SZÜLŐSÉG

A szülészet olyan, mint egy lánytábor

2009. szeptember 7., hétfő 14:19

A kórházakról szeretünk mindig konkrétumokat hallgatni, mesélni, a szülés előtt álló anyukák csak úgy isszák a saját szülészeteikről szóló történeteket, hogy lélekben felkészüljenek, mi fog velük ott történni. Mert a szülés fájni fog és ki tudja, hogy milyen állapotban lesz az ember lánya, mit kell csinálni majd a gyerekkel, segítenek-e, milyen lesz a szobatárs, lesz-e WC-papír, besüt-e a nap az ágyamra és horkol-e majd a Mancika a 3-as ágyon. Utólag átgondolva igazán röhejes félelmekkel indul neki az ember annak az öt nap kórházi létnek, amire úgy csomagolunk, mintha halni készülnénk, vagy legalábbis egy több hónapos utazásra, de minimum egy agyműtétre, ahonnan mostanában nem szabadulhatunk. Pedig akárhogy is nézzük, a szülészet minden kórház legvidámabb része, mert nem a betegségről szól, hanem új kisemberekről. Ráadásul az agyunk olyan lesz hirtelen, mint egy fényképezőgép, a szomszéd ágyon fekvő mami kerekfejű Jocókájának a nevét soha nem fogjuk elfelejteni, mint ahogy azt sem, ahogy először próbáltuk ráadni a gyerekünkre a bodyt, persze fordítva. Mert a szülészet a legvidámabb barakk.

Amikor az első szülésem után késő este betámolyogtam a helyemre, semmi nem érdekelt, csak hogy végre túl vagyok a szülésen. Mit érdekelt engem, hogy a szomszéd ágya tőlem két centire van, hogy a vécé a világ másik végén (ez azért viszonylag hamar realizálódott bennem) működik, hogy a csecsemősök mogorvák, hát istenem! Mégiscsak lett egy gyerekem, a többi pedig igazán részletkérdés. Ha minden simán megy (márpedig tessék úgy készülni, hogy simán fog menni minden), a gyerekágyas osztályon töltött napjaink olyanok lehetnek, mint egy lánytábor, ahol mindenki egy vödörben matat.

Már az első szülésemnél megfogalmaztam, hogy miért érdekes szociológiai tanulmány egy szülészeten napokat eltölteni, a második turnusban pedig már tudatosan figyeltem az apró részletekre. Itt ugyanis jó eséllyel találkozhatunk kis hazánk anyáinak szűk keresztmetszetével, idősebbel, fiatalabbal, jómódúval, ősanyával, laza-mamival, pofátlannal, puccossal, aggódóssal, tipikus elsőgyerekessel, egyszóval mindenkivel.

Az első élmény, amit furcsa volt feldolgozni, az az volt, hogy milyen különböző az emberek regenerálódó képessége. Persze a szülés utáni „feltámadás” nem valami verseny, a nők többsége általában mégis igyekszik kondiba kerülni, hogy a kezei közé kaparinthassa a gyerekét. Örök axiómaként fogalmaztam meg azt a megfigyelést, miszerint az a nő, aki nem kezd el mozogni hamar, az fekve marad és végigszenvedi az öt napot, a kórházi személyzet nem titkolt rosszallására. Persze van, hogy tényleg nem egyszerű a mozgás, számos anyuka azonban fekszik, mint a bot és szenved. És szerencsétlen szobatársát ugráltatja, aki saját sebhelyeit feledve vizet tölt, párnát igazít, odavisz, kinyit és szól, akinek éppen kell.

Persze nem könnyű integrálódni a nagy anya-orvos-nővér masszába, de aki elfogadja a hierarchiát, már nyert ügye van. Ha megpróbálsz kedves és aranyos lenni, vagyis elengeded a füled mellett még azt is, amiért különben palotaforradalmat csapsz, kijössz a legvéresebb szájú személyzettel is. Persze mindenhol vannak olyanok, akik már a szülés utáni első napon mindenkinél jobban tudnak mindent. És ők aztán majd megmondják. A helyi védőnőnek, hogy márpedig az ő mellük igenis üres és alkalmatlan a szoptatásra, a csecsemősnek, hogy az ő gyerekük finomabb bánásmódot igényel, a szobatársnak, hogy hogyan fogja a gyerekét és hogyan szoptasson, és a takarítónak, hogy ne használjon olyan büdös tisztítószert a gyerek körül. Nos, általában nekik az a néhány nap úgy kerül be a családi almáriumba, mint a borzalmak gyűjteménye.

Vannak aztán az igazi, mély-anyák, akik a gátvarrással együtt váltak anyatigrissé. Ők egy pillanatra sem teszik le a gyereket, még ha történetesen pihennie is kéne annak az ártatlan kölöknek, s ha valamelyik egészségügyi személy a közelébe megy, azonnal támadóhelyzetbe kerülnek. Arról nem is beszélve, ha esetleg elviszik valami vizsgálatra a babát, anyánk föl-alá járkál, mintha soha többé nem látná a gyerekét.

A kórházban valahogy mindenki közlékeny, olyan történetek cserélnek gazdát, amiket aztán egy életen át boncolgatunk magunkban. Világos, idő van a csevejre, ráadásul jó eséllyel soha nem látjuk az szobatársunkat, így olyan motívumok is kiderülnek, amit a legjobb barátaink sem tudnak rólunk. Ennek fényében kész kiszúrás magunkkal, ha egyágyas szobába megyünk, arról nem is beszélve, hogy általában az anyák egymást tanítgatják a csecsemősök helyett. És nem azért, mert ők olyan bunkók és a nőkre sem néznek, hanem mert így sokkal egyszerűbb.

Egyszóval, a szülészeten töltött napok nem hiábavalóak, sokáig úgy is az marad a legnagyobb szociális emlékünk, hiszen hosszú hetekig úgysem megyünk értékelhető helyre. Hiába volt rossz a kaja (anyánk húslevese és pitéje ezt hamar feledtette), s keveset aludtunk, mert a szomszéd gyereke folyton nyígett (még így is többet alszunk egy éjszaka, mint majd otthon egy hét alatt összesen), azért mégsem vakbélműtéten voltunk a "kettes bel"-en. Persze a kórház az kórház, még ha a szülészet a legvidámabb osztály, akkor is. Néhány év múlva pedig csak vágyakozva pislogunk felé, amikor már az epekövünkkel fekszünk egy emelettel feljebb.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.09.07 17:09:52Zsó74

    Csib, én a Róbert Magánklinikán szültem. Programozott császár lettem volna,de előbb beindult a szülés. Reggel fél 7-re értünk oda,tehát műszakváltás előtt fél órával,emiatt még az éjszakásnak kellett elkezdeni kitölteni a papírokat és jól letolt,hogy nem igaz,hogy nem tudtam volna már kiváni ezt a pár napot. Aztán ahogy megjött a váltása ledobta a tollat és át is adott. Szerencsére ő egy tündér volt.

  • 2009.09.07 17:19:59katica007

    Szörnyű sztorik! Itthon szültem, remélem sosem lesz részem (a majdani többi szülésemnél) ebben a nem túl vidám barakkélményben...
    Nálunk az első 5 nap mámorosan telt, együtt babáztunk és néha bénáztunk itthon apával :)

  • 2009.09.07 17:32:16opti

    Hm... szerintem a szülészet, vagyis a gyermekágyas osztály az amiről hazavágyódunk amikor ott vagyunk. Aztán egy idő múlva ismét visszamennénk :)

  • 2009.09.07 18:20:21Cobold

    2009.09.07 15:06:44Magenta
    Érdekes, minálunk az Imrében nem csak beköszönés volt, hanem mindenki megtapogatta a hasam, és megvizsgált, egy nap többször is.
    Anyukám azt mondta, a betekintős váladékvizsgálatnak az ő profjuk szerint az az értelme, hogy ha valami gáz van, pl. pangó vér, bennmaradt méhlepénydarab, az összetéveszthetetlenül büdös, gyorsabb, mint bármilyen más vizsgálat.

  • 2009.09.07 18:26:15Heatherette

    "Ha nagyon rosszindulatú nővel van vitám, elkezdem fagyosan Hölgyemnek hívni. Szokott hatni..."

    eleve hölgyemnek kell szólítani a nőket. nem ön, nem maga... hölgyem. nem gúnyból is.

  • 2009.09.07 18:30:40norcika75

    Kétágyas szobában, két elsőgyerekes, császáros anyuka. Nővérekben a segítségnyújtás gondolata sem vetődött fel. Egymást segítettük, azóta is hetente beszélünk telefonon. Egyébként nincs rossz emlékem.

  • 2009.09.07 18:31:06másutt

    En ezt Azsiaban tapasztaltam, mint feher no (bar lehet, hogy ez minden not illet), minden mondatot ugy fejeznek be, hogy "Madam".
    Portastol:
    -Can you tell me what time it is?
    -It's 5:30, Madam.

    1 ora alatt hozza lehet szokni, utana az ember egy eleten at hianyolja.

  • 2009.09.07 18:37:04opti

    amúgy 2005-ben nekem is napi kétszer villantanom kellett az imrében. Idén néztem is, hogy micsoda újítások vannak, beköszönnek és azzal annyi. Bár tény, első alkalommal volt mit mutatnom, hatalmas gátseb, most szerencsére semmi.

  • 2009.09.07 18:38:13undokmano

    2009.09.07 15:06:44Magenta

    Amikor a másodikomat szültem, még 2,5 éve létezett a Schöpf-Mérei. Szülés másnapja, törökülésben ágy közepén szoptatok, amikor nagyvizit érkezik. Szobatársam egy első babás csaj, ugyanaznap szültünk, ő császárban. Doki rámnéz, aha, remekül ül, akkor nincs probléma, és már fordult a másik csajhoz, udvariassági kérdésfelelet, majd köszön, s el. :) Még jó, hogy tényleg az égvilágon semmi bajom nem volt. :D

  • 2009.09.07 18:38:30madz

    az udvariasság egyik alapkövetelménye a franciáknál, hogy a mondatot úgy fejezzék be: madame/monsieur
    a bolti eladóktól kezdve az orvosig

  • 2009.09.07 18:41:41rita a felcser

    En nem ertem meg,hogy megis mi a fenet kene csinaljon a nover.Miben segitsen.
    En csaszarral a harmadik napon lekerultem,parbeszed annyi volt,hogy kertem egy fejfajas csillapito injekciot.ES a csecsemosorvostol megkerdeztem,hogy be van sargulva,vagy miert olyan sotet a baba.
    Es kesz.
    Ha mar annyit hangsulyozzuk,hogy a szules mennyire termeszetes akkor miert nem termeszetes,hogy ellatod az elso napokban,nem vagy elveszve mint egy jegesmedve Budapesten.
    Komolyan nem ertem.
    Ja es eletemben nem fogtam egy evnel fiatalabb kolykot,azt se nagyon,nem erdekelt.

    Ami viszont erdekes,nincs se hashajto,nincs se gatsebnezegetes,a csaszaromat varratszedeskor lattak,de a csecsmosnover fennhangon elmondja ,ugy hogy mindenki hallja,hogy hogy fekteted oldalra a kolykot,hogy kell bevegye a bimboudvart,es hogy azert moss kezet.Es be van fejezve.Aki ezek utan is idetlenekdik az csak adjon csuszopenzt,hogy ujra elmagyarazzak.

  • 2009.09.07 18:44:57másutt

    undokmano,
    en is remekul neztem ki, es a gyerek iranti szerelem elvette az agyam, ezert volt, hogy tisztesseges fulgyulladassal mentem haza. amit a korhazban 5 perc alatt meg tudtak volna nezni, ehelyett egy 3 hetes kalvaria kezdodott, szoptatasok kozotti fuleszetlatogatassal, lazzal, apado tejjel, stb.
    legkozelebb, ha gaz van, csipogni fogok. ;)

  • 2009.09.07 19:16:49sony

    Tényleg tábori a hangulat volt, én nagyon élveztem :) Egy szintén kezdő anyukától tudtam meg, hogy a babapopsit krémezni ÉS hintőporozni kell, és hogy a kialakuló csiriz jó a bababőrnek. No és azok a felejthetetlen ebédek! Elhatároztam, hogy mindent megeszek, de rögtön a második napon feladtam. A mócsingos főzeléknél :) Az is katartikus élmény volt, amikor hazament a horkolós szobatárs. Utána jött egy másik :)
    Egy csomó mindent ki lehet bírni, sőt, akár élvezni is lehet, ha tudja az ember, hogy nem tart örökké.

  • 2009.09.07 19:33:05tildy:)

    Lánytábor???

    No én a lánytáborokban mindig kívülállónak éreztem magam.

    Bár szülni még nem szültem, de volt vetélésem és egy ab-m... Voltak szerencsére korrekt lakótársak, merthogy a szent imre nővérei rám sem bagóztak, ott estem össze a folyosón, még akkor sem.

    SOTE I-esről sincs jó véleményem.

  • 2009.09.07 19:40:25Magenta

    Cobold, nem tudom, mikor szültél, tavaly ősszel így nézett ki egy nagyvizit abban a kórházban. Vagy csak én fogtam ki ilyet, de igazából nem is érdekelt különösebben.
    Ha valami nyűgöm lett volna, akkor megkeresem az ügyeletes dokit vagy a sajátomat.

  • 2009.09.07 19:48:53avent

    de szerencsés itt mindenki, hogy csupa jófej, segítőkész, humorzsákokkal került össze arra a pár napra, komolyan irígykedem, hogy lehet ezt így is kikapni... nekem a kerületi alapon odakerült, súlyosan sötét hölgyek jutottak, nem véletlenül menekültünk haza két éjszaka után...

  • 2009.09.07 19:52:45Silverveil

    Örülök, hogy nem csak engem zavar a csendőrpertu meg a hivatalos ügyben tegeződünk.

    Rita,

    "elveszve, mint egy jegesmedve Budapesten"
    mindig megnevettetsz:)
    (én azért vesztem már el egy párszor Budapesten)

  • 2009.09.07 19:54:32avent

    és ez számomra egy urban legend, hogy azért jó többágyasban lenni, mert amíg te mondjuk zuhanyozol, a másik vigyáz a babádra...én sajnos ezt sem tapasztaltam meg, csak akkor mertem nekivágni a fürdésnek, ha a bébi mélyen alukált.

  • 2009.09.07 20:16:42Starlark

    Avent: Nekünk is jutott sötétebb szobatárs, de azt leszámítva hogy cigizett /terhesség alatt is/ nagyon jó fej volt. Pl ő mutatta meg hogy lehet a gyerkőcre visszaadni az angol pólyát amit akkor láttam életemben először.
    És vigyáztunk egymás gyerkőire míg a másiknak dolga volt.
    Éjszaka volt rosszabb 4 ágyasba lenni mert egymást sírták fel a törpök.

    De az is tény hogy a velünk szemben lévő szobába nem szivesen kerültem volna a rooming-on és gyerekágyason se a szomszédba.

  • 2009.09.07 20:21:48Farkasokkal táncoló

    Én ugye régebben szültem... az első lányomat a Vass utcában, ott egy háromágyasba kerültem, és éppen szülési pangás volt, így az ott töltött egy hét alatt szinte mindig egyedül voltam. A babámat 3 óránként hozták szoptatni, a többi időt átsírdogáltam (kitört rajtam a baby blues) .

    A másodikat az akkor még hirhedten koszos és lepukkant Tétényi útiban, 8 ágyas kórterem volt, és borzasztóan sajnáltam, hogy a 4. nap kirúgtak, mert szinte egész nap beszélgettünk és röhögtünk a többiekkel. Jaj de szeretnék megint ott feküdni ugyanígy... :-)

  • 2009.09.07 21:01:43Medellin

    Nem emlékszem sem a szobatársaimra, sem a gyermekeikre, sem a neveikre. Az egyik bébi sokat sírt és bukott a fájós hasa miatt, ez minden, amire emlékszem. Amúgy egyetértek minden más pontban a cikkel:)

  • 2009.09.07 21:24:12zuzmó

    1. gyerek: hatágyas szoba babák nélkül, szobatársakra nem emlékszem.
    2. gyerek: négyágyas szoba, az egyik szobatárs egy majd' 6kg-os babát szült,azért emlékszem rá, a másik tőlem kért szoptatási tanácsokat, mert a csecsemős bunkó volt, a harmadik szobatársra nem emlékszem. Ja, és a babák már velünk lehettek a szobában.
    3. gyerek: kétágyas babás szoba, a szobatárs aranyos, első gyerekes anyuka, a csecsemősök megint nem álltak a helyzet magaslatán, tehát az anyuka engem faggatott minden felmerülő problémájával. Lehet, be kéne állnom csecsmősnek?

  • 2009.09.07 21:36:17dodóó

    #
    2009.09.07 14:55:06csutkababa

    na, ez kis híján 21 és 14 éve volt, azóta más a helyzet, lehet, hogy a gátöblögető szmötyit sem a napköziből-építőtáborból ismerős sárga műanyag kancsóból löttyintik oda:)))



    DE!!!Onnan löttyintik.

  • 2009.09.07 21:55:27másutt

    zuzmo, statisztikailag a kovetkezot maganszobaban fogod eltolteni.

  • 2009.09.07 22:13:39madz

    én emléxem a babák neveire: az egyiket Szaffinak hívták (nemtom, hogy ez csak becenév volt-e, a nővérei választották), a másikat Noének, a harmadikat Melindának, a negyedik ágyon meg gyakran váltották egymést. de a babák zavartak a legkevésbé. Melinda apja ritka irritáló ember volt hülye poénokkal és némi hímsovinizmussal, Szaffinál mindig kb 8-10 látogató volt egyszerre, Noé idősebb nőrokonai meg "hadd sírjon csak" típusú tanácsokkal tették magukat hasznossá

  • 2009.09.07 22:15:10avent

    "szinte egész nap beszélgettünk és röhögtünk a többiekkel."

    próbáltatok már császár után egész nap röhögni? nekem, ha ne adj Isten, nevethetnékem volt, szó szerint a hasamat fogtam...

  • 2009.09.07 22:15:31Magenta

    Hm, nekem az első gyereknél könnyű volt, négyen feküdtünk egy szobában, mind lánygyerek, mindnek ugyanaz a neve.

  • 2009.09.07 22:18:45Farkasokkal táncoló

    avent, azért még nem mindenki szül császárral... és a császárosok külön teremben voltak.

  • 2009.09.07 22:24:22rita a felcser

    A melettem amgat szorgalmasan fejo no,mondta,hogy hagyjam sirni mert eleknyeztetem.
    Masik anyu meg ramkiabalt,hogy ne tamasszam meg a feneket,mert eltorom a gerincet :DDDDD es ez orvosno volt!! Igaz borgyogyasz.

  • 2009.09.07 22:24:29avent

    bocsánat a pongyola fogalmazásért, helyesbítek: császárosok, próbáltatok frissen a műtét után egész nap röhögni?

    azt hittem, implicite érthető voltam és az veszi magára, akit érinthet...

    és a klinikán dehogy vannak külön, ott örülnek, ha egyáltalán ágyba tudják fektetni az anyukákat, nemhogy külön szobába...sokan a terhesosztályra v. nőgyógyra kerülnek, nem a gyermekágyra

  • 2009.09.07 22:28:13madz

    az Istvánban sem voltak külön a császárosok, örül az ember, hogy egyáltalán kap ágyat a gyermekágyon és nem kell a nőgyógyászatra mennie.

  • 2009.09.07 22:33:00cidre

    Avent, én próbáltam, sajnos, sokszor sikerült, tényleg nem semmi élmény. December végén-január elején még utoljára, harmadszorra ki fogom valószínűleg próbálni, jáháháhájj.

  • 2009.09.07 22:39:02avent

    cidre, hát igen, én ezért nem is bántam, hogy humorból (és minden más tekintetben is) nulla társasággal voltam együtt, odabent legalább nem kétkezeseket nevettem...

    visszagondolva, nálunk még a babanevek se nagyon derültek ki, sőt, talán még a babákat se nagyon volt időm megfigyelni, olyan hirtelenséggel távoztunk haza... de, az egyik talán Pamela volt...

  • 2009.09.07 23:12:35Starlark

    Avent: tüsszögés, röhögés, köhögés rémálmaimban jött csak elő :) A férjem a második nap haza is zavartam mert folyton nevettetett.

    Két hét alatt a legemlékezetesebb szobatárs gyereknév az Abdel Ibrahim Zidán volt :) Igaz az ő apja arab volt. Amúgy bizar egy család voltak.

  • 2009.09.07 23:14:25Starlark

    Jah és felettébb hálás voltam hogy a rooming-ra nem engedtek be látogatót.

  • 2009.09.08 08:17:52manka78

    Nálunk a szobába nem engednek látogatót, szerencsére. Én emlékszem a nevekre, igaz, hogy mint írtam az anyukákat is ismerem. A másik szobában volt egy Krisztiánó Ronaldó nevű baba.:) Itt a császárosok külön szobában vannak, a legelsőben.

  • 2009.09.08 08:41:05kancellar

    Én abban a 3 napban összeolvadtam az újszülöttemmel, ettem/etettem aludtam.

  • 2009.09.08 08:55:46lm

    Egy negyedik gyerekes császározott finn nő volt mellettem a roomingon, a fia Mika volt (milyen eredeti :) és elég sokat sírt, de ez se engem, se a gyermekemet nem zavarta egyáltalán, ritka jó alvók vagyunk. De a szomszéd szobában volt egy lány, akivel együtt jártunk bálnaúszásra, tőle lestem el a gátmetszésessel seggel legjobb úszógumin ülni trükköt. Nálunk hála Istennek csak a férjet engedik be a rooming-ra, nagyobb számú látogató számára ott van a fogadószoba fotelekkel, tévével, játékokkal, könyvekkel (ott néztem a szülésem másnapján a tavalyi eb holland-orosz meccsét).
    A cikk szerint amúgy mély-anya lennék, mert ugyan fel volt ajánlva, hogy elviszik éjszakára a gyermeket, ha pihenni akarok, mi nagyon jól pihentünk egymás mellett, sőt amikor elvitték vércukort mérni és tisztába tenni, akkor is tűkön ülve vártam vissza.

  • 2009.09.08 09:23:07másutt

    lm; en olyan mely-anya vagyok, hogy a masodik napon vegigaludtam az ejszakat, a gyerek mellett, mind a harman.
    (a pasim is ott volt)
    Este kilenctol reggel 7-ig.

    Aztan keltett minket a reggeli nover es jott a leba**as, hogy miert nem etettunk ejjel....
    :D

  • 2009.09.08 09:42:05lm

    hehe, másutt, olyan lebaszást én is kaptam, merthogy vércukrot kellett volna mérni a gyeröknek és jól átaludtuk az éjszakát etetés helyett.

  • 2009.09.08 09:46:39Kockásfülűnyúl

    A Klinikán szültem (Debrecen), 3ágyasban voltunk, de ketten hazamentek.Az egyik baba Sándor József Benedek névre hallgatott!Aztán jött egy másik elsőbabás, aki mindenét jegelte (aranyér stb.) emiatt az ő gyerekéhez is én keltem fel.Folyamatosan hálálkodott, kicsit kellemetlen volt!Ami az ebédet illeti, a rokonaim tonnaszám hordták a sütit , mert amúgy hurka-kolbász párolt káposzta volt az első ebéd!

  • 2009.09.08 10:54:47korcsolya

    Az Uzsokiban mindkét szülésem alkalmával olyan ételeket tettek elénk, amelyek szerintem egyáltalán nem szoptatós anyáknak valók. (borsófőzelék, zöldbabfőzelék, agyonsózott levesek, stb) Úgyhogy én végig hozott kosztból éltem.
    Szobatársak: első alkalmommal nem volt szerencsém, nagyon sokszor cserélődtek az emberek körülöttem, nem is voltak különösen szimpik. Másodjára viszont nagyon jó társakra leltem, sokat nevettünk, beszélgettünk. Négyból három második gyerekes volt, ez is sokat segített. Én is sokkal, de sokkal jobban viseltem a kórházi napokat (gátvédelemmel szülni ezért is nagyszerű), nem volt hormonok miatti hisztirohamom, nem aggódtam a tej miatt, tudtam ülni, stb. Másodjára szívesen fizettem volna a különszobáért, hogy átélhessem azt, amiről korábban másutt írt (csak a különszobába jöhetett volna be a párom), de mivel átépítik a kórházat, erre ezúttal nem volt lehetőség. Utólag azonban nem bánom, mert a szobatársakkal nagyon jól kijöttünk, a férjem meg úgysem tudott volna sokat bent lenni nálunk a munka, meg a nagyobbik fiam miatt.

  • 2009.09.08 11:15:26beros

    Szegedi kettes kórház, császáros szoba, voltunk kb. 4-5 en a szobában. Siralmasan néztünk ki, mind sápadt, vacogtunk az altatástól, fáj az a rohadt seb is, fel is kéne ülni, ahh. Felpattan az ajtó, jön a takinéni és elkurjantja magát, hogy

    "Na lányok, csapjátok a hónotok alá a diszkótáskát mer fölmosás gyün!"

    Diszkótáska alatt a katéteres zacskót értette ami rajtunk lógott madzagon, amit gondosan takargatni próbáltunk...

    Röhögtünk nagyon, aztán meg sírtunk a fájdalomtól..

  • 2009.09.08 11:29:51Subbantósdi

    Két szülés, két különböző kórház, két különböző helyzet. A lányomat anno a Schöpf-Mérei Ágost Kórházban szültem meg, három ágyas fizetős szobában, saját zuhanyzóval és wc-vel, a fiamat az Uzsoki utcai kórházban, nem fizetős, hat ágyasba, de ide tartozott egy közös wc és zuhanyzó.
    A csecsemős nővérek általában normálisak voltak, én csak a meleg ebédet ettem, mert a férjem, anyám és nagyanyám ellátott hideg élelemmel, ne a kórházi kosztot kelljen ennem...
    A lányommal csak a kötelező négy napot töltöttük bent, mert nem volt gond, a fiammal volt sajnos sárgaság, ezért még majd három nappal később mentünk csak haza.
    A lányokkal jól kijöttem, mindkét esetben, a szobatársnőkre gondolok, cserélődtek is, persze, mert ez így szokás, de mindig volt téma és általában nemcsak a babázás, hanem hogy ki mit csinál, hol él, milyen érdeklődésű és általában jól kibeszéltük a kórházi és egészségügyi viszonyokat, egyéb betegségeket, családi dolgokat, mert sokunknak, a fiam születésénél már én is elmondhattam, nem az első szülése volt és ilyen "élménye" volt.
    Nem kötettek barátságok, már csak azért sem, mert a Schöpf-Méreiben olyanokkal voltam együtt, akik nem laknak a közelünkben, az Uzsokiban meg elég gyakori volt a cserélődés, de szerintem ez nem is erről szól, ahogy láttam, a többi lány sem igazán cserélt telefonszámot vagy adta meg egymásnak az emailcímét, ha meg igen, nem hiszem, hogy az első pár hét után valami is kialakul, mert annyira le van ilyenkor a kismama terhelődve, hogy a saját rokonokra és régi barátokra sincs jó ideig elég ideje, nemhogy egy új kapcsolat kiépítésére.

  • 2009.09.08 11:43:30Subbantósdi

    Még annyit win-hez, hogy nekem a második szülésemet követte olyan érzés, hogy mindegy, milyen kórterem, milyen ágy, kikkel leszek együtt, mert akkor voltam szülést követő gondok miatt olyan állapotban, hogy örültem, hogy "luk van a fenekemen". :o(

  • 2009.09.08 11:44:11Subbantósdi

    Még annyit win-hez, hogy nekem a második szülésemet követte olyan érzés, hogy mindegy, milyen kórterem, milyen ágy, kikkel leszek együtt, mert akkor voltam szülést követő gondok miatt olyan állapotban, hogy örültem, hogy "luk van a fenekemen". :o(

  • 2009.09.08 22:30:53vöröske

    Hát, ahogy így olvasom a tapasztalatokat egy cseppet sem bánom, hogy 2 éve a tétényiben a magánszobát SAJÁT FÜRDŐVEL választottam. Napi 5 ezer volt, de teljes harmónia és nyugalom volt körülöttünk. Éjszakára így is bevittem a pici lányt, így én is tudtam aludni. A személyzet előtt meg le a kalappal, az első nap csak kapkodtam afejem annyian jöttek megnézni, segíteni,beszélgetni.Gyerekorvos,saját doki, osztályos főorvos,nővérke,szülésznő,csecsemő gondozó. Aki teheti ezt válassza,megszépít mindent a nyugalom :-))

  • 2009.09.08 22:34:42vöröske

    Ja, és mindennap megkérdezték,hogy a 3 féle kajából melyiket választom másnapra!!!
    Megdöbbentő

  • 2009.09.09 22:52:56kukci5

    Debrecen,Klinika. Iszonyat 1 hét, higiénia null,sőt undorító,csecsemős nővérek -főleg a szőke, hullámos, jólsminkelt;hát őt sose fogom valószínű elfelejteni és még vagyunk így egy páran /tényleg, aki utálja az embereket, miért dolgozik a szülészeten?/- szipirtyó takarító nénik,na és egy jó pont, kiváló orvosok, és felszereltség.

  • 2009.09.09 23:42:10Farkasokkal táncoló

    Sub.,
    a lányom is a Sch.-M-ben szült 2004-ben. Eredetileg foglaltunk neki szobát, de mivel a szülése úgy végződött, hogy a szülés után spriccelt belőle a vér, (a takarítónő meg is kérdezte, hogy mi volt itt mészárszék???), és nagyon sok vért vesztett, no meg éppen akkor még nem volt üres különszoba, így az akkori első emeleti 3 ágyasba került.

    Ő azt mondta, hogy akkor már maradna is itt, mert semmi ereje nem volt a gyereket ellátni. Tényleg sok vért vesztett. A vasképző pirulát nekünk kellett bevinni (tényleg hatott másnapra), ellenben a véres lepedőt egész hétvégén nem cserélte ki senki alatta. Vittünk be neki törülközőket ezt elfedendő. Jópofa élményei voltak a kapuban várakozó kisebbségekről, az volt a matiné... :-))) De a gyerek tökéletesen el volt látva, és még szájpenésze sem volt mikor hazaadták. Összességében jó élményei voltak.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta