SZÜLŐSÉG

Ne ragaszd magadra a gyereked!

2009. augusztus 4., kedd 08:43

Ha kislány koromban választhattam volna, nagycsaládot szerettem volna húzni a kalapból, vagy legalábbis olyat, ahol mindig van valaki, olyan Szeleburdi családos hangulattal, ahol minimum a Radó mindig ott van. Tulajdonképpen még most is, igaz, felnőttként határozottan máshogy élem meg a nyüzsgést és a folyamatos gyerekzsivajt, még akkor is, ha jól emlékszem az egyedül töltött hosszú napokra, amikor nem volt senki, akivel játszhattam volna, például nyáron. Mert a szomszéd kislányhoz nem mentem át játszani, csak ha átengedték hozzám, ez pedig, sok év távlatából igazán vesztes pozíció volt, ugyanis a másik fél hamar megunta az egyoldalú interakciót. S hogy miért voltam szociálisan kissé nyomott, ma már igazán mindegy, sok év gyerekneveléssel a hátam mögött azért már kezdem elhinni, hogy nem csak az én mulyaságom miatt alakultak így a dolgok. Anyám és apám ugyanis iskolapéldáját mutatták be annak, hogyan kényeztessünk el egy igazán későn született gyereket. S bár egy pszichológus remekül elmazsolázhatna ezeken a sorokon, szülőtársaim talán okulhatnak néhány elhibázott döntésből.

A fenti problémából kiindulva, minden belső feszültségem ellenére elengedem a gyerekeket máshová, még akkor is, ha nekem ez furcsa (hiába, mindenki abból főz, amit otthonról kapott). Mert be kell, hogy valljam, ha tehetném, én is csak itthoni játszópartikat rendeznék, s azt hiszem, sok anyatársam játszaná el otthon a tyúkanyót, ha nem lépne közbe a férj, vagy nem látná át viszonylag hamar a nő is, hogy bizony a kényelem és a féltő anyai szív komoly frusztrációkat építhet ki a gyerekben.

A „Csak szem előtt legyen a gyerek” című népi motívum olyan következményekkel hatott például rám, hogy életem első két évtizedét gyakorlatilag végigszorongtam. Hogy hogyan köszönjek a haverok szüleinek, miről beszéljek velük, meg hát biztosan zavarok, ezért hívott anyám is mindenkit át, és még sorolhatnám hosszan, a különböző variációkat. A dolog egészen odáig fajult, hogy közel húszévesen, problémát okozott felvágottat kérni a hentespultnál és elintézni egy egyszerű telefont. Ez régen határozottan nyomasztott, s azt gondoltam, hogy valami komoly hiba lehet velem, s nem értettem, hogy a saját közegemben, iskola, haverok, miért vagyok „normális”, a világ egyéb területén pedig zombi. Mióta vannak gyerekeim, pontosan tudom, hogy anyám és apám volt az, akiknek sikerült abban a bizonyos burokban tartania, pusztán szeretetből.

A gyereknek ugyanis nem csak azért kell átmennie a szomszéd Rezsőkéhez játszani, hogy a mami el tudjon tölteni a mosatlannal otthon zavartalanul egy fél órát, hanem azért is, hogy ki tudja a határait tolni. Hogy megtanulja, ha máshol van, más szabályok érvényesülnek, amitől nem kell betojni, csak valamennyire alkalmazkodni kell hozzá. Ehhez persze a szülőknek is partnernek kell lennie, s el kell fogadni otthon mindenkinek, hogy a pajtásokkal való szomszédolás nem társadalmilag elítélendő dolog, hanem egy természetes viselkedési forma. Nem csak régen, ma is számos olyan család van, ahol nem az anyuka, hanem az apuka tartja vissza a gyerek szocializációját, valamiféle ősi, családi tradíciót követve, mely szerint a gyereknek otthon a helye. A nő pedig biztosan unja a kölkét, azért akarja elpasszolni, gondolják róla. Vagy egyszerűen csak úgy véli - s ehhez a merev véleményhez a leganyalelkűbb nők is szívesen csatlakoznak-, hogy másnak nincs joga nevelni a gyerekünket, s ha Pityu nem otthon van, könnyen előfordul, hogy ez mégiscsak megtörténik. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mi lesz, ha pont az üvöltözős szomszédhoz akar átmenni, hiszen az már kész fertő.

Ha időben elkezdjük hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy van élet a küszöbünkön túl is, nem hogy elkerülhető, hogy frusztrált legyen, hanem határozottan élvezni is fogja, ha másoknál lehet. Egy „ottalvós” hétvége pedig egyenesen a mennyország lehet neki is, mi pedig néha ellazulhatunk, s megtanulhatjuk, hogy akkor is lehetünk remek szülők, ha nem ragasztjuk magunkra a gyerekünket.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.04 16:34:17Ribizlee

    ditakai, ne rosszalkodj! :-D

  • 2009.08.04 16:42:06ditakai

    jajeszembensincsám :-)

  • 2009.08.04 16:46:56Ribizlee

    naazért! :-)

    hogy szuperál a bébi?

  • 2009.08.04 17:23:09ditakai

    hát még elég kicsi a tankja, mert nem hagy magamra túl sokáig, és naponta 30-szor megnyüstöl :-) de eleddig úgy tűnik mintagyerek lesz

  • 2009.08.04 17:26:09madz

    ditakai, most látom csak! gratulálok!

  • 2009.08.04 17:44:21ditakai

    :-) köszi

  • 2009.08.04 19:10:41csutkababa

    Vásárolni csakis a sarki ismerős közértben, mert ismeretlen helyen sajnos túl gyakori, hogy átverik a gyereket az eladók meg a pénztárosok. Még ha észre is veszi, egy tragikus érzés neki is, csalódás a köbön...nagy önállóság, büszke magára, utána csalnak a visszadásnál, penészes a sajt...mit tud tenni egy 8 éves gyerek?
    Tényleg, mit tehet? Ötletek?

  • 2009.08.04 19:24:41julicsibe

    Nem tudom,én eladó vagyok,a gyerekvásárlókra külön figyeltem, hogy minden rendben legyen.lehet, mert nekem is vannak gyerekeim?Én a helyedben ha valahol átverik a gyerekedet visszamennék és megmondanám a magamét.Utána ott nem vásárolnék.Én is ismerős helyre engedem a lányomat, még nem volt gond.

  • 2009.08.04 19:38:24cozumel

    Uhhh
    baromi szerencsem volt a szuleimmel, egesz kiskoromban mar lepasszoltak a nagymama nevu intezmenybe, amit imadtam, aztan kisiskolas koromtol jottek a nyari taborok, eleinte egyhetesek, aztan hosszabb, es tobb is nyaranta, ezeket is imadtam :)

    Barkihez mehettem, ha bejelentettem es tudtak, hogy hol vagyok, de hozzank is johetett barki.

    Maximalisan megszocializaltak :)))

  • 2009.08.04 19:40:40cozumel

    FT

    az a baj, hgoy mig az en gyerekkoromban a varosbeli 5 kozertben ugyanaz a 20 elado dolgozott eveken keresztul

    ma ha lekuldod a gyereket, es atbasszak,
    mire leersz reklamalni, mar felmondott az az elado, vagy tonkrement a bolt.

    Nincs allandosag, nincs bizalom...

  • 2009.08.04 20:54:31Magenta

    ... nincs biztonság

  • 2009.08.04 22:44:58Chelly2

    Amiről whehehe ír sajnos nem ritka. És ő még light-os példát ír. Ismerek olyat, akinél az éjszakákat-nappalokat beleértve többet van a gyerek a nagyszülőknél, mint otthon. És nem azért, mert annyira nagyon dolgoznak... nyaralni se viszik magukkal, mert akkor nem lehet bulizni, nyugodtan napozni, meg a 3-4 éves még úgyse emlékszik rá, ha majd felnő. És nem huszonévesekről van szó.

    A konkrét témához. Én talán tanultam némi önállóságot, de az öcsém nemigazán. Őt nagyon féltette az egész család. Okkal. Mindig történt vele vmi. A sűrgősségin szó szerint előre köszöntek neki az orvosok és ha kiszúrták, akkor soron kívül behívták, hogy már megint mi történt. Törések tömkelege- nyílt és sima- kutyaharapás, fejszétrepedés... szegénykém mindig el volt engedve, de peches... Élete első csekkfeladását nekem köszönheti (22 évesen).

  • 2009.08.04 23:23:14nyuszianyu

    A fiam a 8. terhességből született első gyereknek,szóval lett volna okunk itthon tartani.Akkor alhatott először házon kívül-persze a mamánál-,amikor Ő el tudta ezt dönteni,el tudta mondani,és láthatóan megértette,hogy nem szeretnék érte rohanni éjszaka.Nagyon bevált,még nem volt 3,és sose volt gond.Most 4 és fél és napokra is eltűnik-azt mondja táborozik a mamánál.

  • 2009.08.05 00:10:42Border

    Egy volt ismerősömről hallottam, hogy szülés után hazament aludni, mert bent a kórházban nem tudott, és az újszülött gyermekét simán ott hagyta.

  • 2009.08.05 00:45:03nyuszianyu

    Mikor a fiam született,olyan szobába kerültem,ahol csak én tartottam magamnál a picit,és még én voltam a görény,hogy nem hagyjuk őket pihenni a fárasztó nap után...

  • 2009.08.05 04:17:44cantaloupe

    Whehehe,
    epp ma beszeltuk anyuval, aki kijott ide az USA-ba ket honapra unokazni, na meg en vagyok egyetlen leanya, megis mashogy beszel hozzam, mint ket kisfiahoz. :)
    Na szoval, a csaladban van ilyen anya, aki a gyerekeket minden egyes nap lepasszolta a nagymamahoz. Most mar tinik, most is a nagyi aggodik ertuk jobban. Es basszus, ha kulon programjuk volt a szuloknek, az "edesanya" megharagudott, hogy azon a delutanon o vigyazott a gyerekeire. Meg arra is, hogy a nagyi nem volt hajlando evzarora vinni oket.

    Es igy, hogy mas orszagok kulturajat is megismertem, meg kell allapitanom, hogy a magyar nagyikat igencsak igenybe veszik. Egy osztrak nagyi max. 2 hetre, nyaron foghato be, kenyszermegoldaskent, de nem olyan gyakran, heti 1-3 vagy tobb alkalommal, mint nalunk.
    Itt Az USA-ban van, hogy a nagyi 5 orara lakik, repulovel, igy Halaadas, karacsony meg egyutt szabadsagolas a maximum. Most hogy ez jo-e vagy sem, ne menjunk bele, de megdobbentem, mikor a szomszed noci, ablakot mosva panaszkodott, hogy a felnott, 34 eves fia meg mindig hazajar enni. "Rabszolgak vagyunk"-igy mondta.

    Hat en sem a gyerekem nem ragasztom ram, sem anyut az unokajara. O mar felnevelte a kolykeit. Jo, van ahol szuksegmegoldas, van, ahol a nagyi tevekeny es gyerekszereto, igenyli az unokat mert megszokta a porgest es nyugdij utan nem akar az oregedesre gondolni...de szerintem a nagymama nem unokapesztralasra valo elsosorban. Jarjanak szepen szinhazba, furdobe, konyvtarba, megerdemlik ledolgozott x ev es felnevelt gyerekek utan.

  • 2009.08.05 07:35:37Chelly2

    Hát igen, vannak akik rabszolgának nézik a nagyikat. Nálunk inkább a nagyik vannak felháborodva, hogy keveset unokázhatnak. Miért nem alhat ott a gyerek... Minek, ha mi otthon vagyunk?
    Azt "szeretem" a legjobban, amikor a mama rendezi a gyerekeket, főz, most, takarít, vasal a gyereke családjára. Nem egy ilyet ismerek (van ahol a mama a vállalkozása mellett teszi mindezt)
    Nekem az is rettentően kínos volt, hogy a mostani terhességem mellett igénybe kellett venni anyut/anyóst a takarításhoz. Volt, hogy egy nagyobb séta a fiammal/1 szoba felporszívózása után bevéreztem... a család meg leintett, hogy bírjam ki ezt a pár hónapot.

  • 2009.08.05 07:53:45Zsuzsi főz

    Cantaloupe, az én anyukám pont ez a pörgős típus, nyugdíjas, de dolgozik, közben meg állandóan jön unokázni is. Nem lehet lelőni, de nem is akarjuk:-)

  • 2009.08.05 08:07:10Csacsika

    Sajnos akiről én is beszéltem, olyan, mint az előbb leírtak. Végignéztem az anyuka dühkirohanását, mikor kiderült, hogy a nagymama mégsem tud vigyázni a három éves kisfiúra hétvégén. A srác gyerekkori barátom, s a szüleink egy utcában laknak még mindig. Anyum szokta mesélni, hogy a kisfiú állandóan ott van. Ha pár napot nincs ott, kérdezgetik, hogy: - Na mi van? Visszaadtad az unokát? Ő meg: - Dehogy! A másik nagymamánál van! Van döbbenet ám mindenki képén, mert ez már tényleg MINDENKINEK megdöbbentő. A kisfiú jobban szereti az apját, mint az anyját, de bánni az apja SEM tud vele. Ami tényleg furcsa, hogy az anyjához oda sem megy. Ha éhes, hozzám jön enni kérni, ha szomjas mondom neki, hogy kitöltöttem neki innivalót (szerintem ennyi idősen ezt automatikusan intéznie kellene, de én csak az én lányomból tudok kiindulni, hogy neki ez pl. két éves korától nem probléma). Szóval ki van töltve neki az innivaló, és ő mindig jön rángatni, hogy de ő most szomjas. A szülők szépen elnézegetik, ahogy foglalkozunk a gyerekükkel, közben beszélgetnek, cigizgetnek, mintha sem mi, sem a gyerek nem lenne ott. Ha valami van, ráüvöltenek szegényre, arra fogva, hogy egyébként úgysem hagyná abba. Egész délután olyankor mást sem hallasz, csak a vele való üvöltözést. És rossz is ott a kisfiú, borzalmasan. Mármint nem rossz, hanem a figyelmet szeretné magának kiharcolni, de ezt a szülők kvára nem értik meg. A nagymamánál viszont példás a kisfiú viselkedése. Mosolyog, nagyot köszön előre, tiszta, jókat eszik, (mert adnak neki) egyszóval minden rendben van. Ha pedig innen nézzük, akkor tényleg nevelje inkább a nagymama, bár nem az ő feladata lenne. A hét hét napjából kettőt van a szüleivel a kisfiú. folyt...

  • 2009.08.05 08:12:27Csacsika

    Van egy 13 éves lány, az dettó - állandóan le van passzolva, de az nem a gyerekkori haveromtól van, hanem még egy előző házasságból. Viszont az is előfordult még régebben, hogy ennek a srácnak az anyukája vigyázott rá, mert a kislány egyik nagymamája sem tudta elvállalni. Már akkor is láttunk dühkitöréseket a csajszitól, hogy ő most milyen pipa, és a gyereken vezette le mindig a feszültségét. Ő tehetett mindenről, ő volt az oka mindennek.
    Meg is döbbentünk, mikor előálltak, hogy babát vár! :0
    És be is igazolódott az, amit az egyik ismerősünk mondott, hogy ezzel a gyerekkel sem lesz másképp. Mi mondjuk reménykedtünk, hogy majd talán pont a második gyerektől fog "megjönni az esze".
    Az igazság pedig az, hogy a nagymama is sokszor szeretne már pihenni (még ő is dolgozik). Nagyon sokat panaszkodik nekem, hogy mennyit vigyáz a kisfiúra, de nem tud nemet mondani (úgy szoktak odamenni, hogy a gyerek akar menni - hát persze, hogy akar szegénykém). Egyszer-kétszer már mondta, hogy nagyon fáradt, és nem tud most vigyázni a gyerekre, de már szinte lelkiismeret furdalása van, ha ezt teszi, mert tudja, hogy a gyerek látja ennek a kárát. :-(

  • 2009.08.05 09:31:05Veg_

    Egyke is vagyok, nem is vagyok korai gyerek, komoly betegsége(i)m van, agyilag értem is, mit ir win, mégse tapasztaltam ilyesmit :-) Középsős voltam az oviban, mikor egyedül kezdtem jönni-menni (anyuék dolgoztak, nem mindig tudtak időben értem jönni, külön vekker volt az oviba indulás, és betelefonáltak, ha nem értek oda. gondolták, ha egyedül meg tudom tenni az utat, ne keljek hajnalban), mindig egy csapat haver, barát, szomszédgyerek volt nálunk (2,5 szoba, lakótelep), és az egész csapat mászkált, akikhez mehettünk. Viszont amint felgyulladt az utcalámpa (még időpontra gyujtották, órám nem volt), haza kellett mennem, akárhol voltam. Elsős voltam, mikor elöször utaztam Pestre nagyiékhoz egyedül, időre ki a buszhoz, vonathoz, megbeszélt helyen vártak a megállóban/pályaudvaron. Alsóban amugy se ettem még a suliban, hazamentem, gáztüzhely, kislábos, megmelegitettem... Volt egy sámlim, ne boritsam ki, ahogy teszem fel, meg veszem le.
    Mindig megbeszéltük, hova megyek, mikor jövök. Itt lehetett vitázni, késöbb nem, haza kellett érni, vagy azonnal telefonálni valahonnan. Korán mentem táborozni is, ha a telken nyaraltunk, volt, hogy reggelinél láttak, meg mikor besötétedett, vagy megéheztem, de pl. ottalvósra nem emlékszem... Szóval nem muszáj pont pár éves kori ottalvóssal erősiteni egy gyerek önállóságát és önbizalmát :-)
    Autó garantáltan kevesebb volt, viszont addig sehova se mehettem, amig le nem csesztem őket, hogy nem a zebrán akartak átnézni, és nem álltak meg. Késöbb megtudtam, hogy teszt volt. Ellenberger akkor is volt "mutogatós bácsi", és pedofil se volt kevesebb, csak cukrosbácsinak hivták... Elöbb tanitani kell önállóságra, utána meg nyugodtabb a szülő is.

  • 2009.08.05 10:17:30Farkasokkal táncoló

    Hát Veg, én igazán híve vagyok annak, hogy legyen a gyerek minl önállóbb, de azt amit te leírtál, ma már a legjobb jóakarattal sem lehetne megcsinálni.

    Először is, az ovoda azonnal hívná a gyivit, ha azt látná, hogy a középsős gyerek egyedül érkezik. Aztán ma már elsős gyereket nemigen lehetne egyedül vonatoztatni, még akor sem, ha valaki felrakja, és valaki várja. Harmadszor pedig nem is a cukrosbácsiktól kell félteni a gyereket, hanem inkább a nagyobb társaitól. Negyedszer, hiába tanízja meg a normál közlekedésre az ember, ha az autóvezetők szarnak a zebrára... szóval tényés való, hogy veszélyesebb lett a világ. Ezt pl nagyon visszasírom a 70-es évekből, hogy akkor ilyesmi még nem volt, hazajöhetett a kamasz a buliból akár éjfélkor is, de ma már a 30 éves lányom is taxival jön haza hajnalban, ha szórakozni megy. Pedig nem egy félős fajta.

  • 2009.08.05 10:20:34Veg_

    2009.08.04 15:48:45cirko:
    Vidék ugyan, de megyei jogu város. Rendszeresen látok gyereket alapcuccost venni, most szünidőben többet, de iskolaidőben is. Nem nagy vasisdast, tej, kenyér, felvágott, paradicsom, ilyesmit. Igaz, nem 7 év körüliek, hanem 9-10, ennyi tolódott az idők során. Mulkor nagyon aranyos volt, kb. 11 éves "nagy", nála oviscuccnak tünő holmi, a kicsi szerintem 5-6 lehetett. Akkor tette el a pénztárcáját. Nagy komolyan pakolja be a hátizsákjába a kenyeret, paprikát, meg tán vajat és parizert láttam, és közben totál felnőttesen:
    -Nem, Réka, nem kaphatsz fagyit, multkor is megfájdult a torkod, inkább siessünk haza, mert anyuék két óra mulva hazaérnek. Majd csinálunk meglepi szendvicset, jó? Te diszited ki, ha akarod! Addig meg társasozunk, feljön a barátnőm is!
    Haláli volt a csajszi :-) Gondolom az ő szüleik is későn jártak haza, és az iskolaszünetben átvette a hugi hazahozatalát :-) De ilyenkor mindig több a kutyasétáltató 10 körüli is :-)

  • 2009.08.05 10:22:25Farkasokkal táncoló

    A nagymamákról: mivel magam is az vagyok, és ha úgy vesszük nálam is nagyon sok időt tölt a gyerek (ha a nappali órákat összevetjük, tán ugyanannyit vagy többet mint az anyjánál), csak azt mondhatom, hogy én bizony örülök, hogy segíthetek az egyedülálló anyjának. Ha én nem lennék, akkor már rég kirúgták volna a munkahelyéről. Nekem ez nem teher.

    Nopersze a fentebb ábrázolt szülők, akik gyakorlatilag a nagyszülőknek szülték a gyereket más káposzta, ha látnám, hogy hülyét akarnának belőlem csinálni, akkor erélyesen leállítanám a sarjaimat az biztos. De szerintem abban, hogy ilyen szülők lettek belőlük a nagyszülők is hibásak nem?

  • 2009.08.05 10:24:40Farkasokkal táncoló

    Veg, mondjuk én budapesti viszonyokról beszéltem, nem tudom mi a helyzet a vidéki városokban, de gondolom azok is nagyban különböznek egymástól.

  • 2009.08.05 10:26:29Veg_

    2009.08.05 10:17:30Farkasokkal táncoló:
    Persze, csak azért irtam, hgoy akkor is volt, mert sokan azzal jönnek, hogy akkoriban semmi veszély nem volt. De volt. Volt pedofil, volt rabló, tolvaj, volt forgalom, voltak agressziv, más gyerekre rátámadó kölykök, és aki nem figyelt, akit nem tanitottak meg önállóan mozogni, eldugni a pénztárcát, megvédeni magát (mindegy, hogy elfut, ordibálja, hogy tüz van, visszaüt, vagy hogy oldja meg) stb., azt akkor is kirabolhatták, elrabolhatták, megverhették, stb. Tény, hogy most több ilyen van. Az is, hogy jobban kell vigyázni. De a megoldás nem az, hogy a felsős gyerek iskolakapujába gurulok a kocsival, majdnem a lépcsőre, hanem hogy több lépcsőre van szükség az önállóságra neveléshez, amit anno 7, most 9 évesen csinálhat lakáson kivül, jobban meg kell tanitani, mire figyeljen, stb. Viszont hogy a kollegina nem engedi mikróban megmelegiteni a 7 éves kölkének a kész kaját a hütőből, az nonszensz!

  • 2009.08.05 10:40:21Silverveil

    Főleg egyetértek Veggel, de egy dolgot mégis hozzáfűznék.
    Amikor én gyerek voltam és mondjuk Budapestre kellett mennem Debrecenből, akkor a szüleim azt mondták, van szád, kérdezd meg, ha nem vagy biztos benne, hogy jó vonatra szálltál-e, vagy sem. Ha odamentem egy átlag felnőtthöz, akkor ő volt annyira képben, hogy eligazítson, ha pedig nem, akkor azt mondta, nem tud segíteni. Ma már egyre több az olyan felnőtt, aki egy sima buszmenetrendet sem tud értelmezni, míg a nem tudás bevallása egyre cikibb lett, ráadásul pont a nem túl tájékozott emberekre jellemző az omnipotens hozzáállás, ők többnyire mindenhez értenek.

    Ha valaki az utcán véletlenül nem engem választ információforrásnak (ez ritka :)), akkor számtalanszor hallom, hogy a jószándékkal teli idősebb korosztály teljes meggyőződéssel tájékoztatja félre a szerencsétlen érdeklődőt.
    Szerintem megfigyelhető egy olyan folyamat, hogy az alap "tudásbázis" is kezd túl sok lenni az utca emberének, vagy legalábbis túl gyorsan változik.

  • 2009.08.05 10:42:29Farkasokkal táncoló

    Egyetértek, ugyanazt a dalt énekeljük, csak más szólamban. :-)

  • 2009.08.05 10:44:03druantia

    Az én gyerekem is sok időt tölt a nagyszüleivel, tekintve, hogy együtt lakunk velük. Én is egyedül nevelem a gyerekemet, a szüleim segítsége nélkül nem tudnék délutánonként, esténként és hétvégente dolgozni. Cserébe gyakorlatilag én látom el a háztartást és segítek anyáméknak, amiben csak tudok. Viszont soha nem kértem segítséget, ha újszülöttként egész éjszaka ébren tartott a gyerekem, mindig egyedül fürdettem, egyedül láttam el, stb. Anyukám esetenkénti bébiszittelései mellett apukám még annyiban is segített, hogy ő vitte bölcsibe a gyereket, mert nekem az ellenkező irányba kellett indulnom dolgozni.

    Egyébként éppen pár napja realizálódott bennem nagyon erősen, hogy nem én vagyok a faluban az egyetlen, aki a szüleivel él (dunántúli város melletti falu). Ezen a környéken sajnos nagyon sok fiatalnak, fiatal párnak egyszerűen nincs annyi pénze vagy olyan munkája, hogy önállóan lakást vehessen. Akinek nem teszik a feneke alá, annak itt nagyon nehéz. Cserébe itt kevesebb magányos, elhanyagolt idős ember van, mint akár a közeli városban.

  • 2009.08.05 10:55:38Csacsika

    2009.08.05 10:22:25Farkasokkal táncoló

    Hát biztos... De most meg már késő. A nagymama is látja, hogy ez már gáz, de mit tud tenni ellene? Tényleg jobb is a kisgyereknek ott, nála. A gyerekkel tolna csak ki szegény. A szülőkkel meg már nem egy vitánk volt így a baráti társasággal emiatt. Még finoman sem tudod nekik megmondani, hogy ez nem jó így, mert a csajszi rögtön ránk veti magát, s hogy a szavaival éljek, ezt ő jobban tudja, mert neki már két gyereke van, nekünk meg - akik szóltunk - egy, tehát ő jobban tudja. Ennél tovább nem is mentünk, értjük mi a szép szót, semmi közünk hozzá, csak hát az ember próbál a barátaira hatni, milyen gyarlók is vagyunk. Leálltunk hát ezzel a témával, most meg ott tartunk, hogy a gyerekkori haverom (apuka) is azt hiszi, hogy ez így van rendjén. Hisz a nagymamák imádják az unokáikat, nekik meg sok a dolguk (nem több, mint másnak).
    Szóval nem tudom... Persze! Biztos, hogy kellett hozzá a nagymama is, mert ha első pillanattól kezdve nem partner, mint mondjuk az én anyósom, akkor biztos nem így alakul. Nekem még a kórházba is magammal kellett vinnem az 5 hetes babámat amikor rosszul lettem, mert anyósomnak ment a kedvenc sorozata. Bár jobban belegondolva azért én tuti nem esnék át a ló túloldalára, szóval szerintem akármennyire is mondogatta volna, hogy ide az unokát, biztos tudtam volna, hol a határ, és ilyen szintre tuti nem jutottam volna el.

  • 2009.08.05 11:01:50Csacsika

    2009.08.05 10:26:29Veg_

    Nekem volt "szerencsém" pedofillal találkozni, mikor 8 éves voltam. Az utcánkban bújócskáztunk, és a szüleink valamelyike mindig kint állt a kapuban, és figyelt minket. Már akkoriban is! Mégis, én messzebb szaladtam elbújni egy bokorba, ahol egy cicát is találtam. Még nem volt este, de már kezdett sötétedni. Jött egy kedves bácsika, legugolt mellém, és megkérdezte, hogy az én cicám-e, mert olyan aranyos. Mondtam neki, nem. Kérdezte, hogy megsimogathatja-e, én mondtam neki, hogy persze. Megsimogatta, majd engem is átölelt, le akart smárolni, én meg próbáltam kiszabadulni a karjaiból, és minden erőmmel szorítottam össze a számat! Nem is tudom mi lett volna velem, ha az egyik anyuka nem ordít rá. Úgy elfutott az öreg, mintha ott se lett volna. Évekig nem tudtam róla beszélni, sőt, mikor szakközépben "mutogatós" bácsi kezdett járni a suli elé, és mondták, hogy röhögjük ki, ha megmutatná a micsodáját, majd szóljunk egy tanárnak, én úgy elkezdtem félni, hogy azt szavakkal nem tudnám leírni! Sokára hevertem ezt ki. Szóval nem csak most vannak, hanem akkor is voltak szép számmal. És igen, én is csak pesti viszonylatban tudok írni.

  • 2009.08.05 11:04:13Ribizlee

    dru, szerintem ez win-win helyzet - a gyerekeknek is, az időseknek is jobb így.
    Dédinken látom, mennyit számít hogy nincs egyedül. igaz, eddig ő terelgette a lányaimat, most már inkább fordítva van. de mindkét fél élvezi és természetesnek veszi :-)

  • 2009.08.05 11:33:42Farkasokkal táncoló

    Mutogatóst én is rengeteget láttam, meg olyannal is volt dolgom, aki (14 éves voltam) a tömött villamoson a fenekemet tapogatta remegő kézzel... majdnem hánytam az undortól, de nem tudtam mit kell csinálni, és én se szóltam róla.

    Szóval tényleg voltak akkor is. De nem többen mint most. Szóval én nem tőlük féltem leginkább az unokámt, hanem inkább a járművektől, meg a kis és nagykamaszoktól, akik szórakozásból veszik el a dolgait. (Meg az etnikumoktól bizonyos helyeken ugye).

  • 2009.08.05 11:54:46Veg_

    Hát nekünk az oviban érdekes módszert mutattak, azon röhögtem, hogy cca a kód neve merkur vonulatu... Szal ha olyan szitu van, hogy idegen nekiáll taperolni, akkor sziréna hangon visitani kell, hogy "Idegen! Bánt! Segitség!" amig elő nem kerül valaki + csipni rugni, harapni, ütni, szájába tömni a homokot, pl. De olyan sipitó, idegesitő visitással, amit csak gyerek tud, és zeng tőle a környék. Hát volt rá szüksége ovistársnak, másnap röhögve mesélte, hogy bevált, és hogy ilyen gyorsan ennyi rendőrt még nem látott...
    A buszos verzióra is jött megoldás, konkrétan megkérdezte ofőt az egyik vidéki csaj, hogy mit csináljon, ha a tömött buszban fogdossa valaki a seggét. Ofő megoldása hasonló az ovishoz:
    Fél busz hallja hangerővel: "HÉ! Mit fogdossa itt a fenekem??? Erre tanitották a szülei??? Takarodjon innen!" Pár hónapon belül itt is jött a beválásáról az info. De erre gondoltam, hogy ha mindenről kussolunk árprüdéria miatt, a gyereknek nem lesz megoldása, és még ő szégyenli magát! Ez is beletartozik a tanitsuk meg megvédeni magát megoldások közé...

  • 2009.08.05 11:57:06Csacsika

    2009.08.05 11:33:42Farkasokkal táncoló

    És még sorolhatnánk, nagy az Isten állatkertje. :-(

  • 2009.08.05 12:01:30Zsuzsi főz

    Veg, sokszor tényleg a hangos reakció a hasznos, mert megszégyenül a "támadó".
    Anyám húszévesen esernyővel verte meg a mellét fogdosó vén köcsögöt (elnézést, jobb szó momentán nem jön a számra).

  • 2009.08.05 12:02:53Csacsika

    2009.08.05 11:54:46Veg_
    Már az ovis is használta ezt a tanítást? :0 Baccus, le vagyok maradva... Hát engem nem tanítottak ilyenekre általánosban, meg mivel mindig volt még az utcán is szülői felügyelet, talán ezért sem okított ki ilyen téren az anyám, de azt nem írtam, hogy én is ki akartam szabadulni a kezeiből a nyomorult féregnek, és ordítani meg azért nem tudtam, mert szorítottam össze a szám, hogy át ne dugja a nyelvét a gusztustalan kva anyját neki! Bocs, de kiakaszt, hogyha rágondolok, hogy van képe akárkinek is ilyet tenni! Persze miután rákiabáltak és elfutott én is kiabáltam utána, de az már csak az volt, hogy a tehetetlenségem kijött belőlem. Zokogva rohantam haza, de a lakásba bemenni nem volt erőm, csak mikor abbahagytam a sírást. Anyámnak eszem ágában sem volt elmesélni a sztorit, mert féltem, hogy akkor soha többet nem enged majd ki játszani a többiekkel.
    Egyébként utána még évekig kint játszottunk így, és az ürge nem jött többször. Hülye is lenne ilyen helyre visszamenni.

  • 2009.08.05 12:03:43Heatherette

    etnikumtól tartani??? ehh! nem illik ilyet mondani, FT, kérlek, moderáld magad!

  • 2009.08.05 12:09:41Silverveil

    Nekem is volt már sajnos elég sok esetem nyomuló idősekkel, de megverni csak egyet vertem meg. Mihelyst az ember felemeli a hangját, ha van használható férfi a közelben, sokszor valahogy megérzik, hogy segítségre van szükség. Erre alapozni nyilván nem lehet, de nekem két olyan eset is volt, amikor idegen férfiak üldözték el a nyomuló öregembert. Ami ebben az egészben a legszörnyűbb, hogy nekem egy családunk barátja mutatta meg a szerszámot 8 éves koromban, egy olyan ember, akiben a szüleim és én in vakon megbíztunk.

  • 2009.08.05 12:09:43Csacsika

    Mit szóltok ahhoz, hogy most ennyi gyilkosság volt? Épp a napokban is egy, a 45 éves anyuka és a 13 éves lánya, aki az első szemtanu.

  • 2009.08.05 12:11:02Csacsika

    2009.08.05 12:09:41Silverveil

    Ez tényleg nagyon durva. Gusztustalan, hogy olyan emberek teszik ezt ráadásként, akiben meg a szülők tényleg vakon megbíznak...

  • 2009.08.05 12:38:01Farkasokkal táncoló

    Csacs, ez a gyilkosság egészen biztos nem illik bele a cukrosbácsi vonulatba, ez része egy gy.sorozatnak, de elég profik lehetnek a megbízók meg a végrehajtók, bárki is legyen az és bármi is legyen a célja. Majd jópár év mulva lehet belőle csinálni egy jó kis akciófilmet vagy horrort vagy trillert.

  • 2009.08.05 12:38:48Farkasokkal táncoló

    Mellesleg a gyerekkorban történt abúzusok 90%-át családon belül követik el.

  • 2009.08.05 13:13:50Veg_

    "2009.08.05 12:01:30Zsuzsi főz
    Veg, sokszor tényleg a hangos reakció a hasznos, mert megszégyenül a "támadó". "
    Igen, de ha valakinek nincs elég önbizalma, vagy arra nevelik, hogy mindenért ő a hibás, nem baj, ha megerősiti benne pl. egy tanár, hgoy az a normális, ha ilyenkor kikéri magának, és nem, nem ő a szégyenkező kis hülye, ha fogdossák, hanem az a barom, aki fogdossa szégyellje magát...

  • 2009.08.05 13:15:00Csacsika

    2009.08.05 12:38:01Farkasokkal táncoló

    Ezt még akkor írtam, mikor az etnikumról volt szó! :-D
    De így utólag jobb is, ha nem feszegetjük a témát.
    A legutolsó hozzászólásod megdöbbentett! Már ami a százalékot illeti! :0 Azt tudtam, hogy többségben vannak, de ennyire! Szegény gyerekek! :'-(

  • 2009.08.05 13:16:48Veg_

    2009.08.05 12:02:53Csacsika
    Sajna, kellett neki. És nem főváros, és nem most, pár évtizeddel ezelött...
    Ezért is tépem a hajam arra a dumára: jah, akkoriban könnyü dolga volt a szülőnek, mert mi történhetett volna vele egy vidéki városban? Hát a pedofilia nem 21. sz. találmány, meg az erőszak se... Akkoriban viszont többen mertek közbelépni. A sofőrök se voltak nagyobb arányban normálisak, csak kevesebb az autó. Tehát ugyanugy elcsapta a hülye a zebrán, csak kisebb volt a mennyiségük. Viszont akinek a gyerekét elütik, nem vigasztalja, hogy egészen kicsi volt az esélye...

  • 2009.08.05 13:22:59Farkasokkal táncoló

    Pedig ez igaz csacsika. Apák, mostohaapák, nagyapák, idősebb báttyak, nagybácsik, sőt fiúknál anyák!

  • 2009.08.05 13:24:57Vakmacska

    Veg_, ez jó....

    szerencsére kiskoromban nem volt rá szükségem. gimis koromban meg már rájöttem magamtól.....nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, ordítva, fogkirúgást ígérve, csak úgy futott a lépcsőházból (nyócker), meg már huszonegyéves korom körül egyszer csak látom, hogy ott feszeng mellettem az áldozat (pedig akkor már feljebb lépett egy lépcsőt, így került mellém), nyóckeres rutinnal hátrafordulva: most lerúglak kis...g, a lépcső alján landolsz....szegény csajt is félrelökve futott felfele....nem mind, de sok esetben tényleg gyáva férgek ezek.

    De ha valaki az én lányommal próbálkozna, és a helyszínen vagyok....hát, attól tartok, addig tartott az élete, főleg ha az apja is ott van...

  • 2009.08.05 13:25:54Vakmacska

    ja, a második eset mozgólépcsőn, a Deák téren a tömegben történt, pedig kamera már akkor is volt ott!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta