SZÜLŐSÉG

A jó segítő nem halat ad, hanem halászni tanít

2009. október 16., péntek 09:15

Az emberekben - tán nem vagyok túl naiv - van hajlam a másokon való segítésre. Ez lehet személyes kontaktus nélküli, például elvisszük a kinőtt ruháinkat a Vöröskereszthez, a nagyáruházakban elhelyezett gyűjtőládába, részt veszünk különböző gyűjtésekben, karácsony előtt a cipősdoboz-akciókban, Mikulás-gyárba viszünk játékot, vagy az egyházak által szervezett gyűjtéseket támogatjuk. Felhívhatjuk az adományvonalat (mindig más és más célra gyűjtenek), vagy gyűjthetjük a bélyeget és a parafadugót, melyből egyes alapítványok szintén pénzhez juthatnak.

Nem kell hosszasan magyarázni, hogy ebben az is jó, hogy nem dobunk ki ruhát, játékot, aminek más még örülhet, jó érzés magunknak, hogy valaki örül, és ehhez mi segítettük hozzá. Ami még nagyon fontos, hogy így valóban csak segítünk és nem ártunk. A személyes segítség esetén ugyanis a bennünk lévő jó szándék édeskevés. Ahogy minden szakmának, ennek is meg kell tanulni a fogásait, és még ekkor is követhetünk el hibákat, és többet ártunk, mint használunk.

A segítőszakma – szociális munkás, szociálpedagógus – elismertsége nálunk nagyjából a nullához tendál. Az USA-ban, ahol sokkal nagyobb múltja van, (kb. 100 évre tekint vissza) a professzionális segítőtevékenység elismert, megbecsült dolog. Ma, 2009-ben nálunk a szociális munkást valami különös, mocsokban járó állatfajtának tartják, a szociálpedagógusról pedig azt sem tudják, mi a jófene lehet. (Tudom, vannak kivételek).

A képzett segítők legjobb esetben főiskolát végzettek, pszichológiát, pedagógiát, jogot, esetkezelést (egyéni és csoportos), szociológiát tanulnak (és még sok mást is, ezek csak a legjellemzőbbek), 7-8 féléven keresztül és az utolsó év kivételével önismereti tréning is van heti rendszerességgel. A segíteni akarás önmagában nem elég. A szándék, a tudás és az ember összhangja kell megteremtődjön, hogy jót és jól tudjon cselekedni.

Szeretném, ha mindenki aki segítségnyújtásra szánja el magát - és nem ez a tanult szakmája - elgondolkodna, mielőtt belevág. A segítő munka lényegét röviden azzal lehet megfogalmazni, hogy a rászorulóknak (jobban szeretem a kliens kifejezést) nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halászni. Nem azzal segítek elsősorban, ha valamit adok, vagy helyette elintézek, hanem ha megtanítom, rávezetem arra, hogy ő hogy tudja megtenni.

Ehhez nem elég ismernem a konkrét szituációt, ami miatt hozzám fordult, például nem tudja kifizetni a gázszámlát. Ilyenkor a családsegítéssel foglalkozó szakember beszélgetés keretében próbálja meg felmérni a problémákat, azt, hogy hogyan alakulhattak ki, mit szeretne elérni a hozzáforduló, milyen célokat tud, szeretne kitűzni maga elé.

Értelemszerűen egy család esetében nem lehet csak egy személlyel való beszélgetésre hagyatkozni, a család egészét kell - lehetőség szerint - bevonni. A későbbiekben a problémák tisztázása után következnek a lehetőségek és a célok. Ki mit tud tenni a családon belül a helyzet változtatására. A segítőszakmában is helytálló az „apró léptek” módszer. A klienshez, a jelenlegi helyzethez igazítva elérhető célokat kitűzni. A célhoz vezető utat szakaszokra osztani, a részcélok elérése motiváló. A kliensnek látnia kell, hogy képes változtatni, képes tenni magáért, céljaiért, nincs eleve kudarcra ítélve. A folyamat nem húzódhat el évekig, amint a kliens már „megtanult halászni”, le kell zárni a segítőfolyamatot. Utánkövetésre persze szükség van (nem tévesztendő össze a kontrollal!), illetve a kapukat nem kell bezárni, ha valamiért ismét segítségre szorul, tudjon hová fordulni.

A segítő személye eszköztára szerves része. A legfontosabb, hogy előítélet-mentesen tudjunk közelíteni a kliensekhez. Nem lehetünk azok, akik majd „megmondják a tutit”. A segítőszakma egyik legnehezebb része ez. Megismerni és nem megítélni embereket, akik valószínűleg teljesen másképp élnek mint mi, értékrendjük a mienktől eltérő. Úgy terelni más irány felé őket, hogy ne tűnjünk felsőbbrendűek, megmondóembernek, ne érezzék, hogy olyat akarunk rájuk erőltetni, amit ők nem tudnak teljesíteni. Tiszteletteljes és egyenlő bánásmódot kell biztosítani. A lekezelést, „én jobb vagyok mint Te” mentalitást nem engedhetjük meg magunknak. Nincs és nem lehet ítélkezés.

Nagyon fontos a megfelelő távolságtartás. A segítő nem azonosulhat a klienssel, mert 1. Nem tud hatékonyan segíteni 2. Hamar kiég, az intenzív érzelmek kimerítik, gyakorlatilag belebetegszik a munkájába. A szociális szakmában dolgozóknak a prevencióra, prevenciós programokra is gondolniuk kell, hiszen valamit megelőzni kevesebb munka, fájdalom, sérülés árán lehet, mint utólag helyreállítani az eredeti állapotot.

Az „amatőr” segítőknek legtöbb esetben semmilyen előképzettségük nincs, él bennük a segítés szándéka, de ez nem elegendő. Az ő esetükben is legalább egy kétéves szociális asszisztensi képzés jó lenne, mert a szakma nem ismerete miatt sajnos több kárt okoznak, mint hasznot. Természetesen sokan közülük gyakorlati tudnivalókat (ellátásokról, ügyintézésről, stb.) hamar elsajátítanak, ez azonban csak tűzoltásra alkalmas. Halat ad, és nem tanít halászni.

Sajnos a segítők között előfordulnak úgynevezett szindrómás segítők is. Erről akkor beszélünk, ha a segítőnek magának is vannak problémái, és saját önértékelését, cselekvőképességét azzal próbálja meg helyreállítani, hogy másokon segít. Nem kell hosszan magyarázni, ez miért van kudarcra ítélve.

Manapság egyre nagyobb az igény a segítség különböző formáira. De aki igazán segíteni akar, mérje fel, hogy a fentiekben leírtakból mire képes a jó szándéka mellé elsajátítani. Mennyire érzi alkalmasnak magát arra, hogy ne ítélkezzen. Hogy ne azt mondja meg, hogy mit kell tenni, hanem megmutatja az utat a hogyanhoz. aki nem érzi azt, hogy na, elintéztem neki a gyvt-t, de jó neki, hanem segítsen a lent lévőnek önbizalmat és önbecsülést adni. Aki képes arra, hogy ne egy „kiválasztottat” hurcoljon programokra, mint a győzelmi zászlót, hanem a háttérből segítsen abban, amiben igazán szükséges.

A téma szakirodalma széleskörű és magyarul is hozzáférhető. Az önkéntesség, segítség nem az, hogy kap ruhát, ételt, pénzt, programokat valaki, hanem az, ha képessé tesszük arra, hogy ezt maga tudja biztosítani magának és családjának.

Ehhez kellenek a képzett segítők.

Temptation

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.16 13:56:44psyché

    H, kivetelesen egyet ertek veled. tenyleg lehet, hogy a gyereknek ez a kis ajandek, hogy egy napot eltölthet egy igazi csaladban, normalis körülmenyek között eröt ad kesöbb. azt is el tudom kepzelni, hogy az egyszeri alkalombol többszöri alkalom lesz es kialakul vmi fajta bizalom a gyerekben, ami lehet hogy elete nehez pillanataiban segit neki. en, mondjuk, nem tudom elkepzelni, hogy vkit csak ugy elhozzak magunkhoz. tutti, hogy szeretnek vele elötte is parszor talalkozni, megismerni es valoszinüleg utana is szivesen foglalkoznek vele rendszeresen.

  • 2009.10.16 14:04:01anyamadár

    Régen volt egy olyan rendszer, hogy patronálás. Mikor valaki aki nem akart nevelőszülő se örökbefogadó lenni, rendszeresen minden második hétvégén + ünnepekkor kivihette magához a kiválasztott kisgyereket.

  • 2009.10.16 14:05:37Heatherette

    hát mi most a legjobb bnőmmel kitaláltuk, h szeretnénk vmi ilyen munkát végezni hobbiból. mittomén, kisegíteni egy árvaházban vagy ilyesmi, de nemtom, h hol lehet erre jelentkezni, v egyáltalán lehet-e ilyet. régebben akartunk vinni nekik a pasimmal ezt-azt, de közölték, h csak a portán lehet ott hagyni, majd ők döntenek a sorsa felől, hát a nagy büdös lófaszt fogom ezeknek otthagyni, kilopják a felét, a többit meg eladják.

  • 2009.10.16 14:09:15jazmine

    Mert már nincs patronálás?
    Szvsz nagyon jó volt, mert látott más mintát, a legtöbbször az a baj, h nem is tudják, mennyire más családok is élnek, működnek, jól vagy jobban, mint a környezetben megszokott.

  • 2009.10.16 14:14:12anyamadár

    Jazmine nem tudom most hogyan működik a dolog.

  • 2009.10.16 14:18:14Hűbele

    2009.10.16 13:52:47Heatherette

    és mi olyat teszel, ami jó neki? az örökbefogadáson túl mi jó?

    Az, a figyelemmel követed a sorsát. Ha rendszeresen látogatod, tartod vele a kapcsolatot stb. Nemcsak feltűnsz, aztán pedig eltűnsz. A patronálás, amit anyamadár ír, az tök jó. Akkor van, akire számíthat a gyerek.

  • 2009.10.16 14:19:22lirian

    gugli a barátunk:
    http://www.echoinn.hu/index.php?pg=menu_112

    partonálás+nevelőotthon

    Egyébként nekem nagyon szimpatikus volt mind a téma, mind pedig a tény, hogy idekerült a Porontyra (sőt, a hozzászólások legalább ennyire hasznosak voltak). Kell ez, jó tükör és elgondolkodtató mindazoknak, akik (sajnos magamat is beleértve) évi két-háromszori cipősdoboz-jellegű kampányoktól elégedetten szemlélik magukat.
    L

  • 2009.10.16 14:23:08Bűbájos

    2009.10.16 14:18:14Hűbele

    -Az sem okoz gondot, hogy néha sokkal jobb körülmények közé mennek nyaralni? Anyaországi, ausztriai plébániáknál, családoknál töltött napok után nincs törés a gyerekekben?

    A virág is fordul a fény felé, a krumpliinda is a pinceablak felé kúszik. Az ember is törekszik -- Isten így teremtett minket -- a jóra, a fény felé. Az egyik fiúcskának az arca van előttem. Az apja részeges, mindennaposak a családi verekedések. Ez a fiú elment egy külföldi táborba, ahol keresztény családok fogadták a gyerekeket. Amikor visszajött, elmondta, hogy számára megrendítő volt az, hogy a vendéglátó szülők mennyire szeretik egymást. Soha életében nem tudta elképzelni, hogy egy férfi annyira gyöngéden tudjon beszélni egy nővel. A másik megjegyezte, hogy ott még a tehénistálló ablakában is van virág. Biztos, hogy ezt nehéz feldolgozni, de nem szabad abban a tudatban felnőnie a gyermeknek, hogy az a normális, ami odahaza van. Nem szabad hagyni, hogy abban a hitben nőjön fel, hogy az a rendjénvaló, hogy náluk nincsenek virágok, nincsen gyep, nincsenek fák, náluk csak sár van, összetépett föld, feltúrt gödrök és veszekedés. Azt hiszem, mindig fájdalmas dolog a helyéről kificamodott végtagot visszatenni a helyére. Akármennyire fájdalmas, a gyereket rá kell ébreszteni: Isten arra teremtette az embert, hogy virágok között, örömben, szeretetben, boldogságban éljen.”
    (Részlet Böjte Csaba Éheztem – és ennem adtatok című könyvéből)

  • 2009.10.16 14:24:34dodóó

    De van patronálás.
    Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot egy lánnyal aki szokott jönni hozzánk rendszeresen és a férjem is segít egy Roma gyereket aki nagyon tehetséges és ért is a hangosításhoz meg a vele járó dolgokhoz.

  • 2009.10.16 14:37:13Heatherette

    Hűbele, én ezt értem, de akkor sem gondolom, h ha csak egyszeri alkalomról van szó, az rossz. nem, nem rossz, csak a helyén kell kezelni, nem erre valók a nevelők, vagy mi a faszt csinálnak akkor? azt meg amúgy nehezen hiszem el, h van, aki egy hétvégére magához vesz egy gyereket, és utána tényleg kurvára leszarja, mi van vele. meg ugye az sem utolsó szempont, h a gyerek egyszer érez törődést, megismeri, milyen az, és nem úgy nő fel, h tényleg fingja sincs róla. egy alkalom is sokat jelenthet sztem. én amúgy bazi szívesen fogadnék örökbe, nem ragaszkodom a vér szerintihez, sőt vhol jobban is esne. másnak a császár, nekem meg ez a bánatom.. voltaképpen.

  • 2009.10.16 14:43:37nyina&mika

    csatlakozom baudhoz.

  • 2009.10.16 14:45:52nyina&mika

    csatlakozom baudhoz.

  • 2009.10.16 14:47:41nyina&mika

    hm. ebből is látszik, hogy komolyan gondolom :)

  • 2009.10.16 14:48:57korcsolya

    Temptation, köszi a cikket, szerintem van helye a P-on ilyesminek is. Engem is nagyon érdekel, és érint is a téma.

  • 2009.10.16 14:49:21Hűbele

    "csak a helyén kell kezelni, nem erre valók a nevelők, vagy mi a faszt csinálnak akkor? "
    nyilván nevelő és nevelő között nagy különbségek vannak. És nem biztos, hogy aki kiviszi a gyereket, az a helyén tudja kezelni a szituációt, nekem ez a legnagyobb aggályom. Nem véletlenül nem lehet patronáló szülő sem bárki, úgy tudom, az előtt is el kell végezni tanfolyamot.

    Az örökbefogadás nekem is szívügyem. Mindig is foglalkoztatott.

  • 2009.10.16 14:56:56cantaloupe

    Temptation,
    karácsony előtt biza jó kis cikk ez! És aki hiányolja belőle a gyerekes témát, annak tövábbszövöm: itt, az USA-ban nem egy anyuka azt kéri a vendégektől, hogy a gyereke szülinapjára ne ajándékokat adjon, hanem azt a pénzt fordítsa adományokra és együtt átadják.

    Sőt: egyetemi továbbtanulásba beleszámít pluszpontnak, aki karitatív tevékenységet végez valami alapítványnál.

    Én a baba születéséig egy nőotthonban segédkeztem, és nagyon jó volt. Nekem is, mert családias hangulat alakult ki ott az alagsorban, ahogy árultuk a használt holmit, másrészt megdöbbentett, hogy van, aki kőgazdag és mégis ott robotol. Mindenféle rendű-rangú ember volt ott.

    Volt pl. egy ügyvédnő, ő az árvaházban segített a gyerekek jogait képviselni, ki örökbeadható, ki nem.
    Van jógatanárnő, aki ezeknek a rossz sorsú embereknek egy hónapon át heti kétszer órát adott.
    Vannak catering cégek, akik az élelmezést vállalják egy-egy napra.

    Mindenki tud szakmájába vágóan segíteni, a fiatalok meg rakodnak, ruhát szortíroznak.

    De az igaz, hogy ezt keményen meg kell szervezni, ez a nőotthon több, mint 3o éve áll.

  • 2009.10.16 14:59:15Heatherette

    Hűbele, azt vágom, h lehet vele ártani is, nyilván lehet. nem biztos, h mindig jól sülnek el a dolgok, de ezért nem kéne elutasítani elvben a dolgot arra hivatkozva, h ez tuti, h nem működne. mert sztem működne, csak a megfelelő hozzáállással, de ez bármire igaz: a patronálásra, az örökbefogadásra is.

  • 2009.10.16 15:01:25cantaloupe

    Jazmine,
    az UNICEF-nek van egy olyan programja, amiben havi összeget fizetsz, valami 2o-5o euro közti pénz, és cserébe iskoláztatnak mondjuk egy afrikai lányt. Aki a szüleinél marad, de több lehetősége lesz, mint földet túrni. Rendszeresen írnak levelet is ezek a gyerekek, hogy lásd, mi lett velük, mit tanulnak.
    Magyarországon nem tudom, működhet-e ilyen. Gyanítom, jogi akadályai is vannak annak, hogy hazavihess egy intézetis gyereket, akiről az anyja nem mondott le.

  • 2009.10.16 15:04:15Heatherette

    cant, hát itthon is hallottam már ilyenről, mármint nyilvánvalóan hírességek révén. pénzt küldenek Afrikába, tartják a kapcsolatot a gyerekkel. volt is ilyen dokfilm, a Tvrko gizdult szokás szerint, meg talán a Jakupcsek is, h meglátogatták azt a gyereket, akinek küldik a pénzt.

  • 2009.10.16 15:09:52cantaloupe

    H, igen, én is meglátogatnám egyszer. Már érik bennem, hogy én is partonálnék, mi az a havi tízezer Ft? Jó, tudom, sokaknak nagy pénz az is, főleg hogy most jön majd a téli fútésszámla.

  • 2009.10.16 15:11:01Heatherette

    "sokaknak nagy pénz az is"

  • 2009.10.16 15:11:34Farkasokkal táncoló

    Cantalupe, ez valóban nagyon jó ötlet. Egyáltalán nem bánnám, ha nálunk isbevezetnék, hogy egyetemi felvételnél beszámítson kreditpontnak az is, ha valakinek előzőleg karitatív tevékenyésge van, tényleg be kéne vezetni.

    Különösen fontos lenne ez azoknál az egyetemeknél, ahol olyan embereket képeznek, akik emberanyaggal fognak a későbbiekben foglalkozni! PL sokkal empatikusabbak lennének a tanárok, orvosok, jogi ügyintézők, apeh alkalmazottak és még sorolhatnám, akik előzőleg egy kicsit megmerítkeztek a való világban.

  • 2009.10.16 15:14:00nyina&mika

    nem is olyan rég az önkéntességről egy szó sem esett törvényes keretek között. egyszerűen itthon nem volt ilyen.
    aztán leszabályozták, ott az önkéntes-törvény és most önkéntes és munkaadó együttesen veri a fejét a falba.
    az nagyon mádzsár lenne, ha azt mondanám, ez olyan tipikus.

  • 2009.10.16 15:26:11anyamadár

    A fogadott keresztszülőség is erről szól:

    http://devaigyerekek.hu/news/news_58_keresztszuloi+programunk.html

  • 2009.10.16 15:26:56anyamadár

    2009.10.16 15:01:25cantaloupe
    Persze az előző erre volt válasz. :)

  • 2009.10.16 16:26:02Mirca

    Klassz kis cikk.
    Szeretném azonban megerősíteni - magamban is - hogy nem tud mindenki halászni tanítani, de halat adni igen és ez is fontos. Nincs mindenkinek ideje/lehetősége kivárni, hogy megtanuljon halászni.
    MInden tiszteletem a segítőké, rettentő fontos a szerepük, de szerintem az is fontos, hogy mindenki tegyen meg annyit, amennyit megtehet - bármilyen "kicsi" is az.

    És a cikk szerintem úgy kapcsolódhat a Porontyhoz, ha elkezdünk ennek kapcsán a példamutatásról beszélni és arról, hogy mikor kezdjük el "tanítani" a gyereknek, hogy másokat támogatni, segíteni mennyire fontos és jó dolog.

    Az olyan Karácsonyi akciók, mint a Cipősdoboz vagy a Mikulásgyár nem csak azárt fontosak, mert a rászorulók hozzájuthatnak dolgokhoz, ajándékokhoz, hanem mert ha a gyerekkel együtt gyűjtjük az ajándéknakvalót, ha ő választja ki, hogy melyik játékát adja oda egy rászoruló gyereknek, és együtt visszük el, akkor abból remélem sokat "tanul".

  • 2009.10.16 16:38:27nanemárrr

    Írták már fentebb is, de valóban nem lehet hazavinni árvát hétvégére...két oldala van a dolognak: legalább néha egy otthonos otthonban lenne otthon (húúú, ezt aztán megfogalmaztam), azonban utána?!?!?!?!!?!?!? Na, ezért nem egyszerű ez a kérdés!

  • 2009.10.16 16:45:10cozumel

    Jo cikk.

    Bruminak koszonet, hogy leirta azt, ami nekem az elso gondolatom volt:
    breking nyuz, a tortat aranyosan tapicskolo ubulka fel fog noni, es palyat fog valasztani.
    Talan nem is artana sorozatot inditani bizonyos szakmakrol, elonyeikrol, hatranyaikrol...
    Vannak itt olyan szoptatos anyukak, akiknek a nagyobbik gyerkoc mar boven kamasz...

    Csib,
    lehet, hogy sokfele temaban olvasol a neten, de latod-latod, egy ilyen aprocska gondolatmenetet megsem sikerult vegigfuttatnod.
    Tovabba: adot fizetni kotelesseg, jotekonykodni nem. Hogy az elozore buszke vagy, khmmm... hat mit is mondjak, inkabb semmit.

  • 2009.10.16 16:47:55cozumel

    H.-nak pedig igaza van abban, hogy az intezetis gyereknek igenis jo, ha neha meglatja, hogy mukodnek a dolgok az intezet falain kivul.

    Ti el sem tudjatok kepzelni, hogy ezek a gyerekek milyen koran felnonek. Megertik, tudjak, elfogadjak, hogy ez egy ajandek, egy "nyaralas", nem vegleges allapot.
    Persze, nyilvan vagynak ra, hogy vegleges legyen.
    Mint a jobb sorsu gyermekek arra, hogy talalkozzanak a Telapoval.
    De mindket gyerek kepes elfogadni, hogy erre valoszinuleg keves az esely...

  • 2009.10.16 17:16:20csib

    cozumel
    "adot fizetni kotelesseg" - ez nem igaz...
    Nem kötelező például elkérni a számlát mindenhol, majd utána tudomásul venni, hogy többet fizetsz 25%-kal - de végső soron ebből is fizetik a szociális segélyeket a rászorulóknak (ld. még jótékonykodás). Nem kötelező továbbá táppénzre menni, ha nem vagy beteg - hiszen ezzel is jogtalanul veszel el pénzt másoktól, ennyivel kevesbb jut a korházaknak, ahol megintcsak rászorulók vannak, akiknek nem jut majd kötszer (ld. jótékonykodás). Nem kötelező minimálbéren dolgozni sem ... De persze ez senkit sem érint, nyilván itt mindneki nagyon becsültes és mindent az utolsó fillérig...
    És van még erre ezer példa, lukas a rendszer, de nagyon, aminek következtében sajnos az adózás kvázi jótékonykodás.

    Gyerünk, dobálja mindenki a köveket, hülye-butázzatok le (igazán meggyőző érv)! Csak azért mert más a véleményem.

  • 2009.10.16 17:20:50cozumel

    Csib

    na de attol, hogy sokan kibujnak a kotelesseg alol, attol az meg kotelesseg marad :)

  • 2009.10.16 17:22:54cozumel

    Pont az a problema, hogy elurakodik egy olyan szemlelet, ahol az mar buszkelkedhet, aki betartja az alapveto normat. Ez ugyanis csak annyit jelent, hogy marha sokan nem tartjak be...
    Mintha arra lennel buszke, hogy te mindig megallsz a piros lampanal vezetes kozben (mert a tobbseg athajt es szerintuk ez rendben van).

    Nem erzed a kulonbseget tenyleg?

  • 2009.10.16 20:00:47manka78

    Az oké, hogy halászni kell megtanítani, de nem jobb olyan tóban halászni, amibe halat is telepítettek?

  • 2009.10.16 20:59:39Magenta

    manka, az én olvasatomban arról (is) szól a cikk, hogy ha te csak bedobálni tudod a halat a tóba és még életedben nem fogtál pecabotot, ne te akard megtanítani Pistikének a halászást. Maradj a bedobálásnál.

  • 2009.10.16 21:13:25manka78

    Értem én Magenta. Viszont aki tud adni, annak ne vegyük el a kedvét tőle. Amit írtam arra értettem, hogy a legoptimálisabb, ha én mondjuk tudok adni, de a háttérben maradok, és aki ért hozzá, az adja oda.

  • 2009.10.16 21:18:52dodóó

    Ha valakinek akarsz segíteni,megtalálod a módját.
    Érteni hozzá?
    Aki akar az ért.

  • 2009.10.16 21:21:21manka78

    Dodóó! Mondjuk a Máltaiba bevinni szerintem jó dolog.

  • 2009.10.16 21:22:01manka78

    És akkor már ott a közvetítő.

  • 2009.10.16 21:32:53Magenta

    a legoptimálisabb, ha én mondjuk tudok adni, de a háttérben maradok, és aki ért hozzá, az adja oda.

    ----------
    Erről van szó. :)

  • 2009.10.16 21:57:26jazmine

    cantaloupe, teljesen őszintén én nem szeretem az ilyen jótékonyságot, mármint ha csak ilyen van, mert (erősen szerintem) könnyű úgy jónak lenni, h pénz megy, pipa, ÉN, csupa nagy betűkkel, megtettem, mehetek teniszezni.

    Most erősen ironizálni fogok: szép és szívet melengető, mikor világvégi tragédiáknál tömegével mennek a felajánlások. De hasonló buzgalom kellene, sőt, akkor kellene igazán, mikor a polgártársainkat segítjük, akik lehet, h pisiszagú hajléktalanok vagy 15 gyerekes ingyenélők, DE itt vannak... És nem azt mondom ezzel, h nem érdekelnek az afrikai éhezők, hanem, h nem kell olyan messzire menni, itt is van nem kevés tényleg rászoruló.

  • 2009.10.16 22:17:37dodóó

    Én is meglepődtem mikor tavaly karácsony előtt az önkormányzat gyűjtést szervezett aztán kiderült hogy nem a helyi rászorulóknak hanem X helyre küldték a csomagokat.
    Nyáron szerveztük a gyermeknapot és a Jegyző 20 erdélyi gyereknek állta volna a kajáját,állatkerti belépőjét és strand belépőjét.
    Végül elértük hogy helybéli gyerekeket vigyenek.
    Itt is akad olyan aki még nem volt az állat kertben és már tizenéves.

  • 2009.10.16 22:43:08Mirca

    Szerintem meg minden jótékonyságot meg kell becsülni, a legkisebbet is. Ha legalább ennyit megtesz valaki, annak is örüljünk, mert sokan még ennyit sem adnak/tesznek.

  • 2009.10.16 22:49:58jazmine

    Mirca, ok, csak valahogy elcsúszott a segítés. Pl. ha egy házbeli ismerős anyuka megállít, h vannak kinőtt ruháik, biztos lehetek benne, h eladni akarja. Amivel nincs semmi baj, én is teszem egy részével, másik része megy tovább ismerősökhöz, azok ismerőseihez; játékok egy része a helyi nevelőotthonba, másik részét eladom...

  • 2009.10.16 23:09:40Mirca

    jazmine, persze ha van lehetőség segíteni, azt is kell tenni.

    Mi gyakorlatilag az elmúlt tíz évben minden gyerekcuccot elajándékoztunk - más számára ez akár lúzerségnek is tűnhet.
    Persze mást is teszünk, és bár nem nagy dologkat, de azért bevallom büszke vagyok rá és arra is hogy a lányomat egész kicsi kora óta bevonom minden ilyesmibe.

  • 2009.10.16 23:19:23jazmine

    Mirca, nem az. Én forgótőkeként kezelem a nagyobb értékű dolgokat, megveszem, eladom, mást veszek, ami épp kell. A tömegesebb ruhaneműt, cipőket továbbküldöm. De nem vagyok szent, ehhez kellett, h váratlan helyről nagyon nagy segítséget kapunk kölcsönruhákkal, másrészt volt egy botrányos eladásom, ahol én nagy csomagot elküldtem, mert kérték és hónapokkal később fizettek, mikor is kb. 5-en írtuk a csajnak, h tovább lépünk, hivatalosan, mint kiderült ötőnknek majd 100e-rel tartozott és folyton hazudott...

  • 2009.10.17 16:49:02jazmine

    vágtázó halottkém, spec én arra írtam, h nekem a jótékonyság nem volt belső kényszer, sokáig úgy éreztem, h segítsen más, nem vagyok gazdag stb. És nagyon meglepett, mikor olyanok segítettek, akiktől egyáltalán nem vártam, majdnem idegenek (míg pl. családtag hátat fordított) és szemtől szembe. A segítséget elfogadni is tanulni kell... Mástól tanultam és annak örülök, h EZT kaptam, mert önző voltam nem kicsit.

  • 2009.10.17 17:01:17dodóó

    2009.10.16 23:09:40Mirca

    Nem lúzerség.

    Én is adok mindig ha a lányom ki növi őket és most úgy alakult hogy mi kapunk.

    Nekünk ez most nagyon jókor jön és most átjön nekem is hogy amikor én adok milyen érzés annak aki kap.

  • 2009.10.17 17:04:54papirbirka

    A nagycsaládosok egyesületének vannak az egész országban helyi kapcsolattartóik, honlapjukon megtalálhatók. Sokkal személyesebb kapcsolat, tudom, hogy akinek adom önkéntes, szintén sok gyerekkel. Minden kinőtt gyerekruha és "kinőtt" felnőtt ruhánk hozzájuk megy.
    A segítés más fajtáira jelenleg semmi időnk sincs, de ha lenne megtenném, a mi közösségi házunkban van helyi családsegítő szolgálat, ahová lehet jelentkezni, tanfolyam után pedig eljárni segíteni.
    A harmadik út, amit szakmai tudás nélkül is ajánlhatok a védőnők. A miénk a helyi anyaotthon lelkes támogatója és közvetítője, gondolom máshol is van olyan védőnő, aki tudja mit és hol tehetünk.

  • 2009.10.19 09:32:16Temptation

    Kockásfülű:
    ezeket a helyeket találtam Hajdú-Biharban:
    http://www.debrecenionkentes.hu/
    http://www.eletfaegyesulet.hu/kozpont.hu.php

    A nonprofit oldalán is van, lehet megyére is keresni, ebből párat belinkeltem, de kb. 180 van még ott:
    http://www.nonprofit.hu/onkentesseg/tudnivalok.html

    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/57979.html Adj Egy Esélyt Alapítvány
    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/59703.htmlAntall József Szociális és Kulturális Alapítvány
    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/63935.html Arany Középút Egyesület
    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/55277.html Atlasz Szabadidő-, Kulturális Egyesület
    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/67360.html AVP Hungary Közhasznú Egyesület
    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/63731.html A Magyarországi Összefogás Roma Rom szervezet
    http://www.nonprofit.hu/szerv/egyszerv/63890.html A Város Peremén Közhasznú Egyesület

    Ezek pedig más országrészekről vannak:
    http://ariadne-fonala.blog.hu/2008/11/06/hogyan_terul_meg_az_onkentes_munka
    http://www.onkentes.hu/kereskinal/alap.php?inc=user3_find&limit=10&menu_id=2

    Amit még szeretnék elmondani: az adományozás, gyűjtés természetesen fontos és jó segítség, véletlenül sem azt akartam mondani, hogy nem jó! Ez a fajta az, amivel mindenki megfelelően tud segíteni. A segítség másik fajtáját, ami személyes közreműködést igényel (pl. életvezetési tanácsok,módszerek, stb.) viszont jobb ha szakemberre bízzuk. Illetve, ha valaki szeretne ilyet, akkor olvasson hozzá szakirodalmat, vagy olyan szervezeten keresztül tegye, ahol van ehhez oktatás.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta