különösen, ha rossz a gyerek: na nehogy megint terhes legyek, ez nekem nem hiányzik még egyszer...
    Vagy simán: hagyj aludni, alig élek.
    A hormonális lehetőség meg adott. Végig kell gondolni.
    Nálunk hála Istennek semmi ilyen probléma nincs :)

  • 2010.02.03 13:55:01Veg_

    2010.02.03 12:52:12Vin
    No igen, a fáradtság nagy úr... Viszont azt meg gondolom megérti a férjed, de neki is vacak lehet mindig hulla asszonyka... Gondolom azért beszéltek róla, a legtöbb pasi azt se veszi észre, ami az orra elött van, max ha mondják, csap a homlokára, hogy jé, tényleg :)

  • 2010.02.03 14:04:14rath.dinen

    Nyilván vannak lelki okok is (bár a fáradtságot én inkább a fizikai okok közé sorolom).

    Csak az gáz szerintem, amikor valaki mindenáron fejből, pozitív gondolkodással stb akar megoldani egy olyan problémát, amit mondjuk vitamin szedésével lehet orvosolni vagy egyszerűen ki kell várni a szoptatás végét.

    Mert ezek a módszerek ilyenkor eleve kudarcra vannak ítélve. Ha a szoptatás miatt hormonális okokból nincs libidód, akkor nincs az a párterápia, szexi fehérnemű, andalító zene vagy romantikus vacsora, ami segítene. És te meg erőlteted a terápiát meg az illóolajos masszázst, és nem jön be, nem jön be, és egyre szarabbul érzed magad, és már lelkileg is rápörögsz, és a végén elhiszed, hogy nem kívánod a férjed és vége a kapcsolatodnak.

    Szerintem ez sokkal többet árt, mint azt mondani, hogy cica, most a hormonjaim nullázzák ezt a szex-vonalat, de attól még imádlak, és ha megint lesz rendes peteérésem meg nem szoptatok, újra lesz hancúr.

    Mert addig bármennyire erőlködsz, nem hancúr lesz, csak szenvedés. És még szarul is érzed magad, mert a "te hibád" mert te "nem kívánod" a pasit.

  • 2010.02.03 14:13:49Hűbele

    2010.02.03 13:16:30Temptation

    Temptation, örülj neki, hogy meglepőnek találtad:-)))
    2 gyerek és 2 szoptatás után sajnos azt kell mondjam, bizony van ilyen:-((( Köze nincs a fáradtsághoz, lelki okokhoz, a másikból való kiszeretéshez, a szoptatással járó hormonváltozás simán csinál ilyet egyeseknél, sajnos. Szívás.

  • 2010.02.03 14:35:38Vin

    Veg,
    megérti ő, de attól még szenved a kielégületlenségtől. És tényleg, basszus, más nő összetenné a két kezét, hogy a férje 7 kg túlsúllyal is imádja, hogy nem az az első gondolata, hogy rohan pornót nézni, hogy elsírja a bánatát a legjobb havernak, hogy beújít valami titkos macát tűzoltásnak, "csak" könyörög, hogy csináljunk már valamit!
    Én meg úgy érzem magam, mint aki csak egy testből áll, akiről 20 bőrt lehúznak. Pontosabban 3-at, mert a gyerek, a párom az kettő, és még a macska is engem b..tat...
    na. : )

    végülis mindkétfélnek igaza van, de ha ezt tényleg a szoptatás blokkolja, akkor nem tudodm, mi lehetett egy ismerősömnél, aki 4 éves koráig szoptatta a gyerekét...

  • 2010.02.03 14:42:17fantaghiro lesz a lanyom

    végülis mindkétfélnek igaza van, de ha ezt tényleg a szoptatás blokkolja, akkor nem tudodm, mi lehetett egy ismerősömnél, aki 4 éves koráig szoptatta a gyerekét...

    Havonta dugtak meg.O meg szitkozodott kozben.
    Ajanlom hogy fuggeszd fel a szoptatast.Ugysincs valami nagy haszna,a szex legalabb szorakoztat.
    Meg olcso.

  • 2010.02.03 14:48:17Veg_

    2010.02.03 14:35:38Vin
    Majd meglátjátok, hogy lesz jó. De a tippem nem véletlen irtam, mikor átestem anno egy halom vizsgálaton, valami gáz lehetett utána, mert fél évig nem nedvesedtem normálisan, és arra jó az a vacak, szerezzetek be egyet, ha lenne kedved, ne ez állja az utját :)

  • 2010.02.03 14:50:21Vin

    Úgysincs valami nagy haszna?!?! Háááát.... szegény gyermeked. Tudom, most az jön, hogy akkor minek rinyálok. Csak. Mert itt meg lehet beszélni ezt is anélkül, hogy megköveznék az embert...

  • 2010.02.03 14:51:30Vin

    na jó, beszerzek. : ) Hátha evés közben jön meg az étvágy!

  • 2010.02.03 14:58:31Veg_

    2010.02.03 14:51:30Vin
    Valahogy igy gondoltam :) Kipróbáljátok, oszt ha nem jön meg, akkor még sóhajtozik egy ideig legfeljebb, ugyis kapott némi higgadást, gondolom ő is akarta a gyerkőcöt, ez egy rövid távu tartozék néha... Mint a bárányhimlő :D

  • 2010.02.03 15:03:18Vin

    Hajjaj, ő akarta igazán! Hát most megkapta! : )

  • 2010.02.03 18:58:49drlucifer

    Vin!
    Mióta az ikrek megszülettek, egyszer voltam fodrásznál és 3 hónapja próbálok egy nyomorult hajvágást leszervezni. A festés megy sk.
    És ma ki is dőltem totál, valami kósza vírus+kimerültség, felkelni sem bírtam csak valamikor délután. A januárt végig betegeskedtük (mert persze nem egyszerre jön ki rajtuk semmi, hanem egymás után) és a lányomon most jöttek ki a bárányhimlős pöttyök, pedig már kezdtem azt hinni, megúsztuk.
    Én akartam, megkaptam. :D Ahogy Scarlett O'Hara mondta: holnap új nap virrad. :-)))))

  • 2010.02.03 21:18:58Vin

    Én azt szoktam idézni tőle, hogy majd holnap gondolkodom rajta! : )
    Megértelek, sőt, így nem is nyafogok, kettővel duplán nehéz lehet. Van segítséged?

  • 2010.02.03 21:34:06farkasokkal tancolo

    Luci, ez a Scarlett O'Hara nem is volt annyira hülye, nem hiszem, hogy anno dacuma Margaret Mitchel tisztában lett volna a "pozitív gondolkodás" mikéntjével, de főhősnőjében megszemélyesítette ezt. Emiatt is szeretem annyira ezt a regényt.. és igen holnap is csak egy nap lesz - egy új nap, és holnap minden megtörténhet.

    (Mellesleg a gyerekek minden nappal öregebbek lesznek, és hipp-hopp egyszer csak már ugyanúgy rendszeresen fogsz a fodrászhoz járni, addig meg szerezz be egy pár hajgumit... :-D )

  • 2010.02.03 22:18:00másutt

    jaj, dehonnem, a "pozitiv gondolkodas" mar a gorogoknel is volt, asszem.....
    olyen regi, mint az emberiseg.
    meg tarsa is, a pesszimizmus.
    Melanie csinalja egyebkent a legjobban, sokat lehet tanulni tole!

  • 2010.02.03 23:35:59farkasokkal tancolo

    Melanie éhen halt volna Scarlett nélkül, csak úgy mondom... a gyereke se élt volna.
    Melanie az urinői viselkedést mutatta be, ami a regényben legalábbis elegendő volt a kritikus helyzetben lévő teljes elnyomorodással és éhenhalással. Ha választhatok, akkor milliószor inkább Ssarlett az összes önzésével meg hülye szerelmével Ashley iránt, meg a későbbi (túl késői) igazságfelismerésével, mint a szenvelgő Melanie. Melanie és Ashley az életképtelenséget szimbolizálták a regényben csak szólok.


    Na mindegy, álmos vagyok jó éjt mára.

  • 2010.02.04 08:07:28drlucifer

    Megnyugodtam. Nem csak én Scarlett fan! Egyébként pont most olvasom kb. ezredszer. Imádom. És a lányom inkább Scarlett legyen, ne Melanie. A fiaim meg Rhett Butlerek! :-)))

    Veg!
    Bébiszitter van, szóval pénztárcafüggő a segítség. Nagymamák messze, meg nem is állnak igazán a helyzet magaslatán. Most pl. jól keres a szitter, Réka is bárányhimlős lett (persze akkor, amikor már azt hittük, ő megúszta) és a nagyot valakinek haza kell hozni az oviból...

  • 2010.02.04 08:08:44Temptation

    Hűbele: hát örülök is:-)))
    (Még vén fejjel is hall az ember újdonságokat)

  • 2010.02.04 09:26:07Veg_

    2010.02.04 08:07:28drlucifer
    Hát ez igy elég kehés megoldás :( Azt hittem, mind elkapta első körben, de eszerint rosszul rémlett :) Remélem, nem vakarja magát agyon.

  • 2010.02.04 09:32:41drlucifer

    Veg!
    Az úgy túl egyszerű lett volna. Balu kezdte, 2 héttel később Dani, Dani után meg vagy 10 nappal jött Réka. Közben némi takonykórral és fogzással csipkézve vidám volt a január... :D

  • 2010.02.04 09:55:53Veg_

    2010.02.04 09:32:41drlucifer A sok gyerek előnye... (vagy hátránya? *fejtör* :)

  • 2010.02.04 10:56:47drlucifer

    Veg!
    A sok nyűg ellenére én mindenkit csak rábeszélni tudok a 3 gyerekre, különösen az egy nagy+ikrek felosztásban. Ami vicces, mert amikor anno a nővérem közölte, hogy úton a harmadik, magamban hülyének néztem és nem értettem, miért nem álltak meg kettőnél. :D Most viszont imádom, sokszor csak sunnyogok a szobájuk ajtajában, hogy ne vegyenek észre, édesek, ahogy hárman játszanak és röhögnek nagyokat...

  • 2010.02.04 12:02:18Veg_

    És ráadásul két terhességgel letudtad a három gyereket ;-)

  • 2010.02.04 12:04:25drlucifer

    Veg!
    Az ikerterhességről inkább nem mesélek, még elijesztek valakit a végén... :-)))

  • 2010.02.04 12:13:43Veg_

    2010.02.04 12:04:25drlucifer
    Nem tudnak megijedni, végül is (bár lombiknál nagyobb az esély) az ikerterhességet nem lehet tervezni :)

  • 2010.02.04 12:21:19másutt

    Hát pedig clostilbergy-vel és egyébb gyogyikkal nagyon sokan "rásegítenek".

  • 2010.02.04 12:22:20drlucifer

    Veg!
    Lombikbabák az ikrek és a párommal kifejezetten mondtuk is, hogy nem baj, ha ketten maradnak (két embriót kaptam vissza)... Szóval nálunk működött. :D De egy pillanatra sem bántuk és értetlenül nézünk, amikor valaki sajnál minket. Soha még ikrestől nem hallottam olyat, hogy bár visszacsinálhatná. Sőt: akiket én ismerek, kivétel nélkül élvezik az ikrességet.

  • 2010.02.04 12:56:26Veg_

    2010.02.04 12:22:20drlucifer
    Mikor anno arra gondoltam, mi lenne jó gyerekileg, mindig elképzeltem egy egypetéjü ikerpárt (vagy ha kétpetéjü, akkor fiu-lány :)
    Arra gondoltam, milyen buli lehet már, hogy van egy tesód, akivel kb. ugyanakkor élitek meg ugyanakkor ugyanazokat a szitukat (ovi, suli, bulik), miközben mindkettő követheti a vágyát is (sőt, ha hasonló a gondolkodás, akkor lehet, hogy egyik pl. filmes, másik lovas programon van, és ha akarnak, cserélnek :) Mondjuk én azon busultam, hogy nincs egy nálam 4-5 évvel idősebb bátyám :) Nővért nem szerettem volna :)

  • 2010.02.04 19:25:56drlucifer

    Veg!
    A legjobb barátnőm bátyja 4 évvel idősebb tőlünk. Kamaszként falra másztunk tőle. Az én nővérem 5tel több, vele azóta vagyunk jóban, amióta nem élünk együt... :-))) Jelzem: nagyon szeretjük egymást és mindig mindenben számíthatunk egymásra.

  • 2010.02.05 06:32:52Veg_

    2010.02.04 19:25:56drlucifer
    Jójó, de az valódi! Ha elképzelsz magadnak egy virtuálbáttyot, attól nem mész falnak, az mindig szereti az ő kis hugiját, megvédi, meg még ami egy kislánynak eszébe jut egy témáról, már nem emlékszem :) A témát azzal oldottam meg, hogy egész életemben három barátnőm volt, egyik tán egy évig, egy ugy 6-8, majd besokalltam, meg most is van egy. A fiu barátaim (tényleg barátról beszélek, nem haverrol) felsorolhatatlanok :) És most is minddel megvan a kapcsolat, azzal is, aki közben a világ tulsó felére keveredett...

  • 2010.02.05 09:39:31drlucifer

    Veg!
    Én is mindig jobban kijöttem a pasikkal. Barátnőn 2 van, az egyik ez a bizonyos gyerekkori (szomszédok voltunk, szinte tesók lettünk egymásnak), a másik meg az egyetemi gólyatáborból. Igza, velük töretlen a barátság, szerintem ha embert ölnék, akkor sem hagynának cserben. Meg én sem őket...

  • 2010.02.05 09:48:14Veg_

    2010.02.05 09:39:31drlucifer
    Végül is ez különbözteti meg az igazi barátot a havertól... Jó érzés, hogy ha tényleg gáz van, vagy nagyon muszáj valakinek lelkileg kukáznom, akkor pillanatok alatt találok valakit, aki, még ha fél éve nem láttam is azonnal segitene. És én is nekik. Ez a szép az igazi barátságban :) Volt aki (mint utóbb megtudtam) ünnepi vacsit mondott le, hogy segitsen minket hazajuttatni egy baleset után, volt, hogy egy barátommal, aki kibukott, egész éjjel a városan sétáltam, és beszélgettem, hogy rendbejöjjön a lelke. Nagyon vacak lehet, ha valakinek valamiért kimarad az igazi barátság az életéből.

  • 2010.02.05 09:54:08drlucifer

    Veg!
    És nagyon nehéz olyan barátot találni, akire feltétel nélkül számíthatsz. A válásomat nem egy barátság sem élte túl... Mert szerintük nem úgy, nem akkor és egyébként is mit képzelek... Tanulság: nem volt igazi barát.

  • 2010.02.05 10:07:46Silverveil

    DrLuci,

    Ezt nagyon rossz hallani, pont akkor derült ki róluk, hogy mégsem igazi barátok, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk :((

  • 2010.02.05 10:18:20jazmine

    Luci, bólogatok nagyokat. CSodajó a 3 gyerek, akkor is, ha néha úgy érzem, h sohasem telik el egy nap.
    2 egykorú gyerek pedig tényleg ajándék.

  • 2010.02.05 10:32:44Veg_

    2010.02.05 09:54:08drlucifer
    Ebben szerencsém volt, a sok gyerekkori gond rávezetett, hogy megtanuljam felismerni, és távolabb tartani magamtól az ilyen tipusu "barátokat". De ehhez szerencse kellett, és nem kevés...
    Vacak, ha pont akkor derül ki, mikor az ember lelkilet amugy is padlón van :(

  • 2010.02.05 10:36:14Silverveil

    Jazmine,

    Ez komoly, hogy van olyan érzésed néha, hogy sosem telik el egy nap?

  • 2010.02.05 10:38:29BlackCat

    2010.02.05 09:54:08drlucifer
    Soha nem éreztem, hogy igaz barátnője vagy NEKI (tudod!), mert sem én, sem ő(k) nem vagyunk tökéletesek.
    Ehhez képest tegnap este szétbőgtük 3an a fejünket, igaz barátok!

  • 2010.02.05 11:16:56drlucifer

    Jazmine!
    Néha én is alig várom, hogy az összes aludjon este...

    Silver!
    Evvan. Már nem sajnálom. Nem állítom, hogy büszke vagyok a válásom körülményeire, tényleg alakulhatott volna másképp, de nem csak rajtam múlt.

    BC!
    Mázli! Jó, ha van ilyen...

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta