SZÜLŐSÉG

Amikor a kistesvér várat magára

2009. november 6., péntek 08:40

Fiatal, független lány koromban hallottam először a következő mondást: “Egy nő nem tudhatja, hogy lehet-e az életben gyereke, amíg meg nem szüli az elsőt.” Én magam sem tudtam, amíg a lányom meg nem született, hogy pénzkidobás és felesleges macera volt-e az a sok-sok évnyi fogamzásgátlás, ami a fogantatását megelőzte. De amikor ripsz-ropsz összejött és rendben megszületett, megnyugodtam, hátradőltem és virtuálisan megveregettem a saját vállam, hogy milyen jó anya-anyag vagyok. És csak most, jó pár évvel később jár a fejemben a fenti mondás második, kimondatlan része: “Sosem tudhatjuk, hogy meglévő gyermekünk nem az utolsó esély volt-e az életben, hogy a terhesség, a szülés és a kis csecsemő csodáját átéljük.”

A lányom olyan gyorsan megfogant, hogy szinte alig volt időnk felocsúdni. Másfél hónappal azután, hogy elhatároztuk, kisbabát szeretnénk, már terhes is voltam. Mindezt sikerült úgy megvalósítani, hogy bár lélekben igen, de testben nem igazán álltam készen: elég keményen dohányoztam, egy stresszes időszakon mentem éppen át, amikor is költöztünk, állást kerestem és biza a stresszt levezetendő esténként nagy baráti italozásokban vettem részt. Mindezen életviteli faktorok a nagyokosok szerint meg kellett volna nehezíteniük a teherbe esést, de nálam mégis minden rendben volt. Gyorsan tiszta életre váltottam, a gyereket szépen kihordtam, pontban időre megszültem és szinte már a kórházban elkezdtem tervezni a kistestvérét.

Amikor minden ilyen szépen, könnyen megy, mint a karikacsapás, az ember lánya jól elbízza magát. Ez természetes. Olyan gondolatai támadnak, hogy “Vajon hány év korkülönbség ideális a testvérek között? Elég lesz 18 hónap?” meg “Milyen jó lenne legközelebb is egy kislány, hogy ezeket a cuki gyerekruhákat még egyszer viszontláthassuk” vagy “Milyen jó lenne egy kisfiú, hogy megtudhassam milyen fiús anyának lenni!”. Avagy a legelbízottabb pillanatokban: “Nagyon szeretnék még egyszer októberben szülni, hiszen ez a mérleg jegyű gyerek tényleg olyan kiegyensúlyozott és barátságos, amilyennek ígérték.”

Ezek a gondolatok az elkényeztetettek kiváltságai, azoké, akik nem tudják, hogy csak pár hónap sikertelen próbálkozás és csalódás választja el őket attól hogy azt mondják: mindegy, hogy milyen nemű, mindegy, hogy mikor születik, mindegy, hogy ezúttal megint császáros baba lesz, vagy sem, csak legyen már valami.

Körülbelül másfél éve határoztuk el, hogy most már jöhet a kistestvér, ha akar, mi nem állunk útjában. És egy éve komolyan is vesszük a témát, azaz a nagykönyv szerint mindent megteszünk, ami lehetséges. De mégis, a megfelelő időpontokra időzített szeretkezések, a stressz hiánya, a káros szenvedélyektől mentes életmód és a pozitív gondolkodás ellenére a kistestvér várat magára.

Amikor egy teljesen egészséges pár nem tud gyereket nemzeni, ugyanazokat az érzéseket élik át, akár van már meglévő gyerekük, akár nincsen. Az ember úgy érzi, hogy a teste cserben hagyta, és folyamatosan azt keresi, mit csinálhatna másképpen, majd egyre elkeseredettebb lesz. A folyamatot nem teszi egyszerűbbé, ha már sikerült “bizonyítaniuk”. Mégis, a helyzettel kapcsolatban sokkal kevesebb megértésre számíthatnak az ismerőseiktől, sőt gyakran még az orvosoktól is, mintha úgy élnék át ugyanezt, hogy még nincs gyerekük. Sokan nem tudják, hogy ez a probléma nagyon sok párt érint, és még kifejezés is van rá: másodlagos meddőség.

Amikor másodlagos meddőség áll fenn, mivel a pár már nemzett egy, vagy több gyereket együtt, az nyilvánvaló, hogy semmiféle súlyos orvosi akadálya nincsen a terhességnek. Ha a nőnek rendszeres, konfirmált peteérése van, és a spermákkal sincs semmi gond, nagyon gyakran az ilyen párok abba a kategóriába tartoznak, amikor megmagyarázhatatlanul nem esik a nő teherbe. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy vajon történt-e olyan változás benne, vagy partnerében, ami megnehezíti a dolgokat: felszedett, vagy leadott kilók, eltelt évek, káros szenvedélyek. Bennem még az is felmerült, hogy vajon okoztak-e valamilyen sérülést bennem a császármetszés alatt? De szerencsére a kivizsgáló ultrahang megnyugtatott.

Pesszimista perceimben néha azon tépelődöm, nem egy véletlen eredménye lett-e a lányom, amikor is egyetlen használható petém találkozott párom egyetlen olimpikon gyorsúszójával? Szerencsére mindig az optimizmusom győz.

Az egyik állami orvos, akit felkerestem, közölte velem, hogy mivel már van gyermekünk, aki természetesen fogant, egyelőre nem számíthatok orvosi segítségre az állami kasszából, és arra biztatott, hogy várjunk még egy évet, mielőtt beutal egy alaposabb vizsgálatra.

A magánorvos, akihez 1 sikertelen év után mentem, elvégezte az alapvizsgálatokat, mindent rendben talált és felírt nekem egy peteérést segítő hormonális gyógyszert, amire semmi szükségem nem volt, hiszen volt peteérésem. Híztam 3 kilót, és nagyon szenvedtem a mellékhatásoktól, de terhes nem lettem. Az ismerősök nagy része nem érti a frusztrációmat, és arra biztatnak, örüljünk a lányunknak, “hiszen másoknak egy gyerek sem jön össze.” De hát a gyerek utáni vágy nem a logikára épül, független az életkortól, az anyagi helyzettől, és igen, a meglévő gyermekek számától is.

Van egy pár barátnőm, aki az első babára hajt, és kicsit félénken osztom meg velük a gondolataimat. Mindig attól félek, megbántom őket, és magukban azt gondolják: “Neked nem olyan rossz, hiszen van már gyereked!” Az ismerősök között senki nincs hasonló cipőben, bár blogokon és fórumokon nagyon-nagyon sokan. Így tudtam meg, hogy helyzetem milyen sokakat érint.

Szép számmal vagyunk, akik nem akarnak egykét. Én magam egyke voltam, ezt nem viseltem valami jól, és nagyon kicsi korom óta tudom, hogy több gyermeket szeretnék. A jóindulatból felajánlott, gyakran kéretlen vigasztalások, amik a kislányunkra utalnak, természetesen függetlenek azoktól a jótanácsoktól, amiket minden más sikertelenül próbálkozó pár megkap és lenyel (bár közben lélekben a falra mászik): ne stresszeljetek, majd összejön, akkor fog sikerülni, majd ha már nem görcsöltök rá, menjetek el együtt nyaralni és feledkezzetek el az egészről.

Én úgy érzem, nem görcsölök. Nem vagyok elkeseredve. Amikor a hónap végén megtudom, hogy megint eltelt egy ciklus siker nélkül, nem sírok, nem omlok össze. “Minden hónap új remény” mondogatom magamnak, és megpróbálok nem foglalkozni vele. Ami van, hogy sikerül, van, hogy nem. Néha napokig nem jut eszembe a dolog, de előbb utóbb mindig emlékeztet valami, hiszen kisgyerekekkel vagyok körülvéve nap mint nap, és terhes kismamákkal.

Amikor az első gyermek várat magára, a sikertelen próbálkozásokról talán egy kicsit könnyebb elfeledkezni. A nő gyakran dolgozik, elfoglalja magát a karrierjével, esetlegesen a szórakozásban, utazgatásban talál vigaszt. A párnak lehetősége van arra, hogy közös, vidám programokkal, romantikus nyaralásokkal eltereljék a figyelmet arról a stresszről, ami a terméketlenséggel együtt jár. Ezt látom az első terhességet váró ismerősöknél. De biza ember legyen a talpán, aki egy totyogó kisgyermek, vagy kettő mellett képes nem gondolni a “gyerektémára”.

Amikor még a gyermektelenek és karrieristák világában éltem, gyakran hetek teltek el anélkül, hogy egy csecsemőt, vagy kisgyereket láttam volna, és a terhes kolleganőkkel semmilyen közös témám nem volt. Szinte eszembe sem jutott a kisemberek világa. Most a napjaimat a játszóházban töltöm, ahol a lányom pajtásainak anyukái vagy éppen terhesek a következő poronttyal, vagy már meg is szülték azt, és mindig, mindig érdeklődnek felőlem. Valahányszor a gyerekem kinő egy ruhácskát, vagy játékot, tépelődöm, hogy elrakjam-e, és milyen mélyre, kidobjam-e, vagy elajándékozzam.

És biza a romantikus nyaralás párommal nem kettesben történt, hanem hármasban, és a tengerparti holdfényes sétán velünk volt a gyerek, aki annyira örült annak, hogy velünk egy szobában alhat, hogy éjjel a szállodai rácsos ágy szélébe kapaszkodott, és a sötétben ragyogó kis szemei lehetetlenné tették, hogy testvére egzotikus környezetben foganjon.

A munka kérdése sem teszi egyszerűbbé a dolgot. Dolgozni és pénzt keresni muszáj, ha nem vagyok otthon kisbabával. Most már egy ideje állást keresek, pedig tudom, hogy a szülés és a munka kölcsönösen kizárják egymást. De hát az ember nem ülhet otthon, a gólyát várva, aki esetleg nem jön már soha, mert felkopik az álla. Nem éppen a legjobb gazdasági időszakot választottam a munkába való visszatérésre, de a válságról nem én tehetek és azt megszüntetni nem tudom. Annak ellenére kell állást keresnem, hogy bizony lehetséges, hogy egyszerre leszek terhes és új munkaerő valahol, ami senkinek sem jó. De nem tudom egyiket sem feladni. Így úgy folytatom az álláskeresést, mintha nem próbálnék teherbe esni. És úgy reménykedem a teherbe esésben, mintha nem lenne már nagyon sürgős pénzt keresnem.

Végső soron nem az lenne a tragédia, ha mindkettő egyszerre sikerülne, hanem az, ha egyik sem. És lehet, hogy velem is az fog történni, amivel mindig riogatnak (biztatnak): akkor lesz meg a baba, amikor arra a legkevésbé számítok, mondjuk az új állás első hetében. Ha ez történne, jövendőbeli főnökömtől előre elnézést kérek. Én nem így akartam, nagyon nem. De gondolta volna a fene, hogy teherbe esni nem olyan egyszerű, amikor elsőre az volt!

Másutt

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.11.08 14:34:09horadi

    Meni!
    Én se szeretem ezt a "meddő" szót, annyira csúnya és valami végleges felhangja van.

  • 2009.11.08 14:39:32horadi

    Amúgy nálam amit a Closti tönkretett, azt az Aviva-torna tette rendbe! Pár hét torna után már rendbejött a ciklusom és a peteérésem is. :-)

  • 2009.11.08 14:40:30másutt

    maradjhatunk a "gólyaleső"-nél ha meg probalkozik a delikvens? :D

  • 2009.11.08 14:41:28madz

    jazmine, annyi volt, hogy csinált egy uh-t, és az alapján azt mondta, nem elég vastag a méhnyálkahártya. vagy valami ilyesmi, szerencsére utána ez már nem volt téma :)
    egyébként nekem nem clostit, hanem egy puregon nevű cuccot írtak fel

  • 2009.11.08 14:45:36jazmine

    Az se jobb. Én mindenkit meddőségi központba küldök, inkább menjen feleslegesen, mint félrekezeljék máshol.
    Azóta átszámoltam, 26 éves koromtól akartunk gyereket, 1 évet vártunk, 2 évet szőröztünk rossz dokiknál, aztán több minden miatt berágtam és bejelentkeztem a Kaáliba. Legjobb döntés volt az életemben.

  • 2009.11.08 14:46:31jazmine

    á, nem, mégis 27 :)

  • 2009.11.08 14:52:27madz

    egyébként ezt leszámítva jó volt a dokim. istenhegyi géndiagnosztika

  • 2009.11.08 15:43:00klina

    Meni, szerintem ne is nevezd magad meddőnek, mert nem vagy az. Én sem tartom magam annak, hiszen van gyerekem, bár úgy tűnik, 6 év alatt "csak" kettőt sikerült összehozni (kop-kop-kop). Szerintem meddő az, akinek tuti biztos nem lehet már gyereke, pl. nincs méhe vagy petefészke. Amúgy én is nagyon utálom ezt a szót, nagyon csúnya és degradáló szerintem. Én általában "termékenységi problémával küszködő pár"-nak aposztrofáltam magunkat.

  • 2009.11.08 15:51:20jazmine

    Nekem semmi bajom a meddővel, nem szép szó, naná, de én tényleg az vagyok, csakis lombikkal lettem terhes. Onnantól, h kellett beavatkozás már elég vicces azon rugózni, h aki terhes lesz/aki szül, az meddő vagy akinek nincs petéje/spermája.
    Ha valaki volt spontán terhes és meg is szülte a gyerekét, az akkor nem volt meddő.
    Olyan ez, mintha aki időközben vakult meg, az is vak...

  • 2009.11.08 15:53:50horadi

    jazmine!
    Én 24 voltam, mikor elkezdtünk próbálkozni.
    Ettől függetlenül sokszor kaptam azt, hogy "a meddő nők sokat várnak a gyerekkel, ezért nem sikerül". Basszus, mikor kellett volna kezdenem, az általánosban?!

    Amúgy meg hiába a 24 év, a kiegyensúlyozott psziché, párkapcsolat, megfelelő anyagi feltételek, egészség mindkét oldalon, mégsem sikerült a mai napig. Ezt nem mi irányítjuk, vagy szerencsénk van, vagy nem.
    C'est la vie.

  • 2009.11.08 16:05:52drlucifer

    A meddő szóval szerintem alapvetően az a baj, hogy sokáig negatív felhang társult mellé.
    Én attól mászok falra, amikor azt kérdezik, hogy "kinek a hibájából/ki miatt" kellett a lombik. Basszus, nem direkt csinálja magának senki (jó rondán fogalmaztam, de nem tudok most jobbat).
    Nem kinek a hibája. Így lehetett gyerekünk és kész.

  • 2009.11.08 16:29:00másutt

    A meddo szoval az a gaz, hogy pejorativ es nincsen definialva.
    Melto parjai pl. a "venlany" es "suket".

    Osszessegeben az is "venlany", aki 15 eves boldog elettarsi kapcsolatban el eskuvo nelkul, az is, aki 3x vagy 4x evesen boldogan eli a vilagat ferj nelkul (gondoljunk a SATC Carry-jere, vagy Samantha-jara) es a 80 eves, sosem hazasodott, megkeseredett, 25 macskat tarto szomszedneni is.

    Az is "suket" aki huszadszorra kerdezi vissza a munkahelyen, hogy mikor is jon vissza a fonok a nyaralasbol, az is, aki hallokeszulekkel tok jol elvan, es az is, aki semmit nem hall a vilag zajaibol.
    Ezeket mind "lesuketezzuk"

    Namarmost, ha en 6 honap probalkozas utan 2 honapig meddosegi kezelesre jarok, es rogton bekapom a legyet... akkor meddo voltam-e, vagy a vartnal nehezebben jott a baba?

  • 2009.11.08 20:55:32Fidelio73

    "Minden percemben, amior nem alszom, a gyerektema log a szemeim elott."
    ne ez a gáz. van egy gyereked, akivel együtt lehetsz, mert nincs bölcsiben, vannak anyatársak, akikkel lehet "bandázni", te meg rákattantál a terhesség-témára, és az összes gyerekes+terhes ismerősödnek csak a terhességét látod, a meglévő gyerekét nem. ha kell, írásba is adom, h néhány év múlva-akár lesz kistesó, akár nem- nagyon fogod bánni, h most nem a gyereked van a központban, aki itt van neked, hanem egy nemlétező valakiről ábrándozol helyette. ez az a pont, amikor érdemes segítséget kérni, mert ez már mánia. és persze, jöhetsz azzal, h te nem ezt írtad, stb. csak éppen ez jön le a soraidból. és ez nagy baj.
    és, mivel én éppen pont jól vagyok a bőrömben, akár hugomnak is nevezhetsz, bár én egészen júliusig, amíg ki tudja, mennyi ideje porontyoztam, soha nem olvastam ezt a fos dumát. szóval, bmilyen megszólítást be tudok emelni, mert a lényeg nem azon van, h hogy hülyézel le engem, hanem azon, h hogyan csavarodsz be.

  • 2009.11.08 21:20:28másutt

    Azt a becsavarodott, lekibeteg, idegbeteg, depresszios, eletoromvesztett, teherbeesessel obszesszalt anyam fulet!
    :D

    Mingya' megyek is a Harshegynek! Ja, az mar nincs? Akkor a Dunanak! Ja, messze van! Temzenek! Baszki, hideg.
    :D

    Hat igen idovel majd megbanom, hogy ezt irom ennek a szepasszonynak valaszul, es nem a gyonyoruseges, becses aranybugyulu kisviragommal jatszottam inkabb, megsiratom meg en ezt a 2 percet, amit nem ot szeretgettem. Megver majd engem az isten ezert. vagy az Osanya. Vagy reinkarnalva leszek, mint APEH adoellenor. Hm. MEDDO APEH adoellenor. Vagy impotens. Meg is mondta nekem Fidelio elore!

    :P

    Upsz, mar most sajnalom, hogy irtam. Megyek is babazni.

  • 2009.11.08 21:42:30Rosa Rugosa

    Én nem vagyok vallásos. Legalább is a csini aranyozott szobrocskák alattuk a persellyel nekem nem nagyon jönnek be.
    Attól meg, hogy valaki ortodox, lehet, hogy nagyobb kretén, mint akiről azt hiszed milyen rosszéletű.
    Én egyszerűen úgy vettem észre a saját életemben, hogy amit elkövetsz, annak mindig lesznek a jövődre nézve következményei (olyanok, amiket az életed papíron tervezésével nem látsz előre). Itt most nem csak a gyerekre gondoltam. Meghalt már néhány közeli családtagom is és olyan furcsa volt látni, hogy melyik embernek pl. milyen halált dobott a sors...

    Épp ezért gondolom úgy, hogy a problémák elől nem kell a Dunának menni, mert mindig van megoldás. És sokszor jönnek olyan váratlan és jó fordulatok is az életben, amikre nem számítottál, amikor a nehezebb utat választottad. Ha nem lehet gyereked, vagy nehezen, akkor is van számos út, amit bejárhatsz, aztán majd kiderül, mi is a helyes.

    Én pl. nem tudom megérteni azt, amikor valaki azt írja, hogy szerették egymást, de nem volt pénzük ezért nem kellett a gyerek.
    Aztán amikor akarják meg nem jön.
    Vagyis ez végül is az ő dolga, csak nem tudom miért csodálkozik.
    Én az elsőt úgy szültem, hogy kb. abban a hónapban lettünk mindketten munka nélkül, férjem meg ősszel folytatta a főiskolát.
    Eléggé borús kilátások voltak.:)
    Mami papi nem adott egy fityinget sem, meg soha nem is kértünk volna.
    Aztán mégis lett valahogy. Nem is rosszul és egyre jobban. Az aktuális pénzügy nehézség pedig soha nem mondatta velünk egy gyerekre, hogy ezt akkor inkább nem, hanem majd egy másikat. De ez elhatározás kérdése.
    Meg talán egyfajta szemléleté.
    Hogy stílusos maradjak (ez is amolyan népi bölcsesség) Ember tervez, Isten végez.:)

  • 2009.11.08 21:54:22lm

    Hát én ettől a népi bölcsességtől falnak tudnék futni, mert az egy dolog, hogy az én anyám meghalt 46 évesen rákban, míg az önző, alkoholista, asszony és gyermekverő nagyapám vígan éldegél 83 évesen, de az a kisgyerek, aki halálra éheztettek a szülei, az ugyan mit követett el, amivel ezt érdemelte? ő miért is kapta ezt a nem bottal verést?
    Mindezt úgy, hogy én hívő vagyok. De ezt a mondatot mindig annak az igazolásaként hallottam, hogy miért jogos a másik szar sorsa és miért van rendjén, hogy én nem segítek, sőt részvéttel sem vagyok iránta.

  • 2009.11.08 21:59:12jazmine

    RR, örülök, h bátrak voltatok, mi gyáva nyulak, de köszi, h megvilágosodhattam, h a családtervezés a meddőséghez vezető út.

  • 2009.11.08 22:06:34Rosa Rugosa

    Hát akkor ezt eléggé rosszul látod.:)
    Én ezt még úgy senkitől nem hallottam, hogy valakit a sorsára kéne hagyni.
    Meg a kisgyerek sem követett el semmi rosszat. Ha te így látod ezt, akkor kicsit hosszú idő lenne leírni, mit gondolok erről, mert ne haragudj, de ez kicsit olyan 16 éves gimnazista látásmód.
    Mondtam, nem is vagyok hívő.
    Nem is tudom elképzelni, hogy lehet egy olyan emberi kreálmányban 8Isten?) hinni, aki tulajdonképpen olyan személyiségjegyekkel rendelkezik, mint a legnagyobb despoták.
    Én inkább magában az életben hiszek. Hogy nem véletlenül éljük azt az életet, amit. Hogy mindannyiunknak meg van a szerepe a világban.
    Még annak a szegény gyermeknek is.

  • 2009.11.08 22:17:03lm

    rr, nagyszerűen megerősítetted, amiről beszéltem, köszönöm. :)

  • 2009.11.08 22:22:39jazmine

    Aha. Szóval nem hiszel egy despotában, helyette az eleve elrendelésben.

  • 2009.11.08 22:27:01Rosa Rugosa

    Abban hiszek, hogy kapsz egy utat és eldöntheted, hogyan járod végig.

  • 2009.11.08 22:34:33dodóó

    RR bárcsak lett volna lehetőségem dönteni.

  • 2009.11.08 22:41:34Rosa Rugosa

    Az egész életünk döntések sorozata, nem?
    És mindenkinek más feladvány jut, más helyzetekben, más körülmények között.

  • 2009.11.08 22:43:38dodóó

    de tudod nem mindig mi döntünk.
    nekem úgy alakult az életem hogy nem dönthettem,nem tehettem semmit hogy a dolgok másként alakuljanak.

  • 2009.11.08 22:46:45Moira

    dodóó: de az a te döntésed, hogy ezt hogyan éled meg, hogy dolgozod fel, ésjogyan lépsz tovább.
    Hidd el én nagyon sajnálom a veletek történteket, de rr-hez hasonlóan az én világképemben is mindennek oka és célja van, még a rossz dolgoknak is.

  • 2009.11.08 22:52:25cozumel

    Moira

    en ezt egy kicsit durvanak erzem... megis, hogyan kellene megelni?
    asszem a halott gyerek felett erzett szenvedest az ember nem valasztja, max a temetesre viselt ruhat.
    Az erzeseit nem.

  • 2009.11.08 22:55:02Rosa Rugosa

    2009.11.08 22:52:25cozumel
    Ott az a kérdés, hogy hogyan tovább?
    Az az élet, amit utána élsz. Az érzéseidet követve.

  • 2009.11.08 23:02:30Moira

    coz: bocs, hogy csak most válaszolok, de melózom.
    Nem akartam megbántani dodóó-t, hidd el, nagyon sajnálom ami vele történt.
    Tudom, hogy szenvedett és egész életét meghatározza ami történt, de ő legalább nem hagyta el magát, és ha máslrt nem, de Mirelláért él, és mindent megtesz érte. VAn aki feladta volna, ő meg erős volt. Ez az ő döntése.
    Én erre gondoltam.

  • 2009.11.08 23:14:30másutt

    en is durvanak erzem.

    eppen most fejeztem be egy cikk olvasasat, amiben leirtak az egyertelmut:
    az ujszulotteket ero stressz egy ELETRE meghatarozza, hogyan fognak reagalni a stresszre, mint pl gyasz.
    az ujszulott egereket elvettek az anyjuktol minden nap 3 orara, utana visszaadtak. normalisan nottek, hiztak, lathato fizikai kar nem erte oket.. de eletuk vegeig teljesen mashogy alltak hozza mindenhez, rosszabb volt a memoriajuk, es egyeb problemaik voltak.

    Szoval nehogyma az akaratunkonk muljon 100%, hogy az elet stresses helyzeteit hogyan viseljuk, ez ennel sokkal bonyolultabb!

    a cikk itt:
    http://news.bbc.co.uk/1/hi/sci/tech/8346715.stm

  • 2009.11.08 23:15:15cantaloupe

    Rosa Rugosa,
    akkor te hindu vagy! :D
    A párom hisz a karmában, azaz hogy mindenkinek megvan a helye az élet térképén és mindennek értelme van.

    Bármennyire is szörnyű egy kisgyerek halála, mások figyelmét pl. felkeltheti és ezáltal lehet, hogy több éhező, abuzált gyereknek fordul jobbra a sorsa.

    Én megkeresztelkedtem bár, de egyre több kételyem van nekem is, tele van a Biblia ellentmondásokkal. Pl. Istent kimondottan szekántnak látom, hogy ültet egy fát a Paradicsom közepére, aminek nem szabad a gyümölcséből enni.
    Aztán ha egy anya teszi le a szép sütiket a konyhaasztal közepére, s bár bármit lehet enni a hűtőből, de a sütit tilos, azt legtöbben helytelenítenék.
    Nem?

  • 2009.11.08 23:15:26másutt

    Moira, en edes jo anyamat 20 eve latom szenvedni depresszioval, es arra a kifejezesre, hogy valaki "elhagyja magat" ugrok, es olni tudnek. Bocsika.

  • 2009.11.08 23:19:21cantaloupe

    Fidelio,
    nagyon rászálltál Másuttra, de hidd el nekem, bár mindegyik gyerekre annyi idő és szeretet jutna, mint M. kislányára...azért, mert foglalkoztatja egy gondolat, miért ne törődne vele? Vagy neked a nap 24 órájában nincs más gondolatod, csak a gyereked?

  • 2009.11.08 23:23:25Moira

    másutt: nem haragszom, miért tenném?
    Elvileg itten a véleményünket mondjuk el, és mi most nem értünk egyet.
    (Egyébként az én anyám - és nagyanyám is depressziós elég régóta, anyám sokáig alkoholista volt, apám verte, a szülés után én is teljesen kifordultam magamból és ki akartam magam nyírni. mégis itt vagyunk, és megpróbálunk élni, hol jobban sikerül, hol kevésbé.)

    Abban egyetértek veled, hogy nem csak az akaratunkon múlik, hogyan reagálunk dolgokra (én arról láttam egy nagyon érdekes kutatást, hogy a kismalacok korai elválasztása milyen stresszessé teszi őket egész életükre), de igenis van szabad akaratunk.
    Nem akarom osztani az észt, hogy én mndig derűs és kiegyensúlyozott vagyok, mert ez nem igaz, én is kétségbeesem néha, vagy elkeseredek, de ez nem változtat azon ami az én világképem.
    Nem kartalak ezzel megbántani sem téged, dem dodóót, ha így érzed, akkor elnézést kérek, nem ez volt a célom.

  • 2009.11.08 23:23:36cozumel

    Moira

    nem.
    ez egyszeruen nem igy mukodik.
    Egy tragedia maskepp erint meg bennunket, es nem midnenki tud ujra talpraallni.
    Nem valasztas, dontes kerdese ez, hanem sok-sok tenyezo alakitja ki, ki hogyan fog tovabb elni.

    Mondjuk hittel nem vitatkozom, mert az tengerbe vizet kanallal, de ettol fuggetlenul kurvara nem latom be, hogy vajon kinek es mi lett jobb ugy globalisan attol, Dodoo 25 hetes picurkaja nehany oras szenvedes utan meghalt. Pedig altalaban jol latom az osszefuggeseket.

    |Ne haragudj Dodoo, nem akartam ebbe igy belemenni...

  • 2009.11.08 23:24:06renege

    Én teljesen megértem Másuttat. Sőt, sokkal durvább vagyok. Én harmadik gyereket szerettem volna, nagyon (!), de még csak férjem sincs hozzá :(
    És minden terhes nő vagy boldog újszülöttös anyuka láttán görcsbe áll a gyomrom, hogy bezzeg nekem mikor, meg soha meg stb.
    és még csak esélyem sincs próbálkozni.

  • 2009.11.08 23:29:33manka78

    Renge! Basszus még olyan fiatal vagy.:) Ne beszélj már így!

  • 2009.11.08 23:30:13manka78

    Bocsi, Renege.

  • 2009.11.08 23:31:05renege

    manka78, járok pszichológushoz (nem kifejezetten emiatt :D), majd egy fél év múlva megnézzük, optimistább lettem-e valamivel :)
    de mondjuk már az is kedves, hogy legalább más optimista helyettem.

  • 2009.11.08 23:36:27manka78

    A "babátakarok" témához most nem tudok hozzászólni, mert nem szeretnénk több gyereket. Nálam egyébként is kb. a nagy 5 éves korában jött a vágyakozás az újbóli babázás után. A kicsi még nincs 2 éves, ő teljesen kielégíti a babázhatnékom.:)

  • 2009.11.08 23:36:55Moira

    coz: én nem vitatom, sokminden hatásal van ránk, a döntéseinkre, de énb meg nem tudok úgy élni, hogy nincs szabad akaratom, nenics beleszólási lehetőségem az életembe.
    Én is megsirattam ami dodóóékkal történt (és itt részemről lezárnám ezt a témát, mert nem akarom a sebeit marcangolni), nem tudom miért történt velük az ami történt, de én akkor sem tudom elképzelni, hogy valami "csak úgy" megtörténik.
    Nekem is rossz érzés, ha valami szörnyűséget látok, és bennem is felmerülnek kérdések, hogy miért vannak rossz dolgok a világon, de igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz (máramihez lehet)

  • 2009.11.09 04:40:09cozumel

    Moira

    erdekes, mert en sem tudok, de pont ezert nem is tudok hinni abban, hogy mindennek oka es celja van, meg a rossz dolgoknak is.

    Nem, en ugy gondolom, hogy a vilagban tortennek rossz es jo dolgok, es ezeknek neha egyszeruen nincs magyarazata, meg akkor sem, ha az okot/celt latva sokkal konnyebb lenne elfogadni, feldolgozni a tortenteket.

    De mondom, ez mar vilagnezeti vita lenne, annak meg az egvilagon semmi ertelme, elfogadom, hogy te igy gondolod.

  • 2009.11.09 07:07:49Csöre

    Másutt, félre ne értsd, nem örülök a problémádnak, de annak nagyon, hogy leírtad! Én is ebben a topánkában járok éppen. Ráadásul épp ezen a héten derült ki, hogy a nőgyógyászati patológia tankönyv következő kiadását valószínűleg az én leleteimből állítják majd össze. (már megműtött mióma után polip és ciszta együtt, tényleg nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek) Elég rosszul éreztem magam vagy másfél napig, de utána jött a posztod, és most már csakis előre tekintek: megyek megnézetem a pajzsmirigyemet, azt gyorsan teherbe esek és slussz.

    Fidelionak meg gratula, hogy a szokott finom stílusában rögtön kiszúrta a poszt lényegi mondanivalóját.

  • 2009.11.09 08:16:44tigrincs

    Mi is épp ebben a cipőben járunk. Két nagy fiunk mellé (8 és 10 évesek), évek óta szeretnénk kistestvért. Ahogy telik az idő egyre rosszabb, mert a fiúkkal már nem lehet babázni, lassan és is negyven leszek, mint a párom, és ezek nem segítik a teherbeesést az biztos. Lassan kifutok a korból, és mindenki hülyének néz, hogy mi a csudát akarok én. Örüljek a meglévőknek (örülök nagyon!), és éljük az életünket. A jó, vagy rossz az egészben az, hogy a férjem épp úgy vágyik egy babára mint én, így aztán ha én nem is gondolok rá éppen, ő biztosan megemlíti. A nővérem pár hét múlva fog szülni, és jobb napjaimon úgy érzem, legalább lesz kivel babáznom. Rosszabbakon viszont azon szomorkodom, hogy milyen jó lett volna együtt babázni velük. Tudom, hogy pár év múlva már nem lesz aktuális a téma, de addig minden hónapban számolgatok és reménykedek. Az elmúlt 15 évben semmilyen fogamzásgátlót nem szedtem, mégsem jönn a várva-várt kistestvér.

  • 2009.11.09 10:06:40Moira

    coz: oké, én is tiszteletben tartom a te véleményed, ezen tényleg nncs értelme vitázni (én sem ezt akartam)
    Tudom, hogy elég fiatal vagyok még, lehet, hogy pár év múlva én sem így gondolom majd, de most ebben hiszek.
    Örülök, hogy nem támadtál nekem és kulturáltan megbeszéltük ezt a témát.
    Üdv: M

  • 2009.11.09 10:12:49Farkasokkal táncoló

    Én negyven éves korom előtt 2 évvel nem akartam már teherbe esni, nem is estem, viszont lett egy hormonzavaros vérzésem, kikaparták a nyálkahártyát, aztán utána még két normál abortuszom lett gyors egymásután... :-(

  • 2009.11.09 12:41:53jazmine

    Ez tényleg világnézeti alap, ki mit gondol, viszont az a kulturáltságé, h a világnézeti magyarázatom kiterjesztem-e más bajára, azaz azzal vigasztalom, ami engem vigasztalna - ezzel jókat lehet mellétrafálni.

    Én nagyon arra húzok, h nincs mindenre magyarázat, amire van, annak nagy részéhez pedig még igen-igen sötétek vagyunk társadalmi/szellemi/érzelmi szinten. Ettől még nem gondolom, h tehetetlen porszem vagyok, előre kihúzott úttal. Viszont mivel társadalomban élünk, így nehéz azzal is azonosulnom, h én aztán mindig úgy élek, ahogy akarok, ahogy a legjobb nekem.
    Amit viszont vallok, hogy megpróbálhatom a túlélést, emberséggel, szeretettel, udvariasan. Sokszor sodródunk, néhány döntésről kiderül, h rossz volt vagy nem is annyira az enyém volt, néhányról pedig, h jó volt.

  • 2009.11.09 12:51:12másutt

    világnézet, vagy nem, az emberek teherbirása, türöképessége más , kicsi gyerekkoruktól kezve.
    Ugyanazon nyomás alatt bizonyos emberek törnek, mások hajlanak, és van, aki meg sem érzi!!!
    A hit, vallás segítHET, de nem mindenkinek. A templomokban is zokognak emberek, a kocsmákban is!!! ;)))

  • 2009.11.09 12:59:17jazmine

    Másutt, ja, erre jön, h majd, ha megöregszel, kell a vallás. Lehet, h kell, lehet, h nem. De ezért nem járok templomba, nekem nem egy életbiztosítás, h ha minden vasárnap megyek, akkor a végén jó lesz és csak_ezért járok...

  • 2009.11.09 13:44:23The Big Tourist

    En azt a magyarazatot kezdtem el nagyon utalni, hogy a "gyerek jon, amikor jonni akar, mert o valaszt ki minket szulonek". Miert van akkor, hogy egyes parokat nem valasztjak ki szuloknek? (bruhuhu...) A pszichologusom tanacsa az volt, hogy hagyjam el a parom, a kineziologuse, hogy keressek mast, mert lehet, hogy az en gyerekem harmonikus csaladba akar szuletni.
    A masik kerdesben, hogy ki szenved jobban, en azt a tabort erositem, akik szerint a gyermektelenek, mert ok tenyleg meddok, mig ha valaki a masodikra, tobbedikre var, legalabb termekeny. En kb 7 ev probalkozas utan maradtam terhes, sajnos elveteltem es azota se sikerult. Viszont jobb egy egeszen kicsivel igy, hogy legalabb tudom, hogy kepes vagyok teherbe esni. Zarojelben meg: az orvosom clostit irt fel veteles utan, gondolom nem kell elmeselnem, mennyire rosszul voltam utana, es kb 1 ev kellett, hogy ujra normalis legyen a ciklusom :(

  • 2009.11.10 07:46:11Veg_

    Bella, Zsuzsi főz: pároméknál nagyon kicsi a korkülönbség, de szerintem havonta egyszer vagy annyiszor se hivják fel egymást telefonon, és nem látok szorosabb kapcsolatot, mint nekem van a barátaimmal, sőt. Pedig jó tesók állitólag, és kettesben vagy négyesben (unokaöccsekkel) nagyon sokat játszottak gyerekként, meg ha családi izéken összetalálkoznak, jókat beszélgetnek...

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta