SZÜLŐSÉG

A tiltott gyümölcs mindig édesebb

2009. április 7., kedd 09:00

Kisgyerekes szülőként, pláne gyerektelenként olyan egyszerűnek tűnik minden. Hiszen minden gyereknevelési könyv első oldalán nagy betűkkel ott áll, de enélkül is mindannyian pontosan tudjuk, hogy a gyereknevelés alapja a szülői példamutatás, nincs hát más dolgunk, mint jó példával elöl járni az élet minden területén. Aztán tágul a gyerekünk világa, és azon vesszük észre magunkat, hogy egyre-másra újabb repedések keletkeznek a védőburkon, amit köréje vontunk. Később eljön az idő, amikor meglepődve tapasztaljuk, hogy a gyerekünk már nemcsak nekünk akar megfelelni, hanem a környezetének is. A kétféle törekvés sokszor egybeesik, máskor pedig köszönőviszonyban sincs egymással. Baj ez? Nem baj, és legtöbbször nem is önnön szülői alkalmatlanságunk jele. Mindenesetre reményt keltő, hogy a sokat tapasztaltak szerint csak átmeneti jelenségről van szó, ahol az egyetlen ésszerű taktika, ha túlélésre játszunk. Nem árt persze észben tartani, hogy a legjobb szándék is a visszájára sülhet el, akár a bumeráng.



Nem vitás, hogy a fő irányt - szerencsés esetben - a szülői nevelés adja. Kétségtelen, hogy a gyereknevelésben semmi nem garancia semmire, sokszor azonban a legjobb szándékkal mi magunk adunk egy pici lökést abba az irányba, amitől pedig minden erőnkkel igyekszünk megóvni a gyerekünket. A tévénézős vacsoráról szóló poszt hozzászólásait olvasgatva érdekes volt látni, hogy sokan makacsul tagadják egy olyan hatás létezését, amiről már sokan, sok helyen bebizonyították, hogy könnyedén képes a szándékunktól éppen ellentétes irányba vinni a gyereket.

Forbidden fruit - vagyis tiltott gyümölcs, amiről már jó régen, Ádám és Éva óta tudjuk, hogy mindig édesebb, mint az, amihez minden korlátozás nélkül, szabadon hozzá lehet jutni. A jelenség olyannyira létezik, hogy bevonult a pszichológiai szóhasználatba is. A „tiltott gyümölcs” teória szerint a kategorikus tiltást igényeink és szabadságunk korlátozásaként éljük mely, mely óhatatlanul egy ellenállási mechanizmust mozgósít, ennek nyomán pedig olyasmi is könnyen kívánatosnak tűnhet, ami egy megengedőbb környezetben tökéletesen hidegen hagyna, sőt esetleg taszítana bennünket. Ezen a ponton ne legyenek illúzióink: a gyerekek igényeit egy életkoron túl már nem csak az általunk közvetített értékek szabják meg. A helyzetet csak tovább nehezíti a szülői mindenhatóság ellen lázadó kamaszkor. Megint ne legyenek illúzióink: a szőnyegen egyelőre békésen szöszmötölő édes pici babánk is lázadó kamasz lesz egyszer, és akkor váratlanul egy bumeráng landol majd ugyanazon a szőnyegen.

A jelenséget lehet ugyan tagadni, ettől függetlenül létezik. Kutatják is rendesen, olyannyira, hogy éppen a Pediatrics legfrissebb számában jelent meg róla egy újabb cikk. A felmérésben 7-8 éves, 11-12 éves és 17-18 éves gyerekeket kértek meg arra, hogy 12 videojáték leírása alapján válasszák ki, melyikkel játszanának legszívesebben, illetve melyiket mennyire tartják izgalmasnak. A felkínált játékok fele teljesen szelíd volt, a másik fele viszont olyan durva vagy szexuális tartalmat hordozott, ami nem gyerekek szeme elé való, így mindenképpen életkori karikát érdemelt volna, ha nem fiktív környezetről lett volna szó, hanem valóban a boltokba szánták volna a játékot.

Az első körben mindenféle külön megjegyzés és jelölés nélkül adták a résztvevők kezébe a játékleírásokat, így nem volt különbség a játékok megítélésében, mindegyikük nagyjából azonos pontszámokat kapott, függetlenül azok jellegétől. Egy életkori és nemi megoszlását tekintve pontosan ugyanilyen csoport tagjai aztán úgy olvasták el az ismertetőket, hogy mindegyiken szerepelt a PEGI címke. A PEGI az európai előírásoknak megfelelően az erőszakos és szexuális tartalom alapján életkori kategóriákba sorolja a játékokat, és a dobozon jól látható felirattal jelöli, hogy hány éves kor alatt nem javasolja a játékprogramot, illetve külön címke szolgál arra, hogy az erőszakos tartalomra felhívja a leendő vásárlók figyelmét.

Az eredmények azt jelezték, hogy jóval inkább felkeltik a gyerekek érdeklődését a számukra tiltott termékek, az életkori korlátozások ismeretében egyértelműen azok a játékok végeztek az élen, amivel a szabályok szerint egyáltalán nem játszhatnának a gyerekek. Érdekes megfigyelés volt, hogy a legkisebbek (7-8 évesek) és a lányok csoportjában is ugyanez volt érvényes, noha a tapasztalatok azt jelzik, hogy éppen ők azok, akiket jórészt hidegen hagynak az erőszakos és szexuális tartalmú játékok - legalábbis akkor, ha valóban a saját érdeklődésük alapján választanak. Ebből a felmérésből is nagyon úgy látszik, hogy merőben megváltozik a helyzet, ha egy egyszerű tiltással felhívjuk a figyelmüket arra, ami kerülendő, egyszersmind a tiltott gyümölcs mézédes ízével ruházzuk fel azt.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.04.07 09:22:55andie

    Vajon az működne, hogy tiltott gyümölcsnek tüntetjük fel azt, ami felé terelni szeretnénk a gyereket? :-)

  • 2009.04.07 09:36:39anyatájger

    Érdekes cikk ez is. huhhh kamaszokról írt posztjai olvasásakor mindig sajnálom kicsit, hogy nincsen hasonló korú gyerkőcöm, mert így nem érzem magam kompetensnek a témában.

  • 2009.04.07 09:53:31Subbantósdi

    Érdekes cikk, és kutatás, engem nem is lepett meg az eredmény, bár én nem ezeket a korosztályokat, illetve más korosztály is vizsgáltam volna, nekem inkább a 13-16 éves korosztály egy izgalmasabb terület, ekkoriban válik a gyerekből igazán tinédzser majd kamasz és én pont ezt a korosztályt gondolom arra, amelyik a legfogékonyabb a változásokra.

    Azt hiszem, igazán itt kezdenek el érdeklődni a szexualitás és az erőszakosság megjelenése után is, jobban, mint mondjuk egy 7-8 vagy 11-12 éves, bár az is igaz, hogy a lányok már hamarabb érnek, általában, így talán már egy 11-12 éves kislány érdeklődhet jobban a szexuális tartalmú dolgok iránt.

    Kicsit azért is kezdtem bele a cikk olvasásába, mert azt hittem, hogy itt majd előjönnek majd a tipikus "gyerek-korszakok", mint pl. két-három évesen, meg három éves kortól felfelé az első, második, sokadik "dac/hiszti korszak", engem azért ez is érdekelt volna.

    De aztán láttam, a cikk a szexuális témák és az erőszakos témák feldolgozására irányult és valóban, ezeket még ilyen korban objektíve nem lehet igazán mérni, főleg a legkorábbi korban, tehát 2-3 éves korban, de talán még 4-5 éves korban sem úgy, mint egy ilyen idős gyereknél legalább 10 évvel idősebb kamasznál.

    De ha már tiltott gyümölcs és ezzel a dologgal, amit a cikk említ, hogy mit is jelent ez, egyetértek, mert ez felnőtt korban is valahogy így van, ez egy alap emberi tulajdonság, hogy ami tiltott, az után vonzódunk inkább, függ ez persze természettől, vérmérséklettől és sokféle környezeti hatástól, ami negatívan tud befolyásolni, de ha már ez a téma, akkor azért a tiltott gyümölcs, mint olyan másfél-két éves korban jelenik meg igazán először egy kisgyerek életében, és akkor kezdi el érezni, hogy valamit nem kaphat meg, nem szabad csinálnia, stb. szóval elkezdni hallani a NEM, NEM SZABAD, NE CSINÁLD, stb. kifejezéseket szinte egész nap.

    Erről azért lehetne egy cikk ugyanígy, nem?

  • 2009.04.07 09:56:42mammina

    anyatajger, az en lanyom 9 eves, kezdi bontogatni a szarnyait :-) en is szivesen olvasok ilyen cikkeket, bar utana mindig ramjon a para, hogy etttol a sok sz@rban hogyan is fogom en a nagyon okos szulo terelgetni?! de majd megoldom. az elmult ket evben is eleg sok elvemet valtoztattam meg, es egyenlore ugy nez ki jo iranyban. :-)

  • 2009.04.07 10:02:12anyatájger

    Subbantósdi, mostanában keveset írsz. Én is befejezem lassan, mert felébredt a kisfiam. Értem, amit írsz, de a kisgyermekeknél nem a tiltott gyümölcs effekt játszik még, hiszen a dackorszak a személyiségfejlődés egy fontos része, tehát ez egy másik jelenség.

    Mindazonáltal megérne egy posztot ez is.

  • 2009.04.07 10:04:21anyatájger

    Jaja, mammina :) Az elvek (hahaha), amik már a gyerek születésével megszűnnek...

  • 2009.04.07 10:07:39Subbantósdi

    anyatájger: hát lehet, akkor Te is úgy látod, hogy egy posztot megérne.

  • 2009.04.07 10:17:29mammina

    nalunk a dackorszag hala istennek nagyon hamar lezajlott, es nem volt nagyon durva. vannak ismeroseim akiknek a hajuk egnek all a pockok dackorszakaban :-) ami a legnehezebb volt az az oltozes, hogy mit miert nem akartak felvenni, es az hogy mikor miert nem akarnak kocsiba ulni es elinduli otthonrol, de a tobbi teren nyugi volt. :-)

  • 2009.04.07 10:17:29tomcs!**

    nagyszerű kutatás! mi ebben ennyire meglepő?

    mellékesen kérdezem csak, hogy van ami ma még tiltott gyümölcs?

    (pl. ha 13 éves vagyok, és nem kapok meg 1 erőszakos játékot a gondoskodó szüleimtől, hát letöltöm!) :D

    szomorú, hogy ilyen kutatásokért ma még van aki fizet és van aki ezt nyilvánosságra is hozza!

    kár hogy nem kutatnak hasonló alapvető témákban, hogy a víz nedves, a tűz forró a tiltott gyümölcs meg édes! a kávém meg kihűl, ha sokáig osztom még az észt!

  • 2009.04.07 10:19:34mammina

    en is toltottem le a kolkoknek jatekot - anyagi megfontolasbol - de azert egy ejnye bejnyet valoszinuleg kapna - sot lehet elete elso pofonjat is, ha a hatam mogott letoltene. ha szolna hogy meg fogja tenni, lehet bolintanek, hogy oke nezzuk meg milyen. a hazudozast nem birom elviselni senkitol, tok mindegy hany eves.

  • 2009.04.07 10:23:57tomcs!**

    én nem is a hazudásra probáltam rávilágítani csak arra, hogy szerintem ma már nem tisztelik az emberek a 'tilost'! és ez egyre inkább korosztálytól függetlenné válik.

  • 2009.04.07 10:26:21mammina

    igen nem tisztelik, de mit varunk a gyerektol, ha a szulok sem tisztelik - legalabbis az en korosztalyomban nem sokan. (mielott valaki nekem esne, en is ide tartozom, hiszen en is teszek olyat amit nem kellene, es ezt mondom is a lanyoknak, hogy na most ezert anyat nagyon megbuntetnek ha megtalalnak). nem is vagyok ra buszke. :-(

  • 2009.04.07 10:40:24tour_guider

    Sziasztok!



    Láttam, hogy kamaszkori problémákkal kapcsolatos az írás. Az egyik ismerősöm, aki kineziológus, honlapján van erről egy cikk, ami erről szól.



    Gondoltam megosztom, hátha lesz aki elolvassa, akinek van gyerek :)))



    miskolcilelekgyogyasz.hu/2009/03/24/kamaszkor-tulelese/



    Reklám jaja, de azért spammelni nem fogok :)

  • 2009.04.07 11:00:12Veg_

    2009.04.07 09:53:31 Subbantósdi "De aztán láttam, a cikk a szexuális témák és az erőszakos témák feldolgozására irányult"



    Szerintem nem a szexről és az erőszakról szólt, hanem hogy ha valamit tiltanak (pl. sárga karika vagy akármi más), azt előrébb rakják a priorban, mintha csak az izlésükre lenne bizva a rangsor. A szex és erőszak ugy jött csak elő, hogy a játékokat ezzel rangsorolják még a koron kivül - a hajam is szoktam tépni, mert én még emlékszem, milyen kamasznak lenni, akik ezeket a baromságokat kitalálták, ugy tünik, nem...

  • 2009.04.07 11:03:15katibogár

    Hajjaj, mesélhetnék... A csemete 14-17,5 éves kora között simán, egyszerűen és szó szerint megőrült. A hajunkat leüvöltő tombolástól a minden-fekete-rocker korszakig éppen úgy át kellett vészeljük a helyzetet, mint hajdan a fogzás, vagy az éppen aktuális gyermekbetegségek okozta stresszt és nyűgöket.

    Nem volt egyszerű a folyamatosan ellenkező, "bármit mondtok, le se xarom" defaulton működő utód kezelése. A legrosszabb talán akár hetente változó - számunkra (nem ok nélkül)rettenetesen ellenszenves - "haveri" gárda megléte volt. Nem tudhattuk, hogy hatásukra - vegytiszta poénból, kíváncsiságból, netán a szülőpukkasztás reményétől vezérelve nem próbál-e ki valami tudatmódosító szert. Ez a 15/16 év környékén volt a legsanszosabb. Megúsztuk. És rózsaszínű álom azt hinni, hogy a szülő által "kézben tartható" a folyamat. Egyrészt a gének, másrészt a korábbi tizenév alatt belekódoltak határozzák meg, hogy érezni fogja-e, tudni fogja-e, hogy hol van a legfelső/legalsó határ.

  • 2009.04.07 11:15:50eszterke

    "szerintem ma már nem tisztelik az emberek a 'tilost'! és ez egyre inkább korosztálytól függetlenné válik."



    Szerintem pedig egyfajta belső tartás hiányzik alapvetően. Nem azért nem teszem, mert tilos, hanem azért mert nem tartom helyesnek/jónak/erkölcsösnek. Lehet tovább menni, hogy miért nem tartom annak, de nem szeretnék most túl mélyen belemenni.

    Ráadásul sokan avval igazolják magukat, hogy a másik is ezt teszi...



    Félreértés ne essék, sajnos, én is teszek olyat, amit ideális esetben nem tennék.



    Valahogy mégis az egymás tisztelete hiányzik nekem a legtöbbször.

  • 2009.04.07 11:18:31eszterke

    katibogár és hogyan reagáltat helyzetekre? Mondjuk hétvégén buli után hazajön erősen alkoholos állapotban hajnali kettőkor vagy később és összehányja a fürdőt. vagy ilyen nem volt?



  • 2009.04.07 11:41:06Veg_

    2009.04.07 11:03:15 katibogár: Hát nem irigyellek... Nálunk csak üvöltözés volt, már hogy fater gyakorlatilag nem tudott olyat mondani, hogy ne ordibálás legyen a vége, majd mindketten beba magunk mögött 1-1 ajtót... Még jó, hogy nem tartott csak pár évig, de igy utólag... Brrrr

  • 2009.04.07 11:50:11gyj

    Eszterke, nálunk hasonló helyzetben, igaz, ez volt az első alkalom és azóta az utolsó is, mi a férjemmel a következőképpen reagáltunk: lefektettük a gyereket, aztán reggel adtam neki fejfájáscsillapítót, szénsavas üdítőt, hideg vizes borogatást a fejére és jól kiröhögtük, hogy milyen másnapos. azóta sem fordult vele elő, de tény, hogy nálunk nem is ennyire durva a helyzet, mint amit katibogár írt.

  • 2009.04.07 11:58:10Temptation

    Nekem a legnagyobb 22, a második 18, harmadik 17, meg van a kicsi( 6). Nem állítom, hogy nem beszéltem rojtosra a számat időnként ( meg még most is), de azért igazán nem mondhatom, hogy veszett kamaszok lennének. Persze, a rocker szerkó meg a bakancs játszik, de ezt spec sokkal jobban viselem, mintha emosak lennének, vagy tünci-münci rózsaszín-pink kreációban és arany kistáskával járnának. A második fiammal ( aki a kicsi születése előtt 12 évig volt középső gyerek) volt egy -két veszekedésünk, de sosem rohant el itthonról, és sosem tartottunk haragot.Ha valami nagyon nem tetszik, azt elmondom, de nincs értelme örökké rágni a fülüket. Volt már többször, hogy utólag mondták, hogy igazam volt.....mondom oké, és ha akkor tovább mondogatom, nem hitted volna el...a kivárás a legnehezebb, de ahogy egyikük mondta : erre nekem kellett rájönnöm.

    Szerencsére elég sok mindent elmondanak nekem, és a barátaikkal sincs bajom.

    Az egyik kulcs szerintem, hogy ismerd a zenéket, játékokat, szórakozóhelyeket, haverokat akiket-amiket ők szeretnek, mert ezt "jópontnak" veszik, meg lehet hogy akkor már nem is találod olyan borzasztónak Te sem.

    Én pl. halálosan büszke vagyok rá, hogy a fiam többször meghívott már az egyik pinceklubban tartott rockkoncertre, és a haverjai sem néztek ki! Nagyon jó érzés.

    És amikor látom, hogy van kedvük dumálni, akkor nem érdekel, hogy lenne más dolgom....és igen, mesélek régi családi sztorikat is.

  • 2009.04.07 12:00:49Temptation

    Alkohol is néha, de matt sosem volt egyik sem....ja, és én mielőtt tüzet okádok, megpróbálom felidézni, hogy én miket engedtem meg magamnak ebben a korban......hatékony idegcsillapító:-)

  • 2009.04.07 12:16:34keke80

    Ami szerintem fontos: Jusson eszedbe, hogy vélhetöen te sem voltál mindig kisangyal. Ismerd meg, mi az, amiért gyereked él-hal. Az örökös prédikálás szintén visszájára üt, hagyni kell fejjel a falnak rohanni - persze mindezt mértékkel. Az elsö pár alkalom után tuti nem lesz belöle rendszer, anyuék is így csinálták...



    Sajnos nem lehet öket örökre vattába csomagolni, nem is lenne egészséges...

  • 2009.04.07 12:19:29gyj

    Temptation, a módszer szinte kottára ugyanaz. nagyon jól emlékszem, hogy milyen voltam én ennyi idősen és szerencsére arra is, hogy milyen kapcsolatra volt szükségem a szüleimmel ahhoz, hogy ezt átvészeljük. szerencsére anyámtól én megkaptam azt a megengedő anyai szeretet és hozzáállást, ami nem kényszerített arra, hogy tiltott határokat lépjek át és talán emiatt nem is (nagyon) éltem vissza vele. és igen, meg kell tanulni átvészelni a hallgatásukat és ha van kedvük dumálni, azt nagyon ki kell használni. és igen, én is együtt járok vele a Voltra, igaz, mostanában már nem mindig ugyanazokra a koncertekre.

  • 2009.04.07 12:35:43szövetszöcske

    Nahát mekkora igazság:) De mi köze van a gyerekekhez? A legtöbb ember kortól függetlenül azokat a dolgokat tartja értékesnek ami után csak a nyálát csorgathatja. Most ezt komolyan kikutatták a brittt tudósok is, újság meg leközölte, az agyam elborul.

  • 2009.04.07 13:06:42Mitte

    Temptation!

    Ügyes vagy, és szívből GRATULA!! a 4 gyerekhez- a korkülönbség ellenére:-)))



  • 2009.04.07 13:12:15Temptation

    gyj: nekem ez bizonyult a járható útnak....mondjuk volt olyan együttes, amit é "találtam", aztán ők is megszerették, pl. Eleven Hold, és vessetek a mókusok elé, de néha még Aljas Kúszóbabot is hallgatok:-)

    Nálunk is anyu volt az, akivel őszinte kapcsolatot lehet kiépíteni, ő azért általában tudta mit művelek.És az a jó, hogy a gyerekeimmel is pont olyan laza ( a szó jó értelmében), mint velem volt.

  • 2009.04.07 13:13:55Temptation

    Mitte: köszönöm!

    A korkülönbség azért van, mert hirtelen rájöttem, hogy nekem kell még egy baba.....a kicsi ma kérdezte, hogy ha ő nagy lesz, akkor milyen baba lesz a hasamban:-)

  • 2009.04.07 13:31:08eszterke

    gyj

    köszönöm a választ.



    Meg a tapasztalataitok is nagyon érdekesek.



    Nálunk elég zűrös volt a család kamaszkorom idején - fura is volt a viszony anyukámmal. Férjem teljesen szembefordult akkor a szüleivel és ezt azóta sem tudták feloldani...



    Szóval kicsit izgulok, bár most így a gyerekeim kicsi korában úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, mert csodálatos gyerekeim vannak. Jó lenne megőrizni ezt a jó kapcsolatot végig.

  • 2009.04.07 13:49:14gyj

    Eszterke, erre nincs recept:) max. törekedni lehet a megoldásra. talán szerencse kérdése is, és biztosan nagyon sok múlik a hozzáálláson. én azt érzem, hogy olyan, mintha egy gyönyörű hegyi úton mennék, ahol elkápráztat az, ahogy a gyerekeimből értékes ifjoncok lesznek, tudásvággyal, érzelmi intelligenciával, hatalmas adag szeretettel és még annál is nagyobb löket hülyeséggel együtt, ugyanakkor bármikor leeshetek egy szakadékba és nem is biztos, hogy én hibázok.

  • 2009.04.07 14:03:02katibogár

    2009.04.07 11:18:31 eszterke

    Bocsi, nem voltam gépközelben!

    Éppen azért írtam a végén, hogy minden lázadósdi ellenére mégis érezte-tudta, hogy hol van az alsó/felső határ, hogy rázós dolgokba nem ment bele. Voltak hajnal 2 óra körüli hazaérkezések egy-egy hétvégi buli után, de max. enyhe szalonspiccel. Azon kívül soha nem tapasztaltunk keményebb "eredményt". Attól mi, szülőkként még össze-vissza aggódtuk magunkat, de mindent összevetve komolyabb lelki nyavalyák nélkül vészeltük át azt a korszakot. Nem volt könnyű átélni az üvöltözéseket, élből-zsigerből jövő ellenkezéseket, a "csakazértis másként teszem" hozzáállást, elviselni a talpig fekete rocker-maszkot - és stílust, de hál'Istennek, túl vagyunk rajta. :)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta