SZÜLŐSÉG

Olaszországban mindenki besegít a gyereknevelésbe

2009. október 14., szerda 08:04

Folytatva külföldön élő magyar családok mindennapjait bemutató sorozatunkat, ezúttal az Olaszországban élő Mammina meséli el, milyen az élet Itáliában: a legfontosabb, amit kiemelt, hogy a kisváros tulajdonképpen tényleg olyan, mint egy nagy olasz család: mindenki segít mindenkinek, így az ember nem érzi elveszettnek magát akkor sem, ha nem beszéli még jól a nyelvet. Külföldön élsz és megosztanád tapasztalataid a Poronty olvasóival? Írj erre a címre!

Három éve költöztünk ki Olaszországba, Milánóba, ahol érkezésünk után két héttel az akkor pont hatéves – angol-magyar óvodában, középső csoportot éppen befejezett, tökéletes olasz nyelvtudás nélküli – nagyobbik lánykát beadtuk az első osztályba, egy teljesen sima állami iskolába. Az egyetlen dolog, ami az iskolaválasztásban segített, két szomszédunk, akik erre a sulira azt mondták, nagyon barátságos és az ő gyermekük is oda fog menni. Gondolkodtunk az angol iskolában is, elvégre Ausztráliában születtek a lányok, és az angol vonalat szerettük volna folytatni, de nem tudtuk fizetni az évi 13,000 eurós tandíjat.

Kisebbik lányka katolikus óvodába került, a legközelebbi ovi, ahol augusztusban volt még hely, hogy szeptemberben kezdhessen, itt is csak egy hirtelen üresedés miatt, egy gyermek szülei elköltöztek, így hívtak telefonon hogy üresedés van. Mindkét választás helyesnek bizonyult. A nagylány a két másik szomszéd kislánnyal együtt megkezdte a sulit, és délutánonként együtt játszottak a kertben. A házban lakó összes gyerek segített a mi két lányunknak, akik talán pont az angol előélet miatt nem pánikoltak be attól hogy nem értik meg őket, és ők sem értik, mások mit mondanak. A játék nyelve nemzetközi. Az iskolában voltak gondok az első pár hétben, mikor alapdolgokat nem értett meg a gyerkőc, mint például hogy amit szappant bevittünk, az nem csak az övé, és hiába magyarázták neki, ki nem adta a kezéből, mert az anyukája ezt neki adta. Mivel anyuka sem tudott túl sokat a nyelvből, így érdekesen ment a kommunikáció a tanárnőkkel, akik talán jobban féltek az idegen nyelvű tanítványtól, mint maga a gyerek. Persze otthon a sírás-rívás a magyar barátok után meg egy jó hónapig megvolt, de ezt már rutinosan kezeltük, hiszen egyszer már túljutottunk ezen, mikor Ausztráliából költöztünk haza. Sok-sok esti beszélgetés, otthonra rajzok küldése és telefonhívások segítettek.

Maga az iskolarendszer éppen most van gyökeres átalakítás alatt, minden helyi tiltakozás ellenére. A suli kicsi, barátságos, kb. 120 gyerek jár, es remek pedagógusok vannak. Mint kiderült, ezt is mint mindenhol ki kell fogni, hiszen itt is vannak pocsék tanerők is. Szerencsénk volt, a tanítónők szuperek, kínosan ügyelnek, hogy a sokszínű osztály megtarthassa sokszínűségét. Pl. Szülinapokon a Boldog születésnapot! című dalt megtanulták az osztályban levő más nemzetiségű gyerekek nyelvén is, és minden alkalommal az összes nyelven eléneklik. (Iráni, magyar, spanyol, román, portugál.) Az összetartásra helyezik a hangsúlyt, év közben forgatják az asztalokat, hogy mindenki mindenki mellett dolgozhasson, igyekeznek hétvégi közös programokat tervezni, ahol a szülők is megismerkedhetnek, és ahol a gyerekek is úgy játszhatnak egymással, hogy nincs az iskola a hátuk mögött, megismerhetik egymás valódi tulajdonságait. Megtartják a különböző nemzetiségi ünnepeket is.

Az óvoda csodás volt, nem kis létszámú csoport volt, de együtt volt a kis/közép/nagycsoportos gyerek, mindenkinek megvolt a feladata, és a nagyok kísérték ki a kicsiket a vécére, gondoskodtak róla, hogy megmossa a kezét, hogy rendbe hagyja a váltás ruháit. Segítettek a rajzolásban, a pakolásban, az étkezésben. Csak a saját maguk által készített rajzokkal, dekorációkkal díszítették a falakat. Volt egy pici könyvtár, ahová csak zokniban volt szabad bemenni és meg kellett tanulni, hogy csendben kell lenni. A kápolnában – egyházi ovi – minden nagyobb vallási ünnep előtt közös imádság volt. A karácsonyi és évzáró ünnepekkor sosem csoportonként volt az előadás, hanem mindig egyben az óvoda összes gyereke szerepelt. Ehhez persze szükség volt helyre, amit vagy egy színház engedett át, ingyen, nem fizetősen, vagy egy iskola a tornatermét. A nagycsoportosok diplomát kaptak, mint az egyetemek végén a sapival, ünnepséggel, a szülők pedig egy nagy dossziét, amiben benne voltak a rajzok kiscsoporttól, a gyerekekről írt vélemények, és az értékelés, amit a választott iskolának küldtek meg.

Az első év karácsonyakor a gyerekek már megértettek sok mindent, és meg is érttették magukat, bár még kezdetlegesen sokszor csak szavakat egymás mögé fűzve. Év végére viszont mind a kettő jól beszélt, már csak az akcentus maradt meg, és kisebb hibák. A nagylány mellé kirendeltek önkormányzattól – ingyen – egy magyar anyanyelvű segítőt, aki decemberig minden héten három délelőtt volt a kicsivel a suliban és segített megérteni az iskolai életet, aki kapocsként működött a nyelvet nem beszélő szülők és a tanárok között. Nem maradt decemberig, mert a kislány olyan gyorsan tanult, hogy úgy ítélték meg, jobb ha minél hamarabb elmegy a segítség. Mi igyekeztünk a gyerekeket minél többször gyerekközösségbe vinni, úszni, táncolni vittük őket, hogy rákényszerüljenek a tanulásra. Ettől tanultak gyorsan. Sajnos tavaly a kisebbik lányom első osztálybeli osztálytársa nem volt ilyen sikeres, nem tudott megtanulni, a szülei zárkózottabbak voltak, otthon csak az anyanyelvet hallotta, így nem is kaphatott bizonyítványt. Az iskola szerintem könnyebb, mint otthon, nem olyan magas a követelmény, mint magyarhonban. Lassabban haladnak, nem kell tudni olvasni-írni első év végén, és matematikából is kevésbé komplex feladatokat csinálnak még harmadik osztályban is. Jópofa félreértés volt első évben mikor megkaptam, hogy tornaóra hétfőn és szerdán lesz. Én jó magyar rendszer szerint küldtem gyerekkel a zsákot. Aztán megint küldtek értesítőt, nem értettem miért, a gyerek még nem értette mit magyaráznak neki. Végül behívott a tanítónő és kérdezte, hogy megkapom e a leveleket, mondtam igen. Akkor miért nem jön a gyerek tornacuccban? Én mondtam, hogy küldtem vele minden nap. Akkor derült ki, hogy itt aznap tréningben kell menni, nincs átöltözés meg semmi.

A gyerekorvosok csak időpont-egyeztetés alapján fogadnak, ha sürgősségi eset van, irány a kórházi elsősegély. Nem jönnek házhoz, csak két hónapos korig, onnan már be kell vinni őket a rendelőbe. Orvosválasztás van, - rengeteg orvos praktizál, nem rendelőintézetben, hanem lakásokban kialakított rendelőkben – de el kell menni a helyi egészségügyi központba, ahol az ember kezébe nyomnak egy listát az éppen szabad hellyel rendelkező orvosok neveivel. Ha ismerős által ajánlott van rajta, nyert ügy, ha nem, akkor vaktában egyre rábök az ember. Viszont akár havonta is válthat, ha nem szimpatikus, csak mindig vissza kell menni a központba. Mindenféle vizsgálat, oltás, gyógyszer ingyenes 14 éves korig, ahogyan a tömegközlekedés is. Viszont utána fizetősek a vizsgálatok. Ha van TB, kevesebb, ha nincs, többe kerül, de fizetős. Felnőttként is ugyanúgy megy az orvosválasztás, a lakásomhoz közel kb. 15-20 orvosi praxis működik, szintén lakásokban, nem egy nagy rendelőben.

Étkezés a suliban: az „olaszos” előétel minden nap valamilyen tészta, de itthon én magyarosan főzök, így mindkettőt megeszik gond nélkül. A suliban kapnak jó sok gyümölcsöt, amit nem nekünk kell bevinni, ahogyan a vécépapírt sem. Ami nagyon-nagyon jó itt, és szeretem, hogy egy iskolán belül, de egy osztályon belül főleg, nagyon összetartóak a szülők. Mindig van, aki segít a másikon, sosem kell félni attól, ha valami közbejön nem érek értük, vagy edzésre kell menniük, biztos lehetek abban, hogy valaki viszi őket. Ahogyan rám is lehet számítani. Például költözésükkor nálunk lakott egy hétig egy kislány, mi vittük suliba, stb. De mikor a nagylányom eltörte a könyökét, a kicsit minden előzetes bejelentés nélkül bedobhattuk egy ismerőshöz, hogy majd érkezünk, nem tudjuk mikor. És megetették, megfürdették, pizsit adtak rá, mire mi késő este értünk az ügyeletről már aludt, így ott is hagytuk reggelig. Mint egy óriási kiterjedt család. Ez a monzai környék sok kicsi iskolával különösen jó, mert mindenki ismer mindenkit. Lehet máshol nem így van, Észak-Olaszországban, ahol mindkét szülő dolgozik, és 5 hónap a hivatalos gyes, segítik egymást, mert muszáj. Mindenki ugyanabban a cipőben jár. A középiskolások szombaton is mennek suliba.

Játszóterek sajnos az egyen sablonos eu játszók, mindenhol ugyanazokkal a játékokkal, de rohangálni jó bármelyik. Mind körbe van kerítve, és nincsenek szétbarmolva. A tizenévesek is nyugton ülnek a padokon, es ha söröznek is, utána egy mozdulattal kidobják a sokszor több mint 10 szemetes egyikébe. Ez ismételten az én 40 kilométeres környékemre igaz. Dél-Olaszországhoz nem tudok hozzászólni, ott minden valószínűség szerint nem ennyire rendezett az élet, sőt.

Egy dolog van, amit utálok de nagyon – minden nap valahol nem lehet megállni, mert jönnek a takarítóautóval – a házunk előtt egyik oldalon szerdai napon reggel 6-tól 9-ig, másik oldalon szombaton reggel ugyanez, ha mégis ott marad a kocsi akkor 45 euró a büntetés. Minden utcán máskor nem lehet, például a suli előtt egyik oldalon kedd reggel pont iskolaidőben, mikor mindenki hozza a pockokat, másik oldalunk ugyanígy pénteken. De nem csak reggel, folyton figyelni kell, mert más helyeken lehet, hogy délután nem lehet megállni. Kedvencem a metróvégállomásnál levő P+R parkoló, ahová rengeteg ember áll, ott például szombaton 9-11-ig reggel tilos parkolni. Aki indul Milánóba metróval, az morog és keresi a lehetőségeket.

Mammina

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.14 08:45:14nagyleany

    ja és kepzejétek Nálunk már tegnap óta esik a hó:)

  • 2009.10.14 09:11:16eddina

    Nagyon tetszik ez a sorozat:)

  • 2009.10.14 09:25:02sony

    mammina: Ez nagyon érdekes volt :) Szeretem az olaszokat, annyira barátságosak! :)

    Tudod mire lennék kíváncsi? Van-e Olaszországban is 'hintadal' (mint a Hinta-palinta), és olasz altatódalok is érdekelnének. Ha esetleg tudsz linket/szöveget/kottát a neten, megírhatnád! Ezek szerintem alapélmények egy gyerek számára, érdekes lenne megismerni több nép efféle dalait. Körjátékos dalokat lehet találni, de azok sajnos már nem élnek annyira mint régen. Legalábbis nálunk az oviban tanítják meg csak a gyerekeknek, és spontán módon már nem játsszák a játszótereken.

  • 2009.10.14 09:37:29sajtos pogi

    Engem biztos utálnának. Én nem merném rábízni másra a gyerekeimet.
    És elvállalni sem merném másét. Kurva nagy felelősség.

  • 2009.10.14 09:45:15Meni

    Sajtos pogi, nem utalnanak, csak nem tudnal olyan konnyen beilleszkedni az anyukak koze. En sem vallalok mas gyereket (legalabbis igy konyveltek el, mert az elso evben nem beszeltem meg eleg jol heberul), es abszolut nem utalnak, teljesen baratsagosak velem. Nem kerik a segitsegemet csak vegszuksegben, es ez tulajdonkeppen ertheto is. Az egyetlen negativum, hogy igy nincs pofam nekem sem masok segitseget kerni a hetkoznapokon. Vegszuksegben persze en is barkihez fordulhatok, de remelem ez igy van nalatok is.
    Iden megkert az egyik bolcsis dadus, hogy segitseg neki azzal, hogy minden nap elhozom a fiammal egyutt az o lanyat is az ovibol, es felviszem a bolcsibe (ahol en a lanyomat szedem ossze). Nagyon buszke voltam magamra, de azon a 200 meteres utszakaszon ugy vezetek mint egy csiga, nehogy pont akkor... :)

  • 2009.10.14 09:53:21pantufül

    Elszállt a kommentem......Az volt a lényeg, hogy nagyon szeretem az olaszokat, nagylányom 4 éve él Firenzében. Ha a páromnak felajánlanának valami biztos munkát, biztos, hogy mennék. Kicsi lányom 9 éves, minden esélye meg van rá, hogy egész nyarakat ott töltsön.....
    Ebből a nagy összetartásból igencsak tanulhatnánk..... Ja, és hogy 14 éves korig ingyenes a gyógyszer és a tömegközlekedés......és hogy az önkormányzat ingyen kirendelt valakit......Ez fantasztikus!
    Mellesleg szívesen olvasnám az ausztrál tapasztalataidat is.

  • 2009.10.14 10:13:15sajtos pogi

    A 4 gyerekemmel teljesen kilógok az 1-3 gyerekes többség sorából. Ők kalapot emelnek előttem, hogy a gyerkeim milyen szépen viselkednek ők pedig még "az eggyel sem bírnak." Ők nem mernek engem megkérni, mert már így is sok van, én viszont nem merném rájuk bízni az enyémeket, mert tényleg káoszt látok körülöttük.

  • 2009.10.14 10:13:53sajtos pogi

    Elírtam: az 1-2 gyerekes többség sorából

  • 2009.10.14 10:16:36Átlag János

    Nekem rossz érzéseim támadtak ezt az írást olvasva. A párom és én is folyton költözős családból származtunk, bár nálam csak 10 évesen kezdődött. Mindketten azóta is sajnáljuk, hogy nincs már meg a gyerekkori ház, valami gyökér, amibe kapaszkodhatnánk. Az elidegenedettségünket, gyenge kapcsolatteremtési készségünket mindketten egyértelműen annak tulajdonítjuk, hogy mindig elszakítottak a barátainktól.

    Úgy gondolom, hosszú távon súlyos lelki károkat okoz a gyerek ide-oda rángatása, bármennyire is alkalmazkodóképesnek tűnik. Aki gyereket vállal, tegyen meg mindent, hogy egy helyben maradhasson. Persze ez nem mindig megoldható, de ebben az esetben nem úgy tűnik nekem, hogy anyagi gondok szülte kétségbeesés rángatná a családot ide-oda.

  • 2009.10.14 10:18:15szövetszöcske

    Höhö, van ám önfényezés:)

  • 2009.10.14 10:26:38csodaturmix

    atlag janos
    a kapcsolatteremtesi zavarok johetnek hogy a szulok nem tanitottak meg. nem kell elvesziteni a baratokat. lehet levelezni, latogatoba menni, vendegkent meghivni. mi is kulfoldon elunk, de a lanyom magyar ovistarsai - ketto is - jottek mar latogatoba, es mi is minden nyaron igyekszunk par napot egyutt lenni veluk, karacsonykor is osszefutunk, es a gyerekek rajzolnak egymasnak, irnak, telefonon beszelnek. ezt hivjak baratnak ez a kapcsolattartast kell megtanitani. mellesleg honnan tudod hogy mamminaeknak nincs egy magyar bazisuk, hazuk, a nagyiek haza, ahol laknak mikor otthon vannak?? ott a gyoker, amihez vissza lehet terni. spec en 30 evig otthon eltem, es mar 6 eve bezart a sulim, es a regi hazunk amit a szuleim eladtak par eve, eladtak mar autoszerelo van a helyen. most akkor uristen a gyokereim!!! àààà

  • 2009.10.14 10:29:54MademoiselleMTP

    Szuper ez a sorozat!
    Mar nagyon varok egy franciaorszagi beszamolot!

  • 2009.10.14 10:30:36sajtos pogi

    Nem fényeztem magam, ők mondták rólam, illetve magukról. Az pedig igenis káosz a szememben, ha egy 4-5 éves gyerek után rohangál a szülő az oviban 30 percet, vagy csak rimánkodik 15-öt, hogy méltóztasson cipőt és kabátot venni, aztán még 15-öt, hogy jöjjön le az udvari játékokról és induljanak haza.

  • 2009.10.14 10:31:14anyatájger

    Nagyon tetszik az olaszok gyerekekhez való hozzáállása és az egész cikkből áradó mentalitás.
    Kicsit én is hiányolom mammina leírásából azokat a dolgokat, amikre Meni rákérdezett, remélem bővebben is olvashatok majd róla. Számomra mammina amúgy is az "ősanya" címke boldog tulajdonosa (és ebben nálam semmi negatív töltet nincs), és úgy látom, az olasz mentalitás nem áll tőle távol :)

  • 2009.10.14 10:31:42Alessia2

    hát nekem Milano nem kedvencem sajna......
    Monza-ról jókat hallottam már évekkel ezelőtt is, de én Parma-ban laktam, onnan gyakran kellett feljárni Milanoba, háááát nem sikerült megszeretnem.....
    Az iskolarendszer tényleg más, de Mammina HIDD EL, hogy Dél-Olaszországban is vannak olyan fiatalok, akik eldobják a szemetet és vigyáznak a környezetükre......észak és dél olaszok állandóan vitáznak azon, hogy ki a jobb, okosabb, dolgosabb stb......én se szerettem amikor terrona-nak neveztek CSAK mert elmondtam, hogy hol születtem.......
    AZ biztos, hogy főleg, ahol az anyuka otthon van, sokszor segít a többi szülőnek, elhozza stb.
    Unokatesóm otthon van a kicsivel, nagytesó iskolában. Ott Apuka ebédkor hazahozza a gyereket a suliból,együtt ebédel a család, aztán apuka visszaviszi a kislányt a suliba, megy dolgozni és uncsitesóóm hozza el, gyakran 2-3 osztálytársával együtt.

  • 2009.10.14 10:35:10csodaturmix

    eszak es del haboruja erdekes, de foleg az olaszok tesznek rola hogy folyton tema legyen. :-) lehet igy eljonni ebedre a sulibol???

  • 2009.10.14 10:35:13psyché

    nagyon tetszett az iras!:-)

  • 2009.10.14 10:38:34Subbantósdi

    Mammina:Köszönjük szépen, nagyon tetszett a sorozatod, annál is inkább, mert egyszerre tudtál óvodai és ált. iskolás benyomásokról is beszámolni.
    A középiskolásokat a szombati tanítási nap miatt szívből sajnálom.:oS
    A magánpraxisok azért itthon is általában lakáshoz köthetőek, én pl. nődoktorhoz és fogászhoz is úgy járok, jártam mindig, hogy az egy lakásban alakította ki a rendelőjét.
    Nagyon pozitív dolog, hogy 14 éves korig minden oltás és gondolom, ebbe akkor beletartoznak az ott nem kötelezőnek szánt oltások is, ingyenesek, mert ez elég erős motiváció lehet a szülőknek, hogy oltassák a gyereküket, ami nálunk még eléggé gyerekcipőben jár, sajnos... :o(
    Az olasz és általában mediterrán temperamentummal kapcsolatban nem csodálkoztam, amit írtál, a délen élő emberek tényleg más értékrenddel, természettel bírnak, fontosabb az összetartás, a familiáris dolgok, mint északabbra haladva, és szerintem minél délebbre megyünk, ez annál inkább így van. A tisztaság szerintem is minél északabbra, annál inkább igaz, és tényleg, ha több a kuka kihelyezve, a motiváció is nagyobb, hogy a kamaszok oda dobálják a dolgokat, és ne össze-vissza.
    Meg ha látják, hogy amúgy tisztaság van.
    Szerintem azért nagyon ügyes, rugalmas és szerencsére jó tanulási-, és nyelvérzékkel megáldott lányaid vannak, én ezt nagyon megbecsülném, bár gondolom, ezt teszed Te is, sajnos nem mindig kisgyerek ilyen ügyes ezekben a dolgokban, Nekik sokkal nehezebb azért a beilleszkedés, hiába esetleg, hogy már több országban és nyelvi környezetben megfordultak.
    Ha még van kedved egyszer írni, engem még nagyon érdekelne a fél mondatban említett olasz iskolaátalakítás, ha már kikristályosodik, hogy ez pontosan mit jelent a jelennel és jövővel kapcsolatban.

  • 2009.10.14 10:40:11sajtos pogi

    Ja és a kényszer miatt alakult így, ahogy. Nekem soha senki nem volt a környezetemben, akire akár fél órát is ráhagyhattam volna a gyerekeimet, hogy én azalatt egy kicsit feltöltődhessek. Így nem maradt más választásom, rend, rendszer kellett az életünkbe, különben most diliházban élnék. A gyerekeim pedig boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, mint azoknak is akik "káosz"-ban élnek.
    Az általam ismert káoszosok 90 %-ánál biztosan tudom, hogy nagymamák, bébiszitter besegít.

  • 2009.10.14 10:43:07Subbantósdi

    Gondolom, a sziesztára gondolt Alessia...

  • 2009.10.14 10:51:21sajtos pogi

    Írtad, hogy az alsó tagozatban alacsonyabb a követelményszint, mint itthon. Mikor ér össze a 2 ország követelménye?

  • 2009.10.14 10:53:43Farkasokkal táncoló

    Sógorom hosszú évekig volt Olaszországban, Padovában és Rómában.

    Ott nevelkedtek 5 éves kortól a gyerekei is, mi még házasságunk elején kilátogattunk hozzájuk. Még elég újak voltak, és a gyerekek éppen megkezdték a közösségi életet. Emlékszem, fehér egyenköpeny volt az ovodában, nagy kék masnival a nyakban a gallér alatt... Irtó hamar megtanultak olaszul, és azóta is inkább olaszok, mint magyraok, a kisebbik lány oda is ment férjhez. Imádták Olaszországot, és imádják a mai napig. Jó nekik, hogy élhettek is ott.

  • 2009.10.14 11:08:49Subbantósdi

    Szerintem minél több helyen fordul meg egy ember, akár csak egy vagy több magánút, kiküldetés, kint élés alkalmával, annál több ember lesz, mert tágul a látóköre, az tapasztalata, ismerete a világról, emberekről, szokásokról, minden ilyenről és sokkal teljesebben láthatja és értheti meg a világot és talán a saját életét is tartalmasabban élheti meg.
    Ezért úgy gondolom, amikor csak van mód és lehetőség, kicsit vagy nagyon ki kell itthonról, Magyarországról mozdulni.
    Épp ezért is várom ezeket az írásokat, mert nekem eddig és úgy néz ki, hogy a jövőben nagyjából így is marad, csak külföldi rövidebb utak révén van szerencsém egy-egy országot nagyon felületesen, de valamennyire megismerni, viszont aki ott tölt egy vagy több évet, annak olyan rálátása lehet a dolgokra, amire nekünk, sima utazóknak sajnos soha. :o)

  • 2009.10.14 11:16:10Ginamami

    Ez nagyon tetszik! :) Irigylem az olasz anyukákat! Bárcsak a magyar anyukák is ilyen segítséget kapnának a gyermeknevelésben! Nekem rossz érzés, hogy a 3 éves kislányom oviba kell rakni, pedig hihetetlen jó lenne vele tölteni a napjaim! DE hát dolgozni kell! :( Igaz, ovi hasznos, mert így a kicsi hozzászokik a társas élethez. Remélem a picim megfelelő törödést kap ott. Bár ahogy a válság hatasáitól az önkormányzatok, úgy az ovik sem mentesülnek, így kevesebb eszköz, játék jut az óvodákba :(:(
    Viszont képzeljétek most jut eszembe, hogy a Tchibo kávé most támogat 6 rászoruló ovit 600 000 Ft-tal. Azt hiszem csak annyit kell tenni hogy beküldeni 1 tchibo kávé vonalkódját, névvel címmel + a támogatni kívánt ovi nevét, címét is el kell küldeni "Együtt az óvodákért" címzéssel, és 6 ovi kap 600 ezret + állítólag a beküldők közül is kisorsolnak 1 embert aki 600 ezret nyerhet :):) Én az Ezüstfenyő ovira szavazok is!! :):) Amelyik szülő esetleg ilyen kávét fogyasz, szerintem ragadja meg a lehetőséget és küldeje el azt a vonalkódot... hátha!!! :):) Na ez a hozzászólás kicsit hosszúra sikerült! :) Bocsi! :):) Szép napot minenkinek és vigyázzatok a Porontyaitokra! :) Üdv, Gina

  • 2009.10.14 11:23:39csodaturmix

    sajtos pogi, nalam is ez volt. soha senki nem segitett es a vilag masik vegere koltoztem ott szultem nagyik, sitterek nelkul. az en gyerekeim is rendszeresek, mert igy tudtam konnyebbe tenni sajat eletem es az oveket is. es aranyosak, baratsagosak, szofogadoak. :-)

  • 2009.10.14 11:35:23mammina

    ebedidom van. orulok hogy tetszik az iras. akinek nem, hat igy jartam nem vagyunk egyformak! szep is lenne ha azok lennenk. :-) felvetodott a gyokerek elvesztese. azon dolgozom hgoy ne tortenjen meg, es valoban van hazunk magyarorszagon, igaz oreg mar, de most ki van adva var minket haza hogy felujitsuk egyszer. :-) es ha mar lehetosegem adodott hogy elinduljak es vilagot lassak, akkor igenis kihasznalom. szerintem a kiegyensulyozott gyerek nem bazis fuggo, hanem a szulei altal nyujtott hatter fuggo, az a szeretet es odafigyeles segit amit kap vagy nem kap. mi sokat beszelgetunk a gyerekekkel, es nem mondom hogy nem voltak az orszagvaltasok kozott huzos idoszakok, de beszelgetessel es a baratok megtartasaval - karacsonykor, nyaron talalkozunk veluk, kuldozgetunk fenykepeket egymasnak, telefonalunk is, vagy meghivjuk oket (ha tudnak jonni) - es a baratok ujra es ujra latasaval bizonysagot nyer, hogy semmit el nem vesztunk, csak uj tapasztalatokat es tudast nyerunk. persze nyaron van egy kis siras rivas mikor bucsuzni kell, de legalabb van mit varni, mire keszulni. szerintem ez is szamit.

    ausztraliaban meg kicsik voltak nagyon, arrol nem igazan tudok erdemben nyilatkozni ovirol kicsit meg egeszsegugyrol, de gondolom az elmult 5 evben ott is valtozott sokminden. varom az onnani beszamolot.

    Sony, dalos link: http://www.filastrocche.it/

  • 2009.10.14 11:39:07meeko

    Mammina, hogy kerültetek pont ide? Ti szerettétek volna, vagy ez a lehetőség jött? Te mivel foglalkozol, ha nem titok? A költözés előtt tudtál olaszul?

  • 2009.10.14 11:45:43mammina

    meeko
    nem nem tudtam. most eppen itt van munkaja paromnak. en elem az "ingyenelo" "semmitevo" haztartasbeli eletet, mivel ket gyerekkel, nagyik nelkul munkat talalni.... hat igen. errol nem irtam. majd egyszer talan.

  • 2009.10.14 11:47:11meeko

    Tudjátok, h meddig maradtok?

  • 2009.10.14 11:51:21mammina

    mig a ceg teljesen tonkre nem megy :-) aztan meglatjuk. mivel a lanyok itt jarnak suliba, azert a parom termeszetesen mindent meg fog tenni hogy itt talaljon masik allast, ha nem megy, akkor probalkozunk mashol. valahogy egyedul kinaba es indiaba nem mennek szivesen. elore is elnezest minden ott elo, vagy onnan szarmazotol. nekem nem jon be.

  • 2009.10.14 11:53:33meeko

    köszönöm a válaszokat

  • 2009.10.14 12:25:24sony

    mammina: Köszi a linket :)

  • 2009.10.14 13:02:44-darci-

    Én Milanoban éltem 4 évig és ott jártam középiskolába. Tényleg mentünk szombaton is, de akkor csak délig volt tanítás. Amúgy a legtöbb iskola 16-ig tart, mert iskolaotthonos rendszerben működnek (ebéd után is van még óra). Aki közel lakik szerencsés, mert haza tud menni ebédelni. Én nem tudtam.

  • 2009.10.14 13:13:21Heatherette

    hát nemtom, én az ilyen programokkal úgy vagyok, h inkább menjen le egyben. jobb, ha 8-tól 3-ig van, és utána szabad a délután. megőrülnék, ha elnyújtanák az egész napot, ráadásul még a szombat felét is elveszik. azok a gyerekek mikor élnek? szombat suli, vasárnap házi feladat. itt legalább van egy szombat, amikor nem kell a sulis ügyekkel baszakodni.

  • 2009.10.14 13:17:13pantufül

    Az összetartásról jutott az eszembe. Kicsi lányom harmadikos, 2 éves kora óta tartok neki szülinapi zsúrt és mindig szívesen látom a barátait.Számtalanszor volt olyan, hogy felajánlottam szülőknek, hogy pl. szívesen elviszem a kislányát az enyémmel együtt edzésre, vagy korizni, ilyesmi. Nem azért mert jó akarok lenni mások szemében, hanem mert ezt így érzem normálisnak és a lányom örül neki. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egy szülő kivételével semmiféle viszonzást nem kapok.
    A szülők többsége fél gyerekzsúrt tartani (némelyik max a McDonald'sban), és olyanokra hivatkozva, hogy ott a kisebbik tesó, nem hívja át soha a lánya barátait. Nem tudom, hogy miért van ez így. A lányom miatt bánt a dolog, mert szokta kérdezni, hogy "én mikor mehetek át a Lucáékhoz játszani". Természetesen ettől én nem fogok megváltozni,továbbra is szívesen látok bárkit, csak amikor néha úgy látom hétvégén, hogy "egyedül" van, azt gondolom, hogy ez így nem jó. Ebben a korban már együtt tölthetnék a szabad idejüket, hol itt, hol ott, anélkül, hogy a kedves anyuka azon aggódna, hogy felborul a családja megszokott élete. Bocsánat, ha eltértem az eredeti témától, de kiváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről.

  • 2009.10.14 14:30:34Pinty-ponty

    Átlag János és Csodaturmix! Gyerekkoromban mi is sokat költözködtünk, mintegy 4 általános iskolában fordultam meg kb. 5 év alatt. Annyiban egyet értek Jánossal, hogy a közösséghez tartozás érzése valamennyire sérül a sok közösségváltás következtében. Barátokkal ugyan lehet érintkezni a továbbiakban is, és lehet szoros kapcsolatokat is ápolni, de a közösségből akkor is kikerül a gyerek. Gondoljatok pl. arra, hogy iskolaváltásoknál, pl. általános/gimnázium, hiába tartjuk fenn a kapcsolatot pár ált. iskolai barátunkkal, azért közösségünknek az újat érezzük egy pár hét múlva. Ugyanakkor én mégsem érzem tragikusnak, ha egy gyerek sok közösségváltást él át. Veszíthet egyféle "közösségérzést", de szerintem ugyanannyit nyer is vele: sokkal rugalmasabb, alkalmazkodóbb lesz azoknál a társaiknál, akik hosszú éveken keresztül ugyanazon közösség tagjai, és úgy érzik, egy közösségnek úgy kell működnie, ahogy az övék. Lsd. pl. nyugaton egyre több gyerek nő fel kozmopolitaként, és nem hiszem, hogy tömegében neurózisos emberekről lenne szó. Inkább nyitott, toleráns, befogadó emberek...

  • 2009.10.14 14:31:21csodaturmix

    pantuful
    nalunk is mukodik az egymashoz jarkalas. szinte minden nap. es szombaton megy a kortelefon hogy ki melyik jatszora indul, van-e kedvuk jonni. szerencsenk van, mindig jon valaki.

  • 2009.10.14 14:44:08psyché

    en is probalkoztam ezzel a meghivok mindekit, akit a fiam szeret. aztan, nemi negativ tapasztalat utan lealltam az egeszröl. most ugy nez ki, hogy 1 kisfiu van, aki egyik heten hozzank jön, masik heten pedig a fiam megy hozzajuk. ez igy eleg jol müködik. amugy a kisfiu miatt alakult igy a dolog: nagyon meg akarta mutatni a fiamnak a jatekait. ha ö nem eröszakoskodik, akkor maiig is csak hozzank jarnak.:-)

  • 2009.10.14 15:18:06Subbantósdi

    pantufül: az lehet az igazság, hogy az szülők félnek attól, hogy a vendégségben a gyerekek szétszedik a lakást. Sokan nem szeretnék, hogyha a gyerekek révén más szülők is betekintést nyernének az életükbe, hogy és hol élnek, stb.
    Ezen kívül a magyar emberek alapvetően zárkózottabbak, mint a délebbre élők.
    És ez még neveltetés és értékrend kérdése is.

  • 2009.10.15 09:17:05pantufül

    Köszönöm a hozzászólásokat. Sajnálom, hogy ez a poszt nem lett népszerűbb.....Lehet, hogy az a gond, hogy itt nem lehet egymásnak esni..

  • 2009.10.15 09:27:47Magenta

    pantufül, nálunk is így megy, a hozom-viszem is, szoktak itt aludni a lányok, nyáron jöttek felváltva, aki épp itthon volt, sokkal jobban telt a nyár.

    De amúgy mit lehet hozzátenni még a cikkhez? Jó írás, jó az olaszoknak, hogy így állnak hozzá a gyerekneveléshez, nálunk ehhez túl zárkózottak, bizalmatlanok az emberek.

    Átlag Jánosnak: az én szüleim abban a lakásban élnek a mai napig, ahova én születtem. Hát, nem ott vannak a gyökereim, ha belegondolok, nem (elsősorban) tőlük lettem az, aki. És nem a lakóhelyemtől.

  • 2009.10.15 10:28:38Veg_

    Érdekes volt olvasni az olaszok hozzáállásáról - remélem, még lesz pár vállalkozó szellemü :-)
    Köszi Mammina!

  • 2009.10.15 10:31:44Veg_

    2009.10.14 13:17:13pantufül:
    Hozzánk is járt mindig egy halom osztálytárs és barát, meg én is hozzájuk... Lehet, szerencsénk volt, de a többség kétoldaluan kezelte a dolgot..

  • 2009.10.15 13:40:09anee

    Heatherette:
    a szombati meg délutános suliról annyit, hogyha jól gondolom, akkor ott is az van, mint pl. Franciaországban, hogy a gyerekek nem visznek haza házi feladatot, kapnak idöt és lehetöségek megcsinálni az iskolában. Nekem nagyon szimpatikus az a rendszer, az iskola azért van, hogy ott tanuljanak, készüljenek fel a következö napra, az otthoni idöt meg tényleg a kikapcsolódásra és a barátokra lehet forditani. (Bocsánat az ékezetekért, munkahelyen csak ennyi van)

  • 2009.10.15 13:45:37Heatherette

    ha nincs házi feladat, az más. de nem hiszem, h pl ott sincsenek kötelező olvasmányok.

  • 2009.10.15 13:53:57mammina

    nincs hazi feladat csak hetvegen egy picike. viszont mostmar negyedikes a lany, de meg nem volt kotelezo olvasmany. lehet kesobb van, arrol most meg nem tudok beszamolni. :-)
    a kicsimnek kell verseket megtanulni fejtagitas keppen, a nagynak meg az sem kellett soha. azt mondanam nagyon elmaradott ebbol a szempontbol. lehet hogy hatodiktol felfele, mediaban mar kell, majd kiderul. elvegre valahonnan csak meg kell ismerkedni az irodalommal. az is lehet hogy jovore lesz. eddig a tanitono altal javasolt konyveket olvasta, meg amit a konyvtaros neni javasolt, igy ott torzsvendegek vagyunk. :-) ezt hianyolom. a jo kis verseket. de tanulja magyarul oket, ugyhogy azert nem butul el teljesen. :-)

  • 2009.10.15 14:03:03Alessia2

    anee ez az iskolaotthonos iskola itthon.
    Na ezt jól leírtam. SZVSZ jobb, mint a sima napközis suli.
    AZ enyém olyanba fog járni.:)

  • 2009.10.15 14:12:56Alessia2

    Mammina az uncsitesóim(az olaszok) nem értették minek kell a gimiben annyit tanulni magyarországon.......
    Olaszban van/volt külön nyelvekre, humán, vagy matekra,szakosodott gimik vagy olyan ahol latint is tanulnak magas óraszámban (aki orvosi/vagy jogi pályára készül pl). ezekben a gimikben szakosodnak, tehát adott tantárgyakat emelt óraszámban tanulják, a többi tantárgy nem annyira releváns.....
    Példa a liceo linguistico-ban(nyelvekre szakosodott gimiben) az angolon kívűl 2 idegen nyelvet kell elsajátítani tökéletesen (nyelvvvizsga), plussz a filozófia és a nyelvtan/irodalom megy keményen.....a többi tingli-tangli.

  • 2009.10.15 14:28:11Alessia2

    ja azt kihagytam, hogy az olaszon kívűl a másik 3 nelv nyelvtana és irodalma is követelmény.
    Óraszámra vetítve kb a 35 órából 20 óra CSAK ez (nyelvek,nyelvtan, irodalom) a matek pl 2 óra

  • 2009.10.15 14:47:08sajtos pogi

    Remélem majd sikerül olyan tanárt kifognunk, aki nem a házi feladat mennyiségétől teszi függővé annak hatékonyságát.
    A gyerkőcökben meg majd igyekszem azt kialakítani, h. pénteken csináljanak meg, pakoljanak be mindent hétfőre, és akkor van 2 teljes szabadnapjuk.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta