SZÜLŐSÉG

A felnőttek sok nem kívánt tudás hordozói

2009. június 4., csütörtök 19:53

felnott

Felnőttnek lenni - észre sem vesszük és azok vagyunk. Aztán jön egy érzés, és le is esik és át is érezzük, hogy na, valóban azok vagyunk. Nincs határ, ez egy folyamat. Kirepülünk a suliból, lesz munkánk, saját keresetünk amit el is bulizhatunk, aztán elkezdünk másra költeni, fontos lesz a saját tulajdon, a pasinkkal nem csak járni hanem együtt lakni akarunk, majd össze is házasodunk talán, és nincs megállás. Közös nyaralás, közös kocsi, közös hitel, majd a közös gyerek. De lélekben és tán korban is, még mindig a fiatal húszas bulizós csajok vagyunk.

És megszületik a gyerek, te jó ég, mennyit aggódunk a terhesség alatt, és lám, ez nem múlik el a szüléssel, sőt. Ja, tényleg. Ezzel jár anyának lenni, de hát mit akarunk, felnőttek vagyunk, aggódunk. És élünk tovább. Aztán a gyerek bölcsibe megy vagy oviba és nincs már úgy szüksége ránk. Mellbevágó érzés, fel fog nőni, mi meg meg fogunk öregedni, de hát hol van ez még!

Mi visszamegyünk dolgozni, esetleg szembesülünk azzal, hogy anyaként már nem kellünk egy új munkahelynek sem, de a végén mégis valahogy csak lesz munkánk. És aki szemtelenül fiatal anyuka, ilyenkor az is szembesül azzal, hogy már nem ő a legfiatalabb a cégnél, még ha szülés előtt ez így is volt.

Aztán este kimerülten kirakózunk a mosogatás után a kölökkel, apa mellé bezuhanunk az ágyba, másnap kezdődik elölről. Még jó, hogy ott a hétvége. Néha átvillan az agyunkon, hogy pár éve még az asztalon táncoltunk, most meg anyut játszunk, de hess, hess, még mindig fiatal csajok vagyunk.

És egyszer csak összeáll a kép. Persze mulatni még tudunk, de a 20 évesekkel nincs sok közös témánk és ez szúr elsőként szemet. Aztán leesik, hogy már egyre inkább látjuk a világ valódi arcát, már nem vagyunk gondoktól mentesek, igenis foglalkoztat bennünket hogy gyerekek bántanak gyerekeket, hogy milyen igazságtalan, családokat szétszaggató balesetek történnek, hogy már megint itt egy újabb vírus, hogy igenis, néha beüt a krach és az anyagi gondokra nem megoldás, hogy a hónapban már csak májkrémet eszünk. És már a család a legfontosabb.

Gyerekünk van, akit nevelni kell, és a világ jó oldalát mutatni neki, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy majd szembesüljön a kevésbé jókkal is. De még olyan pici, ártatlan és boldog. És csalódni fog, jaj de sokat. Milyen jó volt az ő ártatlan korában, de még 10 évvel ezelőtt is, amikor igaz, tudtuk, hogy az élet nem fenékig tejföl, de tojtunk rá és élveztük.

Hű. Hát már érezzük, hogy felnőttünk, felnőttek lettünk. Csupa felelősség, csupa nem kívánt tudás. Mikor kell ezeket átadni gyermekeinknek? Szépen sorban, lassanként. De a szívünk szakad meg, amikor a gyereknek szemet szúr, hogy dédimami mellett nincs dédipapi. És a csöppeteg csak néz ránk értelmes kerek szemeivel hogy igen, ő már a felhők fölül figyel ránk, mert meghalt, ez érthető tökéletes magyarázat, akkor gyere menjünk építsünk tornyot...

És ugyanígy néz amikor először érti meg, hogy nincs valamire pénz, mert a pénz az néha elfogy és nem adják csak úgy a kezünkbe, vagy amikor a reklámban kiderül, hogy nincs minden kutyának gazdája, mert az emberek sem egyformán jók és szeretik a kutyájukat.

Mi meg rájövünk, hogy ennek a csepp embernek még mennyi hasonló és ennél sokkal gonoszabb és szomorúbb dolgot kell még megismernie. Mi pedig már mindet tudjuk. Mi már felnőttek vagyunk. Hát ennyi, felnőttünk.

opti

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.06.06 14:49:29anyatájger

    Húú, madz, jól emlékszem, hogy tanítasz? De jó lett volna, ha a magyar tanáraim annak idején ilyenek lettek volna! Mármint, hogy nem azzal nyaggatnak állandóan, hogy "mit akart mondani a szerző".

  • 2009.06.06 15:09:26opti

    Madz,
    ok, értem, sőt.

    Ezért nem is magyarázkodtam eddig egy cikkben sem, távol álljon tőlem, hogy leírjam mit akartam mondani. De ma nagyon paff vagyok, nem esett jól ez a jelző na.

  • 2009.06.06 15:15:56madz

    anyatájger, kösziii :)

  • 2009.06.06 15:22:53a cigány nem bűnözik csak "megél"

    2009.06.06 13:34:07Asmtrong429

    igen

    a hazugságok a legrosszabb az egészből

    visszatekintve a gyerekori várakozások tükrében azt látom, hogy a hazugságok halmozása jelenti valójában a felnőtt létet: valójában ez az amivel több (nem jobb - sőt ettől csak rosszabb) a felnőtt élet

  • 2009.06.06 15:37:21melcseee

    a párom épp vmelyik nap talált egy fényképet rólam. hat éves lehettem, és a szülinapomon vééégre megkaptam azt az áhított sütibabát. a fotón épp ökölbe szorított kézzel, lábujjhegyen állva várom, h Apu bontsa már ki nekem. (aaannyira lassan bontotta..... :) )

    Párom annyit mondott, h itt látszik, h milyen gondtalan a gyerekkor: az a sütibaba csak jött, én kaptam, ajándék, és fogalmam sincs róla, h mennyibe került, és h ők mikről mondtak le, h meg tudják nekem venni....

    ugyanígy a régebbi fotókat nézegetve láttam, h sokkal szebb voltam pl 17 éves koromban, mint most (22 vagyok) erre mondta Anyukám, h igen, mert már nincs az arcomon az a naívság, az a "buta báj" hanem megkeményedtek a vonásaim, és ez nagyon meglátszik az arcomon is...és tényleg, ma már tudom, mi mennyibe kerül, és mikor mennyir kell megszorítani a nadrágszíjat, h kijöjjön a rezsi, és már tudom, milyen az, ha 4 éven keresztül gyűjtünk arra, h mehessünk végre nyaralni a tengerpartra... vki írta azt, h vannak olyanok, akik lanovkával mennek fel a hegyre... háát én örülök, h gyalog megyek fől, és még botot is nekem kell keresnem!!! nem mondanék le ezekről a "küzdelmekről", mert így egyszerűen sokkal több öröm van a munkám gyümölcsében, mint ha csak úgy odadobta volna vki.. (egy volt osztálytársam hangoztatta minden nyáron, h már úúúúgy unja Spanyolországot, mert mindig oda mennek nyaralni. és tényleg unta. kapott lakást, kocsit, és nem találja magát...mindig azt mondta, h vmi hiányzik és nem tudja, h mi...)

  • 2009.06.06 17:47:31kriszi

    Dr.Bike,
    fiataloké a világ? Ezt hogy érted? Szerintem mindenkié: gyereké, öregé, fiatalé, középkorúé. Szépen is néznénk ki, ha nem...

  • 2009.06.06 18:06:08DrBike

    Úgy értem, hogy számomra az jött le, hogy aki idősebb, az több, mert már nem naiv, a tapasztalatai értékesebbé tették, de szerintem etől az ember önmagában nem több, csak más.
    A legtöbb, a világot előre vivő gondolat a rugalmasabban gondolkodó fiatalok fejében fogan meg. Így értem, hogy övék a világ. Ja és úgy is, hogy azért legalább titkon, valahol ménlyen mindenki szeretne megint faiatal lenni. Vagy legalább fiatalabb. Tegyétek a szívetekre a kezeteket!

    A komolyabb gondom nem ez a cikkel, hanem a predesztináció, amit sugall. Hogy majd saját tulajdonra vágyunk, meg arra, hogy a pasink velünk éljen. És ami a leginkább fárasztó nekem, hogy mindenki azzal jön, hogy a dolgoknak rendje van. Legalábbis mindenki, aki szépen beilleszkedett a dolgok rendjébe. És aki nem illeszkedett be, az meg el van késve.
    Szerintem ez a megalkuvás. És borzasztóan irritál, hogy majdnem mindenki veszettül küzdeni kezd, amikor múlóban a fiatalság, hogy összeszedje magának a kommersz élet összes kellékét, és ha sikerül, akkor hirtelen mindenkit kívülállóként kezel, vagy kissé fölényeskedve a helyére tesz (pl. a fiatalokat)

  • 2009.06.06 19:53:04kriszi

    DrBike, hány éves vagy? Komolyan kérdezem :)

    Én sokkal jobban érzem magamat a bőrömben így idősebben. A saját tapasztalatom éppen és pontosan az, hogy több vagyok a korral: magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, elfogadóbb, rugalmasabb, nyitottabb (bizony!).
    És nem érzem, hogy bármit veszítek azzal, hogy múlnak az évek. Nem, nem szeretnék fiatalabb lenni. Az esetleg csinosabb külsőn kívül (nálam spec ez sem feltétlenül igaz, pl. mostanra tanultam meg kb. öltözködni, már amennyire) nem látom különösebb előnyét. Sőt, egy csomó dologban most szabadabbnak érzem magamat. Jobban merek, tudok önmagam lenni.

    Megalkuvás az, ha olyan dologgal békülsz meg, amit igaziból nem szeretnél. Én rettentő boldog vagyok, hogy látom magam előtt az éveket, amelyeken át a gyerekeim nőnek, én magam fejlődöm, látom, milyen lesz öt év múlva a kertünk, sőt egyik kedvenc vízióm, ahogyan igazán idősen a párommal olvasgatunk egymás mellett.
    Pontosan ott vagyok és arra tartok, ahol és amerre mindig szerettem volna.

  • 2009.06.06 20:05:07kriszi

    A dolgoknak pedig van rendjük, csak nem egyféle. Ez ennél szerintem sokkal általánosabb, szélesebb dolog. A dolgok rendje, hogy ahogy múlik az idő, többet látunk a világból. Hogy emiatt lassanként változik a látásmódunk. Hogy a gyerekek felnőnek, eltávolodnak. Hogy élünk, felnövünk, idősebbek leszünk, megöregszünk, meghalunk. Hogy mások is meghalnak. Hogy a tartós boldogságért tenni kell.

    De hogy mindezt hogyan valósítod meg, éled meg, adod tovább a gyereknek, ha van, az tőled függ.

    Ja igen: hogy fiatalok hoznák létre a legtöbb, világot előrevivő dolgot? Hááááát, egy jó részüket igen. De sok-sok világot előrevivő ötlet kidolgozásához és megvalósításához idő kell, nagyon sok idő. Ha ezt egy ember végigcsinálja, az elején fiatal volt, a végén pedig már nem az, akkor most hogy is van ez? Egyáltalán, mit nevezünk világot előrevivő dolognak? (Szerintem pl. az, hogy az orvosok mossanak fertőtlenítőszerrel kezet, mielőtt megvizsgálják a gyermekágyas nőket, meglehetősen az. Semmelweis pontosan 30 volt, amikor rájött erre. Az fiatalnak számít?)

  • 2009.06.06 20:07:36kriszi

    Abban egyébként igazad van, hogy a cikk egy tipikus női életutat vázol fel, tudatosan sarkítva. Ezzel már többször vitatkoztunk, ezzel együtt a tipikusság olyan dolog, amire az ember bólogat vagy ami ellen lázad, ezzel együtt a sztereotípiák létező dolgok. Sajnos - vagy nem, mert néha hasznosak. Nem mindig.

  • 2009.06.06 22:37:58DrBike

    Na, pontosan ez az a mindenkit helyre tevő, kissé fölényeskedő szöveg, ami engem borzalmasan irritál.
    És az a helyzet, hogy nekem a te életed is egy tipikus női életút, amelynek a biztos hátterével vagy ilyen elégedett, de azért azt vegyük figyelembe, hogy egész biztosan nem lenne ekkora az önbizalom, ha nem klappolna minden. De klappol, szerencsés vagy, erre mondom én, hogy megvan a - bocs a kifejezésért - kommersz (sablon) élet, és akkor hirtelen nagyon okosak vagyunk. Csakhogy mindez a külső tényezők miatt van így. Tegyük fel, (remélem, persze nem tesz ilyet), a férjed lelép a nálad tíz-tizenöt-húsz évvel fiatalabb titkárnőjével. Szerintem azonnal mindent másképp látnál.
    Az önbizalom belülről felépített dolog kell hogy legyen.
    Nincsenek tipikus életutak, az ember ehhez baromi bonyolult, nincsen olyan, hogy az élet rendje. És főleg: nincs olyan, hogy magasított lóról megmagyarázzuk, hogy a kor milyen okossá (széppé) tett minket, és hogy milyen jó kis életet jelent a kitaposott út.
    Persze főleg az én hülyeségem, hogy ennyire unok valamit, amit nekem már vagy ötvenszer megmagyaráztak, és soha nem vette be az agyam.
    De azért attól még nagyon unalmas, és amikor az ebben nagyon egyetértő emberek egymásnak bizonygatják (mint pl. a kommentelők 90%-a), akkor az meg már kissé nevetséges is.

    Harminc éves vagyok. És az már nem fiatal.
    Olvastad a Bajnokok reggelijét? Mi is volt az egyetlen dolog, amit Kilgore Trout kért teremtőjétől, az írótól? Fiatalíts meg, fiatalíts meg!!!
    Egy férfi lehet, hogy nem ezt mondja, a feleségének meg főleg nem. Na de ugye, az mág nem azt jelenti, hogy mondjuk nem is szteretné. És egy elhagyott, megcsalt nő vajon kívánna egyebet, mint újra fiatalnak lenni? Mondom: az az önbizalom, amelyet a körülmények szülnek, csak cukormáz.

  • 2009.06.07 13:47:51kriszi

    DrBike,
    változatlanul nem értek egyet. Szerintem az a kulcsa a dolognak egyedül, hogy a külső és a belső tényezők összhangban vannak-e. Nekem így jó, így van rendben. Én így képzeltem az életemet. Nem ment könnyen, nem ment gyorsan. Baromi sok munka van benne a múltban és folyamatosan, és lesz a jövőben is, ha lehet. Természetesen semmi sem biztos (titkárnő nincs, az az egy fix :) ). Más meg másképp. Hogy sikerül-e, az rengeteg dologtól függ, ebbe nem mennék bele. Viszont én azt gondolom, az szeretne fiatalabb lenni, aki úgy látja, hogy lemaradt valamiről, vagy egy ponton rosszul döntött, és most már másképp csinálná. Én nem. Mert tudom a mai fejemmel, hogy a rossznak látszó döntéseim ide vezettek, ahol most nekem jó. Ettől nem vagyok ügyesebb vagy okosabb, mint más. Talán szerencsés vagyok, ezt nem tudom. De nem csinálnám újra, nem érzem szükségét.

    Szerinted létezik csak és kizárólag belülről kialakult és táplálkozó önbizalom? Szerintem nem (képzelj el kisgyereket, akinek senki véleménye nem számít). Csak kívülről meghatározott, az valóban nem önbizalom (de nem is érzed annak). Volt alkalmam ezt a saját bőrömön tapasztalni. Meg azt is, amikor magasról nem érdekel, ki mit gondol rólam. Talán öt-hat ember van most az életemben, akinek valóban számít a véleménye. Ezek között ott vannak a gyerekeim is (bár picik még, nekik akarok a leginkább megfelelni). És persze a férjem. Meg talán két-három barát. Letisztultak a dolgok. De ehhez is kellett (nekem) idő.

    Voltam megcsalt, elhagyott, kirakott nő. Nem egyszer. Olyankor nem fiatalabb akartam lenni, hanem más. Egyáltalán nem ugyanaz.

    Egyébként nagy Vonnegut-fan vagyok, és bízvást jelenthetem ki, hogy számára nem az öregedés jelenti a fő problémát. Sőt, a történetei annyira időtlenek, mintha senkinek nem is lenne kora egyáltalán :)

  • 2009.06.07 13:52:35kriszi

    DrBike (most nézem újra részleteiben), ha nincsenek tipikus életutak, akkor vajon honnan nőnek elő a sztereotípiák?

    És: ha nincs tipikus, akkor honnan is szedted elő a sablont, hogy a férj fiatalabbnak szeretné látni a feleségét? És elhagyja a fiatalabb titkárnőért? Áhh, ilyen nincs, az ember ehhez túl bonyolult...

    A kommersz, sablon életem? Hűha, ezt most de megkaptam, sírok-zokogok, áhhh, megyek, elásom magamat, kommerszen nem érdemes élni.. Nem azt magyarázom, hogy tök mindegy, mi, csak olyan legyen, amiben jól érzed magadat?

  • 2009.06.07 13:57:06kriszi

    Nem vagyok hű de okos. De sokkal okosabb vagyok, mint húszéves koromban. Ez tuti. Arra valóban nincs per pillanat stratégiám, ha hirtelen egyedül maradnék a két gyerekkel. De ha abba a helyzetbe kerülnék, akkor muszájból kialakítanám. És több lennék attól is, mert megéltem olyat, amit eddig nem.

    Te valószínűleg másképp szeretnél élni. Nekem ezzel a világon semmi bajom nincs.

    De van élet rendje. Múlik az idő, változunk. Kezdődik az élet, és véget ér egyszer. Ez az élet rendje. Nem több. De ez így van (egyelőre).

  • 2009.06.07 15:28:18cozumel

    DrBike

    szivemre teszem a kezem, es bevallom: szeretnek fiatalabb lenni. Es?? Akkor leszek??
    Nem.
    Akkor most mijafasztcsinajjak, sirjak-zokogjak?

    Haddnema'.

    Ertem es egyetertek sokmindennel, amit irtal (nincs egyiranyu eletutca, a dolgoknak nem feltetlen kell rend stb) de szar lesz neked, ha nem hiszed el, hogy jo nemannyirafiatalnak IS lenni.
    Mashogy jo, de jo.

    A lehetosegek meg....hat igen, ez mar regionalis tema. Ahol en elek, ott barmikor kezdhetsz uj karriert, beulhetsz a huszevesek koze az iskolapadba, es ez a vilag legtermeszetesebb dolga.

    A tapasztalatok altal pedig igenis tobbek leszunk. Ez nem erdem, viszont teny.

  • 2009.06.07 16:06:42kriszi

    Cozu, ez a regionális kérdés - igen, így van, biztosan -, de ha itt nem lehetne bármikor újra beülni az iskolapadba, akkor én finoman szólva nem élnék meg :D
    (Csak nem árt hozzá szemléletváltás, hogy igenis, a felnőttnek is fog az agya, az idősnek is, igenis, képes rá és hasznát látja, ha újat tanul akármilyen idősen. Azt hiszem, ez a szemléletváltás gyorsabban megy, mint a gender :D )

    Bááá, látszik, hogy beteg vagyok, jó bő lére eresztve nem mondtam el a lényeget - még szerencse, hogy Cozu utolsó két mondatában benne van :)

  • 2009.06.07 16:11:26kriszi

    Hú, most jövök rá, lehet, hogy a tipikus csapta ki a biztosítékot? Amikor én ezzel csupán arra gondoltam, hogy nagyon sokan így élnek, így változnak (itt Magyarországon). Nem akartam hozzá értéket fűzni. Van, aki így, van, aki másképp. Ez nem etalon. (Úúúú, én meg az etalon-állítás...jaj, nem kellene röhögnöm, mindjárt köhögni fogok...)
    A dolgok rendje meg szerintem csak azokat a tényezőket jelenti, amiken nemcsak én vagy Coz vagy DrBike nem tud változtatni, hanem senki a világon, még a büdös nagy társadalom meg a még büdösebb nagy tudomány sem. (És ami ettől nem lesz jól vagy rosszul, csak úgy van, ahogy van.)

  • 2009.06.08 21:35:08DrBike

    Értsétek meg, én nem azt mondom, hogy úgy akartok fiatalabbak lenni, hogy újraélitek az életetek mondjuk húsz éves korotoktól, hanem úgy, hogy mindenki szeretne kissé fiatalabb lenni, mert akkor a mai eszével egészen másképp csinálna mindent.
    Az ember természetesen szerez tapasztalatokat az élete során, és ezáltal egyre bölcsebb lesz, de én úgy látom, hogy egyúttal az ember annyit (és egyre többet) veszít az öregedéssel pl. a rugalmas gondolkodás vagy a vonzó külső terén, hogy a végső mérleg nem pozitív.
    Természetesen elfogadom, hogy meg kell halni, ez törvény. De ezen kívül az élet rendje kategóriába nekem még egy szabály fér bele, ez pedig az, hogy ne bánts mást, és több szabály nincs, minmdenki aszerint éli le az életét, ahogy akarja, és már nagyon torkig vagyok azzal, hogy mindenki, aki a többséggel tart az életvezetés nevű nagy össznépi játszmában, az bölcselkedik és helyre teszi azon keveseket, akik nem ezt az utat választották. Méghozzá olyan érvekkel, miszerint vigyázz, el ne késs, vagy a gyerek az élet értelme (mintha valaki tudná egyáltalán, mi az élet értelme, nos ők azt hiszik, tudják), vagy hogy majd ha öreg leszel, milyen nagyon egyedül leszel, mert nincs gyereked.
    Én sem osztom a világosságot minden fórumon arról, hogy milyen szánalmas nyolctól négyig dolgozni, aztán hazamenni, gyereket nevelni és az ébren töltött maradék tizenkét percben meggyőzni magunkat arról, hogy "még fiatal csajok/pasik vagyunk" (de minek).
    Ugyanakkor ha a hasonló korú nős/gyermekes barátaim ha egyszer egy évben kapnak kimenőt otthonról egy görbe estére, akkor először jó gyorsan taccsra vágják magukat, aztán szép seggű tinilányok után csorgatják a nyálukat, (amennyire én emlékszem eszükbe sem jut, hogy a feleségük milyen harmonikusan öltözködik) és/vagy zokognak azon, hogy holnaptól jön újra a rutin.

  • 2009.06.08 21:39:40DrBike

    Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy persze ilyenkor nem látja őket az asszony, és igen, lehet, hogy pont a szabad estéjükön félrészegen nem őszinték, otthon meg igen, de azért valljuk be a fordítottja hihetőbb.

  • 2009.06.09 12:00:25Veg_

    Furcsa, amit itt olvastam... Nektek tényleg volt olyan valaha életetek során, hogy azt hittétek, minden szép és jó, és a felnőtek csodákra képesek, és mittomén jön az álommanó éjjel, és az altat el álomporral? Azt hittem, ilyen csak hülye amcsi filmeken van...
    Nem emlékszem rá, hogy valaha is ne gondoltam volna át a leendő tetteim következményét - persze más gondolkodás volt, mint most -, nem emlékszem rá, hogy valaha is azt hittem volna a szüleimről, hogy mindent tudnak, pláne, hogy egy csomó mindenben eltér az érdeklődésünk, azokban a témákban tőlem hallottak alapinfokat már 5éves koromban is, de ez nekem tök természetes volt. Ahogy az is, hogy ugy választottam barátot, hogy bármi lesz, barát lesz. Mikor korházban voltam hónapokig, minden nap több barátom és haverom látogatott meg, már alsóban is, és totál maguktól, bár egy szülőt mindig hoztak, mert különben nem engedték volna be őket. Mikor otthon feküdtem, nem volt olyan nap, hogy ne hivtak volna telefonon, akinek volt, és ott is minden nap többen jöttek. Mindent tudtam, ami velük történt, mintha suliba jártam volna. A barátság nehéz müfaj, de megtanultam stabillá tenni, ahogy mindenki megtanulhatja.

  • 2009.06.09 12:01:00Veg_

    Szóval ez az egész gyerekes, felnőttes téma nekem fura. Nem éreztem magam szegény felnőttnek, mikor a nagyapámat huztam ki 11 évesen a depiből, miután eltemettük a nagymamám, gyerek voltam. Sok komoly téma érdekelt akkoriban, amit talán tul komolynak vennétek egy kisiskolástól, viszont most is beülök egy jó rajzfilmre, és élvezzük a párommal mindketten, és ettől nem leszek gyerek... Szóval szerintem egy gyerekre is lehet annyit rakni, amit elbir és ami még nem zavarja, miért kéne ettől kis felnőttnek tartani? Én spec el nem tudom képzelni, hogy hirtelen ráébredjek valami szörnyü valóságra. Az élet szép, a dolgok többsége klassz. Aztán vannak szar dolgok is benne, azokat tul kell élni. Szerintem ennyi az egész...

  • 2009.06.09 12:02:59Veg_

    Bár ha belegondolok, egy döbbenet mégis volt :D
    Rohantam lefele a lépcsőn - amig nem volt vacak a lábam, sose használtam liftet, emelettől függetlenül -, jön szembe az alattunk lakó ovis gyerekének a barátja, és rámköszönt:
    "Csóóóóókolom!" én meg majdnem lezugtam a lépcsőn 15 évem minden felháborodásával: "Na! nem vagyok én ilyen vén!!!" :D

  • 2009.06.09 12:06:08Veg_

    2009.06.05 13:20:59mammina:
    Hát én gyerekként megtanultam élvezni a hidon egyensulyozni... Ezért mertem akkor is kiállni a dolgaimért, ezért nem hittem a felnőtteket sose valami magasabb rendü lénynek, és ezért merek a mai napig is játszani. Akinek meg nem tetszik, max elkerül :D

  • 2009.06.09 12:14:35Veg_

    2009.06.05 15:22:05anyatájger:
    Engem sose érdekelt, hogy a cél hegytető, vagy völgy, vagy akármi... Az érdekelt, hogy ha leülök a patak partjára, és csöndben leszek, odajönnek az állatok... Legnagyobb élményem az volt, mikor megböködött egy őz, miközben a fejem mellett énekelt valami kismadár egy ágon, és mikor mozdult a fejem, nem szaladtak el. Késöbb odajött a tulpartra egy mókus is inni. Ugy éreztem, most az enyém a világ! Ha ehelyett a többiekkel "minden látnivalót" megnéztem volna, nem látok semmit, csak még egy kis zöldet meg kéket, meg felérek a csucsra, ahonnan néztettem volna még kéket és zöldet... De ilyet egyikük se látott, csak én :)

  • 2009.06.09 12:37:35Veg_

    "2009.06.08 21:35:08DrBike
    Természetesen elfogadom, hogy meg kell halni, ez törvény. "
    Jah. Én meg is haltam, mondjuk most élek, és legalább azóta nem tartok tőle, milyen meghalni. De ehhez nem kell megöregedni, én 10 éves se voltam akkor.

    "Én sem osztom a világosságot minden fórumon arról, hogy milyen szánalmas nyolctól négyig dolgozni, aztán hazamenni, gyereket nevelni és az ébren töltött maradék tizenkét percben meggyőzni magunkat arról, hogy "még fiatal csajok/pasik vagyunk" (de minek)."
    Hát tényleg minek? Már hogy minek gondolod ugy, hgoy szánalmas dolgozni, gyereket nevelni? És miért kéne magunkat bármiről is győzködni? És te ezt honnan vetted le, mert én is olvastam, és ilyet nem láttam.

  • 2009.06.09 12:38:14Veg_

    "Ugyanakkor ha a hasonló korú nős/gyermekes barátaim ha egyszer egy évben kapnak kimenőt otthonról egy görbe estére, akkor először jó gyorsan taccsra vágják magukat, aztán szép seggű tinilányok után csorgatják a nyálukat, (amennyire én emlékszem eszükbe sem jut, hogy a feleségük milyen harmonikusan öltözködik) és/vagy zokognak azon, hogy holnaptól jön újra a rutin."
    Na EZ AZ ami szánalmas! 30 éves pasi, aki KIMENŐT????? kap! Basszus, ki kell nyitni pici szájat: ma késöbb jövök, megyünk a haverokkal bulizni/sportolni/mittomén. (ez mindkét félre vonatkoz normális kapcsolatban, a csaj ugyanigy mondhatja, menj te a gyerekért az oviba, estére programom van a barátnőimmel, két szülője van a gyereknek, és két felnőtt él együtt!) Csorgatja a nyálát? Minek??? Nézze meg őket! Mi simán mondjuk a másiknak, ha látunk valakit, még akkor is szoktunk szólni, ha saját nemünkből, hogy nézd, milyen jól néz ki, és ehhez nem kellenek haverok meg pia és nyálcsorgatás. Mellesleg ha fiatalabbat akarna nálam, még akkor is bőven találna magánál idősebbet, merthogy nem hiszem, hogy azért jönne össze egy magánál 10zel több nővel, hogy kamaszokra csorogjon :DDD Normális esetben nem nyálcsorgatás van, hanem megnézi magának. Miért ne? Én is megnézek egy jó seggü pasit, szó se volt vakságról. De amit itt taglaltál, tényleg hihetetlenül szánalmas :( Na az ilyen, 30 évesen is vén trotty pasik miatt nem találtam senkit a velem egykoruak közt. Belehalnék ilyen mellett az unalomba...

  • 2009.06.09 13:07:07Nilüfer

    Dr.Bike: " A fiataloké a jövő.Korábban nekünk ígérték.."!(Sándor György)

    Bízom benne, hogy megéred és megérted az ebben rejlő igazságot.

    Én azt vallom, minden napot, ha rossz, ha jó, 100%-ban meg -és át kell élni, akkor az ember nem érzi, hogy valamit elmulasztott.ímiután a múlt nem jön vissza, kár ácsingózni utána.

    Tudok még ilyeneket, teli vele a padlás:DDDDDDD

  • 2009.06.09 13:19:28madz

    egy ősi eszkimó bölcsességgel szeretnék hozzájárulni az itteni okosságokhoz:
    "ne egyél a sárga hóból!"

  • 2009.06.09 13:54:22Veg_

    Hát ez a két bölcsesség nagyon LOL! :) Feldobtátok a hangulatom :D

  • 2009.06.09 15:41:16DrBike

    Amit írtam, nem közvetlenül a cikkre volt reakció, hanem (részben) az azt követő kommentekre. pont azt írom, hogy én nem írok ilyeneket a neten (csak ha a másik életút híveinek visszafogott önteltsége kihozza belőlem).
    Nos, igen, be kell jelenteni, hogy elmegyek, és kész, elmegyek. És a párom majd nem szól semmit. Nem hát. Három hétig.
    Mindenki úgy tesz, mintha a régebben tartó felnőtt emberi kapcsolatokban nem lenne jelen nagyon sokszor az érzelmi zsarolás, a féltékenység és a játsza. Vagy mintha sok kapcsolatban nem okozna napokig tartó állóháborút, ha a férfi megnéz egy nőt.
    Persze többnyire nőkkel vitatkozom itt, és nekik próbálom megmutatni azt a férfi nézőpontot, amelyet többnyire ismerősökkel csak egymás között beszélünk meg.

  • 2009.06.10 07:53:17Veg_

    Három hétig??? Az elöbb még egy sörözés miatt rittál a haverokkal... Házassából csak ugy eltünni, alapos megbeszélés nélkül, pláne, ha gyerek is van, három hétre, az nem végre elengedték, hanem önálló nyaralás - bár a többség 1-2 hétre megy nyaralni -, és az is oké, ha beelegeltek a felek, csak utána a másik is mehessen egyedül nyaralni hetekre, és a pasi etesse, fürdesse, fektesse, stb a gyereket, mert ha kicsi, ő nem tud önállóan nyaralni menni, amig a szülők kifujják magukat.
    Ismerek olyan házaspárt, ahol müx, a gyerek mehet a hobbijának megfelelő táborba 1-2 hétre, azalatt a szülők külön mennek a dolgukra - egyik extrémsportol, másik wellneselni szeret -, majd találkoznak, és mennek közösen egy hétre nyaralni. Szóval ez is jó megoldás, de nem a végre elengedik kategória, hanem a megbeszéljük és egyeztetjük :)
    Ha érzelmi zsarolás, féltékenység és játszma van, akkor két felnőtt kapcsolatáról beszélhetünk, de felnőtt kapcsolatról nem. Mert ez gyerek kapcsolat, két felnőtt között, ha érted, miről beszélek.
    Ilyen pasiknak gratulálok, pláne, hogy hála a magasságosnak sose jöttek tul közel hozzám :D Hányok a hazugságtól, annál minden jobb...

  • 2009.06.10 22:00:34DrBike

    A három hét úgy értendő, hogy három hétig nem szólal meg a nő, mert duzzogás van. Együtt élnek, meg minden, csak büntet. Nem arról van szó, hogy valaki három hétre elmegy nyaralni. Ha érted miről beszélek.
    Én úgy tudom, hogy egy bizonyos szintű egészséges féltékenység minden kapcsolatnak a része. Csak azt tapasztalom, hogy ez gyakran átcsap rémületbe, ha az egyik fél a másik nélkül is jól tudja magát érezni.
    Minden kapcsolatban előfordul a "ha te így, akkor én is így" jelenség. Ez a pszichológia szerint már érzelmi zsarolás, csak sokan nem mondják ki ilyen nyíltan.
    Amúgy érdekes, hogy ehhez a cikkhez csak teljes érzelmi harmóniában élő mázlisták szólnak hozzá. Azt azonban szögezzük le, hogy csökken a megkötött házasságok száma, és a megkötötteknek is 55%-a válással végződik.

    Hogy egy előbbi kijelentésre is válaszoljak, nagyon jól elvagyok az életemmel. Mivel szeretem a munkám, az ébren töltött időm 95%-ában azt csinálom, amit akarok (5%-ban mosogatok és bevásárolok XD). Megértem, ha valakinek a munka és a gyereknevelés napi 16 órája ugyanezt jelenti. Még egyszer csak annyit kérek nyomatékosan, hogy
    - ne jelentsük ki, hogy ez az élet rendje (én sem jelentem ki, hogy ez szánalmas, mert unalmas és sablonos),
    - ne tudjunk női fejjel többet a férfiak gondolkodásáról, mint maguk a férfiak (és akkor én sem jelentem ki erős hímsovinizmussal, hogy a nőnek 3 dolog fontos, az anyagi biztonság, az érzelmi biztonság, meg a gyerek, szigorúan ilyen időrendi sorrendben)
    - ne áltassuk már magunkat azzal, hogy az évekkel nyerünk, meg szépen öregszünk, meg ilyenek, mert ez önámítás.

  • 2009.06.10 22:17:16cozumel

    Madz

    ez a poszt a Te kommented miatt fog fennmaradni az emberisegnek :-))))))))

  • 2009.06.10 22:41:52B-

    DrBike: csak azt nem tudom, miből gondolod, hogy párkapcsolat és gyerek nélkül nem öregszel meg? :-) Mert az igaz, hogy az éjszakázások belerajzoltak néhány vonalat az arcunkba, de azt látom, hogy a gyermektelen haverjaim sem maradtak bársonyosan üdék és hamvasak.

    40 évesen bármit csinálsz, nem lesz olyan tested, hogy őszintén megkívánjon egy kis húszéves, bármennyire is csorgatod rá a nyálad. Hiába mész el görbe estére, ugyanúgy kevésbé fogod bírni az éjszakázást és ugyanúgy nevetségesen fogsz mutatni a táncparketten a mai tinik között. És ugyanúgy sírva mész haza.

    Az ember egy idő után elkopik, ez van. Ezt nehéz elfogadni, amíg az ember rá nem döbben, hogy őt is érinti a probléma - ekkor hirtelen marha toleráns lesz az állapotával szemben.

    És amikor ötven évesen rájössz, hogy hiába nyomulsz tökrészegen a Szigeten, valahogy nem ugyanaz a fíling, és inkább tűnsz lepattant alkesznek, aki valahogy 30 évvel ezelőtt beragadt az akkori idősíkba, és úgy maradt, és a finom kis falatok inkább furcsán vihognak, minthogy rádvessék magukat - na, ez az a pillanat, amikor egy gyerekes azt mondhatja magában, hogy oké, hogy oda a fiatal testem, a bájos kis pofim meg a rugalmasságom, de legalább van egy gyerekem.

    Ha már el kell használódni, legalább legyen értelme vagy kézzelfogható eredménye. Mert a szingli aranyélet után csak az emlékek maradnak.

  • 2009.06.10 22:49:35madz

    coz, köszi, örülök, hogy hozzájárulhatok valamivel az emberiség fejlődéséhez

  • 2009.06.10 23:06:54cozumel

    "Mert a szingli aranyélet után csak az emlékek maradnak."

    De micccsoda emlekek, B-, micsoda szem elhomalyosito emlekek.........:-)))))))

  • 2009.06.10 23:13:21madz

    pár éve valamelyik fesztiválon hajnali fél kettőkor belémhasított az érzés, hogy de jó lenne most aludni az ágyamban. na ez egy ilyen reveláció volt.

  • 2009.06.10 23:18:44cozumel

    Vegigmeloztam 12 evet, kiskosztum, magassarku. Olyan voltam, mint Carrie Bradshaw, a magassarku sose lehetett tul magas :-)

    Jott a terhesseg, gyerekek, nem praktikus, aztan egy este valami esemenyre felvettem......es ejfel korul mar aszittem, beszarok, annyira kenyelmetlen volt. Az este legjobb resze az volt, mikor hazaertem, es kibujhattam a cipobol :D

  • 2009.06.10 23:22:13másutt

    cozumel, en a tangaval vagyok igy. :P
    nem tudom miert, kb 4 honapos terhes ota nem birom elviselni, pedig azelott egy evtizedig CSAK azt hordtam.
    fura.
    (nem nagymamamabugyiba mentem at, es mindegyik csinos, csipkes, stb, de nem tanga.)

  • 2009.06.10 23:22:29madz

    jesszus. sose volt magassarkúm. ezzel kimaradtam valami fontos felnőtt-dologból?

  • 2009.06.10 23:25:28másutt

    egyebkent miert gondolkodunk vegletekben, a szingi + gyerekes osszehasonlitasban?
    en is kb 15 evet boldog, felelotlen, heppi heppi szinglikent eltem. azutan szultem, es most mas eletem van. ugyanaz az ember, ugyanaz a no, gyerekkel.
    ja es kimegyek a gyerektol / gyerekkel is a Szigetre, es nem kell az arokban fetrengeni, vagy reggel 6-ig csapolni, hogy az ember jol erezze magat.
    mas elmeny, igen. de jo.
    ez kb olyan, mint az allatkert, vagy a cirkusz. voltam gyerekkent is, voltam szulokent is. mindketto jo volt, mas okoknal fogva.

  • 2009.06.10 23:30:32manka78

    Másutt! Felétek biztosan más cirkusz van, hogy felnőttként is élvezed.:)))

  • 2009.06.10 23:33:03madz

    én már gyerekként sem bírtam a cirkuszt

  • 2009.06.10 23:34:58manka78

    Én bírom, de csak ha én csinálom.:)

  • 2009.06.10 23:36:59cozumel

    Madz

    nana, hogy kimaradtal valamibol. Pl. abbol az elmenybol, hogy pofara esel egy tucat jokepu egyetemista srac elott :D:D:D

  • 2009.06.10 23:38:58másutt

    LOL, az utolso cirkusz, amiben voltam, a fellepok macskak voltak.
    szuperzsenialis volt.
    35 eves voltam.
    nezzetek meg ezt a videot:
    http://www.youtube.com/watch?v=LLEA1BgJ6YQ
    a videoban kb 50 masodpercnel hagyjak abba a beteges, karikasszemu orosz gyerekek mutogatasat, es mutatjak vegre a cirmosokat. a tobbi szupi.

  • 2009.06.10 23:47:47manka78

    Ilyenkor eszembe jut, hogy a macskák /vagy állatok/ mennyire élvezhetik.

  • 2009.06.10 23:52:08madz

    igen, van a fejükön egy ilyen "legyünk már túl rajta" kifejezés.
    a Garfieldban volt egyszer: "a kutyák kiemelkedő eredményeket értek el az iq-teszten. a macskák nem voltak hajlandók kitölteni"

  • 2009.06.11 16:55:51DrBike

    Soha egy pillanatig nem hittem, hogy nem fogok elkopni, sőt 30 évesen is érzem már, hogy nem ugyanaz a helyzet.
    Én szerencsés vagyok, mert kb. 20 éves korom óta mindig a nálamnál 3-5 évvel fiatalabb nők tetszenek. A tinik így egy cseppet sem érdekelnek, sőt, lassan azok sem, akik nem ütik meg a 25-öt.
    Nem járok fesztiválozni, nem megyek bele egyéjszakásokba. És azért nem fogok gyereket vállalni, hogy vénségemre maradjon nekem valaki, őszintén szólva ez a mondatod olyan önző szempontot tükröz, amelybe belegondolni is hajmeresztő. És egyben zsibbasztó butaság is.

  • 2009.06.11 16:59:51DrBike

    Ja, és azt el is felejtettem, hogy érdekes módon azt tapasztalom, hogy egyre könnyebb ismerkedni, mert lassan számomra kívánatos korba kerül az a korosztály, akik épp kiszállnak az első (vagy sokadik) elszúrt házasságból, vagy hosszabb kapcsolatból, és ölni is tudnának egy kis figyelmességért.
    A fiatalabb generációknál meg az a helyzet, hogy a mai srácok legalább negyede nem is látszik férfinak. Baromira meg tud lepődni az a lány, aki egy ilyentől jön, hogy jé, ilyen egy pasi?

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta