SZÜLŐSÉG

Baltával és festékkel szórakozik a kiskamasz

2009. április 4., szombat 09:00

Amikor megszületik az apró, icipici pötty kisbabád, azt hiszed, hogy a nehezén túljutottál. Persze jókat mosolyogsz azon, amikor a szülészdoki a gátmetszés varrása közben csendben megjegyzi, hogy az, mármint a neheze még csak most kezdődik, de te azt hiszed, hogy viccel. Hiszen éppen most toltál ki egy traktort egy borsónyi lukon. Ezután már csak tappancsok puszilgatása és tejszagú éjjel-nappalok jöhetnek, jó, néha majd sír is, de most kit érdekel. A doki meg, miközben fél aggyal figyel a fércelésedre, gondolatban lefut előtte az a 15 év, amit Pityu nevelésével töltött és visszasírja a kezdeti hónapokat. Mert Pityu nemhogy nem tejszagú és nincs tappancsa sem már, de pofátlan és visszadumál. Ráadásul ez most természetes, mert a korából adódik, azt mondják. S lassan elhiszi ő is a mondást, miszerint kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. S doktorunk nagyot sóhajtva elnyesi a gátvarró cérnát, elvégre mindenkinek meglehet a maga baja.



Így vagyok ezzel én is, miután lányom és barátnője a hétvégén majdnem lebontották a házat. Nem csak gyerek-kupit csináltak, vagy simán összesarazták magukat, nem. Fondorlatos módon bejutottak a szerszámos kamrába, elővették a különböző festékeket, csavarhúzóval és kalapáccsal szétütötték a tetejét, majd egy kisebb farakást áthordva a kert egyik zugából a másikba, felfedezték a nevelésünk biztonsági réseit. Én meg néztem őket az ablakból, s mosolyogtam magamban-nem látva a konkrét ügyletet-, hogy milyen jól eljátszanak ezek a gyerekek. Aztán megjelentek, tetőtől talpig olajfestékesen, én meg kirohantam a kertbe, hogy ezt mégis honnan, mikor, hol és főleg miért? És azt láttam, hogy egy I. világháborús bomba kisebb pusztítást végzett volna a kertben, mint ők. Így ért engem kilenc éves gyerekkel az első sokk, hogy hú, ez azért durva lesz még…

Olyan dolgokat vettek elő, amikre eddig gondolni sem kellett, hogy a lányom agyában felmerüljön, bizony, megfogható, kipróbálható, például a fejsze (tudom, hogy hagyhatom gyerek mellett elérhető helyen). Mérföldkőhöz érkeztünk nevelésügyileg. Ha van partner a kalandban, már jobban húz felé, mert valami égő kis sejt birizgálja a kilencéves kalandvágyó szervezetet. Míg régen elég volt egy kérés, vagy felszólítás, hogy „ne csináld”, addig ma legalább két kört futunk, mert újra fel kell mérnie a gyereknek, hogy hol is vannak azok a bizonyos határok.

Elkezdtem tehát úgy érezni, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Az eddig szépen felépített bizalom megrogyott és lázasan kerestem a lakásban a gyufákat, öngyújtókat, elérhető késeket, köteleket, egyszóval mindent, amivel kárt képes okozni. Gondolatban pedig azon kattogott az agyam, hogy úristen, hol éltem én eddig, a Holdon?

Aztán rájöttem, hogy túldramatizálom a dolgokat, nem történt egyéb, mint hogy egy kicsit megpróbálta kijjebb tolni a fent említett határokat a gyerek. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy társaságban teljesen elmegy az esze, csak felnyitotta a szememet arra, hogy a legilledelmesebb kiskamasz is csinálhat megdöbbentő dolgokat.

Például fájdalmas arccal tud járni-kelni egész nap, mintha legalább 17 éves, büdös lábú, nyegle nagy lenne, nem pedig kisiskolás. Hirtelen erős késztetést érez arra is, hogy visszabeszéljen, vagyis mondjuk azt, hogy beszóljon, ráadásul nekünk. Az eddigi folytonos csacsogás, indokolatlan hangulatváltozásokba fordulhat át, amikor az egyik pillanatban gyermekien nyafog és affektál, a következő pillanatban pedig halálos komolysággal méri a mellbőségét centivel, órákig tartó némaságban. Mert már az is nő neki, mármint a melle, igaz, még csak nyomokban. És hátra van még jó néhány húzós téma, amin jobb családból jött gyerekek is megcsúszhatnak, szex, drog (rock and roll) és egyéb nyalánkságok, de talán addig van még néhány év szusszanásunk. Ráadásul ezeknek mind kétszer futunk majd neki.

Sétálunk a kisebbel a parkban és fél szemmel a babakocsis anyákat bámulom (titkon pedig) irigylem is őket, egy picit. Ugyan az éjszakai felkelésektől kicsit gyűröttek, de folyton olyan dolgokon járatják az agyukat, hogy hason, vagy hanyatt altassák a gyereket, fejjenek, vagy ne, felébresszék, vagy hagyják aludni. A babakocsis anyák meg néznek minket, s magukban azt gondolják, de jó neki, a nehezén már túl van, bár csak már nagyobb lenne az én gyerekem is.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.04.04 09:46:03mohaéspáfrány

    Húúúúúúú, ez nagyon tetszik!!!

    És fel a fejjel!!!

    Legyél bármilyen lelkiismeretes, alapos, odafigyelő, jó mintát adó ...blablabla...szülő,

    néha nemcsak azt fogod érezni, hogy csúszik alólad a talaj, hanem aztis, hogy zuhansz.

    A felhőtlen öröm valszeg az unokákkal érkezik majd.

  • 2009.04.04 10:13:55Beautiful life

    asztamindenit! Win, Ez nagyon szuper cikk! Annyira igazad van, a legkezelhetetlenebb a kiscsaj fiatal anyakent, poronty hozzaszolokent lesz, figyeld meg.

  • 2009.04.04 11:09:10Remez

    Zep

    Írd ide is , hogy LESZAROD

  • 2009.04.04 11:19:51Vicuska

    Nekem is nagyon tetszik az írás, ez ma egy ilyen nap, másodszor írom ezt a velveten a mai nap folyamán... Nem hittem volna, hogy ma már a 9 éveseket is kiskamaszként kezelik, vagy nevezik, de rohan a világ, hamarabb növünk, közelebb kerülnek a problémák. De ha szerencséd van, hamarabb is múlnak el. Mondjuk 17 évesen már tökéletesen fogja látni a gondok megoldását, és megszűnik a passzív-agresszív korszak is, nem kell még plussz 2 évet ráhúzni...

  • 2009.04.04 11:31:43atti1234

    Azért ne dramatizáljuk túl a dolgokat. Mi is csináltunk ökörségeket, mégis itt vagyunk. Persze nem veszélytelen, de a többség átvészeli. Max. a kedves szülő idegeit teszi tönkre. XD

  • 2009.04.04 12:15:58primavera

    Mi a baratnommel 11-12 evesek voltunk, amikor nalunk otthon megehezve ugy dontottunk, kisutunk egy kis rantott halat. Gondoltuk, tudjuk, hogy kell csinalni, hiszen lattuk mar, sot, a baratnom allitasa szerint csinalta is mar. Az lett a vege, hogy magunkra rantottuk a forro olajas serpenyot, konkretan a baratnom labara, mert o allt a tuznel. A zokni szinte raolvadt a labfejere, alig birtuk leszedni. Raadasul eloszor nem mertuk megmondani a szuleimnek, amikor hazajottek, meg fel is mostunk, hogy eltuntessuk a nyomokat, de persze, amolyan gyerekes modon, mert anyu egybol eszrevette, hogy csuszik a konyha, es megkerdezte, hogy mit ontottunk ki. Erre felve bevallottuk, hogy mi tortent. Utolag visszagondolva hihetetlen, hogy jobban feltunk a leszidastol, mint attol, hogy esetleg a baratnom labfejen maradando nyomokat hagy a forro olaj. Ilyen a gyerekesz, nem tudja meg felmerni a tettenek a kovetkezmenyeit.

  • 2009.04.04 12:32:25Kaliff

    Szerintem meg ez nagyonis a nevelés kérdése!

    Érdekes módon az én ismeretségi körömben, se a 9-10 éves lányok, sem a fiúk nem viselkednek így, és ha vissza is beszélnek, teljes mértékben elkerülhető a duzzogás, ha nem idióta gyereknek kezeled és tekintélyelvű választ adsz: pl.: "csak mert én azt mondtam", hanem észreveszed benne az önálló személyiséget és partneri viszonyt alakítasz ki benne irányodban.

    Van a családunkban kamasz fiú 15 éves, velem érdekes mód sokkal nyíltabb mint a saját szüleivel. Igyekszem partnerként kezelni önálló személynek, sosem érzékeltetem vele, hogy ő esetleg hülyébb lenne mint én. Azt sem érzékeltetem vele, hogy gyerek. Egy kamasznak ugyanis pont ez esik a legrosszabbul.

    Sok dolgot csinál amivel nem értek egyet, de ezeket megtartom magamnak és nem kritizálom. Inkább kérdezek. Úgy kérdezek, hogy ő saját maga jöjjön rá a saját válaszaiból arra, hogy egy adott eset, vagy helyzet nem kerek, vagy esetleg ellentmondás.

    Előfordul, hogy megérti, de az is előfordul, hogy nem, vagy nem akarja elfogadni.

    Ilyenkor nem erőltetem.



    Viszont a szülei állandóan szekálják. Örökösen ez megy: Miért nem azzal foglalkozol, miért ezzel? Miért nem azt csinálod amit én mondtam, miért jó ez így neked? Miért nem raksz rendet...miért nem a tanulással foglalkozol...stb...



    Tévedés ne essék, ez nem nevelés. Ez bszogatás. És az a kamasz, vagy kamaszodó gyerek is különbséget tud tenni a bszogatás, meg az óvó irányítás között.



  • 2009.04.04 13:05:33Normi

    Kaliff! Igen, szülők is követhetnek el hibákat, tény. És igen, ezen is múlik. De azért ne feledjük el, hogy a gyerekek már gyárilag sem egyformák. Ezt talán csak az nem szokta tudni, akinek nincs. Ugye neked nincs????

    Szóval lehet valaki elég jó szülő és mégis rohadt nehéz a gyerekével(, és akkor majd sokkal könnyebb hibákat is elkövetni, ha megvannak a konfliktushelyzetek, problémák).

  • 2009.04.04 13:06:50Normi

    De természetesen jókat IS írtál, nem csak kötözködni akartam...:))

  • 2009.04.04 15:17:51mondaine

    Egy 9 eves miota kamasz?

  • 2009.04.04 15:51:06csepke

    Mondaine. Amióta a sok környezetszennyezéstől már majdhogynem menstruálnak ennyi idősen a lányok.

  • 2009.04.04 16:21:37mondaine

    Koszonom, Csepke.

    Azert dobbenetes!

  • 2009.04.04 16:26:34zsoci

    Azért egy 9 éves elől már nem kell elzárni semmit se. Meg kell neki tanítani mi mire való.

  • 2009.04.04 17:52:05mesianyu

    "Olyan dolgokat vettek elő, amikre eddig gondolni sem kellett, hogy a lányom agyában felmerüljön, bizony, megfogható, kipróbálható, például a fejsze (tudom, hogy hagyhatom gyerek mellett elérhető helyen)."



    Ez nagyon tetszett!!! Tehát nem vagyok túlaggódós, hogy a veszélyes vegyszereket, késeket, ollókat, csavarhúzókat néha legszívesebben kiutálnám a lakásból.

  • 2009.04.04 18:21:25cat a

    Ez jó volt! Az én fiam két éves, de másodpercek alatt neki áll bontani a vakolatot, ha nem figyelek rá. Az én elvem az, ha nagy a csönd rá kell nézni, mert tuti ügyködik valamin amin nem kéne

  • 2009.04.04 23:28:03fatyol11

    Kaliff ugy latom, te meg az az okos vagy, aki mas f@..szara veri a csalant. "ismeretsegi korom, csaladban 15... Majd gyere vissza, ha a sajt porontyodrol osztod az eszt!

  • 2009.04.05 10:21:40baudolinA

    Ez a "velem bizalmasabb, mint a szüleivel" nem minden esetben jelenti feltétlenül azt, hogy a szüleivel nem az, vagy hogy a szüleivel nem jönne ki jól. Tőlem pl. megkérdeznek a keresztlányaim olyanokat, amiket a szüleiktől csak ritkán, mégsem mondanám, hogy feszült volna a hangulat, vagy hogy ne beszélgetnének el velük a szülők. Egy szülővel teljesen más egy gyerek viszonya, mint egy kívülállóval. Akivel szemben esetleg több dolgot is megengedhet magának (jó értelemben véve).

  • 2009.04.05 11:14:37csibie

    Win,

    Köszönöm ezt a cikket mert 1. nagyon tetszett 2. hálás vagyok a sorsnak, hogy még csak 5 és majdnem 1 évesem van! :D

  • 2009.04.05 12:21:14Kaliff

    baudolinA

    A szüleivel is bizalmas a kapcsolata. Már amikor otthon van, és ha a "Miért nem tanulsz" kérdésre a válasz "Már tanultam" szöveget bizalmasnak vehetjük.



    Mellesleg nem vagyok okos. Egyszerűen csak együttérző, mert a saját szüleim pont ugyanezt nyomták nekem.

    Egy biztos, én sosem fogok így viselkedni. Az én gyerekkoromat nagyon megkeserítették ezzel a felülről jövő, tekintélyelvű, lekezelő stílussal.

  • 2009.04.05 12:22:08Kaliff

    Remeznek és ZEP-nek van igaza, mellesleg.

  • 2009.04.05 12:26:26baudolinA

    Kaliff,

    azt írtam, hogy "nem minden esetben". Simán el tudom képzelni, hogy van olyan, hogy a szülők tényleg nem veszik figyelembe, hogy a gyerek már nem is annyira gyerek. Láttam rá elég példát.

  • 2009.04.05 12:47:09B-

    Kaliff: a szülő az szülő, a haver meg haver. Egy haver soha nem hiheti azt, hogy betöltheti a szülő szerepét, de a szülő sem, hogy betöltheti a haver szerepét. Nekem is volt a "szárnyaim alatt" olyan gyerek, akiről huszonévesen azt hittem, olyat adok neki, amit az anyja nem tud, de most már rájöttem, hogy pont azt adtam neki, amit egy havernak kell, és nem azt, amit egy anyának.

  • 2009.04.05 12:52:56B-

    A cikkel kapcsolatban: egy kilenc éves elől szerintem már nem kell és nem is lehet elzárni semmit. Nyilván nem hagyom szem előtt a patkánymérget vagy a sósavat, de egy kilenc évesnek már tudnia kell, hogy hogyan használom a sniccert, gyufát, baltát, gáztűzhelyt stb - és hogy a "hogyan" egyik legfontosabb összetevője az, hogy szülői felügyelettel. De szerintem mindenképpen bíztatni kell a gyereket arra, hogy felügyelet alatt kipróbálja magát ezeken a területeken is, nem nyomikat akarunk nevelni, hanem önálló lényeket.



    Vitatnám, hogy egy 9 éves, ha baltával kinyitja a festékes ibriket, a határt akarja kijebb tolni. Lehet, hogy én voltam nyomi, de én ilyenkor nem a határokat feszegedtem, hanem pl a festékhez akartam hozzájutni, és valami miatt úgy gondoltam, hogy nekem kell megoldanom. Ez nem határfeszegetés, hanem tenni vágyás, kreativitás stb.



    Nekem szabad bejárásom volt apu szerszámosládájába, ott voltak a fűrészlapok meg a kombinált fogó stb, és sose lett semmi bajom. Mondjuk hazavágtam a fáziskeresőt, mert következetesen csavarhúzónal használtam :-) Az ilyesmit nem elzárni kell, hanem megmutatni, mit hogyan, mire használunk, és lehetőleg olyan hangulatot teremteni, hogy a gyerek inkább minket kérjen meg, ha ki akarja nyitni az olajfestéket (bár én biztos megkérdeztem volna, hogy nem baj-e, hogy elhasználom, nem kell-e valemire :-))) )

  • 2009.04.05 12:53:46csibie

    Kaliff,

    egy szülő nap mint nap a gyerekével él, tudja milyen és néha az agyára megy. Egy ismerős csak az marad könnyen jópofizik és osztja az észt nem az övé a gyerek.

    Majd ha lesz sajátod akkor rájössz miről beszélünk itt többen. Melleselg gyerek kapcsán soha nem mondd, hogy soha mert megszívod, de nagyon! :)

  • 2009.04.05 13:59:53Heatherette

    "Egy biztos, én sosem fogok így viselkedni. Az én gyerekkoromat nagyon megkeserítették ezzel a felülről jövő, tekintélyelvű, lekezelő stílussal."



    ezzel nagyon egyet tudok érteni

  • 2009.04.05 14:01:18B-

    A jövőidejű mondatok névértéke a gyereknevelés témakörében nulla. A jelen és a múlt idő váltható maximum készpénzre.

  • 2009.04.05 14:01:28B-

    bla

  • 2009.04.06 08:46:30Vakmacska

    régen is előfordult ilyen, a család két oldaláról is vannak sztorik: összes bútor lábának megfaragása 6 évesen, kiscsirkék ól tetejére "telepítése" hétévesen, illegális ősmagyar tábortüzek itt-ott, disznó meglovagolása (az ólban kell ráülni, majd hirtelen mozdulattal feltépni az ólajtót....)és sorolhatnám. De saját gyereknél mindig meglepődik az ember...

  • 2009.04.06 14:58:22macskasno

    Nem akarom feszkót kelteni, de itt egy kicsit túlteng a "szülő sznobizmus". Azért mert még valakinek nincsen gyereke, de van elképzelése a nevelésről, azt miért kell rögtön támadni? Nekem sincsen gyerekem, de a családban 3 poronty is van. Nem vagyok velük napi 24 órában, nincsenek olyan tapasztalataim mint egy szülőnek, de véleményem nekem is van. Amikor megszületett bátyám lánya, sokat voltam vele, sógornőmmel együtt próbáltunk rájönni a gyerekműködési elvére, és gyakran volt olyan tanácsom ami jól jött neki, holott akkor még csak 19 voltam! Ma már 3 éves a gyerek, de amikor velem akkor alap, hogy az én szabályaim vannak érvényben és ezt a szülők is megértik és természetes nekik, nincs ebből probléma.

    Szóval ezzel a maratoni kommenttel csak azt akartam mondani, nem kell a gyerekteleneket lehurrogni mert van véleményük...

  • 2009.04.06 15:06:45kriszi

    Macskasno, felhördülés nem akkor van, ha valaki véleményt mond - miért is ne lehetne bárkinek bármiről, miért is ne mondhatna bárki jót -, hanem akkor, ha valaki eleve úgy kezdi, hogy millen béna itt mindenki, de bezzeg ő gyerek nélkül is tudja a tutit. Aki normálisan, nem a mellét verve, és nem a teljes törzsközönséget lekezelve nyilvánít véleményt, az teljesen rendben van, sőt magamról tudom, hogy meg is szoktuk szívlelni. Ha pedig anyuka veri a mellét a saját bezzegségével, őt is ki szoktuk osztani lelkiismeretfurdalás (madz, kötőjel vagy egybe?) nélkül.

  • 2009.04.06 15:09:37kriszi

    Ami azt illeti, én az elmúlt időszakban öt kamaszt asszisztáltam végig a tágabb családban (ketten közülük - a nővérem gyerekei - amikor beszélni tanultak, meg voltak győződve róla, hogy nekik két anyjuk van), sokat tanultam is belőlük, gondolom, voltak is jó ötleteim, de ez ég és föld ahhoz, hogy rajtam van a felelősség az én kis büdöskéimért. Az emlegetett kamaszoknál én kibic voltam, akinek ugye, mint tudjuk, semmi sem drága.

  • 2009.04.06 16:35:11macskasno

    kriszi, egyetértek. ez olyan, hogy csak azért mert már ültem repülőn még nem tudom vezetni. Nekem csak az volt a gond, hogy én semmi arcoskodást nem találtam abban a kommentben, ezért nem értettem a felhördülést.

    Tényleg ég és föld néha bébiszittelni, meg sajátot nevelni, de az emberben ilyenkor óhatatlanul is megfogalmazni, hogy mik azok a nevelésbeli dolgok amiket ő is fog majd alkamazni a sajáton, és mik azok, amiket biztos nem. Persze egy gyerek tud olyat kiváltani az emberből, amire nem is számít:)

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta